• Szakirodalom — publikált kutatás, amit az állítás mellé vagy ellenébe lehet tenni;

• Korábbi munkamenetből — a nyár során ténylegesen megtörtént esetek pontos adatai, a közös munkamenetek alapján;

Ez a jelölés nem díszítés. A cikk zárófejezete pont arról szól, hogy nehéz jó AI-nyilatkozatot írni; ez a három címke maga a nyilatkozat nyersanyaga.

Subscribe now

1. A kiindulópont

Nem várt sikereket értek el a nyári posztok: több millió megtekintés, megosztás, érdeklődés. A rövid FB-posztokat hirdető marketinggurukat könnyen lenyomta az érdeklődés.

Korábbi munkamenetből (a tényleges számok): a „több millió megtekintés” alulmondás. A 2026. július 9. – augusztus 6. közötti 28 napban a személyes profil 18 posztja 1 777 031 megjelenést és 3 144 031 megtekintést hozott, 41 693-as mediánnal; a rajongói oldal 7 posztja további 973 940 megjelenést. Együtt kb. 2,75 millió Facebook-megjelenés 25 posztból, egy hónap alatt. Viszonyítási alapnak: ugyanebben az időszakban a Litkai Channel 4 599 megtekintést hozott — az arány nagyjából 600:1 a Facebook javára.

Korábbi munkamenetből (az olasz posztok külön): a nyaralásból származó darabok vitték a mezőnyt. „Miért él az olasz hét évvel tovább” (kocsma): 556 432. Olasz hulladék: 195 968. „A szék ára” (coperto): 161 691. Olasz villanyszámla: 53 780. Négy poszt, közel 970 ezer megjelenés — a teljes profilelérés több mint fele. Ehhez jön a vízdíj-tanulmány 362 769-cel, ami 53 771 karakter és 63 lábjegyzetelt forrás volt.

Korábbi munkamenetből (miért „nem várt”): az elérés szórása a 18 poszt között 66-szoros volt, és nem a ráfordítás döntött. A győztes minta a kulturális összehasonlítás, amelyben a magyar olvasó saját magát ismeri fel — vagyis nem a legdrágább kutatás termelte a legnagyobb elérést. A hossz sem volt korlát: az optimum 8 000–20 000 karakter, és az 53 ezer karakteres tanulmány is a második legjobb lett. Ez pontosan az, amit a cikk 3. pontja állít, csak számokkal.

Korábbi munkamenetből (egy kellemetlen részlet ehhez a cikkhez): a megosztási arány és az elérés szétvált. „A szék ára” 161 691 megjelenéssel csak 0,48 megosztást hozott ezer megjelenésenként — a mezőny legrosszabb értéke —, míg a klímaköltség-poszt 26 638 megjelenéssel 6,83-at, tizennégyszer jobbat. Vagyis a copertós posztot, amelyben a 13/c pont szerinti áfahiba benne volt, az algoritmus vitte, nem az emberek.

Korábbi munkamenetből: a nyári sorozat legalább az alábbi darabokból állt: coperto és borravaló (olasz–magyar összevetés), olasz–magyar vendéglátás-összehasonlítás, az osztrák tavak privatizációja, a Marche mezőgazdasági tájszerkezete, az olasz áramrendszer, a víz ára és a vízlábnyom, valamint a Bad Gastein-i vonatút karbonmérlege.

2. Mi volt a posztok lényege?

A posztok lényege az volt, hogy egy csomó kérdésem merült fel utazás közben, amikre sejtettem a választ, vagy tudtam, vagy fogalmam sem volt — és ezek után kutattam.

3. Amit a számok mutattak

Minél több saját gondolat, annál több néző. Minél több élmény, egyéni megélés, annál több elköteleződés. Minél több szakértő — helyi megszólaló, a területet jól ismerő ember — segített a poszt előtt, annál jobb megoldások születtek.

Szakirodalom: ennek van kísérletes megfelelője. Egy előregisztrált, 547 fős vizsgálat („AI penalty and disclosure paradox”, 2026) azt találta, hogy az olvasók az AI által írt és az AI-jal segített szöveget egyaránt kevésbé megbízhatónak és kevésbé hitelesnek ítélik az emberi szerzőjűnél — és kevésbé is építik be a saját tudásukba. Vagyis a „saját gondolat = több elköteleződés” nem pusztán algoritmikus jelenség, hanem az olvasó szerzőségre vonatkozó ítéletén is múlik.

4. Kérdezni csak tudásból lehet

Kérdezni igazán akkor tudtam, ha járatosabb voltam egy területen. Az volt az igazán jó, ha ezzel már foglalkoztam, tartottam róla előadást, Szellemi Wellness- vagy más konferenciára készültem, és volt miből kiindulni — bár ez a Claude szerint le is szűkítette a lehetőségeket (RAG).

Szakintézmény-adat: a szűkülés mérhető. Egy 11 000 valós keresésre épülő 2026-os összehasonlítás („Answer Bubbles”) szerint a generatív keresőrendszerek forráskészlete mindössze 24–25 százalékban fed át a hagyományos Google-találatokéval, a Wikipédia pedig egyszerre a leggyakrabban idézett és a legerősebben felülreprezentált forrás. Ugyanez a vizsgálat azt is kimutatta, hogy a keresésre alapozott („grounded”) válaszokban a bizonytalanságot jelző nyelvi fordulatok akár 60 százalékkal ritkulnak, miközben a magabiztosságot jelző fordulatok megmaradnak. Vagyis a forrásolás nemcsak szűkít, hanem magabiztosabbá is teszi a szöveget, mint amennyire indokolt.

5. A stílus

Nehezen találta meg a stílusomat az AI, ezért a szövegeken dolgozni kellett — de néha hagytam őket úgy, ahogy voltak, lustaságból, ami fura eredményeket hozott stílusban.

Szakirodalom: a Kosmyna és munkatársai által jegyzett MIT Media Lab-vizsgálat (2025, arXiv:2506.08872) mellékleletként pont ezt mérte: a nyelvimodell-csoport esszéiben a megnevezett entitások, az n-gramok és a témaontológia feltűnően egyneművé vált a csoporton belül. A „fura stílus” nem véletlen ízlésbotlás, hanem a modell átlagvonzása.

6. A legizgalmasabb — és a legkockázatosabb — munkamódszer

A legizgalmasabb az, ha megszületik a szöveg, és annak állításait, hiányos adatait az AI egészíti ki, megkeresve a hivatkozásokat hozzá. A lenti szakirodalmi megjegyzéseket azzal egészíteném ki, hogy itt a szövegben már valós hivatkozások voltak, tehát ezeket csak pontosítania kellett a modellnek.

Szakirodalom: ez az a pont, ahol a szakirodalom a leghatározottabban ellentmond a szerzői élménynek. Egy 2025-ös JMIR Mental Health-tanulmány szerint a GPT-4o által hat szakirodalmi áttekintésben generált hivatkozások 19,9 százaléka teljes egészében kitalált volt, és a hibaarány annál nagyobb, minél kevésbé közismert a téma. A tágabb szakirodalom 2023 és 2025 között 19,9 és 91,4 százalék közötti fabrikálási arányokat mért, modelltől és lekérdezési módtól függően. Egy 111 millió hivatkozást átvizsgáló 2026-os audit szerint 2025-ben önmagában legalább 146 932 nem létező hivatkozás került be a tudományos irodalomba; egy másik számítás szerint 2023-ban 2828 tanulmányból egy tartalmazott kitalált hivatkozást, 2025-ben már 458-ból egy, 2026 első heteiben pedig 277-ből egy.

Szakirodalom (a finomabb hiba): a kitalált hivatkozás még a kisebbik baj, mert ellenőrizhető. A rosszabb eset az, amikor a hivatkozás létezik, csak nem azt támasztja alá, ami elé odakerült. Liu és munkatársai négy generatív keresőt auditálva azt találták, hogy a hivatkozások mintegy negyede nem támogatja azt a mondatot, amelyhez tartozik. Utólagos forrásolásnál pontosan ez a domináns hibatípus.

7. A komplexitás csapdája

Minél komplexebb volt egy kérdés, annál nehezebbé vált ellenőrizni az eredményeket. Ha az ember egy komplex területre nem lát rá mélységeiben, nehezen értelmezi és dolgozza fel az AI által létrehozott eredményeket.

Szakirodalom: ez az automatizálási elfogultság (automation bias) klasszikus terepe. Parasuraman és Manzey 2010-es áttekintése (Human Factors 52/3) két dolgot állapít meg, amelyek külön-külön is kellemetlenek: az automatizálás okozta elkényelmesedés a laikus és a szakértő résztvevőknél egyaránt megjelenik, és nem küszöbölhető ki puszta gyakorlással. A hibák két irányba mennek: elfogadunk téves gépi javaslatot (commission), illetve nem veszünk észre olyat, amire a gép nem figyelmeztet (omission).

8. Amit viszont nem lehet ráfogni

Az viszont nem állja meg a helyét, hogy a bonyolult kérdésekre eleve rossz válaszokat adna az AI — ha van a bonyolult kérdést feldolgozó forrás, vagy ha más már feszegette ezt a kérdést.

Szakirodalom: ez a megfigyelés összecseng azzal, amit a hivatkozás-fabrikálás kutatása mellékesen kimutatott: az idézetpontosság a hivatkozási számmal együtt, log-lineárisan javul. Vagyis nem a kérdés bonyolultsága a döntő változó, hanem a téma redundanciája a tanítóanyagban. A bonyolult, de sokat tárgyalt kérdés biztonságosabb, mint az egyszerű, de ritkán dokumentált.

9. A kérdés alakítja a választ

A kérdések, a hozzáállás nagyban befolyásolják a kapott tartalmat. Az, hogy mivel érvel az AI, rossz kontextussal vagy tendenciózus kérdésekkel könnyen egy meghatározott irányba vihető.

Szakirodalom: ennek két, egymást erősítő magyarázata van. Az egyik a hízelgés (sycophancy): Sharma és munkatársai öt kereskedelmi asszisztensen mutatták ki (arXiv:2310.13548), hogy a modellek rendszeresen visszavonják a helyes választ, ha a felhasználó rákérdez, kiszámíthatóan elfogult visszajelzést adnak, és átveszik a felhasználó hibáit — és hogy ez részben az emberi preferenciaadatokból ered, mert az értékelők maguk is jobban kedvelik az egyetértő választ. A másik a generatív keresők auditjaiból jön: Venkit és munkatársai (2024) azt találták, hogy a válaszok nyelve túlzottan magabiztos, és illeszkedik a kérdésben implicit módon benne rejlő elfogultsághoz.

10. Harford és a régi hibák új gépen

Az írás közben olvastam Tim Harford: Adatdetektív című művét, és AI-jal szinte ugyanazokat a hibákat lehet elkövetni, amiket ő leír.

Hiányzó adat / pontosítás: a szerző neve Tim Harford (nem Hartford). A könyv teljes magyar címe:Adatdetektív – 10 egyszerű szabály, hogy ne tudjanak manipulálni*, HVG Könyvek, 2021, 328 oldal; eredetiben* The Data Detective (USA), illetve How to Make the World Add Up (Egyesült Királyság), 2020.

Harford tíz szabálya, a saját jegyzeteim szerint:

• Figyeld meg az érzelmi reakcióidat. Amikor egy statisztika felháborít vagy megerősíti az előítéleteidet, állj meg egy pillanatra. Az érzelmi elfogultság és a vágyvezérelt gondolkodás a leggyakoribb oka annak, hogy kritika nélkül elfogadunk téves adatokat vagy elvetünk valós tényeket.

• Kombináld a madártávlatot és a békaperspektívát. A személyes tapasztalat gyakran félrevezető a nagy mintákhoz képest, a puszta statisztikai aggregáció viszont elfedheti a valós emberi történeteket. A valóság megértéséhez mindkét nézőpontra szükség van.

• Ellenőrizd a címkéket és a definíciókat. Mindig nézd meg, mit mér pontosan a szám. A „munkanélküli”, a „szegénység” vagy a „bűncselekmény” definíciója országonként és időszakonként változhat, ami torzíthatja az összehasonlításokat.

• Keresd a kontextust és a viszonyítási alapokat. Egy önmagában álló nagy szám semmitmondó. Viszonyítsd a népességszámhoz, a teljes költségvetéshez vagy a korábbi időszakok adataihoz.

• Láss a kulisszák mögé. Vedd észre a publikációs torzítást és a fiókhatást: a média és a kutatók hajlamosak csak a szenzációs vagy statisztikailag szignifikáns eredményeket közölni, míg a semleges eredmények rejtve maradnak.

• Kérdezd meg: kik hiányoznak a mintából? Az adatgyűjtés vakfoltjai súlyos tévedésekhez vezetnek. Ha egy kutatásból kimaradnak bizonyos társadalmi csoportok, nemek vagy korosztályok, az eredmények nem általánosíthatók mindenkire.

• Követelj átláthatóságot a big data és az algoritmusok terén. A mesterséges intelligencia és az adatelemző algoritmusok nem tévedhetetlenek. Ha nem ismerjük a bemeneti adatokat és a modell logikáját, az algoritmus könnyen konzerválhatja vagy felerősítheti a meglévő előítéleteket.

• Becsüld meg a független hivatalos statisztikákat. A megbízható népszámlálások és a független statisztikai hivatalok a modern társadalmak alapinfrastruktúráját képezik.

• Ne dőlj be a tetszetős vizualizációknak. A látványos grafikonok könnyen manipulálhatók elvágott tengelyekkel, aránytalan skálázással vagy szándékosan megválasztott időintervallumokkal.

• Őrizd meg a kíváncsiságodat és a nyitott gondolkodást. A cél nem az, hogy megvédd a saját igazadat vagy automatikusan elutasíts minden hírt, hanem az, hogy megértsd, mi történik valójában.

Szakirodalom: érdemes kiemelni, hogy a hetedik szabály (átláthatóság az algoritmusoknál) 2020-ban íródott, még a nyelvi modellek elterjedése előtt — Harford ott elsősorban prediktív, pontozó algoritmusokra gondolt. A generatív modelleknél a probléma súlyosbodott: nemcsak a modell logikája átláthatatlan, hanem az is, hogy egy adott válasznál mely forrásokat vette elő, és melyeket hagyta ki.

Korábbi munkamenetből (a legjobb saját példa erre): a vízárakról szóló cikkedben egy olvasó négy hibát talált, és ezek közül a legsúlyosabb nem hallucináció volt. A marha- és csirkehús vízlábnyomára vonatkozó számok az elsődleges forrás alapján helyesnek bizonyultak — a keretezés volt hamis. Ez pontosan Harford első és negyedik szabályának a metszéspontja, és rosszabb a kitalált adatnál, mert ellenőrizhető, mégis félrevisz.

11. Módszerek

A nyár során hét, egymástól jól elkülöníthető munkamódszert használtam:

1. Saját prezik, előadások feltöltése — szövegesítés, ellenőrzéssel, plusz kapcsolódó forrással.

2. Saját források, linkgyűjtemények, cikkek feltöltése projektként — ebből szöveg generálása.

3. Saját szöveg megírása, AI-forrásolással, kiegészítéssel.

4. AI-szöveg, szerkesztve.

5. Helyi forrásoktól származó szövegek, tapasztalatok, AI-s kutatással kiegészítve. Az olaszoknál ez volt a többség: éjjeli és hajnali beszélgetések helyiekkel, és ebből a narratívából kiindulva. Az AI elfogultsága sokszor a kérdések mátrixából jön ki, illetve a források megközelítését tükrözi; kevésbé van valami „általános” hozzáállása. Kontextusként feltöltöttem a Világelejét is, hogy ez legyen a megközelítés — de hol figyelembe vette automatikusan, hol nem. Valószínűleg ehhez az összes cikknek egyetlen projektben kellett volna lennie, ahogyan például a pénzügyi elemzéseknél használják.

6. A közös nevező: a források nagy részét én adtam meg, vagy annyira szűkítettem a promptot, hogy utólag ellenőrizhető legyen.

7. Infografikák generálása szövegből, forrásból, promptból.

Korábbi munkamenetből: a Világeleje-anyag valóban egyenetlenül érvényesült, de nem mindenütt. A 2050-es naplóbejegyzés-diptichonnál a hét pillér (Tanulj, taníts! – Légy jól! – Lépj ki! – Kapcsolódj újra! – Találj társakra! – Cselekedj, segíts! – Szólj bele!) végig a szerkezet gerince maradt. Ott működött, ahol egyetlen munkamenetben, explicit szerkezeti utasításként volt jelen — és ott halványult el, ahol csak háttérkontextusként lógott a beszélgetés elején. Ez inkább kontextusablak-kérdés, mint projektszervezési.

12. A kormányzás elvesztése

Minél inkább kiszolgál az AI, annál nehezebb kézben tartani a narratívát. Minél egyszerűbb komplex feladatokat elvégeztetni vele, annál kevesebb marad az embernek. Minél inkább haladtam előre, annál nehezebb volt kézben tartani.

Szakirodalom: a fogalom neve kognitív kiszervezés (cognitive offloading). Gerlich 666 fős, kérdőíves és interjús vizsgálata (Societies, 2025, 15/1:6) szignifikáns negatív együttjárást talált a gyakori AI-használat és a kritikai gondolkodás mért szintje között, és a kiszervezést azonosította közvetítő tényezőként — a fiatalabbaknál erősebben. Fontos korlát: keresztmetszeti, önbevalláson alapuló, korrelációs vizsgálat, tehát az oksági irány belőle nem következik, és a cikkhez 2025 szeptemberében helyesbítés is megjelent.

Szakirodalom (ellensúly): a Kosmyna-féle MIT-vizsgálat EEG-vel mérte ugyanezt, és azt találta, hogy az agyi konnektivitás rendszerszerűen csökken a külső támogatás növekedésével: legerősebb az eszköz nélküli csoportnál, közepes a keresőt használóknál, leggyengébb a nyelvi modellt használóknál. Csakhogy ez 54 fős, nem lektorált előnyomat, és 2026 elején önálló módszertani kritika jelent meg róla (arXiv:2601.00856), amely a reprodukálhatóságot és az EEG-elemzést kifogásolja. Az irány valószínű, a mérték nem eldöntött — érdemes így hivatkozni rá.

13. Hibák

a) Az érvelés könnyen a visszájára fordul. Például a locsolási díjak és a medencetöltés esetében (lásd azt a posztot).

Korábbi munkamenetből: itt két különálló hiba volt. Egy: egy alcím önmagának mondott ellent a medencefeltöltés és a párolgás viszonyáról. Kettő — és ez a súlyosabb —, a locsolási kedvezmény elemzése spórolási tippként szerepelt, holott a valódi tartalma egy perverz ösztönző. A javított változatban a kedvezmény visszásságként, nem tanácsként jelenik meg.

b) Valós személyes források, amik hibásak vagy pontatlanok, hivatkozással beemelődnek, de forráskritikánál elbuknak. Nagy kérdés, hogy mi legyen a lektorált cikkek és a sima online források viszonya, mivel ezek azonos súllyal jelennek meg egy ismeretterjesztő cikkben — miközben meglehetősen nagy a szórása a megbízhatóságuknak.

Szakirodalom: ez nem megoldott kérdés, de mérték már. A generatív keresők forrásválasztása kimutathatóan torzított: a „megszerzett” harmadik feles források (független kiadók, szakértői értékelések) felülreprezentáltak, a közösségi és felhasználói tartalom alulreprezentált, a Wikipédia pedig mindkettőnél erősebben túlsúlyos. A rangsoroló rétegben ráadásul a rövid, felszínes dokumentumok szisztematikus előnyt élveznek. Vagyis a lektoráltság önmagában nem szempont a rendszer számára — a hozzáférhetőség és a formátum viszont igen.

Hiányzó adat: ha ezt a dilemmát a cikk nyitva hagyja, érdemes legalább a saját gyakorlati szabályodat kimondani. A nyári anyagokban ez de facto így nézett ki: számszerű vagy jogi állításnál elsődleges forrás (jogszabály, hatósági állásfoglalás, statisztikai hivatal), kulturális vagy jellemző leírásnál szektorspecifikus adat — és blog csak illusztrációnak, sosem tényalapnak.

c) Az olasz copertónál egy pénztárgép-szoftver leírása volt a forrás az adótörvény helyett egy helyen, és máris rossz adat került be egy áfaszámításhoz.

Korábbi munkamenetből (pontos adatok): a téves szám 22 százalék volt, a helyes 10. A forrás a qamarero.com nevű pénztárgép-szoftveres blog volt, amely ráadásul önmagának is ellentmondott: egy másik bekezdésében a copertót maga sorolta a 10 százalékos kategóriába. A helyes levezetés a járulékosság elve (accessorietà, 633/1972 DPR 12. cikk): a coperto a helyben fogyasztáshoz (somministrazione) tapad, tehát annak kulcsát viszi; a 22 százalék valóban különálló szolgáltatásokra (élőzene, műsor) és önálló termékekre (alkohol) igaz. Az Agenzia delle Entrate vonatkozó állásfoglalása: principio di diritto n. 9/2019. A hibát te vetted észre, nem az ellenőrzés.

d) A nyilvános adatbázisok néha nem arra adnak választ, amit kérdezünk — például a vasúti távolságok esetében: nem a teljes vonalhossz érhető el egy vasúti útvonaltervezőben (pl. Omio).

Korábbi munkamenetből (a példa a jegyzetnél rosszabb): itt nem egy, hanem két egymás utáni tévedés történt. Először a jegyfoglalók 447 kilométeres adata került be, ami légvonalbeli távolság. Egy olvasó — Árva Gábor — jelezte a hibát, mire a javított szám 555 kilométer lett. Ez is hibás volt. A hivatalos szakaszhosszakból felépített helyes érték nagyjából 678 kilométer (Budapest Keleti–Hegyeshalom 187, Hegyeshalom–Wien Hbf 67–74, Wien Hbf–Salzburg Hbf 313–317, Salzburg–Schwarzach-St. Veit 66,55, Schwarzach–Bad Gastein 30,08). A tanulság élesebb, mint a jegyzetben szereplő: a második, „javított” adat is ellenőrizetlen aggregátum volt. Ide tartozik az is, hogy egy másik modell válasza szintén 251,5 kilométert adott a Wien–Salzburg szakaszra — ez ugyancsak légvonal —, miközben ugyanannak a válasznak a tarifatáblázata helyesen 313 kilométert mutatott.

Korábbi munkamenetből (a következmény): az adathiba nem maradt a távolságnál. A teljes karbonszámítást újra kellett futtatni, és a cikk egyik érve megfordult: az eredeti szöveg azt állította, hogy a két útvonal hossza gyakorlatilag azonos; a javított változatban a vonat 40–100 kilométerrel, 6–18 százalékkal hosszabb utat tesz meg. Az autószállító vonat energiamérlege ugyanettől szintén átfordult enyhe nyereségből enyhe veszteségbe.

e) Nem vesz figyelembe olyan kiegészítő dimenziókat, amiket célszerű lenne figyelembe venni. Ez nem elvárás — csak a promptolás egy irányba viszi, és nem mindig sikerül megoldást találni.

Korábbi munkamenetből: ennek van egy jól dokumentált ellenpéldája is a nyárból. Az olasz–magyar vendéglátás-összehasonlításnál a hiányzó dimenzió a regime forfettario volt — a 85 ezer euró alatti mikrovállalkozások átalányadója —, ami a dokumentum központi tézisét fordította meg: az olasz rendszer nem elnyomja a kisvendéglátást, hanem nagyjából 6 százalékos effektív kulccsal aktívan jutalmazza a családi, nem foglalkoztató működést. Vagyis a hiányzó dimenzió néha nem promptolási kérdés, hanem szakterületi ismereté.

14. Sikerek, előnyök

a) Számos jó alapanyag, szakértői segítség és saját munka révén sikerült civil útmutatót szerkeszteni, ami nagyban megkönnyíti a civil szervezetek munkáját, és jóval használhatóbb, mint a sok helyen fellelhető párhuzamos dokumentumok.

b) Az adatgyűjtés nagyon hatékony, de a szakirodalom teljes ismerete nélkül kimaradhatnak fontos források. Érdemes erre külön kereső AI-t is bevetni az adott tudományterületről.

15. Kockázatok

a) Rendkívül addiktív.

b) Elvakítja az embert a saját kompetenciáival szemben.

Szakirodalom: ennek van neve és mérése: a kompetenciaérzet és a tényleges teljesítmény szétválása. A legmegkapóbb adat egy 254 fős cseh vizsgálatból származik, ahol emberek AI-generált és emberi szövegeket próbáltak megkülönböztetni: visszajelzés nélkül a résztvevők pontosan akkor tévedtek a legtöbbet, amikor a legmagabiztosabbak voltak. Visszajelzéssel viszont a pontosság és — ami itt fontosabb — a magabiztosság kalibrációja is javítható volt. Vagyis az elvakultság nem eleve elrendelt; a hiánycikk a visszajelzés.

c) Minél több lépést végez el egy prompttal, annál inkább átveszi az irányítást — és egy idő után a gondolkodást mint feladatot átadja másnak az ember. Hasonlóan a tájékozódáshoz a Waze esetében.

Szakirodalom: a Waze-hasonlat nem metafora, hanem a szakirodalom legtisztább esettanulmánya. Dahmani és Bohbot (Scientific Reports, 2020, 10:6310, McGill Egyetem) 50 rendszeres autóvezetőnél találta azt, hogy a nagyobb élettartami GPS-használat rosszabb téri memóriával jár együtt akkor, amikor GPS nélkül kell tájékozódni. Három évvel később 13 résztvevőt újratesztelve a több GPS-használat meredekebb hanyatlással járt együtt. A döntő részlet az oksági irány: azok, akik többet használtak GPS-t, nem azért tették, mert rossznak ítélték a tájékozódóképességüket — ez arra utal, hogy a használat vezetett a hanyatláshoz, nem fordítva. A longitudinális minta kicsi, ezt érdemes vele együtt mondani.

d) Ha az ember a saját tudásszintjénél magasabb szintű kérdésekre használja, legalább annyi erőfeszítést igényel a válasz megértése és helyességének megállapítása — amit egy idő után elmulaszt az ember.

e) A másik AI-jal való keresztellenőrzés gyakran nem hozza ki a hibákat, mivel ugyanazokra a hibás alapadatokra, forrásokra építi az ellenőrzést is. Ez további hamis biztonságérzetet ad.

Szakirodalom: ez a nyár legjobban alátámasztott állítása az egész listán. A „Correlated Errors in Large Language Models” című vizsgálat (ICML, 2025) több mint 350 modellt tesztelt, és azt találta, hogy az egyik ranglistás adathalmazon a modellek 60 százalékban egyetértenek egymással akkor is, amikor mindkettő téved. A kulcsmegállapítás: a nagyobb és pontosabb modellek hibái erősebben korrelálnak — eltérő architektúra és eltérő szolgáltató mellett is. A második vélemény másik gyártótól nem vásárol függetlenséget.

Szakirodalom (fontos megszorítás): egy dologra viszont működik a keresztellenőrzés. Ha három vagy több modell egyetért abban, hogy egy hivatkozás létezik, a találat pontossága 16,5 százalékról 95,6 százalékra ugrik. Vagyis: ellenőrizhető létezés kérdésében a többmodelles egyetértés erős jelzés; értelmezés, keretezés és érvelés kérdésében gyakorlatilag semmit nem jelent. A nyár hibái pont az utóbbi kategóriába estek.

Személyes tanulságaim

Nagyon hatékony és veszélyes eszköz, aminek helyes használatára hiába van egy csomó etikai szabályzat és jótanács — szinte lehetetlen felkészülni és ellenállni.

Szakirodalom: ez a mondat erősebb, mint amilyennek látszik, és a szakirodalom támogatja. Parasuraman és Manzey idézett áttekintésének éppen az a következtetése, hogy az automatizálás okozta elkényelmesedés nem küszöbölhető ki egyszerű gyakorlással, és a szakértőket sem kíméli. A képzés önmagában nem elég; a szerkezeti megoldás (kötelező ellenőrzési lépés, külső lektor, elszámoltathatóság) igen.

Hónapról hónapra változik az a minőség, amit elő tud állítani az AI, és ez ijesztő. Rendkívül hasznos is, viszont hamar át tud billenni abba az állapotba, hogy az emberek emberi történetekre, emberi mondatokra vágynak inkább — Amerikában ehhez még hozzájön a mostani gépromboló lendület.

Szakirodalom: a vágy mérhető, és ellentmondásos formában jelenik meg. Az említett 547 fős vizsgálat egy „nyilvánosságra hozatali paradoxont” azonosított: a résztvevők egyszerre tartották fontosnak az AI-használat nyilvánosságra hozatalát, és büntették is azt. Egy másik, 2026-os vizsgálat még kellemetlenebb részletet talált: akiknek nem mondtak semmit a szerzőségről, ugyanolyan pozitívan ítélték meg az AI-írta szöveget, mint akiknek azt mondták, hogy ember írta. A szkepszis nem alapállapot — csak a címke aktiválja.

Egy idő után viszont tényleg szinte lehetetlen megállapítani, hogy mi az emberi és mi az, amit gép alkotott. Ezért is menekültem a rajongói oldalamon a humor területére, ahol nem is próbálkoztam ilyen eszközökkel, és sokkal szabadabbnak érzem magam.

Szakirodalom: „szinte lehetetlen” — a számok szerint valóban. Német szakdolgozat-részleteken végzett vizsgálatban az emberi értékelők az AI-szövegek 57, az emberi szövegek 64 százalékát azonosították helyesen; a gépi detektorok sem teljesítettek lényegesen jobban. Több más vizsgálat a véletlen találgatás szintjén mérte az emberi teljesítményt, és a nyelvi modelleket jól ismerő értékelőknél sem talált érdemi különbséget.

Korábbi munkamenetből: a rajongói oldalról szóló megfigyelést a saját analitikád is alátámasztja: a rajongói oldalon a szatirikus tartalom drámaian felülteljesíti a semleges formátumokat. Vagyis a humorba menekülés nemcsak szabadságérzet, hanem a mérhetően jobban működő csatorna is.

Elképesztő, hogy annak ellenére, hogy imádok emberekkel beszélgetni, közösséget szervezni, közösségben részt venni, milyen erős hatással volt rám ez a nyár.

Valami gyerekes vágy lesz úrrá az emberen, és valahogy összemosódik az, hogy mindent tud, és hogy mindent meg tud (jól) kérdezni.

Mindenképpen nehéz erről írni is, és jó AI-nyilatkozatot készíteni arról, hogy pontosan mit is csinált az AI, és hogyan.

AI-jegyzet ehhez a cikkhez

Ez a szöveg a szerző saját jegyzeteiből készült. Az AI három dolgot csinált vele, és semmi mást:

1. Helyesírás és tagolás. A javítások érdemi részei: Hartford → Harford; szellemi wellnes → Szellemi Wellness; tudpmányterület → tudományterület; aposztot → azt a posztot; ahibákat → a hibákat; „megtalálta az én stílusom” → a stílusomat; a valszeg rövidítés feloldása; hiányzó szóközök, központozás. A mondatok szerkezetét, szóhasználatát, gondolatmenetét nem írta át.

2. Szerkezet. A számozott lista fejezetekké és alcímekké bontása, a módszertani felsorolás sorrendjének megtartásával.

3. Dőlt betűs betoldások. Ezek nem a szerző mondatai. Két típusuk van, mindegyik jelölve: Szakirodalom(publikált kutatás), Korábbi munkamenetből (a nyári munkák dokumentált részletei).

   Subscribe now

Amit ez a jegyzet nem tud garantálni. A hivatkozott tanulmányok létezését és fő megállapítását keresés alapján ellenőriztem, de a cikkek teljes szövegét nem olvastam végig mindegyiknél. A Gerlich- és a Kosmyna-vizsgálatnál a korlátokat a szövegben jeleztem, mert mindkettő gyakran szerepel a közbeszédben erősebb állítással, mint amit elbír. A megjelöléssel együtt is érvényes a cikk saját tétele: ez a jegyzet maga is az a szövegtípus, amelynek hibáiról a cikk szól.

Van egy természetvédelmi farakás Parádsasváron, amit a rovaroknak hagytunk kint, mellette sünhotel gallyakból, ami akár ki is gyulladhat, ha úgy alakul, de azon kívül, hogy tüzelő is lehet belőle, fontos ökológiai funkciói is vannak. A legfontosabb talán, hogy én döntöttem úgy: ökológiai célokra használom. Több cikk is foglalkozott a kérdéssel, és szerintem nagyon másról van szó, és leégett körtét vetünk össze parázson sült almával.

I. A vita

A kormány lépése

A kormány augusztus elején társadalmi vitára bocsátotta a tűzifa áfájának 27 százalékról 5 százalékra csökkentéséről szóló javaslatot, azzal az indoklással, hogy „igazságosabbá válik a rezsicsökkentés rendszere”, mert eddig kimaradtak belőle azok, akik nem gázzal vagy távfűtéssel fűtenek.^[1] Eleve érdekes kérdés, hogy a rezsicsökkentés önmagában jó ötlet-e, a válaszom egyértelműen az, hogy ebben a formában szerintem nem az.

A véleményezésre nyolc nap jutott, augusztusban, a szabadságok és a hőség idején. A hatásvizsgálati elemzés a hátrányokról egyetlen szót sem tartalmaz.^[2] Ezt érdemes megjegyezni, mert a vita minősége szempontjából ez nem részletkérdés. A törvényjavaslatot az Országgyűlés augusztus 28-án elfogadta, tehát a jövőben 5 százalék az áfa.^[3]

Ezzel párhuzamosan a kormány megduplázta a szociális tűzifa program keretösszegét és az igényelhető mennyiséget.^[4]A Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat szerint az idei pályázatra még 5 milliárd forint áll rendelkezésre, a 2026–2027-es fűtési időszaktól viszont 5 milliárdról 10 milliárd forintra emelkedik a keret. Az indoklás szerint a programra fordítható összeg 2019 óta nem emelkedett. A program korábban 180–200 ezer háztartást ért el, több mint kétezer településen.^[5]

Az első cikk a favitában: Lukács András

Augusztus 16-án a G7 véleményrovatában Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke írta meg, miért rossz ötlet ez.^[6] Az érvei, tömören:

A javaslata: a 16 milliárd forintos állami bevételt inkább szemléletformálásra, tanácsadásra és egyszerű energetikai beavatkozásokra (nyílászáró, padlásszigetelés) kellene fordítani.

A válasz: Nagy Dániel

Augusztus 30-án ugyanott válaszolt Nagy Dániel erdőmérnök, erdőtűzvédelmi szakértő.^[8] És a válasz címe a lényeg: Hatalmas öngólt lövünk, ha nem használjuk ki jól a tűzifában rejlő lehetőségeket.

Az érvei:

Ezekben a tüzekben szerinte nemcsak a holt fás biomassza ég el, hanem a felszíni humuszréteg is; intenzívebb tüzeknél maga a termőhely károsodik, és kedvezőtlen domborzatnál a következő nagyobb eső lemoshatja a teljes felső termőréteget. Ráadásul az oltáshoz sok víz kell, amiből éppen nem áll jól az ország.

II. Amiben egyetértenek — és ez egész sok dolog

A 30% és a 100% — mennyi az annyi?

Lukács szerint a frissen vágott fából „azonos hőmennyiség előállításához kétszer annyi fát kell eltüzelni”.^[9] Nagy szerint száraz fából „30 százalékkal kevesebb kellene belőle, azonos fűtőérték eléréséhez”.^[10] Ez 30% vagy 100% — nem nem elhanyagolható, kerekítési hiba.

Utánanéztem, és mindkettő igaz, két különböző okból.

1. Kilogramm vagy köbméter. Egy német szakmai összefoglaló szerint az 50 százalékos nedvességű fa nagyjából feleannyi hasznos hőt ad, mint ugyanaz a fa 15 százalékos nedvességgel^[11] — ez Lukács kétszerese, tömegre vetítve. Csakhogy a nedves fa köbmétere több tömeget tartalmaz (benne a víz), ezért köbméterre vetítve a különbség kisebb. A háztartás pedig köbméterben vagy mázsában vásárol, nem szárazanyagban.

2. Nedvességtartalom vagy víztartalom. Ez a klasszikus csapda, és a német szabályozás külön kezeli a kettőt: a Wassergehalt a víz aránya a teljes nedves tömeghez, a Holzfeuchte pedig a víz aránya az abszolút száraz fához viszonyítva.^[12] Ugyanaz a fa lehet „50% víztartalmú” és „100% nedvességtartalmú”. Ha az egyik szerző az egyiket, a másik a másikat használja, két különböző szám jön ki ugyanarra a tűzifára.

Vagyis pontosan ugyanaz történt, mint a biomassza-számoknál: két nevezőcsere. Egyik szerző sem téved. Csak nem ugyanazt mérik.

A gyakorlati következtetés pedig változatlan, sőt erősebb: a száraz fa nagyságrendekkel kevesebb szennyezéssel, kevesebb fából ad ugyanannyi hőt. Ha egyetlen intézkedést lehetne hozni, ez lenne az. Erre a X. fejezetben írok is egy egészen kézzelfogható javaslatot.

III. Amiben viszont nem — és itt kezdődik a tudomány

Nagy Dániel központi állítása így hangzik: ha nem vágjuk ki, elég. Ez első hallásra megcáfolhatatlan. Önkéntes tűzoltóként nehéz lenne tapasztalati tényekkel cáfolni, azért mégis megpróbálom.

Előbb a legfontosabb kérdés: mennyi holtfa van egyáltalán?

Nagy Dániel érve egy kimondatlan előfeltevésen áll: hogy túl sok a felhalmozódott holt biomassza. Ezt sem ő, sem más nem számszerűsíti a magyar vitában. Pedig van rá adat, tíz éven át gyűjtve.

A Nemzeti Szisztematikus Erdőleltár (NFI) 2010 és 2019 között az ország egész területén, 2,8×2,8 kilométeres hálón, mintegy 46 500 hálópont közül 10 837 erdőterületi mintaponton mérte fel a magyar erdőket. Ez a legpontosabb adatunk, ±1,65 százalékos hibával.

*Saját számítás: 11,51 millió m³ ÷ 2,167 millió hektár. A fekvő holtfa és a tuskók ezen felül jönnek — az NFI egyetlen közölt körzeti példájában, a 10 600 hektáros Nyugat-zselici körzetben az összes elhalt faanyag (álló + fekvő + tuskó) 168 257 m³, azaz ~15,9 m³/ha volt.^[17]

Most tegyük mellé a viszonyítási pontot. Az Európai Erdészeti Intézet összefoglalója szerint erdőtípustól függően 20–50 m³/ha holtfa az a küszöb, amely a szaproxil fajok többségének fennmaradásához szükséges; a legigényesebb fajok 100 m³/ha fölött igényelnek.^[18] A romániai őserdő-maradványokban 49–128 m³/ha holtfát mértek.^[19]

Magyarország tehát az élőfakészlet arányában a európai átlag kb. harmadánál, mennyiségben pedig jóval az ökológiai küszöb alatt áll.

Ez nem részletkérdés. Ez azt jelenti, hogy a „felhalmozódott a holt biomassza” tétel Magyarországra országos átlagban nem áll. Nem attól szenvedünk, hogy túl sok a holtfa. Attól szenvedünk, hogy kevés.

Akkor mi a helyzet a felhalmozódással?

Ettől még Nagy Dániel érve nem semmisül meg, csak áthelyeződik. Mert az országos átlag elfedhet lokális szélsőségeket, és ő pontosan lokális szélsőségekről beszél: a gazdálkodó nélküli, kezeletlen magánerdőkről, ahol megnőtt a mortalitás és megjelentek az inváziós fajok.^[20]

Ez teljesen összefér a fenti adattal. Egy országos átlag alatti holtfakészlet mellett is létezhetnek foltok, ahol a kiszáradt akácos vagy a gondozatlan zártkert helyi tüzelőanyag-koncentrációt hoz létre.

De ez már egy másik állítás, mint az, amit a cikkben olvasunk. Nem az, hogy „ha nem vágjuk ki, elég”, hanem az, hogy „bizonyos gazdátlan területeken elég”. Az elsőt az NFI-adat cáfolja. A másodikat nem — de azt bizonyítani kellene, és a bizonyítékhoz szükséges adat is létezik, csak nem kapcsolták össze soha.

Ami ehhez hiányzik: A NÉBIH Erdőtűz Információs Rendszere minden tűzeset helyét és méretét rögzíti, az Országos Erdőállomány Adattár pedig minden erdőrészlet fafaját, korát, természetességét és azt, hogy van-e gazdálkodója. A két adatbázis összemetszéséből kiderülne, amit ma senki nem tud: tényleg gyakrabban és nagyobbra nőnek-e a tüzek a gazdátlan erdőrészletekben? Ilyen összevetésre nem bukkantam, de dolgozom rajta.

És a következő kérdés így is nyitva marad: az a kevés eset, amikor tényleg ég, mennyivel ég rosszabbul, ha nem nyúlunk hozzá? Erre viszont már van szakirodalom — és nem egyértelmű.

A tudományos vita, ami kimaradt a cikkekből

Az a kérdés, hogy a fakitermelés csökkenti-e az erdőtüzek intenzitását, a nemzetközi tűzökológia egyik legélesebb, legdurvább vitája. Két tábor van, és mindkettő komoly, lektorált szakirodalommal támasztja alá érveit, ami papírra nyomtatva szintén elég.

Az egyik oldal: a kezelés csökkenti a tűzveszélyt. Ezt képviseli a mainstream álláspont, amelyet leglátványosabban egy húsz szerzős áttekintő tanulmány foglalt össze (Prichard, Hessburg, Hagmann és mtsai., Ecological Applications, 2021).^[21] A lényege: az állományon belüli szerkezetet módosító kezelések — a kis fák eltávolítása és a felszíni tüzelőanyag csökkentése, miközben a nagy, tűzálló fákat meghagyjuk — a száraz fenyvesekben, a száraz és üde elegyes állományokban és a tölgyesekben a legmegfelelőbbek. A tűzkizárás évtizedei után sok tűzveszélyes erdőben magas a felszíni, a „létra-” és a koronatüzelőanyag folytonossága, aminek tartós következményei vannak.

A másik oldal: a kitermelt erdő súlyosabban ég. Bradley, Hanson és DellaSala 2016-os tanulmánya (Ecosphere) több mint 9 millió hektárra és három évtized tűzadataira támaszkodva azt találta, hogy a fakitermeléstől leginkább védett erdők égtek a legkevésbé súlyosan.^[22] Zald és Dunn 2018-as, oregoni sakktáblatájon végzett vizsgálata szerint az intenzív erdőgazdálkodás növelte a tűz súlyosságát.^[23] A mechanizmus logikus: a kitermelés csökkenti a lombkorona hűtő árnyékát, forróbb, szárazabb, szelesebb mikroklímát hoz létre, gallyhulladékot („slash”) hagy hátra, és utat nyit az inváziós, gyúlékony gyomoknak.

És egy szám, ami mindkét oldal számára kellemetlen: a tüzelőanyag-kezelés hatása jellemzően 10–15 évig tart.^[24] Utána a növényzet visszanő.

Hogyan lehet mindkettő igaz?

Úgy, hogy nem ugyanarról a biomasszáról beszélnek.

A tűz szempontjából a biomassza nem egy dolog. Van:

1. Finom felszíni tüzelőanyag — avar, száraz fű, gally, vékony ágfa. Ez gyullad meg, ez viszi a tüzet, ez ég el másodpercek alatt.

2. Létrabiomassza — a felszín és a lombkorona közötti cserje- és fiatal faszint. Ez juttatja fel a tüzet a koronába. Nagy Dániel maga is külön nevesíti.^[25]

3. Nagyátmérőjű holtfa és élő törzs — a vastag rönk. Ez nagyon nehezen gyullad, sokáig ég, és a tűz terjedési sebességére alig van hatása.

A tűzmegelőzés szempontjából az 1-es és a 2-es számít. A tűzifapiac szempontjából a 3-as. Míg az erőművibe elvileg mindegyik kerülhet.

És van ehhez egy iróniája is a dolognak. A holtfát a szakirodalom pontosan e mentén osztja ketté: finom holtfa (FWD, 10 cm alatti átmérő) és vastag holtfa (CWD). A természetes erdőkben a vastag holtfa dominál. A művelt erdőkben viszont épp fordítva: mivel a törzseket kitermelik, a finom holtfa adja a holtfa-készlet döntő részét.^[26]

Vagyis az intenzív erdőgazdálkodás pont azt a holtfát hagyja a talajon, amelyik tűzveszélyes, és pont azt viszi el, amelyik ökológiailag értékes és tűzvédelmileg jelentéktelen. Ez a lehető legrosszabb kombináció mindkét szempontból.

Ez a mondat oldja fel a látszólagos ellentmondást — és egyben ez a legkényelmetlenebb mondat mindkét küzdő fél számára.

Amikor egy 140 éves bükköt kivágnak és elszállítanak egy biomassza-erőműbe, az a tűzkockázatot nem csökkenti — sőt, a helyén maradó vágástéri hulladék, a megnyíló, felmelegedő, kiszáradó állományszerkezet rövid távon növelheti. Amikor viszont valaki kitisztítja a cserjeszintet egy vasúti töltés mellett, vagy leszedi a létrabiomasszát egy fenyves alól, az érdemben csökkenti a koronatűz esélyét —, a kaszkád-rendszerben erre elvileg kicsi lenne az esély, de mégis számos videó, tudósítás szól az ilyen rönkök erőművi felhasználásáról, a hivatalos erdészeti magyarázat szerint csak olyan rönk kerül ide, aminek nagyobb értékű választékot eredményező felhasználása nem lehetséges.

De itt vigyázni kell, mert van egy átfedés

Amikor Prichardék a hatékony kezelést leírják, ezt mondják: „a kis fák eltávolítása” és a felszíni tüzelőanyag csökkentése.^[27]

A kis fák eltávolítása magyarul gyérítés. És a gyérítésből tűzifa lesz.

Ez pedig szűkíti a fenti tételt. Egy magyar tölgyes-gyertyános gyérítése egyidejűleg létrabiomassza-eltávolítás éstűzifatermelés — vagyis a magyar tűzifa jelentős része pont abból az anyagból származik, ami tűzvédelmileg is számít. Aki azt mondja, hogy „a tűzifakitermelésnek semmi köze a tűzmegelőzéshez”, az téved.

A pontos megfogalmazás tehát ez:

A véghasználat és a vastag erőművi rönk nem tüzelőanyag-kezelés. A gyérítés viszont az lehet — ha a célja és a kivitelezése ezt szolgálja, és nem a köbméter.

Így Nagy Dániel érve megmarad ott, ahol igaz (gyérítés, cserjeirtás, sarjeltávolítás, létrabiomassza), és elveszti az érvényét ott, ahol nem (140 éves bükk Ajkára). Ez a különbségtétel az egész vita kulcsa.

Vagyis: a tűzifakitermelés nem azonos a tüzelőanyag-kezeléssel. Néha egybeesnek — a gyérítésnél rendszeresen. Gyakran viszont nem.

Egy figyelmeztetés, amit ki kell mondani

A fenti teljes szakirodalom — Prichard, Bradley, Zald–Dunn — nyugat-észak-amerikai száraz fenyvesekre és elegyes állományokra vonatkozik. Közép-európai lombos állományokra való átvihetősége korlátozott, és erre magyar vizsgálatot nem találtam. Ez önmagában is publikálható hiányosság: a magyar erdőtűzvitát olyan adatokkal folytatjuk, amelyek egy másik kontinens másik erdőtípusáról szólnak.

Hogy a két tábor közül melyik álláspont érvényes Európában, arra a legfrissebb kontinentális konszenzus ad választ.

IV. Mit mond erről a legfrissebb európai tudományos konszenzus?

2025 májusában jelent meg az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) Changing Wildfirescímű jelentése, amelyet 23 tudós készített, nemzeti akadémiáik jelölése alapján. A munkacsoport egyik vezetője Valkó Orsolya, az MTA doktora, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatócsoport-vezetője.^[28][29]

A jelentés fő üzenete: Európának a kizárólagos tűzoltás helyett integrált tűzkezelésre kell áttérnie. És a diagnózisban ott van Nagy Dániel érve is — de árnyaltabban:

A mezőgazdasági területek felhagyása és a kezeletlen növényzet burjánzása hatalmas, gyúlékony biomasszával borított tájakat hozott létre.^[30]

Az EASAC nyolc szakpolitikai lehetőséget fogalmaz meg, és ezek közül több közvetlenül a biomasszáról szól: természetalapú megoldások (legeltetés, őshonos fajokra épülő helyreállítás), a tűz ökológiai és kulturális szerepének elismerése (beleértve a kontrollált égetést), és mozaikos, többfunkciós tájak kialakítása.^[31]

Figyeljük meg, mi nincs a listán: „termeljünk ki több tűzifát”.

Ami rajta van, az a legeltetés, a kaszálás, a cserjeirtás és az irányított égetés — vagyis pontosan az a fajta beavatkozás, ami a finom és a létrabiomasszát célozza, és amiből nem lesz kályhába való hasábfa.

Valkó Orsolya és Báldi András MTA-cikke ugyanezt fogalmazza meg magyarul, és hozzátesz egy fontos figyelmeztetést a másik irányba is:

Ha minden tüzet hosszú időn keresztül elfojtunk, egyes tájakban nagy mennyiségű éghető biomassza halmozódhat fel, ami később ritkább, de nagyobb intenzitású tüzek kialakulásához vezethet.^[32]

Tehát a „hagyjunk mindent érintetlenül” álláspont sem tartható. De a megoldás nem a fakitermelés, hanem a tájkezelés.

V. A magyar különállás: a rendezetlen erdő

Van viszont Nagy Dánielnek egy érve, amire az EASAC-jelentés nem ad választ, mert ez sajátosan magyar probléma. És szerintem ez a cikkének a legizgalmasabb része:

Magyarországon a magánerdők 30 százaléka rendezetlen, ennek egyaránt oka az átgondolatlan kárpótlás és vagyonnevesítés, a földhasználati szabályozás, a klímaváltozás, a területalapú támogatás hiánya, valamint a részben az állam által okozott fapiaci zavarok. Ezekben a gazdálkodó nélküli, kezeletlen, fakitermelés nélküli erdőkben nagyon sok helyen megnőtt a mortalitás, valamint számos invazív faj jelent meg. Az elmúlt évek nagyobb erdőtüzei közül több ilyen területen alakult ki vagy gyorsult fel, fejlődött koronatűzzé.^[33]

Ez nem erdőökológiai vita, sokkal inkább tulajdonjogi, praktikus kérdés. Egy rendezetlen tulajdonú erdőben nincs, aki cserjét irtson, nyiladékot tartson, tűzpásztát karbantartson — függetlenül attól, hogy egyébként ki mit gondol a fakitermelésről. Ez nem a „vágjunk vagy ne vágjunk” kérdés. Ez a „van-e gazdája” kérdés.

És ugyanez igaz a másik kategóriára, amit szintén ő nevesít: a településkörnyéki felhagyott, kezeletlen ingatlanokra, amelyek miatt Magyarországon is megnőtt a határterületi, „wildland-urban interface” tüzek száma.^[34] A hétvégi telek, amit senki nem kaszál. A zártkert, amiről a tulajdonos Németországban él. Ezek nem erdészeti kérdések.

Az „ugrótűz-potenciál”, amit említ — a felszálló zsarátnok, ami több kilométerre gyújt új tüzeket — pedig, ahogy megjegyzi, nem igényel pirokumulonimbuszt. Elég hozzá egy kezeletlen, elszáradt akácos és egy szeles délután.

VI. Ahol viszont a tűzifás érv nehezen áll helyt: az erőművek

A magyar éves fakitermelés valamivel több mint fele — az utóbbi évek átlagában 54 százaléka — energetikai választék, azaz tűzifa. Ez az arány 2000-ben, amikor még nem működtek a biomassza-erőművek, 44 százalék volt.^[35]

A WWF és négy másik szervezet 2026 februárjában, a Bükki Nemzeti Park közepén, Lillafüreden így fogalmazta meg ugyanezt:

100 kivágott fából 62-t eltüzelünk, közülük 20 biomassza-erőműbe kerül. Ez évente 1,4 millió m³ tűzifát jelent.^[36]

Ha csak annyival vágnánk ki kevesebb fát, amennyi jelenleg biomassza-erőművekbe kerül, egyötödével csökkenne a teljes fakitermelés volumene.^[37]

Most tegyük mellé Nagy Dániel érvét. Az erőműbe szállított rönk nem az a biomassza, ami az erdőtüzet viszi. Egy erőműbe kerülő vastag bükktörzs kivágása és 150 kilométerre szállítása a tűzkockázat szempontjából nagyjából semleges — miközben ökológiai szempontból pótolhatatlan élőhelyet szüntet meg, energetikai szempontból pedig 40 százalékos hatásfokkal ég el.^[38]

Jegyezzük meg, hogy a gallyak, másként nem hasznosítható fadarabok is hasznosíthatók energetikailag. De felvetnék egy alternatívát, amit számos külföldi gazdaságban használnak: a fadarálék és apríték mulcsozásra, vízmegtartásra és a szerves anyag utánpótlására is felhasználható, és elképzelhető, hogy így jobban hasznosul, mintha elégetnénk. (Ez a kertemben szerzett saját tapasztalatom; a magyar erdei apríték mulcsként és tüzelőként való hasznosításának összehasonlító mérlegére nem találtam hazai vizsgálatot.)

Vagyis az erőművi faégetés nagy részére — a vastag rönkre — a tűzmegelőzési érv nem alkalmazható. Az aprítékra viszont részben igen: az gyérítésből, vágástéri hulladékból és ipari melléktermékből jön, tehát valóban abból a biomasszából, ami a tüzet viszi. A kérdés nem az, hogy „erőmű vagy sem”, hanem az, hogy mi megy bele. És ezt ma a vásárló nem látja.

Ezt Nagy Dániel maga is jelzi, amikor azt írja: „Indokolt azt is vizsgálni, hogy a tűzifa ipari méretű, energetikai célú felhasználása (erőművek, fűtőművek stb.) hol és milyen mértékben, feltételekkel indokolt.”^[39]

Ez itt csak egy félmondat volt, de Zöld Válaszban ezt már alaposan feldolgoztuk, akinek van kedve, hallgassa meg! Zöld Válasz - Biomassza

A három szám, ami ellentmondani látszik — és nem mond ellent

A biomassza-erőművek részesedésére három, egymással összeegyeztethetetlennek tűnő adat kering. Utánaszámoltam: mindhárom igaz, csak három különböző nevezőre vonatkozik.

A magyarázat egyszerű. Magyarország bruttó áramfelhasználása kb. 44 TWh, ennek negyede-harmada import; a hazai termelés kb. 35 TWh. A biomassza éves áramtermelése 1,4–1,8 TWh. Ha a fogyasztáshoz mérjük, 2,7%; ha a hazai termeléshez, 5%. Ugyanaz a szám, két nevező.

A 34,6% pedig egy nevezőcsere. Januárban a naperőművek termelése minimumra esik, ezért a megújuló áramtermelésen belül a biomassza aránya megugrik — de ez nem a teljes áramtermelés. A hazai mixben (Paks ~45–48%, földgáz ~22–25%, nap ~18–22%, szén/lignit ~6–8%) a biomassza januárban is a szokásos ~5% körül maradt.

És itt van a valódi tanulság, amit ez a számsor elfed: a biomassza energetikai szerepének döntő része nem az áramtermelés, hanem a hő. A távhőben a biomassza a legnagyobb megújuló forrás, a megújuló távhő felét-kétharmadát adja. A teljes hazai elégetett biomassza-tömegnek pedig a kétharmada a lakossági egyéni fűtés, és csak nagyjából egyötöde-negyede megy erőművekbe és fűtőművekbe.

Vagyis: aki a biomassza-vitát az áramtermelésről szóló vitának hiszi, az a jelenség egyhuszadáról beszél.

VII. Kit érint ez valójában?

Ebben a vitában van egy szereplő, akiről mindenki beszél, de ritkán hallatja a hangját. Az érintett fával tüzelők.

A Habitat for Humanity 2025-ös jelentése szerint az alsó két jövedelmi tizedbe tartozó háztartások 30–40 százaléka fával fűt.^[41] 2020 és 2024 között az állam közel 3000 milliárd forintot fordított lakhatással kapcsolatos támogatásokra, ebből mintegy 1000 milliárdot épületfelújításra — de ezek közül egyik sem szociálisan célzott, azaz szinte egyáltalán nem éri el az alacsony jövedelmű, energiaszegénységben élő háztartásokat.^[42]

Ez a mondat sokkal többet magyaráz a magyar tűzifahelyzetből, mint bármelyik erdészeti vagy légszennyezési érv. Nem azért fűt 650 ezer háztartás fával, mert így döntött. Hanem mert nincs más.

És van egy adat, ami ehhez képest is kijózanító: az EUKI BioJust projekt felmérése szerint a tűzifát használók mindössze 20 százaléka tudja vagy véli tudni, hogy a faanyag milyen típusú erdőből származik — arról sem, ha az nemzeti parkból vagy Natura 2000 védelem alatt álló területről jön.^[43]

Nyolcvan százalékunk vakon veszi a tüzelőt.

És a kérdés, amit egyik cikk sem tesz fel: mire cserélnénk?

Mindkét szerző mond valamit arról, hogy mi a baj a tűzifával. Egyikük sem mondja meg, hogy mi lenne helyette — pedig a kettőjük álláspontja itt hallgatólagosan szétválik. Lukács feltételezi, hogy van jobb alternatíva; Nagy feltételezi, hogy nincs.

Pedig a válasz nem magától értetődő:

• Levegőminőségben a gáz vagy az elektromos fűtés egyértelműen jobb. Itt Lukácsnak van igaza, és nem is kicsit.

• Klímában viszont a gáz fosszilis szenet enged ki, a fa biogént — és pontosan ez az a vita, amit az EASAC és az IEA Bioenergy szakértői egymással folytatnak, tehát nincs lezárva.^[44]

• Ellátásbiztonságban a fa Nagy Dániel érve szerint verhetetlen: akkor is működik, ha nem süt a nap, nem fúj a szél, elszakadt a vezeték vagy nem jön a gáz.^[45]

• A pénztárcában pedig egy energiaszegény háztartásnak a gázra váltás nem olcsóbb, hanem drágább — és ez az a tény, ami minden más szempontot felülír, ha valakinek januárban kell fűtenie.

Ez nem az én dolgom eldönteni. Viszont fontos tudni, hogy egyelőre nem is dőlt még el, tőlem függetlenül sem.

Ehhez jön a 2022-es energiaválság idején kiadott kormányrendelet (287/2022. VIII. 4.), amely lehetővé tette, hogy „magas természetességű”, jellemzően védett erdőket is tarra vághassanak tűzifanyerési céllal.^[46] Ennek a története egyébként tanulságos: a rendeletet a gyakorlatban végül nem alkalmazták, az Alkotmánybíróság pedig bírói kezdeményezésre visszamenőleges hatállyal megsemmisítette az egyik pontját — kimondva, hogy az elért védettségi szintet csökkenteni nem lehet. Erre a kormány 2025 júniusában törvényi szintre emelte a tarvágási könnyítést, az MTA Biológiai Tudományok Osztályának tiltakozása ellenére.^[47] 2026 májusában aztán az új környezetvédelmi miniszter azonnali hatállyal betiltotta a tarvágást a védett erdőkben,^[48] és szeptember 30-ig átmeneti moratórium van érvényben az állami erdőkben, a természetvédelmi és Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdőkben, valamint a magasabb természetességi kategóriákban — kilenc kivétellel.^[49]

VIII. Ki beszél, és honnan? — forráskritika

Ez a cikk nem működne enélkül a fejezet nélkül, mert a tűzifavita minden szereplője érdekelt valamiben. Mindenkinek van valamilyen szemüveg.

Lukács András a Levegő Munkacsoport elnöke — egy több évtizede működő, levegőminőségre és közlekedésre specializálódott környezetvédő szervezeté. A szervezet küldetése a légszennyezés csökkentése, és a cikke pontosan ebből a nézőpontból íródott. Ez magyarázza, miért kap benne a PM2,5 és a korom aránytalanul nagy teret, és miért kap a 650 ezer háztartás alternatíváinak elérhetősége viszonylag keveset.

Nagy Dániel erdőmérnök, jogász, erdőtűz-megelőzésből szerzett doktori fokozatot, a 2023-ban az EU legjobb LIFE kommunikációs projektjének választott FIRELIFE program vezetője. És — ezt ő maga is közli más fórumon — magánerdő-tulajdonos, erdőgazdálkodó és jogosult erdészeti szakszemélyzet.^[50]

Vagyis a tűzifapiac egyik szereplője ír a tűzifapiacról. Ezt tudni kell. De ez önmagában nem diszkvalifikálja, sőt. Mert ugyanez a Nagy Dániel írta társszerzőként 2026 májusában azt a szakpolitikai javaslatot, amely szerint a jelenlegi fakitermelés-központú erdőfenntartási, erdőfinanszírozási megközelítés hosszú távon nem tartható fenn,^[51] és amely a tarvágások korlátozását és az állami erdőgazdálkodás újragondolását sürgeti egy új Nemzeti Erdőprogram keretében. Nagyon merész állítás lenne a remek szakembert lelobbistázni.

A WWF, a Greenpeace, az MME, az MTVSZ és az Erdőszeretet Szövetség természetvédelmi szervezetek, amelyek elsődlegesen élőhelyvédelmi szempontból nézik a kérdést. A „100 fából 62-t eltüzelünk” típusú számaik ellenőrizhetők, de a keretezésük — Puskás Aréna-hasonlat, „kizsákmányolás” — meggyőzési szándékkal készül a saját érveik mellett, tehát nem semleges, tudományos közlés.

Az EASAC és az MTA anyagai állnak a legközelebb a semleges tudományos állásponthoz, mert 23 ország akadémiái által jelölt kutatók konszenzusát rögzítik. Ugyanakkor az EASAC-nak is van múltja: korábbi, erdei biomassza-energiáról szóló állásfoglalásait az IEA Bioenergy szakértői nyilvánosan cáfolták, „hibákat, féligazságokat és általánosításokat” említve.^[52] Vagyis a bioenergia kérdésében az EASAC nem semleges játékos, hanem egy vita egyik oldala.

Én magam pedig — és itt nem elég bemutatkozni, ugyanazt a mércét kell magamra alkalmaznom, amit a többiekre. Önkéntes tűzoltó vagyok egy mátrai egyesületben és számos fenti szervezetnek dolgoztam már.

Nekem az az érdekem, hogy kevesebb tűz legyen. Ugyanakkor szeretném, ha az erdei ökoszisztémák állapota is javulna. Óriási dilemma.

IX. Amit egy önkéntes tűzoltó lát

1. A rendezetlen erdő nem vitatéma, hanem riasztás. Amikor Nagy Dániel azt írja, hogy a magánerdők 30 százalékának nincs gazdája, és hogy az elmúlt évek nagyobb tüzei közül több ilyen területen fejlődött koronatűzzé — az az én nyelvemre lefordítva azt jelenti, hogy vannak területek, ahova nem lehet bemenni oltani, mert nincs út, nincs nyiladék, nincs tűzpászta, és nincs kit felhívni. Ez a rész pártpolitikától és klímavitától teljesen független, tisztán közigazgatási probléma. És nekem megoldatlannak tűnik.

2. A ház körüli tíz méter többet ér, mint az egész erdészeti vita. Valkó Orsolya és Báldi András MTA-cikke ezt le is írja, és a tűzifa itt kerül elő a legkonkrétabban:

A tűzifát, ágkupacokat, szalmabálákat és komposztálásra váró száraz növényi maradványokat ne közvetlenül az épületek vagy a kerítés mellett tároljuk.^[53]

Ez a legfontosabb tűzifás mondat az egész itt feldolgozott szakirodalomban, és a G7-vitában nem szerepel egyikőjüknél sem. A tűzifa nem attól veszélyes, hogy elégetjük. Attól veszélyes, hogy a ház falához tornyozzuk. Egy köbméter száraz hasábfa a nyári teraszod mellett olyan tüzelőanyag-koncentráció, amilyet a természet nem tud előállítani.

3. Ami nem ég el a kályhádban, az nem feltétlenül ég el az erdőben. És fordítva.

A mondat, a farakásom kapcsán, csak részben igaz. Az az ágfa, az a nyesedék, az a cserje — igen, az elég. Az a finom és létrabiomassza. De az a rönk, amit egy erdészeti gép kihoz és elvisz Ajkára — az nem ugyanaz. Annak a kivágása nem tűzvédelmi intézkedés, akkor sem, ha egy tűzvédelmi szakértő írja le.

És most jön az, amit érdemes pontosan érteni, mert ez a farakásom védőbeszéde.

A vastag holtfa nem egyszerűen „nem tűzveszélyes”. A holtfa aktívan vizet tárol: felfogja, a sejtüregekben és a sejtfalak között megköti, majd lassan visszaadja a környezetének, ezzel mérsékelve a mikroklímát és a talajnedvességet. A szakirodalom szerint a holtfa mennyiségének és fafaj-összetételének szabályozásával aktívan befolyásolható az erdő vízellátása, és olyan mikroélőhelyek hozhatók létre, amelyeket kifejezetten a magasabb nedvesség jellemez.^[54] Egy bükkösökben végzett vizsgálat szerint a bolygatás után a holtfában tárolt nedvesség párolgási hűtőhatást is kelthet.^[55]

A vastag, korhadó rönk emellett hőpuffer: a nagyobb átmérőjű törzsek belsejében mérhetően kisebb a hőmérséklet-ingadozás tavasszal és ősszel, és magasabbak a téli minimumok — vagyis menedék a kiszáradásra és a hőségre érzékeny fajoknak.^[56]

És menedék sokaknak: a holtfa mennyisége a szaproxil (holtfához kötődő) fajok gazdagságának egyik legjobb mutatója,^[57] a világ erdei szénkészletének pedig mintegy 8 százaléka holtfában van.^[58]

A tűzoldal ugyanezt támasztja alá a másik irányból: a nyugat-amerikai erdőkre kiterjedő legnagyobb elemzés szerint az elhalt fák jelenléte nem növelte a tűzintenzitást; miután a tűlevelek és a vékony gallyak lehullanak és lebomlanak, az ilyen területek intenzitása hasonló vagy alacsonyabb, mint a kevesebb holtfát tartalmazóké.^[59]

Vagyis: a vastag holtfa ökológiailag kincs, tűzvédelmileg közömbös. A finom holtfa ökológiailag kevesebbet ér, tűzvédelmileg viszont ez a veszélyes. Ha valaki holtfát akar eltávolítani tűzvédelmi okból, akkor a gallyat vigye el, ne a rönköt.

De — és ezt önkéntes tűzoltóként ki kell mondanom — ennek is van határa. A holtfa egy ideig puffer, ami rendkívül sok nedvességet tud eltárolni és visszapárologtatni; ha viszont egy ilyen aszályos időszakban teljesen kiszárad, akkor már tüzelőanyag. Élőhely, amíg életet tud adni, és életeket vesz el, ha szárazon meggyullad. A természet szerencsére nem úgy gondolkodik, mint egy természetvédő, egy erdész vagy egy önkéntes tűzoltó, hanem működik. Amikor pedig ezt a rendet felborítjuk, óriási dilemmákat okoz, amiket rendkívül bonyolult kezelni, további problémák okozása nélkül.

X. Számoljunk: mennyi felújításra futná a tűzifapénzből?

Lukács András javaslata az, hogy a 16 milliárd forintos áfabevételt inkább épületfelújításra kellene költeni.^[60] Ez logikusan hangzik. De vajon mennyire elég? Nagyon durva és optimista számításokat végeztem, amiket könnyű egy jól sikerült nyílászáró-ajánlattal ellensúlyozni, de legyünk optimisták!

És most az eredmény

A kiinduló kérdés: mit akarunk felújítani?

• Ha mind a 650 ezer fatüzeléses háztartást, az a „mindenkinek jár” logika — ugyanaz, amelyik az áfacsökkentés mögött is áll.

• Ha csak az energiaszegény célcsoportot: a Habitat szerint az alsó két jövedelmi tized 30–40 százaléka fűt fával,^[64] ami nagyjából 250–300 ezer háztartás. Az alábbiakban 275 ezerrel számolok.

Ez a táblázat a cikk legfontosabb két oszlopa, mert számszerűsíti Lukács „célzatlan” kritikáját: ugyanaz a pénz célozva tíz év, célzatlanul huszonöt.

Tíz év már egész életszerű lehet. De ennyiből azért jelentős megtakarítást elérni háztartásoknál nehéz.

Ugyanakkor ez magyarázza meg az egész magyar tűzifapolitikát is. Nem azért választja minden kormány az áfacsökkentést és a szociális tűzifát, mert nem tud számolni, hanem mert az a két eszköz, amelyik idén télen hat. Az épületfelújítás a helyes válasz — csak épp egy évtizedes vagy annál is hosszabb menetrend, és közben minden télen fűteni kell valamivel.

De van a számnak egy másik olvasata is, és az viszont a kormányzati logika ellen szól:

26 milliárd forint × 25 év = 650 milliárd forint. Pontosan annyi, amennyiből mind a 650 ezer háztartás megkaphatná a legolcsóbb, „A” csomagot — egyszer.

Vagyis: negyedszázad alatt ugyanannyi közpénzt költünk el arra, hogy egy kicsit olcsóbb legyen a fa, mint amennyibe kerülne az, hogy ne kelljen annyi fa.

És ez nem elméleti: két ELTE-kutató becslése szerint egy átfogó épületfelújítási program és a korszerű fűtési rendszerek elterjedése révén 74 százalékkal csökkenhetne a lakossági tűzifaigény.^[65]

Egy dolgot viszont nem szabad elhallgatni. Ez nem semleges átcsoportosítás. Ha az áfa marad 27 százalék, akkor ugyanannak a 650 ezer háztartásnak idén télen 22 százalékponttal drágább a fa. A valódi választás tehát nem „olcsóbb fa vagy felújítás”, hanem: olcsóbb fa most, vagy felújítás később és drágább fa addig.

A fenti számítás azt feltételezi, hogy a pénz elköltése a szűk keresztmetszet. Valószínűleg nem az. A futó energetikai otthonfelújítási programra — amelyet eredetileg 108 milliárd forinttal, 20 ezer családi ház felújítására hirdettek meg — közel 6000 kérelem érkezett 33 milliárd forint értékben, és ebből 1300 pályázónak fizettek ki 4,6 milliárd forintot.^[66] Ha ez a tényleges átfutás, akkor nem a pénz fogy el, hanem a kivitelezői kapacitás és az adminisztráció akad meg — és akkor a 10 vagy 25 éves menetrend optimista.

A 16 milliárd forintos áfakiesés a hatásvizsgálatból származik. A csomagárak (1 és 4 millió Ft) saját, nagyságrendi becslések 2026-os piaci árakból; a 10 millió a futó állami program felső korlátja, nem átlagos bekerülés. A 275 ezres célcsoport a Habitat 30–40 százalékos arányából számolt középérték, nem hivatalos adat. A számítás nem tartalmaz inflációt, kivitelezői kapacitáskorlátot (ez utóbbi valószínűleg a legszűkebb keresztmetszet), és feltételezi, hogy minden forint felújításra megy. A valóságban ennél rosszabb lesz. A számítás célja nem a pontos előrejelzés, hanem a nagyságrend érzékeltetése: évtizedekről és nem évekről van szó.

XI. Amit viszont meg lehet csinálni jövő őszre: a faszárító

Ha a felújítás negyedszázad, akkor kell valami, ami egy fűtési szezonon belül hat. És van ilyen.

A fizika, ami mellettünk dolgozik

• Frissen vágott fa nedvességtartalma 40–60%; légszáraz fa 12–20%.^[67]

• Hasítva, fedett, jól szellőző helyen tárolva kb. 6 hónap alatt elérhető a 20% körüli víztartalom, 9 hónap után akár 15%.^[68]

• Rosszul tárolva, tömör rönkben, hasítás nélkül viszont keményfáknál 2–3 év is kell.^[69]

Ezt érdemes megjegyezni szerintem: nem kell két év. Hasítás kell és tető. Aki télen kitermel, tavasszal hasít és fedett, oldalt nyitott, raklapon álló rakásba tesz, annak a következő fűtési szezonra kályhakész fája van.

Vagyis a probléma nem technológiai. A probléma az, hogy valakinek egy évig finanszíroznia kell a készletet.

Ezt Nagy Dániel is pontosan leírja: „ahhoz, hogy száraz tűzifa legyen a piacon, a gazdálkodónak legalább egy évre kell készletezni”, és „sajnos ezt a keresletcsökkenési időszakot szándék és célzott forgóeszköz-finanszírozás hiányában nem a száraz tűzifakészletek kialakítására használtuk fel.”^[70]

A száraz tűzifa tehát nem erdészeti, hanem forgóeszköz-finanszírozási kérdés.

Hat konkrét lépés

1. A szociális tűzifát kössük nedvességtartalomhoz. Ez a leggyorsabb és legolcsóbb intézkedés, mert nem kell hozzá új jogszabály — csak egy sor a pályázati kiírásban. Az önkormányzat csak olyan tűzifát számolhasson el, amelynek nedvességtartalma átvételkor 25% alatt van, egyszerű kézi nedvességmérővel igazolva. Ez pontosan a német kereskedelmi határérték,^[71] tehát nem magyar különcködés. A 10 milliárdos keret elég nagy ahhoz, hogy ez egy csapásra átalakítsa a beszállítói gyakorlatot. Egy nedvességmérő 10-20 ezer forint; kétezer településre 40 millió forint — a keret 0,4 százaléka. (Ez utóbbi saját becslés kiskereskedelmi árakból.)

2. Egyéves eltolás, azaz stratégiai készlet. A 2026–27-es keretből vásárolt fa a 2027–28-as szezonban kerüljön kiosztásra. Az első év átmenet: ekkor kell egyszeri, dupla beszerzés — ez nagyjából egy plusz 5-10 milliárdos egyszeri tétel, ami után a rendszer önfenntartó. Ez az egyetlen igazi költsége az egésznek. Érdemes erdei köbméterben számolni, hogy a tömegvesztés miatt utána ne legyen vita. Illetve az erdőgazdaságoknál egyszerűbben megoldható a tárolás, mivel itt nagyobb őrzött telephelyek, szárítók alakíthatók ki, mint az önkormányzatoknál, akik nincsenek erre felkészülve. Ez a 4. ponttal kiegészülve működhet is.

3. Készletezési hitel a magánerdő-gazdálkodóknak. Kamatmentes vagy erősen kamattámogatott, 12–18 hónapos forgóeszközhitel, kifejezetten tűzifakészletezésre, a szállítójegy mint fedezet-igazolás mellett. Ez az MFB vagy a Széchenyi Kártya rendszerén belül megoldható, új intézmény nem kell hozzá. Ez egyben Nagy Dániel áfa-problémájára is válasz: az alanyi áfamentes kisgazdálkodó, aki nem tudja levonni a kitermelés áfáját, legalább a készletezés terhét ne viselje egyedül.

4. Szárítószín, de ne mindenhol újat. Egy 300 m²-es, oldalt nyitott, raklapos aljzatú fedett szín kb. 750 m³ rakott tűzifát tud befogadni, ami — háztartásonként 5-7 m³-rel számolva — kb. 110–150 háztartás éves fogyasztása. Új építésben ez nagyságrendileg 20–30 millió forint. Kétezer településre ez soha nem lesz meg.

Viszont nem is kell. Minden magyar faluban áll egy volt tsz-gépszín, magtár, önkormányzati telephely vagy használaton kívüli csarnok, aminek van teteje és betonja. Ezeknek a használatba vétele és minimális felújítása (tetőjavítás, raklap, szellőzés biztosítása) egy nagyságrenddel olcsóbb, jellemzően pár millió forint. A pályázat célja ne „szárítószín építése”, hanem „fedett tűzifatároló-kapacitás biztosítása” legyen, hogy a meglévő épület is elszámolható legyen.

5. Kössük össze a közfoglalkoztatással. A hasítás, rakásolás, mozgatás munkaigényes, alacsony képzettséget igényel, helyben van, és szezonálisan pont a mezőgazdasági holtidőre esik. Ez tankönyvi közfoglalkoztatási feladat — azzal a különbséggel, hogy ennek a végén van egy valódi, mérhető, helyben maradó érték.

6. És egy kérés tűzoltóként: a szárító helyét a katasztrófavédelemmel együtt jelöljék ki. Egy 750 m³-es, kiszáradt, fedett farakás komoly tűzterhelés — pont az, amiről a IX. fejezetben írtam, csak falusi léptékben. Kell hozzá megközelítési út tűzoltóautóval, vízvételi hely a közelben, védőtávolság a szomszédos épületektől, és lehetőleg ne a szélirányban legyen a település felől. Ezt a katasztrófavédelem húsz perc alatt meg tudja mondani, és ingyen. Utólag viszont nagyon drága tud lenni.

És egy hetedik, ami nem kerül semmibe

Kötelező nedvességtartalom-jelölés a forgalmazott tűzifán — és van rá európai precedens.

Nem kell kitalálni semmit. Németországban 2022 óta jogszabály írja elő, hogy a kereskedelmi forgalomban értékesített tűzifa nedvességtartalma 25 százalék alatt legyen — a szövetségi immissziós rendelet (1. BImSchV) módosítása nyomán.^[72] A német környezetvédelmi hivatal az optimális tartományt 15–20 százalékban adja meg, és jelzi, hogy a frissen vágott fa évszaktól és fafajtól függően gyakran 45–60 százalék vizet tartalmaz.^[73]

Vagyis egy hozzánk hasonló klímájú, hasonlóan sok fatüzelésű háztartással bíró ország ezt a lépést négy éve megtette, és a piaca nem omlott össze.

A mérési szabvány is adott: az EN ISO 17225-5 „U” indexe a nedvességtartalom jelölésére.^[74] Elég egy szám a szállítójegyen. Ha ott van, a vásárló látja, mit vesz — és a jogkövető kereskedő végre meg tudja különböztetni magát attól, aki leborítja a nedves fát az udvaron, és már ott sincs.

Az azonnali forgalmazási tilalom, amit korábban magam is felvetettem, szerintem túl kockázatos: idén télen az ellátás felborulásához vezetne, és épp azokat sújtaná legjobban, akiken segíteni akarunk. A német modell viszont pont ezt kerüli el: nem tilt, hanem határértéket szab, felkészülési idővel. A jelölési kötelezettség most bevezethető, a szociális pályázati feltétel pedig azonnal, és a kettő együtt két éven belül átalakítja a piacot.

XII. Mi lenne a hasznos? — összefoglalva

1. Csak száraz fát. Szociális tűzifaként is. Nem két év kell hozzá, hanem hasítás, tető és egy évnyi eltolás a beszerzésben. Ehhez készletezési hitel és nedvességtartalmi feltétel kell a pályázatban.

2. Szállítójegy mindenhez, rajta a nedvességtartalommal. Nagy Dániel érve az áfacsökkentés mellett valójában nem szociális, hanem piactisztítási érv: a szállítójegy nélküli, nyomonkövethetetlen tűzifa a jogkövető gazdálkodót bünteti, a vásárlót becsapja, és a fatolvajt hizlalja.^[75] Ez független az áfakulcstól.

3. A finom és a létrabiomasszát célozni, nem a rönköt. Cserjeirtás, kaszálás, legeltetés, irányított égetés, nyiladék- és útkarbantartás. Ez az, amit az EASAC ajánl,^[76] és ez az, amiből nem lesz eladható tűzifa — tehát ezt támogatni kell, mert piaci alapon soha nem fog megtörténni. Nagy Dániel maga jelzi, hogy a támogatási rendszer jelenleg csak a hagyományos tűzpászta-kialakításhoz járul hozzá, és a források sem álltak folyamatosan rendelkezésre.^[77]

4. A vastag holtfát hagyjuk kint. Vizet tárol, hőt pufferel, fajokat tart életben, és a tűzterjedésre alig hat. Ha holtfát kell elvinni tűzvédelmi okból, a gallyat vigyük, ne a rönköt.

5. A rendezetlen magánerdők és a felhagyott zártkertek ügyét rendezni. Ez nem erdőpolitika, hanem ingatlan-nyilvántartás és önkormányzati hatáskör.

6. Tíz méter a ház körül. A legolcsóbb tűzvédelmi intézkedés Magyarországon, és nulla forintba kerül: ne a falhoz rakd a fát.

Zárszó

A tűzifavitában az a zavarba ejtő, hogy egy szó, a biomassza alatt mennyi mindent érhetünk.

Lukács Andrásnak igaza van abban, hogy a fatüzelés a magyar levegő legnagyobb szennyezője, és hogy egy áfacsökkentés se nem célzott, se nem hatásvizsgált. Nagy Dánielnek igaza van abban, hogy a kezeletlen táj felhalmozza a tüzelőanyagot, és hogy 650 ezer háztartásnak most, idén télen is fűtenie kell valamivel.

Csak épp az egyikük a kályhából kijövő koromról beszél, a másik az erdő aljában fekvő gallyról. És a kettő között ott van másfél millió ember, akinek egyik cikk sem ad választ arra, mivel fűtsön januárban.

De ha már idáig eljutottam, nem bújok el a „mindenkinek igaza van” mögé. Én három helyen is állást foglalok, és ezek az alábbiak:

• Az erőművi rönknél Lukács felé. Egy 140 éves bükk elégetése 40 százalékos hatásfokkal nem tűzvédelem és nem energiapolitika. Erre a tűzmegelőzési érv nem áll.

• A kezeletlen, gazdátlan erdőnél és a gyérítésnél Nagy Dániel felé. Ott a tüzelőanyag tényleg felhalmozódik, és tényleg nincs, aki hozzányúljon. Ez a magyar tűzhelyzet legkomolyabb, legkevésbé tárgyalt eleme.

• A vastag holtfánál pedig egyikük felé sem. Az marad kint, mert vizet tárol, hőt pufferel, fajokat tart életben, és a tűz terjedésére alig hat — és mert az adatok szerint nem sok van belőle, hanem kevés: az élőfakészlet 2,5 százaléka, szemben a 7,1 százalékos európai átlaggal.

Az épületfelújítás egy évtized a rászorulóknak, negyedszázad mindenkinek. A száraz tűzifa egy fűtési szezon. Kezdjük azzal, ami egyszerű.

Mert azt tudom, hogy amikor legközelebb riasztják a kollégákat egy kezeletlen, gazdátlan akácoshoz egy szeles augusztusi délutánon, akkor nem az fog számítani, hogy hány százalék az áfa. Hanem hogy van-e út, ahol be lehet menni, és van-e sáv, ahonnan el lehet kezdeni oltani a tüzet.

Végjegyzetek

Jegyzet a mesterséges intelligencia használatáról

A cikk megírásához MI-asszisztenst (Claude) használtam, és mivel a szöveg végig azt kéri számon a szereplőin, hogy ki honnan beszél, ezt magamról is illik megmondani.

Amit az MI csinált: forrásokat keresett és fordított (EFFIS, EASAC, a Nemzeti Szisztematikus Erdőleltár, a német immissziós rendelet, a holtfa-ökológiai szakirodalom); letöltötte és feldolgozta a Pénzügyminisztérium hatásvizsgálati lapját; feloldotta a biomassza-erőművek három egymásnak ellentmondó százalékát és a nedves fára adott 30 vs. 100 százalékos ellentmondást; elvégezte a felújítási menetrend számításait és megrajzolta az ábrákat.

Amit én csináltam: a kérdéseket, a szerkezetet, a szöveget, az állásfoglalást és minden személyes állítást. A parádsasvári farakás, az önkéntes tűzoltói tapasztalat és a szakmai ítéletek az enyémek. A szöveg összesen öt ellenőrzési körön és szerkesztési körön ment át. A közölt tényekért én felelek.

És amit érdemes tudni: az MI hibázott is. Az egyik ábra forrásmegjelölésébe kitalált egy kormányhatározat-számot, amit ki kellett venni. A III. fejezet érvelésének első változata rönk-szintű valószínűséggel próbált cáfolni egy táj-szintű állítást — ez logikai hiba volt, és ki kellett cserélni az erdőleltár tényleges adataira. Ezért maradt benne minden becslés külön jelöléssel, és ezért van a szövegben ennyi „ezt nem sikerült ellenőrizni” mondat.

Az MI gyorsan és jól keres. Eldönteni, hogy mit hiszünk el, továbbra is emberi munka.

^[1] Lukács András: „A kormány nem beszél róla, de a tűzifa áfacsökkentése nem a legjobb szociális segítség”, G7 / Telex, 2026. augusztus 16. https://telex.hu/g7/elet/2026/08/16/tuzifa-afacsokkentes-hatranyok-szennyezes-kibocsatas-szegenyek— a szerző a Levegő Munkacsoport elnöke; a cikk a G7 Ekonomi véleményrovatában jelent meg.

^[2] Lukács András: „A kormány nem beszél róla, de a tűzifa áfacsökkentése nem a legjobb szociális segítség”, G7 / Telex, 2026. augusztus 16. https://telex.hu/g7/elet/2026/08/16/tuzifa-afacsokkentes-hatranyok-szennyezes-kibocsatas-szegenyek— a szerző a Levegő Munkacsoport elnöke; a cikk a G7 Ekonomi véleményrovatában jelent meg.

^[3] „Megduplázza a Szociális Tüzelőanyag Program támogatási keretét a kormány”, Portfolio, 2026. augusztus 29. https://www.portfolio.hu/gazdasag/20260829/megduplazza-a-szocialis-tuzeloanyag-program-tamogatasi-keretet-a-kormany-859102 — valamint: „Duplájára emeli a kormány a szociális tűzifaprogram keretét”, Telex, 2026. augusztus 28. https://telex.hu/belfold/2026/08/28/szocialis-tuzifa-tamogatasi-keret-valtozas-emeles-10-milliard

^[4] Lukács András: „A kormány nem beszél róla, de a tűzifa áfacsökkentése nem a legjobb szociális segítség”, G7 / Telex, 2026. augusztus 16. https://telex.hu/g7/elet/2026/08/16/tuzifa-afacsokkentes-hatranyok-szennyezes-kibocsatas-szegenyek— a szerző a Levegő Munkacsoport elnöke; a cikk a G7 Ekonomi véleményrovatában jelent meg.

^[5] „Megduplázza a Szociális Tüzelőanyag Program támogatási keretét a kormány”, Portfolio, 2026. augusztus 29. https://www.portfolio.hu/gazdasag/20260829/megduplazza-a-szocialis-tuzeloanyag-program-tamogatasi-keretet-a-kormany-859102 — valamint: „Duplájára emeli a kormány a szociális tűzifaprogram keretét”, Telex, 2026. augusztus 28. https://telex.hu/belfold/2026/08/28/szocialis-tuzifa-tamogatasi-keret-valtozas-emeles-10-milliard

^[6] Lukács András: „A kormány nem beszél róla, de a tűzifa áfacsökkentése nem a legjobb szociális segítség”, G7 / Telex, 2026. augusztus 16. https://telex.hu/g7/elet/2026/08/16/tuzifa-afacsokkentes-hatranyok-szennyezes-kibocsatas-szegenyek— a szerző a Levegő Munkacsoport elnöke; a cikk a G7 Ekonomi véleményrovatában jelent meg.

^[7] Bond, T. C. et al.: „Bounding the role of black carbon in the climate system: A scientific assessment”, Journal of Geophysical Research: Atmospheres 118, 2013, 5380–5552. doi:10.1002/jgrd.50171 https://agupubs.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1002/jgrd.50171 — a korom 100 éves globális felmelegedési potenciálja 900 (120–1800 tartománnyal), teljes klímakényszerítése +1,1 W/m², és csak a szén-dioxidé nagyobb.

^[8] Nagy Dániel: „Hatalmas öngólt lövünk, ha nem használjuk ki jól a tűzifában rejlő lehetőségeket”, G7 / Telex, 2026. augusztus 30. https://telex.hu/g7/kozelet/2026/08/30/tuzifaban-rejlo-lehetosegek-erdo-erdotuzek-favagas-megujulo-energia-afacsokkentes — a szerző erdőmérnök, erdőtűzvédelmi szakértő; szintén véleményrovat.

^[9] Lukács András: „A kormány nem beszél róla, de a tűzifa áfacsökkentése nem a legjobb szociális segítség”, G7 / Telex, 2026. augusztus 16. https://telex.hu/g7/elet/2026/08/16/tuzifa-afacsokkentes-hatranyok-szennyezes-kibocsatas-szegenyek— a szerző a Levegő Munkacsoport elnöke; a cikk a G7 Ekonomi véleményrovatában jelent meg.

^[10] Nagy Dániel: „Hatalmas öngólt lövünk, ha nem használjuk ki jól a tűzifában rejlő lehetőségeket”, G7 / Telex, 2026. augusztus 30. https://telex.hu/g7/kozelet/2026/08/30/tuzifaban-rejlo-lehetosegek-erdo-erdotuzek-favagas-megujulo-energia-afacsokkentes — a szerző erdőmérnök, erdőtűzvédelmi szakértő; szintén véleményrovat.

^[11] „Brennholz Feuchtigkeit messen: Richtwerte, Methoden und wann Holz ofenfertig ist”, Aktion Holz, 2026. https://www.aktion-holz.de/ratgeber/brennholz-feuchtigkeit-messen/ — „az 50 százalékos nedvességű fa csak nagyjából feleannyi hasznos hőt ad, mint ugyanaz a fa 15 százalékon”.

^[12] „Brennholz Feuchtigkeit: Grenzwert, Messung & Gesetz”. https://holz-experten.com/brennholz-feuchtigkeit/ — a német 1. BImSchV 2022-es módosítása óta a kereskedelmi forgalomba hozott tűzifa nedvességtartalma legfeljebb 25% lehet; a német környezetvédelmi hivatal (UBA) az optimális tartományt 15–20%-ban adja meg, a frissen vágott fa víztartalmát 45–60%-ban. Ugyanitt a Wassergehalt (a víz aránya a teljes nedves tömeghez) és a Holzfeuchte (a víz aránya az abszolút száraz fához) megkülönböztetése.

^[13] „Nemzeti Szisztematikus Erdőleltár 2010–2019”, Nemzeti Földügyi Központ, Erdészeti Főosztály, Budapest, 2021. ISBN 978-615-6287-00-7 https://erdoleltar.nfk.gov.hu/doc/NFI_kiadvany_online.pdf — országos erdőterület 2 167 400 ha (±1,65%), élőfakészlet 461 991 ezer m³, álló holtfa 11 510 ezer m³ (13. táblázat); a Nyugat-zselici erdőtervezési körzet elhalt faanyaga 168 257 m³ 10 600 hektáron (14. táblázat). A hektáronkénti értékek saját számítások.

^[14] „Nemzeti Szisztematikus Erdőleltár 2010–2019”, Nemzeti Földügyi Központ, Erdészeti Főosztály, Budapest, 2021. ISBN 978-615-6287-00-7 https://erdoleltar.nfk.gov.hu/doc/NFI_kiadvany_online.pdf — országos erdőterület 2 167 400 ha (±1,65%), élőfakészlet 461 991 ezer m³, álló holtfa 11 510 ezer m³ (13. táblázat); a Nyugat-zselici erdőtervezési körzet elhalt faanyaga 168 257 m³ 10 600 hektáron (14. táblázat). A hektáronkénti értékek saját számítások.

^[15] „How does forest management affect biodiversity?“, European Forest Institute (Forest Europe 2020 adatai alapján). https://efi.int/forestquestions/q6 — az európai erdők átlagos holtfa-mennyisége 11,5 m³/ha, ami az élőfakészlet 7,1%-a; a szaproxil fajok többségének fennmaradásához erdőtípustól függően 20–50 m³/ha szükséges (Müller és Bütler, 2010). Országonkénti tartomány az ICP Forests hálózat 3243 mintapontja alapján 5,6–33,1 m³/ha, átlag 15,8: „A dataset of forest volume deadwood estimates for Europe”, Annals of Forest Science, 2019. https://annforsci.biomedcentral.com/articles/10.1007/s13595-019-0832-0

^[16] „How does forest management affect biodiversity?“, European Forest Institute (Forest Europe 2020 adatai alapján). https://efi.int/forestquestions/q6 — az európai erdők átlagos holtfa-mennyisége 11,5 m³/ha, ami az élőfakészlet 7,1%-a; a szaproxil fajok többségének fennmaradásához erdőtípustól függően 20–50 m³/ha szükséges (Müller és Bütler, 2010). Országonkénti tartomány az ICP Forests hálózat 3243 mintapontja alapján 5,6–33,1 m³/ha, átlag 15,8: „A dataset of forest volume deadwood estimates for Europe”, Annals of Forest Science, 2019. https://annforsci.biomedcentral.com/articles/10.1007/s13595-019-0832-0

^[17] „Nemzeti Szisztematikus Erdőleltár 2010–2019”, Nemzeti Földügyi Központ, Erdészeti Főosztály, Budapest, 2021. ISBN 978-615-6287-00-7 https://erdoleltar.nfk.gov.hu/doc/NFI_kiadvany_online.pdf — országos erdőterület 2 167 400 ha (±1,65%), élőfakészlet 461 991 ezer m³, álló holtfa 11 510 ezer m³ (13. táblázat); a Nyugat-zselici erdőtervezési körzet elhalt faanyaga 168 257 m³ 10 600 hektáron (14. táblázat). A hektáronkénti értékek saját számítások.

^[18] „How does forest management affect biodiversity?“, European Forest Institute (Forest Europe 2020 adatai alapján). https://efi.int/forestquestions/q6 — az európai erdők átlagos holtfa-mennyisége 11,5 m³/ha, ami az élőfakészlet 7,1%-a; a szaproxil fajok többségének fennmaradásához erdőtípustól függően 20–50 m³/ha szükséges (Müller és Bütler, 2010). Országonkénti tartomány az ICP Forests hálózat 3243 mintapontja alapján 5,6–33,1 m³/ha, átlag 15,8: „A dataset of forest volume deadwood estimates for Europe”, Annals of Forest Science, 2019. https://annforsci.biomedcentral.com/articles/10.1007/s13595-019-0832-0

^[19] „Deadwood – living forests”, WWF. https://d2ouvy59p0dg6k.cloudfront.net/downloads/deadwoodwithnotes.pdf — a romániai Izvoarele Nerei őserdőben 78–121 m³/ha holtfa; a svájci Jura folyamatos erdőborítású, kezelt erdeiben ugyanez 6,3 m³/ha volt. Magyar nyelven: „Holtfa – az élő erdőkért”, WWF Magyarország. https://wwf.hu/wp-content/uploads/2023/05/Holtfa_online_fin.pdf

^[20] Nagy Dániel: „Hatalmas öngólt lövünk, ha nem használjuk ki jól a tűzifában rejlő lehetőségeket”, G7 / Telex, 2026. augusztus 30. https://telex.hu/g7/kozelet/2026/08/30/tuzifaban-rejlo-lehetosegek-erdo-erdotuzek-favagas-megujulo-energia-afacsokkentes — a szerző erdőmérnök, erdőtűzvédelmi szakértő; szintén véleményrovat.

^[21] Prichard, S. J. et al.: „Adapting western North American forests to climate change and wildfires: 10 common questions”, Ecological Applications 31(8): e02433, 2021. doi:10.1002/eap.2433 https://esajournals.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1002/eap.2433

^[22] Bradley, C. M. – Hanson, C. T. – DellaSala, D. A.: „Does increased forest protection correspond to higher fire severity in frequent-fire forests of the western United States?“, Ecosphere 7(10): e01492, 2016. https://esajournals.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/ecs2.1492

^[23] Zald, H. S. J. – Dunn, C. J.: „Severe fire weather and intensive forest management increase fire severity in a multi-ownership landscape”, Ecological Applications 28(4), 2018. doi:10.1002/eap.1710 https://esajournals.onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1002/eap.1710

^[24] Rhodes, J. J. – Baker, W. L. (2008), valamint Hart et al. (2015) az elhalt fák tűzintenzitásra gyakorolt hatásáról, idézve: „Common Myths about Forests and Fire”, John Muir Project. https://theforestadvocate.org/wp-content/uploads/JMP-fact-sheet-forestfire-myths-27Jan19.pdf — Megjegyzés: aktivista összeállítás; az eredeti tanulmányokat érdemes közvetlenül ellenőrizni.

^[25] Nagy Dániel: „Hatalmas öngólt lövünk, ha nem használjuk ki jól a tűzifában rejlő lehetőségeket”, G7 / Telex, 2026. augusztus 30. https://telex.hu/g7/kozelet/2026/08/30/tuzifaban-rejlo-lehetosegek-erdo-erdotuzek-favagas-megujulo-energia-afacsokkentes — a szerző erdőmérnök, erdőtűzvédelmi szakértő; szintén véleményrovat.

^[26] „Fungal Community Development in Decomposing Fine Deadwood Is Largely Affected by Microclimate” — a finom holtfa (FWD, 10 cm alatti átmérő) a természetes erdőkben a holtfa-készlet kis részét adja, a gazdálkodott erdőkben viszont a döntő részét, mivel a törzseket kitermelik. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC9045801/

^[27] Prichard, S. J. et al.: „Adapting western North American forests to climate change and wildfires: 10 common questions”, Ecological Applications 31(8): e02433, 2021. doi:10.1002/eap.2433 https://esajournals.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1002/eap.2433

^[28] „Changing Wildfires – Policy Options for a Fire-literate and Fire-adapted Europe”, EASAC, 2025. doi:10.1553/EASAC_Report_Changing-Wildfires_2025 https://easac.eu/publications/details/changing-wildfires

^[29] „How to live with fire: eight key messages for wildfire management”, Science Media Centre España, 2025. augusztus. https://sciencemediacentre.es/en/how-live-fire-eight-key-messages-wildfire-management

^[30] „Changing Wildfires – Policy Options for a Fire-literate and Fire-adapted Europe”, EASAC, 2025. doi:10.1553/EASAC_Report_Changing-Wildfires_2025 https://easac.eu/publications/details/changing-wildfires

^[31] „How to live with fire: eight key messages for wildfire management”, Science Media Centre España, 2025. augusztus. https://sciencemediacentre.es/en/how-live-fire-eight-key-messages-wildfire-management

^[32] Valkó Orsolya – Báldi András: „Európa lángokban: az erdőtüzek rekordéve lehet 2026”, MTA.hu, 2026. augusztus 3. https://mta.hu/tudomany_hirei/europa-langokban-az-erdotuzek-rekordeve-lehet-2026-115578

^[33] Nagy Dániel: „Hatalmas öngólt lövünk, ha nem használjuk ki jól a tűzifában rejlő lehetőségeket”, G7 / Telex, 2026. augusztus 30. https://telex.hu/g7/kozelet/2026/08/30/tuzifaban-rejlo-lehetosegek-erdo-erdotuzek-favagas-megujulo-energia-afacsokkentes — a szerző erdőmérnök, erdőtűzvédelmi szakértő; szintén véleményrovat.

^[34] Nagy Dániel: „Hatalmas öngólt lövünk, ha nem használjuk ki jól a tűzifában rejlő lehetőségeket”, G7 / Telex, 2026. augusztus 30. https://telex.hu/g7/kozelet/2026/08/30/tuzifaban-rejlo-lehetosegek-erdo-erdotuzek-favagas-megujulo-energia-afacsokkentes — a szerző erdőmérnök, erdőtűzvédelmi szakértő; szintén véleményrovat.

^[35] „Miért vágjuk fenntarthatatlan módon és égetjük el védett erdeinket biomassza-erőművekben? Kérdések és válaszok”, WWF Magyarország. https://wwf.hu/miert-vagjuk-fenntarthatatlan-modon-es-egetjuk-el-vedett-erdeinket-biomassza-eromuvekben-kerdesek-es-valaszok/

^[36] „Szemléletváltást az erdőkezelésben – Ne égessük tovább erőművekben védett erdeinket!“, WWF Magyarország / MME / MTVSZ / Greenpeace / Erdőszeretet Szövetség, 2026. február 4–5. https://wwf.hu/szemleletvaltast-az-erdokezelesben-ne-egessuk-tovabb-eromuvekben-vedett-erdeinket/ és https://mme.hu/szemleletvaltast_az_erdokezelesben_ne_egessuk_tovabb_eromuvekben_vedett_erdeinket

^[37] „Szemléletváltást az erdőkezelésben – Ne égessük tovább erőművekben védett erdeinket!“, WWF Magyarország / MME / MTVSZ / Greenpeace / Erdőszeretet Szövetség, 2026. február 4–5. https://wwf.hu/szemleletvaltast-az-erdokezelesben-ne-egessuk-tovabb-eromuvekben-vedett-erdeinket/ és https://mme.hu/szemleletvaltast_az_erdokezelesben_ne_egessuk_tovabb_eromuvekben_vedett_erdeinket

^[38] Lukács András: „A kormány nem beszél róla, de a tűzifa áfacsökkentése nem a legjobb szociális segítség”, G7 / Telex, 2026. augusztus 16. https://telex.hu/g7/elet/2026/08/16/tuzifa-afacsokkentes-hatranyok-szennyezes-kibocsatas-szegenyek — a szerző a Levegő Munkacsoport elnöke; a cikk a G7 Ekonomi véleményrovatában jelent meg.

^[39] Nagy Dániel: „Hatalmas öngólt lövünk, ha nem használjuk ki jól a tűzifában rejlő lehetőségeket”, G7 / Telex, 2026. augusztus 30. https://telex.hu/g7/kozelet/2026/08/30/tuzifaban-rejlo-lehetosegek-erdo-erdotuzek-favagas-megujulo-energia-afacsokkentes — a szerző erdőmérnök, erdőtűzvédelmi szakértő; szintén véleményrovat.

^[40] „A magyarországi erdők állapota és a fakitermelés hatásai”, 2026. február (az MME közleménye alapján) — innen származik a biomassza-erőművek 2,7%-os villamosenergia-részesedésére vonatkozó adat. https://favagofiverek.hu/a-magyarorszagi-erdok-allapota-es-a-fakitermeles-hatasai/ — Megjegyzés: másodlagos, kereskedelmi oldal; az eredeti számok az MME/WWF közleményéből származnak.

^[41] Torontáli Zoltán: „Minél szegényebb valaki Magyarországon, annál inkább fával fűt”, G7 / Telex, 2025. november 14. https://telex.hu/g7/adat/2025/11/14/futes-tuzifa-adatok-jovedelmek-habitat-allami-tamogatas — forrás: Habitat for Humanity Magyarország lakhatási jelentése.

^[42] Torontáli Zoltán: „Minél szegényebb valaki Magyarországon, annál inkább fával fűt”, G7 / Telex, 2025. november 14. https://telex.hu/g7/adat/2025/11/14/futes-tuzifa-adatok-jovedelmek-habitat-allami-tamogatas — forrás: Habitat for Humanity Magyarország lakhatási jelentése.

^[43] „Te is fával szoktál fűteni otthon? Vigyázz, erről jobb, ha tudsz 2026-ban”, Agrárszektor, 2026. március 26. (forrás: WWF Magyarország / EUKI BioJust projekt felmérése) https://www.agrarszektor.hu/fenntarthatosag/20260326/te-is-faval-szoktal-futeni-otthon-vigyazz-errol-jobb-ha-tudsz-2026-ban-61218

^[44] „The use of forest biomass for climate change mitigation: response to statements by EASAC”, IEA Bioenergy. https://www.ieabioenergy.com/blog/publications/the-use-of-forest-biomass-for-climate-change-mitigation-response-to-statements-by-easac/

^[45] Nagy Dániel: „Hatalmas öngólt lövünk, ha nem használjuk ki jól a tűzifában rejlő lehetőségeket”, G7 / Telex, 2026. augusztus 30. https://telex.hu/g7/kozelet/2026/08/30/tuzifaban-rejlo-lehetosegek-erdo-erdotuzek-favagas-megujulo-energia-afacsokkentes — a szerző erdőmérnök, erdőtűzvédelmi szakértő; szintén véleményrovat.

^[46] 287/2022. (VIII. 4.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet ideje alatt a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról; ismertetése: NAK, 2022. augusztus 5. https://www.nak.hu/tajekoztatasi-szolgaltatas/erdogazdalkodas/104775-rendkivuli-engedmenyek-a-fakitermelesekre

^[47] „Tarvágás a magyar erdőkben: hiába tiltakoztak az akadémikusok, elfogadták a törvénymódosítást”, Portfolio, 2025. június 11. https://www.portfolio.hu/gazdasag/20250611/tarvagas-a-magyar-erdokben-hiaba-tiltakoztak-az-akademikusok-elfogadtak-a-torvenymodositast-767393 — az Alkotmánybíróság megsemmisítő döntéséről: „Tarvágással védené az erdőket a kormány, pedig másként is lehet”, Válasz Online, 2025. június 11. https://www.valaszonline.hu/2025/06/11/erdok-termeszetvedelem-salatatorveny-tarvagas-cserepfalu-bukk-life4oakforests-wwf-sulyok-tamas/

^[48] „Mit jelent a tarvágás betiltása a védett erdőkben?“, FATÁJ, 2026. május. https://fataj.hu/2026/05/mit-jelent-a-tarvagas-betiltasa-a-vedett-erdokben/

^[49] „Tűzifa: a fakivágási moratórium nem baj, de még nem született meg a várt áfarendelet”, Világgazdaság, 2026. augusztus. https://www.vg.hu/vilaggazdasag-magyar-gazdasag/2026/08/tuzifa-szocialis-gajdos-afa

^[50] Lapos Tamás – Nagy Dániel: „Nem csak faanyag: új nemzeti erdőprogramot sürgetnek erdészeti szakemberek”, Másfélfok, 2026. május 21. https://masfelfok.hu/2026/05/21/nem-csak-faanyag-uj-nemzeti-erdoprogramot-surgetnek-erdeszeti-szakemberek/ — itt szerepel Nagy Dániel teljes szakmai bemutatása, benne a magánerdő-tulajdonosi és -gazdálkodói minősége.

^[51] Lapos Tamás – Nagy Dániel: „Nem csak faanyag: új nemzeti erdőprogramot sürgetnek erdészeti szakemberek”, Másfélfok, 2026. május 21. https://masfelfok.hu/2026/05/21/nem-csak-faanyag-uj-nemzeti-erdoprogramot-surgetnek-erdeszeti-szakemberek/ — itt szerepel Nagy Dániel teljes szakmai bemutatása, benne a magánerdő-tulajdonosi és -gazdálkodói minősége.

^[52] „The use of forest biomass for climate change mitigation: response to statements by EASAC”, IEA Bioenergy. https://www.ieabioenergy.com/blog/publications/the-use-of-forest-biomass-for-climate-change-mitigation-response-to-statements-by-easac/

^[53] Valkó Orsolya – Báldi András: „Európa lángokban: az erdőtüzek rekordéve lehet 2026”, MTA.hu, 2026. augusztus 3. https://mta.hu/tudomany_hirei/europa-langokban-az-erdotuzek-rekordeve-lehet-2026-115578

^[54] „Interspecific Variability of Water Storage Capacity and Absorbability of Deadwood”, Forests 11(5): 575, 2020. doi:10.3390/f11050575 https://doi.org/10.3390/f11050575 — valamint: „Water retention and wood density of deadwood varies with decay classes across tree species in Austrian forests”, Forest Ecology and Management, 2026. https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0378112726003919

^[55] „Effects of disturbance patterns and deadwood on the microclimate in European beech forests”. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC7612769/

^[56] „How Large, Decayed, and Moist Must Rotting Logs Be to Act as Thermally Buffered Microhabitats in Temperate Eastern United States Forests?” https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC13148867/

^[57] Lassauce, A. et al.: „Deadwood as a surrogate for forest biodiversity: Meta-analysis of correlations between deadwood volume and species richness of saproxylic organisms”, Ecological Indicators 11, 2011, 1027–1039.

^[58] „Estimating uncertainty in the volume and carbon storage of downed coarse woody debris” — a holtfa a világ erdei szénkészletének 8%-át adja (Pan et al. nyomán). https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC6850466/

^[59] Rhodes, J. J. – Baker, W. L. (2008), valamint Hart et al. (2015) az elhalt fák tűzintenzitásra gyakorolt hatásáról, idézve: „Common Myths about Forests and Fire”, John Muir Project. https://theforestadvocate.org/wp-content/uploads/JMP-fact-sheet-forestfire-myths-27Jan19.pdf — Megjegyzés: aktivista összeállítás; az eredeti tanulmányokat érdemes közvetlenül ellenőrizni.

^[60] Lukács András: „A kormány nem beszél róla, de a tűzifa áfacsökkentése nem a legjobb szociális segítség”, G7 / Telex, 2026. augusztus 16. https://telex.hu/g7/elet/2026/08/16/tuzifa-afacsokkentes-hatranyok-szennyezes-kibocsatas-szegenyek — a szerző a Levegő Munkacsoport elnöke; a cikk a G7 Ekonomi véleményrovatában jelent meg.

^[61] Lukács András: „A kormány nem beszél róla, de a tűzifa áfacsökkentése nem a legjobb szociális segítség”, G7 / Telex, 2026. augusztus 16. https://telex.hu/g7/elet/2026/08/16/tuzifa-afacsokkentes-hatranyok-szennyezes-kibocsatas-szegenyek — a szerző a Levegő Munkacsoport elnöke; a cikk a G7 Ekonomi véleményrovatában jelent meg.

^[62] „Megduplázza a Szociális Tüzelőanyag Program támogatási keretét a kormány”, Portfolio, 2026. augusztus 29. https://www.portfolio.hu/gazdasag/20260829/megduplazza-a-szocialis-tuzeloanyag-program-tamogatasi-keretet-a-kormany-859102 — valamint: „Duplájára emeli a kormány a szociális tűzifaprogram keretét”, Telex, 2026. augusztus 28. https://telex.hu/belfold/2026/08/28/szocialis-tuzifa-tamogatasi-keret-valtozas-emeles-10-milliard

^[63] Az energetikai otthonfelújítási program 2026-os paraméterei: családi házanként legfeljebb 10 millió Ft (5 millió vissza nem térítendő támogatás + 5 millió kamatmentes hitel), 5% önerő mellett; a program eredetileg 108 milliárd forintos kerettel, 20 ezer ház felújítására indult. https://palyazatmenedzser.hu/csaladi-haz-felujitas-palyazat-2026/

^[64] Torontáli Zoltán: „Minél szegényebb valaki Magyarországon, annál inkább fával fűt”, G7 / Telex, 2025. november 14. https://telex.hu/g7/adat/2025/11/14/futes-tuzifa-adatok-jovedelmek-habitat-allami-tamogatas — forrás: Habitat for Humanity Magyarország lakhatási jelentése.

^[65] „Tűzifa: olyan sokat használunk, ami már nem fenntartható”, Világgazdaság, 2026. április 23. https://www.vg.hu/vilaggazdasag-magyar-gazdasag/2026/04/tuzifa-fatuzeles-fenntarthato-levego — innen származik a 34,6%-os adat (MEKH 2026. januári jelentésére hivatkozva), valamint két ELTE-kutató becslése a lakossági tűzifaigény 74%-os csökkentési potenciáljáról.

^[66] Az energetikai otthonfelújítási program 2026-os paraméterei: családi házanként legfeljebb 10 millió Ft (5 millió vissza nem térítendő támogatás + 5 millió kamatmentes hitel), 5% önerő mellett; a program eredetileg 108 milliárd forintos kerettel, 20 ezer ház felújítására indult. https://palyazatmenedzser.hu/csaladi-haz-felujitas-palyazat-2026/

^[67] „Tűzifa tárolási útmutató”, FATÁJ. https://fataj.hu/2022/11/tuzifa-tarolasi-utmutato/ — valamint: „Tanácsok tűzifa vásárláshoz”, JAHEKO. https://jaheko.hu/2023/02/02/tanacsok-tuzifa-vasarlashoz/

^[68] „Meddig kell valójában száradnia a tűzifának? Nem legenda, hogy fél év is elég lehet”, Agroinform, 2025. november 30. https://www.agroinform.hu/erdo_vadgazdalkodas/meddig-kell-valojaban-szaradnia-a-tuzifanak-nem-legenda-hogy-fel-ev-is-eleg-lehet-88029-001

^[69] „Meddig kell valójában száradnia a tűzifának? Nem legenda, hogy fél év is elég lehet”, Agroinform, 2025. november 30. https://www.agroinform.hu/erdo_vadgazdalkodas/meddig-kell-valojaban-szaradnia-a-tuzifanak-nem-legenda-hogy-fel-ev-is-eleg-lehet-88029-001

^[70] Nagy Dániel: „Hatalmas öngólt lövünk, ha nem használjuk ki jól a tűzifában rejlő lehetőségeket”, G7 / Telex, 2026. augusztus 30. https://telex.hu/g7/kozelet/2026/08/30/tuzifaban-rejlo-lehetosegek-erdo-erdotuzek-favagas-megujulo-energia-afacsokkentes — a szerző erdőmérnök, erdőtűzvédelmi szakértő; szintén véleményrovat.

^[71] „Brennholz Feuchtigkeit: Grenzwert, Messung & Gesetz”. https://holz-experten.com/brennholz-feuchtigkeit/ — a német 1. BImSchV 2022-es módosítása óta a kereskedelmi forgalomba hozott tűzifa nedvességtartalma legfeljebb 25% lehet; a német környezetvédelmi hivatal (UBA) az optimális tartományt 15–20%-ban adja meg, a frissen vágott fa víztartalmát 45–60%-ban. Ugyanitt a Wassergehalt (a víz aránya a teljes nedves tömeghez) és a Holzfeuchte (a víz aránya az abszolút száraz fához) megkülönböztetése.

^[72] „Brennholz Feuchtigkeit: Grenzwert, Messung & Gesetz”. https://holz-experten.com/brennholz-feuchtigkeit/ — a német 1. BImSchV 2022-es módosítása óta a kereskedelmi forgalomba hozott tűzifa nedvességtartalma legfeljebb 25% lehet; a német környezetvédelmi hivatal (UBA) az optimális tartományt 15–20%-ban adja meg, a frissen vágott fa víztartalmát 45–60%-ban. Ugyanitt a Wassergehalt (a víz aránya a teljes nedves tömeghez) és a Holzfeuchte (a víz aránya az abszolút száraz fához) megkülönböztetése.

^[73] „Brennholz Feuchtigkeit: Grenzwert, Messung & Gesetz”. https://holz-experten.com/brennholz-feuchtigkeit/ — a német 1. BImSchV 2022-es módosítása óta a kereskedelmi forgalomba hozott tűzifa nedvességtartalma legfeljebb 25% lehet; a német környezetvédelmi hivatal (UBA) az optimális tartományt 15–20%-ban adja meg, a frissen vágott fa víztartalmát 45–60%-ban. Ugyanitt a Wassergehalt (a víz aránya a teljes nedves tömeghez) és a Holzfeuchte (a víz aránya az abszolút száraz fához) megkülönböztetése.

^[74] „Tűzifaszabványok – összefoglaló”, Benkel Kandallók — az EN ISO 17225-5 szabvány „U” indexe a nedvességtartalom jelölésére. https://benkel.hu/tuzifaszabvanyok

^[75] Nagy Dániel: „Hatalmas öngólt lövünk, ha nem használjuk ki jól a tűzifában rejlő lehetőségeket”, G7 / Telex, 2026. augusztus 30. https://telex.hu/g7/kozelet/2026/08/30/tuzifaban-rejlo-lehetosegek-erdo-erdotuzek-favagas-megujulo-energia-afacsokkentes — a szerző erdőmérnök, erdőtűzvédelmi szakértő; szintén véleményrovat.

^[76] „How to live with fire: eight key messages for wildfire management”, Science Media Centre España, 2025. augusztus. https://sciencemediacentre.es/en/how-live-fire-eight-key-messages-wildfire-management

^[77] „Aszály és figyelmetlenség növeli az erdőtüzek veszélyét Magyarországon”, Vasárnap.hu, 2026. augusztus 20. (Nagy Dániel nyilatkozata). https://vasarnap.hu/2026/08/20/aszaly-es-figyelmetlenseg-noveli-az-erdotuzek-veszelyet-magyarorszagon/

A legtöbb helyi környezetvédelmi ügy nem azért vész el, mert nem volt igazunk. hanem, mire észbe kaptak, már késő volt. Vagy lejárt egy határidő, amiről nem is tudtak. Vagy mert szóban jelentették be, és a hatóság szóbeli jelzésre nem intézkedik.

Ez a poszt arról szól, hogyan lehet ezt elkerülni. Nem jogi tanácsadás, hanem segítség ahhoz, hogy ha már valaki felelős állampolgárként akar fellépni, hogyan teheti ezt hatékonyan. Bár a bejegyzés végén is megköszönöm, itt is főként az EMLA, a Greenpeace, a TASZ, A Levegő Munkacsoport és az ÁJBH remek anyagait, külön is köszönöm dr. Agócs Ilonának és Dr. Bándi Gyulának a kommenteket, javaslatokat, hibajavításokat!

Az alábbi öt ábrát érdemes kinyomtatni és kitenni a hűtőre; a szöveg többi része hasznos, de azok sokkal áttekinthetőbbek.

Subscribe now

MIÉRT PONT MOST?

A magyar környezetvédelmi igazgatás 2026-ban átalakulóban van. 2026. május 13-án létrejött az Élő Környezetért Felelős Minisztérium, bejelentés szerint szeptembertől új országos környezetvédelmi hatóság állhat fel, 2026. június 30-tól pedig újra elérhető az ÉTDR nyilvános felülete és helyreállt az építésügyi eljárások törvényes ügyfélköre. Vagyis: több minden látható, mint tavaly. Érdemes élni vele. A konkrét szabályokat viszont mindig ellenőrizd a Nemzeti Jogszabálytárban.

1. Három jog, egy logika

A civil fellépés nem ezer különálló trükk, hanem három egymásra épülő jog. Ezt az Aarhusi Egyezmény rögzíti, amit Magyarország 2001-ben hirdetett ki, és amire a bíróságok előtt is lehet hivatkozni:

1. Információ. Jogod van megtudni, mi készül és mi történt. Ez az előfeltétele mindennek.

2. Részvétel. Jogod van elmondani a véleményed, mielőtt a döntés megszületik.

3. Jogorvoslat. Ha a döntés jogsértő, jogod van felülvizsgáltatni, végső soron bíróság előtt.

A gyakorlatban a legtöbb ügy az elsőn dől el. Aki időben tud a dologról, annak van hova lépnie. Aki akkor értesül, amikor a láncfűrész már beindult, legfeljebb a pótlásról vitatkozhat.

A LEGFONTOSABB MONDAT EBBEN A POSZTBAN

2. Kihez fordulj? — az első és legfontosabb kérdés

Nem az a kérdés, hogy „mit tegyek”, hanem hogy „milyen ügytípus ez”. Ettől függ minden: a hatóság, a határidő, a belépési pont. A Greenpeace Magyarország gyűjteménye ügytípusonként végigveszi ezt; az alábbi ábra ennek a sűrítménye.

1. ábra — Ügytípus szerint melyik szerv az illetékes — és mi az, amit mindegyiknél ugyanúgy kell csinálni.

Néhány dolog, ami rendszeresen félremegy. A járási hivatal nem az önkormányzat — a háztartási füst, avarégetés hozzá tartozik (jarasinfo.gov.hu). Az illegális hulladéklerakás 2021 óta főszabályként nem a jegyzőhöz, hanem a vármegyei kormányhivatal hulladékgazdálkodási hatóságához tartozik (kormanyhivatalok.hu), és bejelenthető a HulladékRadar alkalmazással vagy a civil hulladekvadasz.hu oldalon. A közterületi fakivágást viszont továbbra is a jegyző engedélyezi, és ő is ellenőrzi a pótlást (346/2008. Korm. rendelet).

Bűz és zaj: ne engedd magad a birtokvédelem felé terelni

Két ügytípus van, ahol a reflex rendszeresen rossz irányba visz. Az egyik az állattartó telepek bűzhatása, a másik a jelentős zajterhelés — lőtér, szabadtéri rendezvény és hangosítás, illetve a nyitott teraszok, kerthelyiségek „bulinegyed-típusú” terhelése, amiből egyre több van, és nem csak a fővárosban.

Mindkettőt hajlamos mindenki szomszédjogi vitának tekinteni, és birtokvédelem felé terelni. Érdemes ellenállni ennek. A lakosságot zavaró bűzzel való terhelés a levegővédelmi szabályok szerint jogsértés, a zajra pedig kibocsátási határérték vonatkozik — vagyis elsősorban hatósági ügyről van szó. Ennek nagyon is gyakorlati jelentősége van: hatósági úton ellenőrzés, kötelezés, bírság, technológiai előírás és akár az engedély módosítása is elérhető, és a döntés mindenkire hat. A birtokvédelmi határozat viszont csak a konkrét felek viszonyát rendezi, és nem szab technológiai előírást. Ha egy egész utca vagy településrész érintett, szinte mindig a hatósági út a helyes választás — a birtokvédelmet mellé, nem helyette érdemes indítani.

A nagy létszámú telepek egy része ráadásul egységes környezethasználati (IPPC) engedély köteles, ahol a bűz kezelése az engedély előírásai közé tartozik — tehát az engedély felülvizsgálata is kérhető. A témában hivatkozható a jövő nemzedékek szószólójának figyelemfelhívása a nagy létszámú állattartással kapcsolatos bűzhatásokról (2025. május 16.). Birtokvédelemre ott van jó eséllyel szükség, ahol a tevékenységet a közigazgatási jog kifejezetten nem tiltja — például nedves fával fűtenek, vagy rossz a kémény.

3. Ügyfél leszel-e? — a legerősebb pozíció

Az „ügyfél” nem udvariassági kategória. Aki ügyfél: betekinthet a teljes iratanyagba, másolatot kérhet, észrevételt tehet, és — ez a lényeg — jogorvoslattal élhet. Aki nem ügyfél, az véleményt mond, amit a hatóság megköszön.

2. ábra — Két útvonal az ügyféli jogálláshoz. Ha egyiken sem jutsz el odáig, a válasz: alapíts egyesületet, vagy keress egy meglévőt.

KÉRD AKKOR IS, HA KÉTSÉGES

Magánszemélyként a közvetlen érintettséget mindig meg kell próbálni igazolni, még ha kérdéses is. A rosszabbik eset az, hogy a hatóság nem fogadja el — de akkor sem vesztettél semmit, sőt: az ügyféli jogállásról szóló elutasító végzés ellen önálló jogorvoslatnak van helye, tehát a kérdés egy fórummal feljebb kerül. Aki viszont meg sem próbálja, az biztosan kimarad, és utólag már nem tud belépni. Írd le, miért érint az ügy: hol laksz, milyen messze, mit használsz (kút, kert, gyalogút, iskolaút), mit tapasztalsz. A hallgatás soha nem stratégia.

Egyesületként két dokumentumot kell beküldened: az alapszabályt (amiből kiderül a környezetvédelmi cél és a működési terület) és a bírósági bejegyzésről szóló végleges határozatot. A hatóságok szeretnek rákérdezni, hogy „mennyire környezetvédő” a szervezet, és tényleg aktív-e a területen.

AZ ALAPSZABÁLY KÉT MONDATA, AMI ÉVEKKEL KÉSŐBB DÖNT

Az egyesületnek is van — a beruházáséhoz hasonlóan — „hatásterülete” és „hatásköre”: a hatóság azt vizsgálja, hogy hol és mire jött létre a szervezet. Ezért alapításkor két dolgon múlik minden. Egy: a földrajzi működési területet nevezd meg kifejezetten, és tágan — ne az utcát vagy csak a települést, hanem a vármegyét, kistájat, vízgyűjtőt vagy tájegységet. Egy „X utcai lakók egyesülete” alapszabály két utcával odébb már kizárhatja magát. Kettő: a célok között nevesítve szerepeljenek a környezeti ügyek — nem elég a „településünk élhetőségének javítása”. Legyen benne a környezet és a természet védelme, a környezeti információhoz jutás, a környezeti döntéshozatalban való részvétel és a jogérvényesítés; ha az ügyed vizes, erdős vagy hulladékos, azt is érdemes külön megnevezni. Emellett a szervezetnek láthatóan aktívnak kell lennie: honlap, dátumozott bejegyzések, terepi programok, korábbi beadványok.

A perben egy további szűrő jön: a kereshetőségi jog. A Kúria 4/2010. KJE határozata szerint a környezetvédelmi szervezet csak a környezetvédelmi összefüggéseket teheti vitássá. Egy vasútépítési perben kifogásolhatod a zajszámítást, de nem nyilváníthatsz véleményt közlekedésszervezési kérdésekben. Ennek egyetlen gyakorlati következménye van: a beadványaidat mindig környezeti nyelvre kell fordítani. Nem „ez a beruházás gazdaságtalan”, hanem „a hatástanulmány nem vizsgálta a felszín alatti víz áramlási irányát”.

4. Az időzítés: mikor mennyit érsz

A jogi mozgástér nagyjából a beruházásba fektetett pénzzel fordítottan arányos. Az első két fázisban egy jól megírt levél többet ér, mint a hatodikban egy per.

3. ábra — A beruházás fázisai és a beavatkozás mozgástere. A görbe tapasztalati szabály, nem mérés.

Amit hetente tíz percben végig lehet nézni: az önkormányzat honlapján a testületi napirend, az előterjesztések és a hirdetmények; a kormanyhivatalok.hu hirdetményei; a hirdetmenyek.magyarorszag.hu; a Magyar Közlöny a településed nevére keresve; az E-TÉR településtervezési felület (itt jelennek meg a helyi építési szabályzat módosításának anyagai); és az ÉTDR nyilvános felülete. Ez a heti tíz perc az egész ügyed legjobb befektetése.

5. A határidők, amiket nem szabad elrontani

A civil ügyek többsége nem rossz érven bukik el, hanem lejárt határidőn. Mindig a konkrét döntés végén álló jogorvoslati kioktatás az irányadó — az alábbi a tipikus eset.

A másik, kevésbé látványos csapda: a fellebbezésben csak olyan új tényre lehet hivatkozni, amiről az elsőfokú eljárásban nem tudtál. A közigazgatási perben ugyanez a tükörképe. Ebből egyetlen szabály következik: amire később a bíróságon hivatkozni akarsz, azt már most írd le. Inkább mondd el kétszer ugyanazt, mint hogy egyszer se hangozzon el.

6. Közadatigénylés, ami tényleg működik

Ez a leggyorsabban megtanulható civil szuperképesség. Formakötöttsége nincs, illetéket nem kell fizetni, és az elutasítás jogszerűségét az adatkezelőnek kell bizonyítania, nem neked.

• Dokumentumot kérj, ne véleményt. „Kérem az XY Kft. 2024. évi levegőtisztaság-védelmi alapbejelentését” — ez teljesíthető. „Mennyire szennyez az XY Kft.?” — ez nem.

• Előbb iratjegyzéket kérj, aztán a konkrét iratokat. Így azt is látod, amiről nem tudtál.

• Szeletelj. Egy nagy, homályos igénylés helyett három pontos. A nagyra jön a költségtérítés, a kicsire jön a válasz.

• Kérj elektronikus másolatot — így a másolási költség nem hárítható rád.

• Kérd előre a költségbecslést egy mondatban a levél végén.

4. ábra — Az adatigénylés útvonala. Elutasítás vagy hallgatás esetén két kijárat van: NAIH-bejelentés vagy per.

Ha a KiMitTud felületén adod be, az igénylés és a válasz is nyilvános és kereshető lesz. Ennek négy előnye van: nő a válaszadási hajlandóság, más is használhatja, kampányszerűen sokan beadhatják ugyanazt, és három év múlva is megtalálod. Iratmintákért a TASZ kisokosa és a Levegő Munkacsoport formanyomtatványai a legjobb kiindulópont. Ha elutasítanak: NAIH vagy per, 30 napon belül.

Mintalevél, amit másolhatsz

Tárgy: Közérdekű adatigénylés — [ügy megnevezése]

Amit igénylés nélkül is megnézhetsz

• OKIR — Mi van a környezetemben? — kibocsátási és környezetállapoti adatok, E-PRTR

• levegominoseg.hu — az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat adatai

• termeszetvedelem.hu keresői — védettség, Natura 2000, helyrajzi szám szerinti kereső

• erdoterkep.nebih.gov.hu — erdőrészletek, erdőállomány

• or.njt.hu — önkormányzati rendeletek településnév szerint

• Földhivatal Online — évi 2 db ingyenes e-hiteles tulajdoni lap. Szemle másolat elég.

A TULAJDONI LAP, AMIT SENKI NEM NÉZ MEG

A tulajdoni lap I. része megmutatja, hogy az ingatlan védett természeti terület-e, törvény erejénél fogva védett forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom vagy földvár-e, Natura 2000 terület, ökológiai folyosó, műemlék vagy vízvédelmi védőterület-e. Ezek a jogi jellegek jellemzően kizárják vagy erősen korlátozzák a gazdasági hasznosítást — és a belőlük fakadó korlátozás mindaddig fennáll, amíg nem törlik őket a nyilvántartásból. Ez sokszor az egész ügy legerősebb egyetlen dokumentuma, két kattintással beszerezve.

7. Ezer oldal hatástanulmány — és az AI helye

Egy közepes hatástanulmány 400–1200 oldal. Mellékletekkel akár több ezer. Ez az a pont, ahol a civil oldal hagyományosan elvérzik: nem azért, mert nincs igaza, hanem mert nincs kapacitása elolvasni. Itt az AI valódi, aszimmetriát csökkentő eszköz — ha pontosan tudod, mire jó.

AZ AI NEM FORRÁS. AZ AI OLVASÓ.

A nyelvi modellek megbízhatóan találnak ki paragrafusszámokat, ügyszámokat és bírósági határozat-hivatkozásokat, amelyek léteznek — csak épp nem arról szólnak. Vagy egyáltalán nem léteznek. Külföldön több ügyvédet szankcionáltak már azért, mert AI által kitalált ítélethivatkozásokat adott be a bíróságnak. Egy hatósági beadványban ugyanez az egész ügyed hitelét viszi el. Vasszabály: minden §-t az njt.hu-n, minden számot az eredeti dokumentum megadott oldalán, minden bírósági hivatkozást a kuria-birosag.hu-n ellenőrizz — mielőtt bárhova leírod.

Munkamenet, ami a gyakorlatban működik

1. NotebookLM a dokumentumtárnak. Tölts fel egy notebookba mindent: a hatástanulmányt, a korábbi határozatokat, a jogszabályszövegeket, a helyi rendeletet. A NotebookLM csak a feltöltött forrásokból válaszol, és visszahivatkozik a konkrét helyre — ez a hallucináció elleni legjobb szerkezeti védelem. A hangos összefoglaló funkciója pedig meglepően jól használható arra, hogy a csoport nem jogász tagjai is képbe kerüljenek autóban.

2. Claude vagy hasonló az elemzéshez. Hosszú dokumentumok összevetése, táblázatba rendezés, ellentmondás-keresés, beadványvázlat. Érdemes külön projektet nyitni az ügynek, hogy az alapdokumentumok mindig kéznél legyenek.

3. Kereszt-ellenőrzés. A kritikus állításokat kérdezd meg két különböző modelltől, külön beszélgetésben. Ahol eltérnek, ott van a bizonytalanság.

4. Emberi zárókör. Ami hatósághoz, bírósághoz vagy sajtóhoz megy, azt egy ember végigolvassa, és minden hivatkozást visszavezet a forrásig.

Amit a dokumentumban keresni érdemes

Nem kell az egészet megcáfolni. Elég egyetlen tartópillért kimozdítani. A leggyakoribb gyenge pontok:

8. Kiemelt beruházás: a nehéz terep

SZÓHASZNÁLAT, AMI 2023 VÉGE ÓTA MÁS

„Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás” ma már nincs. Az ezt szabályozó 2006. évi LIII. törvény (Ngtv.) 2023. december 30-án hatályát vesztette; a szabályok azóta a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvényben (Méptv.) vannak. A hatályos két fogalom: kiemelt beruházás (maga a beruházás) és kiemelt jelentőségű ügy (a hozzá kapcsolódó közigazgatási hatósági ügy). Egy beruházás egyébként sokféle szempontból lehet kiemelt, nem csak nemzetgazdaságiból. Ha régebbi útmutatóban a régi kifejezést látod, az elavult — beadványban a hatályos fogalmakat használd.

Az igazi döntés nem a hatósági eljárásban születik

Könnyű félreérteni ezt a fejezetet, ha csak az engedélyezésről szól — pedig ezek az ügyek jellemzően egy jogalkotási lépéssel dőlnek el, jóval a hatósági eljárások előtt: akkor, amikor megtörténik a területhasználat lehetővé tétele, azaz a kijelölés. Ezt kormányrendelet végzi, és a hatása nagyságrendekkel nagyobb bármelyik későbbi engedélyénél: a kijelölő szabályozás rendszeresen enged eltérést a településrendezési és a területrendezési előírásoktól, adott esetben az országos szintűektől is. A fenti időtengelyen ez a 3. fázis — a bal oldalon, a legszélesebb mozgástérnél. Az előzetes vizsgálat és a hatásvizsgálat ehhez képest jóval odébb helyezkedik el.

A kellemetlen része: ezt a lépést a szokásos eszközökkel nem lehet megtámadni. Nem hatósági döntés, tehát nincs fellebbezés és nincs közigazgatási per. Ami marad, az az Alkotmánybíróság — és egy elterjedt szakmai álláspont szerint az indítványnak nem is a konkrét kijelölő kormányrendeletet érdemes támadnia, hanem a Méptv. felhatalmazó rendelkezését, amely a kijelölést egyáltalán lehetővé teszi. Ez nem egy hétvégén összerakható beadvány: alkotmányjogban jártas ügyvéd kell hozzá, és a személyes érintettséget itt is részletesen bizonyítani kell.

Amiért ezt akkor is tudni kell, ha nem indítasz AB-eljárást: a kijelölés a legkorábbi nyilvános jel arról, hogy mi készül. A Magyar Közlönyben jelenik meg, gyakran hónapokkal vagy évekkel az engedélyezés előtt, és a vonatkozó kormányrendeletek mellékleteit rendszeresen módosítják — a településed nevére érdemes keresni. Aki ezt figyeli, annak van ideje szervezkedni, egyesületet alapítani, szakértőt keresni. Aki nem, az a hirdetményből fog értesülni: öt nappal a jogorvoslati óra elindulása után.

Mi változik a hatósági eljárásban?

Rövidebb határidők, korlátozott hiánypótlás, hirdetményi közlés minden érdemi döntésnél, és kötelező jogi képviselet a perben — ügyvéd nélkül a keresetleveled visszautasítható. Ha ugyanabban a szakkérdésben, azonos ténybeli alapon már volt szakhatósági állásfoglalás, az ismételt eljárás alól mentesülhetnek.

A CSAVAR, AMIT ELŐRE ÉRDEMES TUDNI

A szabály úgy szól, hogy az építkezés nem kezdhető meg, ha a környezetvédelmi engedélyt a bíróság hatályon kívül helyezi. A közigazgatási perrendtartás fogalomrendszerében viszont a jogsértő határozatot a bíróság rendszerint megsemmisíti; „hatályon kívül helyezésnek” azt hívják, amikor a hatályvesztés egy későbbi időpontban következik be. Az ebből fakadó résen keresztül az építkezés akkor is folytatódhat, ha a beruházásnak érvényes környezetvédelmi engedélye nincs. Ezért kiemelt ügyben az azonnali jogvédelem iránti kérelem nem opció, hanem alapfelszerelés — részletesen megindokolva, a per elején.

Amit még tenni lehet: keress ügyvédet előre, ne a határidő előtt három nappal; fotózd le a hirdetményt a kifüggesztés napján, dátummal; és súlyozd át az eszközöket. Ha a jogi tér szűkül, a nyilvánosság, a szakmai bírálat és az önkormányzati út aránya nő. Ez nem kudarc, hanem stratégia.

9. Ha a rendes út elfogyott

Van, amikor a hatóság nem lép, a fellebbezés elfogyott, és a per túl drága vagy már késő. Ilyenkor sem ér véget a sor.

HA VÉGKÉPP NEM TUDOD, HOVÁ KÜLDD

Van, amikor az ügy nem illik egyik hatóság hatáskörébe sem, vagy három szerv is egymásra mutogat. Ilyenkor küldd el a jövő nemzedékek szószólójának (Alapvető Jogok Biztosának Hivatala). Két dolog történhet. Ha van hatáskör, vizsgálat indulhat. Ha nincs, akkor is kapsz egy érdemi, konkrét választ arról, hogy mit tegyél és kihez fordulj — és elakadt ügyekben pontosan ez szokott hiányozni. Formai követelmény gyakorlatilag nincs; a beadvány a Hivatal panaszbenyújtó felületén megtehető.

ALKOTMÁNYJOGI PANASZ: A SZEMÉLYES ÉRINTETTSÉGEN MÚLIK

A leggyakoribb elutasítási ok nem az érvelés gyengesége, hanem a személyes érintettség hiánya. Alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Nem elég tehát, hogy a szabály rossz, vagy hogy általában sérti a környezethez való jogot — azt kell bemutatnod, hogy a te (vagy a szervezeted) Alaptörvényben biztosított jogát a konkrét bírói döntés vagy a jogszabály alkalmazása közvetlenül és ténylegesen érintette. Ezt a panasz elején, külön, tényszerűen fejtsd ki: hol laksz, mi a jogviszonyod, milyen eljárásban vettél részt, mi a személyes hátrány. Ha ez a rész hiányzik vagy általánosságokba fut, az AB be sem fogadja a panaszt — akármilyen erős az érvelés a többi oldalon.

A figyelemfelhívások, amikre hivatkozni lehet

A jövő nemzedékek szószólójának figyelemfelhívásai nem kötelező erejű döntések, de vitában, beadványban és tárgyaláson hivatkozható szakmai állásfoglalások — és gyakran épp azt a jogértelmezési kérdést tisztázzák, amiben a hatósággal vitád van. Érdemes az ügyed előtt átnézni, van-e a témádban ilyen: ajbh.hu/jnbh-dokumentumok. Két, különösen sokat használható darab: a figyelemfelhívás a környezeti ügyekben való társadalmi részvételről (2023. október 27.) — ezt gyakorlatilag minden részvételi vitában elő lehet venni, ha a hatóság szűken értelmezi az ügyféli kört, formálissá teszi az észrevételezést, vagy kipipálandó tételként kezeli a közmeghallgatást; és a figyelemfelhívás a nagy létszámú állattartással kapcsolatos bűzhatásokról (2025. május 16.) — bűzügyekben ez az egyetlen olyan magyar dokumentum, ami összeszedetten tárgyalja a problémát. Ugyanitt van a 2024 novemberi figyelemfelhívás az építésügyi ügyféli kör szűkítéséről is: az a szabályozás azóta megváltozott, de az érvelés más, hasonló korlátozásoknál is használható minta.

10. Helyi task force nulláról

A leggyakoribb hiba, hogy egy-két lelkes ember mindent visz, aztán fél év múlva kiég, és az ügy vele együtt hal el. A második leggyakoribb, hogy ötven ember alapít egy csoportot, ahol senki nem felelős semmiért. A működő méret jellemzően öt-nyolc fős mag, világos szerepekkel.

5. ábra — Hat szerep, nem hat ember — egy ember vihet kettőt. Alatta az első harminc nap.

Egy környezeti ügy átlagos futamideje 2–6 év. Aki sprintként fut neki, félúton kiég. Az egyesület bírósági nyilvántartásba vétele hetekbe telik — ezért ezt akkor érdemes elkezdeni, amikor még nincs baj. Két civil szervezet szövetséget is alapíthat; a formális kereteket kevésbé kedvelő, de aktív polgároknak pedig a polgári jogi szerződéssel létrejövő civil társaság is járható út.

11. Hét fogás és hét drága hiba

12. A nyilvánosság: kinek, mit, hogyan

A nyilvánosság nem a jogi eljárás díszlete, hanem önálló eszköz — sokszor a hatékonyabbik. Egy hatóság nem szeret olyan ügyben dönteni, amelynél tudja, hogy a döntést el kell majd magyaráznia. De kétélű: rosszul használva hitelt veszít, jogi kockázatot termel, és összekovácsolja az ellenfeleket.

Az első szabály: legyen egy mondatod

Ha az ügyedet nem tudod egyetlen, ellenőrizhető mondatban elmondani, akkor még nem érted. Nem „tönkreteszik a falut”, hanem: „A hatástanulmány szerint az üzem évi 40 ezer köbméter vizet vesz ki abból a rétegből, amelyből a falu ivóvize is jön — és a dokumentum nem tartalmaz vízszintsüllyedés-számítást.” A második mondat cáfolható, ellenőrizhető, és pont ezért erős.

Kinek szól

• Helyi lakosság. A legfontosabb célközönség. Nekik nem statisztika kell, hanem az, hogy hol és mikor érinti őket. Térkép, fotó, konkrét utcanév.

• Önkormányzati képviselők. Egy jól előkészített képviselő többet ér száz kommentnél. Adj neki kész kérdéseket, amiket feltehet a testületi ülésen.

• Helyi és országos sajtó. Az országosnak konfliktus és dokumentum kell, a helyinek arc és hely. Mindkettőnek: iratszám és megnevezett forrás.

• Szakmai közösség. Egyetemi tanszékek, kamarák, szakmai egyesületek. Egy szaklapban megjelenő bírálat máshogy hat, mint egy Facebook-poszt.

• A hatóság maga. Igen: a hatóság is olvassa. Ezért soha ne írj olyat nyilvánosan, amit egy beadványban nem vállalnál.

• A beruházó ügyfelei és finanszírozói. Sok esetben itt a legérzékenyebb pont — bankok, vevők, az anyavállalat fenntarthatósági jelentése.

Mit mondj — és mit ne

• Mindig tényállítás + forrás. „A [dátum] kelt, [ügyiratszám] számú határozat 14. oldala szerint…” Ez a mondatszerkezet a legjobb SLAPP-elleni védelem is.

• Különítsd el a tényt a véleménytől. A véleménynyilvánítás szabadsága széles, a valótlan tényállítás perelhető. Egy jogásszal átnézetett sajtóközlemény ára töredéke egy személyiségi jogi pernek.

• Ne találgass a szándékokról. „Nem tudni, miért maradt ki a kumulatív hatásvizsgálat” — jó. „Nyilván lefizették őket” — kockázat, és ráadásul gyengíti az ügyet.

• Legyen javaslatod. A puszta „nem” könnyen NIMBY-nek címkézhető. A „nem így, hanem úgy” sokkal nehezebben.

• Ismerd el, amit nem tudsz. Ha egyszer rajtakapnak egy túlzáson, az egész anyagot elveszíted.

• Egy hang. A csoportban legyen egy-két megnevezett szóvivő. Nem cenzúra: kockázatkezelés.

Sajtóközlemény-váz, ami használható

CÍM: a legerősebb ellenőrizhető tény, 10 szóban

1. bekezdés (max. 3 mondat): mi történt, hol, mikor, ki döntött. Ügyiratszám. Ennyi.

2. bekezdés: miért baj — egy számmal alátámasztva.

3. bekezdés: idézet a szóvivőtől, névvel és tisztséggel.

4. bekezdés: mit kértek konkrétan, kitől, milyen határidőig.

5. bekezdés: ki vagytok, egy mondatban.

HÁTTÉRANYAG: a hivatkozott dokumentumok linkje vagy PDF-je.

KÉPANYAG: szabadon felhasználható fotók, forrásmegjelöléssel.

KAPCSOLAT: egy név, egy telefonszám, ami tényleg fel van véve.

SLAPP — AMIKOR A PER MAGA A BÜNTETÉS

A „stratégiai per a közösségi részvétel ellen” lényege nem a nyerés, hanem a kifárasztás: irreálisan magas kártérítési követelés, elhúzódó eljárás, aránytalan erőviszonyok. Amit tudni érdemes: (1) tudomásunk szerint az elmúlt évtizedekben nem született olyan magyar ítélet, amely lakossági csoport vagy civil szervezet kártérítési felelősségét állapította volna meg azért, mert a pere miatt egy beruházás csúszott — a jogszerű, rendeltetésszerű joggyakorlás kimenti a felelősség alól; (2) az EU 2024-ben SLAPP-irányelvet fogadott el, amelynek átültetési határideje 2026. május 7. volt — a védelem azonban csak a határon átnyúló elemet tartalmazó ügyekre terjed ki; (3) ha zaklatás ér, dokumentáld — dátummal, képernyőmentéssel — és fordulj jogvédő szervezethez.

13. Szakértők: kit, mire, mennyiért

Egy hatástanulmányt a beruházó által fizetett szakértők írtak. Ez önmagában nem baj és nem is jogsértő — de azt jelenti, hogy a bizonytalanságokat rendszerint a beruházó javára oldották fel. Ezt egyetlen dolog egyensúlyozza ki: egy másik szakértő. És nem feltétlenül drága: a lista első két sora gyakran ingyenes vagy jelképes összegű.

8. ábra — Kit érdemes megkeresni, mire számíthatsz tőle — és mire nem.

FINANSZÍROZÁS

Egy szakvélemény ára jellemzően azon bukik el, hogy egyetlen szervezet akarja kifizetni. Ami működni szokott: több érintett település közös finanszírozása; közösségi gyűjtés konkrét, megnevezett célra („a hidrogeológiai szakvéleményre gyűjtünk, 480 ezer forint kell, itt a felkérés szövege”); az érintett önkormányzat bevonása, akinek egyébként is érdeke; egyetemi együttműködés, ahol a felmérés kutatási output is; és uniós civil programok.

Ha csak egyetlen dolgot töltesz le

Az EMLA Egyesület 2025-ös kiadványát: Környezeti jogaink a gyakorlatban (Berki Zsuzsanna, Fülöp Sándor, Gajdics Ágnes, Kiss Csaba, Pánovics Attila, Vágó Péter). Ez a legalaposabb magyar lakossági kézikönyv a témában, és ennek a posztnak is a gerince. Mellé: az EMLA gyakorlati útmutatója és iratmintái, a Greenpeace ügytípus-gyűjteménye, valamint angolul a ClientEarth Access to Justice for a Greener Europe anyagai és útmutatója a nyilvánosság részvételéről — az utóbbi „mi számít érdemi részvételnek” szempontrendszere itthon is jól használható érvkészlet. Magyarul pedig a jövő nemzedékek szószólójának figyelemfelhívásai és jelentései, amikre beadványban hivatkozni is lehet. Az Aarhusi Egyezmény hivatalos anyagai a UNECE oldalán.

HA CSAK HÁROM DOLGOT JEGYZEL MEG

Ez tájékoztató anyag, nem jogi tanácsadás. A hivatkozott szabályok 2026 augusztusában érvényes állapotot tükröznek; a magyar környezetvédelmi igazgatás jelenleg átalakulóban van. Konkrét ügyben mindig ellenőrizd a hatályos szöveget a Nemzeti Jogszabálytárban, és a döntés végén álló jogorvoslati kioktatást vedd irányadónak. Az ábrák szabadon felhasználhatók.

Köszönet

Ez az anyag nem a semmiből készült. A gerincét az EMLA Egyesület 2025-ös lakossági kiadványa, a „Környezeti jogaink a gyakorlatban” adja — szerzői Berki Zsuzsanna, Fülöp Sándor, Gajdics Ágnes, Kiss Csaba, Pánovics Attila és Vágó Péter. Az ügytípusok rendszerezésében a Greenpeace Magyarország gyűjteményére, az adatigénylési részben a TASZ és a Levegő Munkacsoport iratmintáira, a nemzetközi kitekintésben a ClientEarth útmutatóira és az Aarhusi Egyezmény végrehajtási anyagaira támaszkodik.

Külön köszönet illeti az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalát és a jövő nemzedékek szószólójának munkatársait, akik a kéziratot átnézték. Nekik köszönhető a bűzhatás és a jelentős zajterhelés ügytípusának beemelése, az ügyféli jogállásról és az alapszabály megfogalmazásáról szóló gyakorlati tanácsok, az alkotmányjogi panasz személyes érintettségére vonatkozó figyelmeztetés, valamint a kiemelt beruházásokra vonatkozó fogalmak pontosítása. Az esetleges hibák természetesen a szerzőt terhelik.

Az anyag szabadon terjeszthető, átdolgozható és helyi ügyre szabható. Ha használod valamire, és bevált, arról szívesen hallanék.

Subscribe now

1. Fenntarthatóság

A valaha mért legerősebb El Niño épül fel – és 2027-be is átnyúlik

A Carbon Brief elemzése szerint a modellfuttatások 96%-a azt jelzi, hogy a 2026 júniusában indult El Niño meghaladja a 2015–16-os rekordot, amikor a Niño3.4 régió tengerfelszíni hőmérséklet-anomáliája 2,75 °C-ot ért el. A brit Met Office szerint ez lesz „az emberi emlékezet legerősebb” eseménye. Egy 1 °C-os Niño3.4-anomália nagyjából 0,1 °C globális hőmérséklet-eltolódással jár 3–6 hónapos késleltetéssel, vagyis a globális rekordok döntése 2027-re csúszik át. A Copernicus adatai szerint 2026 júliusa már így is a második legmelegebb július volt (16,90 °C, az iparosodás előtti szint felett 1,47 °C-kal), a sarki régiókon kívüli óceánfelszín pedig 20,96 °C-kal minden korábbi júliusi értéket megdöntött. A hatások aszimmetrikusak: száraz Délkelet-Ázsia és Dél-Afrika, áradások Kelet-Afrikában és Kalifornia felé, és rendkívül csendes atlanti hurrikánszezon – augusztus közepéig három elnevezett vihar, egyetlen hurrikán nélkül.

Miért fontos: Az El Niño nem új kockázat, hanem erősítő. Egyszerre nyomja meg az élelmiszerrendszert (Dél-Afrika, Közép-Amerika Száraz Folyosója), a tűzrezsimet (Indonézia, Ausztrália) és a globális hőmérsékleti rekordokat – miközben elnyomja az atlanti hurrikánokat, ami hamis biztonságérzetet ad. A következő 12 hónap eseményeinek nagy részét ez az egy oszcilláció fogja modulálni.

Forrás: Carbon Brief – super El Niño explainer (2026.08.18.) · Copernicus – Surface air temperature for July 2026

Legalább 35 ezer többlethalálozás Európa egymást követő hőhullámaiban

A nemzeti egészségügyi hatóságok eddigi jelentéseit összesítve Európában legalább 35 000 hőséghez köthető többlethalálozás történt 2026 nyarán – és a szám még nem végleges, több ország augusztusi adatai hiányoznak. Németországban a Robert Koch Intézet 14 000 többlethalálozást regisztrált április 6. és augusztus 9. között (ebből 9 600-at egyetlen héten, június 22–28. között) – ez az ország eddigi legrosszabb éve. Spanyolországban a Carlos III Egészségügyi Intézet 4 947 halálesetet számolt május és augusztus 25. között, meghaladva a 2022-es 4 520-as rekordot. Franciaországban 7 300 felett járt az összhalálozási többlet május végétől július 22-ig, Angliában 2 877, Belgiumban 1 222 (39%-os halálozási többlet), Hollandiában 900 felett, Lengyelországban 1 070. Olaszországban az epidemiológusok 5–8 ezer közötti becslést adnak.

Miért fontos: Ez a szám nagyságrendileg egy közepes háború áldozatszáma, mégis szétaprózva, statisztikai módszertani vitákba fulladva jelenik meg. Az európai hőhalálozás így strukturálisan alulárazott kockázat: nem jelenik meg az energiaár-vitákban, a városi költségvetésekben és az egészségügyi kapacitástervezésben. A klímaadaptáció legolcsóbb és leggyorsabban megtérülő eleme – árnyékolás, hűtőközpontok, riasztási protokoll – politikailag mégis alig látható.

Forrás: The Irish Times (2026.08.25.)

Magyarország: 1901 óta nem volt ilyen száraz nyár, az ország 98%-a aszályos

A HungaroMet adatai szerint augusztus közepéig országosan mintegy 66 mm csapadék hullott a nyár folyamán – kevesebb, mint az 1991–2020-as átlag (203,3 mm) harmada. Az 1901 óta vezetett homogenizált idősorban nincs ennél alacsonyabb nyári összeg; az eddigi rekordot 1952 tartotta 101,3 mm-rel. Két hőhullám volt: június 20. és július 1. között (ekkor dőlt meg az országos abszolút rekord Szécsényben, 42 °C-kal június 30-án), majd július 29. és augusztus 17. között húsz napon át – Szegeden 24 napig. Augusztus 24-én az ország 98%-át érintette mérsékelt vagy annál súlyosabb mezőgazdasági aszály, 47,1%-át súlyos, 38,5%-át rendkívüli fokozat. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának aszályfigyelője (EDO) szerint júliusban az EU és az Egyesült Királyság területének 50%-át érintette valamilyen szintű aszály, 9%-át a legmagasabb riasztási fokozat – uniós szinten ez elmarad a 2022-es 60/11%-os értéktől, Magyarország helyzete azonban a Portfolio elemzése szerint „másik ligában” van. A leégett terület az EU-ban augusztus 5-ig 505 683 hektár, szemben az egy évvel korábbi 379 392 hektárral.

Miért fontos: Ez nem időjárási anomália, hanem a hazai vízrendszer szerkezeti hibájának a számlája. Egy 66 mm-es nyár mellett a Homokhátság és a Tiszántúl vízmérlege nem javítható öntözésfejlesztéssel – a tározás, a talaj vízmegtartó képessége és a tájhasználat a valódi változók. A gazdasági következmény (terméskiesés, takarmányár, húsipari begyűrűzés) 2027 tavaszáig jelenik meg az árakban, a politikai következmény pedig az, hogy a kártalanítási logika végleg kiszorítja a megelőzésit.

Forrás: Telex / HungaroMet (2026.08.25.) · Portfolio / JRC–EDO (2026.08.25.)

Az USA két legnagyobb víztározója rekordmélyre süllyedt

A Lake Mead augusztus 7-én 317,11 méteren állt (a teljes feltöltöttség 347,60 méter), a Lake Powell augusztus 15-én 1 072,87 méteren (maximum: 1 127,76 méter) – mindkettő rekordalacsony, és a szintek a tavaszi hóolvadásig, nagyjából április elejéig tovább süllyednek. A két tározó teljes feltöltöttség mellett 68 köbkilométer vizet tárolna. A Colorado folyó hét délnyugati államban mintegy 40 millió ember ivóvizét és 5,5 millió acre (kb. 2,2 millió hektár) öntözését adja. A felső Colorado vízhozama 1900 óta 20%-kal csökkent, ennek felét a kutatások emberi eredetű klímaváltozásnak tulajdonítják; a régió több mint 25 éve tartó megaaszályának 2000–2018 közötti intenzitása közel felerészben szintén ide vezethető vissza. Eközben a vízhasználók száma 1992 óta 15 millió fővel (60%-kal) nőtt. A Bureau of Reclamation július 31-én tette közzé a 2026 utáni vízmegosztási szabályokról szóló környezeti hatástanulmányt, maga a stratégia még nem jelent meg.

Miért fontos: A Colorado-egyezmény 2026 végén lejáró szabályai a világ egyik legjobban dokumentált „lock-in” esete: egy 1922-ben, egy szokatlanul csapadékos évtized adataira épített vízjog-rendszer találkozik egy 20%-kal szűkebb folyóval és 15 millióval több emberrel. Ha a hét állam nem egyezik meg, szövetségi kényszerintézkedés jön – és ez precedens lesz minden olyan országban, ahol történelmi vízjogok ütköznek a hidrológiai valósággal, Magyarországot is beleértve.

Forrás: Carbon Brief (2026.08.17.)

Nature: 2020 óta gyakorlatilag szünetel az antarktiszi jégtakaró tömegvesztése

A Nature augusztus 19-én megjelent tanulmánya (Wang és mtsai.) szerint az Antarktiszi jégtakaró tömegvesztése 2020 körül lényegében megállt: a megnövekedett hóesés kiegyenlítette az olvadást. A mechanizmus mögött egy légköri kapcsolat áll, amely az Indiai- és a Csendes-óceán szokatlanul meleg felszíni hőmérsékletét köti össze a fokozott antarktiszi hóhullással. A szerzők hangsúlyozzák, hogy ez átmeneti: az ezt kiváltó óceáni anomália nagyjából évtizedes gyakorisággal fordul elő, és a jégtakaró a következő néhány évben visszatér a megszokott tömegvesztési pályára.

Miért fontos: Kettős kockázat. Tudományosan ez pontosan az a fajta ellenintuitív részeredmény, amelyből a valóságtól elszakadt közlés („az Antarktisz növekszik”) évekig él tovább. Politikailag pedig egy évtizedes léptékű ingadozás kényelmes ürügyet ad a tengerszint-adaptációs beruházások halasztására – miközben a jégtakaró-dinamika a leglassabban visszafordítható rendszer a klímarendszerben.

Forrás: Nature (2026.08.19.)

* * *

2. Polikrízis

Hormuz fél éve zárva: az energia, a műtrágya és az élelmiszerár egyetlen láncba fűzve

A Hormuzi-szoros a február végén kirobbant amerikai–izraeli–iráni konfliktus óta lényegében zárva van. Augusztus közepén naponta mintegy 10 hajó haladt át a háború előtti nagyjából 130 helyett, a szoroson átmenő olajmennyiség 7–9 millió hordó/nap a korábbi 20 millió helyett; a Brent 89–90 dollár körül állt, ami február vége óta mintegy 24%-os emelkedés. Az ENSZ és a WTO közös ügynöksége, az ITC augusztus 4-i elemzése szerint a hét érintett öbölbeli gazdaság földgázexportja 95%-kal, karbamid-exportja 83%-kal, ammóniaexportja 75%-kal, metanolexportja 80%-kal esett vissza; a teljes exportvolumen 54%-kal csökkent 2025 áprilisa és 2026 áprilisa között. A szoroson át halad a globálisan kereskedett karbamid egyharmada. Az amerikai EIA nem számít arra, hogy a közel-keleti kitermelés 2027 elejéig visszatérne a háború előtti szintre. Iráni–ománi tárgyalások folynak egy „átmeneti” újranyitásról, de Teherán háborús jóvátételt és szankcióoldást kér.

Miért fontos: Ez a hét legtisztább polikrízis-lánca: egy katonai konfliktus egyetlen földrajzi szűk keresztmetszeten keresztül egyszerre árazza át a globális energiát, a nitrogénműtrágyát és – 6–18 hónapos késéssel – az élelmiszert. A műtrágyahiány hatása nem a szállítmány elmaradásakor, hanem a következő vetési szezonban jelentkezik, vagyis a 2027-es terméskiesés ma dől el. Az energiaár emelkedése ugyanakkor felgyorsítja a napenergia- és tárolóberuházásokat – ugyanaz a sokk hajtja a dekarbonizációt és az élelmiszer-válságot.

Forrás: Al Jazeera (2026.08.12.) · UN News / ITC (2026.08.04.)

147 millió ember konfliktus okozta akut élelmiszerhiányban – és az olajár még 45 milliót sodorhat oda

Az ENSZ-főtitkár májusi jelentése szerint 2025-ben 147 milliónál több ember élt konfliktus okozta akut élelmiszer-bizonytalanságban 19 országban és térségben, és két évtized után először fordult elő, hogy egy évben két éhínséget is megerősítettek: Szudánban és a Gázai övezetben. Szudánban közel 19,5 millió ember akut élelmiszerhiánnyal küzd, mintegy 135 ezren katasztrofális szinten; Gázában az IPC 1,2 millió embert (a lakosság 59%-át) sorolta válságszintre 2026 közepén. A WFP becslése szerint ha az olajár tartósan magas marad, további 45 millió ember sodródhat éhezésbe. A FAO élelmiszerár-indexe júliusban 131,1 ponton állt (havi +0,6%, éves +1,0%), a gabonaindex 3,4%-kal, a növényiolaj-index 2,0%-kal emelkedett – utóbbi 2022 júniusa óta a legmagasabb szinten. A FEWS NET El Niño-értékelése Kelet- és Dél-Afrikát sorolja a legmagasabb kockázati kategóriába: Zimbabwe, dél-közép Mozambik, Dél-Malawi, Zambia és a közép-amerikai Száraz Folyosó reagál a legkövetkezetesebben az eseményre. Dánia augusztusban magas szintű ENSZ BT-vitát hívott össze a konfliktus okozta éhezésről.

Miért fontos: Az élelmiszerválság már nem egy-egy termésre vezethető vissza, hanem három egymást erősítő tényezőre: konfliktus (hozzáférés), energia és műtrágya (input), El Niño (hozam). Ha ezek egyszerre futnak – ami 2026 őszén–2027 tavaszán valószínű –, az IPC 5-ös fázisú területek száma nem lineárisan, hanem ugrásszerűen nő. A humanitárius finanszírozás közben szűkül: Szomáliában az elért kedvezményezettek száma áprilisról májusra 321 510-ről 253 170-re esett.

Forrás: Security Council Report (2026. augusztus) · FAO Food Price Index (2026.08.07.) · FEWS NET – El Niño 2026–2027

Indonézia: 285 ezer hektár égett, a füst 600 maláj iskolát zárt be

Az indonéz erdészeti minisztérium 24 óra alatt 11 908 hőpontot mért az országban, ebből több mint 5 000-et Borneón. Július egyetlen hónap alatt mintegy 182 ezer hektárt vitt el – csaknem kétszer annyit, mint az év első fele összesen –, az éves összesített leégett terület nagyjából 285 ezer hektár. Kalimantan egyes részein a látótávolság 1–10 méterre esett, közlekedési balesetekhez és járattörlésekhez vezetve. A határon átnyúló füstköd miatt Malajzia Sarawak államában közel 600 iskola zárt be, mintegy 200 ezer diákot érintve. A közép-kalimantani rendőrség egy hét alatt 12 gyanúsítottat vett őrizetbe gyújtogatás és illegális területtisztítás miatt; Raja Juli Antoni erdészeti miniszter szerint „bárki legyen is, nagy vagy kicsi, kivétel nélkül” felelősségre vonják a természetpusztítókat. A hatóságok az erősödő El Niñót és az elnyúló száraz évszakot jelölik meg okként, a tüzek jelentős részét pedig ültetvényekhez és mezőgazdasághoz kapcsolódó illegális területtisztításnak tulajdonítják.

Miért fontos: A tőzeglápi tüzek a klímarendszer és a regionális politika találkozási pontja: évszázadok alatt felhalmozott szenet szabadítanak fel egy szezon alatt, közben mérgezett levegőt exportálnak a szomszédos országokba, ami rendszeresen diplomáciai konfliktust generál Jakarta, Kuala Lumpur és Szingapúr között. A hajtóerő ugyanakkor gazdasági: pálmaolaj- és rostfa-ültetvények terjeszkedése – ugyanaz a nyersanyaglánc, amelyet az EU erdőirtási rendelete próbál szabályozni.

Forrás: Associated Press (2026.08.21.)

Az AI-adatközpontok szén-lábnyoma 27 szénerőműnek felel meg – és már hálózatot is szakítanak

A Financial Times elemzése szerint az Egyesült Államokban jelenleg épülő 60 legnagyobb adatközpont üzembe állva évi 101,5 millió tonna CO2-t bocsáthat ki – ez 27 szénerőmű vagy 24 millió benzines autó kibocsátásával egyenértékű. A nagy technológiai cégek kibocsátása már most emelkedik: az Amazoné 16%-kal, a Microsofté 25%-kal, az Alphabeté 18%-kal nőtt 2024 és 2025 között. A hálózati oldalon a nyomás kézzelfogható: az Egyesült Államok legnagyobb hálózatüzemeltetője, a PJM már májusban szövetségi vészhelyzeti felhatalmazást kapott arra, hogy hőségcsúcs idején korlátozza az adatközpontok és nagyfogyasztók áramvételét – akkor 5 800 MW alatti tartalékkal és 40 GW-nyi karbantartás miatt kieső kapacitással számoltak. A hálózatüzemeltetői beszámolók szerint most állandó szabályt is mérlegel, amely hálózati vészhelyzetben lekapcsolhatóvá tenné a nagy adatközponti fogyasztókat.

Miért fontos: Az AI-boom az első olyan technológiai ciklus, amely nem energiahatékonysági, hanem energiakeresleti sokként érkezik – és pont akkor, amikor az elektrifikáció (hőszivattyú, e-autó) is a hálózatra terhelődik. A politikai következmény már látszik: az adatközpont lesz az első fogyasztói kategória, amelyet szabályozottan lekapcsolnak – vagyis a hálózati szűkösség kezelése az önkéntes vállalati klímacélokról a kényszerítő hálózati szabályozásra tolódik.

Forrás: Carbon Brief DeBriefed / FT (2026.08.21.) · Utility Dive – PJM/DOE vészhelyzeti rendelet

Új-Zéland törvénnyel tiltotta be a nagy kibocsátók elleni klímapereket

Az új-zélandi parlament elfogadta a Climate Change Response (Tort Liability) Amendment Bill nevű törvényt, amely megszünteti a klímakárokkal kapcsolatos polgári jogi (kártérítési) igényérvényesítés lehetőségét. A törvény a főkormányzói aláírás után lép hatályba. Paul Goldsmith igazságügyi miniszter indoklása szerint „a klímaváltozásra adott válaszunkat legjobban a kormány tudja nemzeti szinten kezelni”, nem a bíróságok. A jogszabály gyakorlatilag lezárja a Smith kontra Fonterra ügyet – Mike Smith hat nagyvállalat (Fonterra, Dairy Holdings, Genesis Energy, Z Energy, NZ Steel, BT Mining) ellen indított perét, amelyben nem kártérítést, hanem a kibocsátás megszüntetését kérte, és amelyet a Legfelsőbb Bíróság 2024-ben egyhangúlag engedett tárgyalásra; a tárgyalást 2027 áprilisára tűzték ki. Hasonló jogalkotás van folyamatban több amerikai államban (Tennessee, Utah, Iowa, Louisiana), valamint Bajorországban, Hollandiában és Belgiumban.

Miért fontos: A klímaper az elmúlt évtized egyik legerősebb – és legolcsóbb – kikényszerítő mechanizmusa volt ott, ahol a politika nem lépett. Ha ez a jogalkotási minta terjed, egy egész visszacsatolási hurok szakad el: nem lesz jogi költsége a késleltetésnek, ami a vállalati kockázatárazást és a biztosítói modelleket is átírja. A precedens értéke azért különösen nagy, mert nem tekintélyelvű rendszerben, hanem egy jogállami mintaországban, futó per közben született – ami a hatalmi ágak szétválasztásának kérdését is felveti.

Forrás: Climate Home News (2026.08.24.)

Fosszilis lock-in két kontinensen: kínai ötéves tervek és amerikai erdőmegnyitás

Kína augusztus 10-én tette közzé a 15. ötéves szénipari tervét (2026–2030). A dokumentum a szénfogyasztás „csúcsra jutásának” elősegítéséről beszél, de – korábbi tervekkel ellentétben – nem jelöl meg konkrét csúcsévet és nem tartalmaz termelési célszámot. A tartalékkapacitási cél 2030-ra évi 100 millió tonna (a 2024-ben bejelentett 300 millióról lefelé módosítva), a nagyméretű, modernizált bányák aránya 87% kell legyen. A terv hangsúlyosan a szénalapú vegyipart – szénből előállított üzemanyagot és gázt – támogatja. Elemzők értékelése szerint ez „sem nem kivezetési, sem nem visszafogási terv”. Augusztus 20-án a Caixin beszámolt a párhuzamos olaj- és gázipari ötéves tervről is, amely a hazai kitermelés, a vezetékhálózat és a tárolókapacitás bővítését célozza 2030-ig, és a földgázt „nélkülözhetetlennek” nevezi a nehezen elektrifikálható ágazatokban. Ugyanezen a héten az Egyesült Államokban a USDA hivatalosan elindította a 2001-es „roadless rule” visszavonását, amely az Alaszkától Floridáig terjedő szövetségi erdőterületek több tízmillió acre-jét – a New York Times becslése szerint mintegy 18 millió hektárt – védte az útépítéstől és a fakitermeléstől; a közvéleményezés szeptember 21-ig tart. Brooke Rollins agrárminiszter szerint „az erdeink nem engedhetnek meg maguknak még egy évtizednyi tétlenséget”, a kritikusok viszont arra hivatkoznak, hogy az erdőtüzek több mint 80%-a emberi tevékenységből ered, és a szolgálatnak már most 6 milliárd dolláros útfenntartási elmaradása van.

Miért fontos: Mindkét döntés fizikai infrastruktúrát rögzít évtizedekre – bányát, vezetéket, utat –, olyan időtávra, amelyen a klímapolitikai célok többször is megváltoznak. A kínai adatok mellette érdekesek: júliusban a hőerőművi termelés 3,5%-kal csökkent, a szél- és napenergia 4,5, illetve 5,6%-kal nőtt, az elektromos járművek exportja 148%-kal ugrott. Vagyis a kínai átmenet a valóságban gyorsabb, mint a papíron – de a tervek a lassabb forgatókönyvhöz építik az eszközállományt, ami később megrekedt eszközöket és politikai ellenérdekeltséget termel.

Forrás: Carbon Brief – kínai szénterv (2026.08.14.) · Carbon Brief China Briefing (2026.08.20.) · NPR (2026.08.18.)

* * *

3. Megoldások

A globális akkumulátoros tárolókapacitás egy év alatt 66%-kal nőtt – és pont ez a hiányzó láncszem

Az Energy Institute 2026-os Statistical Review of World Energy adatai szerint a globális akkumulátoros energiatárolási kapacitás 2025-ben 301,7 GW-ra nőtt a 2024-es 182,0 GW-ról – 65,8%-os, közel 120 GW-os bővülés. Tíz év alatt 1,9 GW-ról 301,7 GW-ra nőtt a kapacitás. Kína 144,1 GW-tal a globális állomány közel 48%-át birtokolja, és egyedül a tavalyi bővülés több mint felét (64,6 GW) adta; az Egyesült Államok 56,6 GW-on áll (63%-os éves növekedés), Európa együttesen 57,7 GW-on, Ausztrália egy év alatt 6,6-ról 12,6 GW-ra duplázott. A kapacitás nagyjából háromnegyede hálózati léptékű. A tét pedig épp most vált mérhetővé: a Reuters augusztus 17-i elemzése szerint Kína 2026 első felében 360 TWh tiszta áramot dobott ki (éves alapon +49%), ami kutatói becslés szerint a szél- és naptermelés 26,1%-a – a hivatalosan közölt 8,6–9,1% helyett. A jelenség globális: Ausztráliában 2,93 TWh (a megújuló termelés 7%-a, +37%), Japánban 2,35 TWh (4%, +34%), Indiában a második negyedévben egyedül napenergiából 8,13 TWh (14%).

Miért fontos: A napenergia ára megoldotta a termelés problémáját, és ezzel átvitte a szűk keresztmetszetet a hálózatra és az időbeli illesztésre. A curtailment-adatok azt mutatják, hogy a következő évtized dekarbonizációs üteme nem a naperőmű-telepítésen, hanem a tárolón, a távvezetéken és a piaci szabályozáson múlik – ez pedig szabályozási, nem technológiai kérdés. Chile példája (2025-ben 4 GWh akkumulátor hozzáadása, ami több mint duplázta a kapacitást) mutatja, milyen gyorsan lehet reagálni.

Forrás: Forbes / Energy Institute Statistical Review (2026.08.16.) · Reuters (2026.08.17.)

A földhasználati kibocsátás egyharmadával csökkent az évszázad eleje óta

A Carbon Brief augusztus 17-i elemzése a Global Carbon Budget 2025-ös jelentése alapján (Earth System Science Data, 2026. május) azt mutatja, hogy a földhasználati kibocsátás mintegy 32%-kal esett a 2000-es évek átlagához képest. A 2015–24-es évi átlag 5 GtCO2, szemben az 1995–2004-es 6,1 GtCO2-vel; 2025-re az előzetes becslés 4,1 GtCO2. A hajtóerő kettős: csökkenő erdőirtás és növekvő erdőregeneráció – 2015–24 között az erdőnövekedés évi 4,76 GtCO2-t kötött meg, ami az erdőirtásból származó 6,96 GtCO2 nagyjából kétharmadát ellensúlyozta. Három ország – Brazília, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Indonézia – adja a globális földhasználati kibocsátás 57%-át; Brazília trendje a 2000-es évek eleje óta csökken, Indonéziáé a tőzegláp-helyreállítás és a ritkább tűzcsúcsok miatt esett meredeken. Kína, az EU és az USA együtt évi 1,1 GtCO2-t köt meg újraerdősítéssel. Fontos korlát: a becslés bizonytalansága ±2,6 GtCO2/év – több mint a közölt érték fele.

Miért fontos: Ez az egyetlen nagy kibocsátási kategória, ahol a globális trend két évtizede tartósan és jelentősen csökken – nem technológiai áttörés, hanem szakpolitika, jogérvényesítés és piaci nyomás eredményeként. Ugyanakkor a mérési bizonytalanság a hír leggyengébb pontja: pontosan az a mutató a leginkább zajos, amelyre a nemzetközi erdővédelmi finanszírozás (és a szén-dioxid-piac) épül. A hét indonéz tűzhírei mellé olvasva pedig világos, hogy a javulás egyetlen El Niño-szezon alatt visszafordítható.

Forrás: Carbon Brief (2026.08.17.)

Az óceán bekerülhet a klímatárgyalások fő sodrába: „Blue COP31” ütemterv

Törökország és Ausztrália – a COP31 társelnökei – önkéntes „Blue COP31 roadmap” néven tömör cselekvési tervet dolgoznak ki, amely az óceánvédelmet a klímatárgyalások érdemi napirendjére emelné. Ez elmozdulás a korábbi, informális óceándialógusoktól a tárgyalt döntések felé. Az afrikai államok, az EU, a kis szigetállamok és több latin-amerikai ország támogatja a kezdeményezést, és több mint 150 vezető kutató is felszólította a feleket az óceán beemelésére. Szeptemberben Törökország miniszteri előkészítő találkozót tart, ahol több mint 25 miniszter tárgyal az ázsiai-csendes-óceáni, afrikai, európai és latin-amerikai térségből. A háttér: az óceánok idén a valaha mért legmelegebb júliust produkálták az EU és az USA mérései szerint, a Földközi-tengeren a tengeri hőhullámok helyenként 6 °C-os többletet mutattak. A fejlődő országok ugyanakkor figyelmeztetnek: óceánvállalásaik közel fele kifejezetten külső támogatáshoz kötött, „az ambíció végrehajtás nélkül illúzió”.

Miért fontos: Az óceán a klímarendszer legnagyobb hő- és széntárolója, mégis a legkevésbé intézményesített szereplő a klímatárgyalásokon. Ha az ütemterv tárgyalt döntéssé válik, az összeköti a 2026 januárjában hatályba lépett nyílt tengeri (BBNJ) egyezményt a klímarezsimmel – vagyis biodiverzitási és klímapolitikai eszközök kezdenének egy irányba mutatni. Ha viszont önkéntes marad, egy újabb, kötelezettség nélküli deklarációs kör lesz belőle.

Forrás: Climate Home News (2026.08.20.)

Az USA rekordévet zár tiszta energiából – a szövetségi politika ellenében

A Financial Times augusztus 21-i beszámolója szerint Donald Trump „váratlan tisztaenergia-fellendülést” elnökölhet: a nap- és szélenergia-telepítés 2026-ban rekordszintre ér, annak ellenére, hogy a kormányzat a Biden-korszak ösztönzőit visszabontotta. A Fehér Ház erre a „rekordmagas olaj- és gázkitermeléssel” válaszolt. A számok az EIA előrejelzéséből: 2026-ban 43,4 GW új közműméretű naperőmű épül (60%-kal több, mint 2025 27,2 GW-ja), 24 GW akkumulátoros tároló (2025: 15 GW) és 11,8 GW szélerőmű – az összesen várt 86 GW új kapacitásból a nap 51%-ot, a tároló 28%-ot, a szél 14%-ot, a földgáz 7%-ot ad. Texas egyedül az új naperőművi kapacitás 40%-át és az akkumulátoros projektek 53%-át viszi. A hajtóerő nem klímapolitikai: az adatközponti áramigény, a geopolitikai feszültségek miatt magas globális energiaárak, és az, hogy a fejlesztők a kifutó adókedvezmények előtt sietnek.

Miért fontos: Ez a hét legfontosabb ellenpróbája annak a tézisnek, hogy az energiaátmenet politikai akaraton múlik. Az USA-ban az átmenet ma költségalapon és keresletnyomás alatt fut, nem szakpolitikai támogatással – ami egyszerre jó hír (nehezebb visszafordítani) és rossz (nem irányítható oda, ahol a rendszer szempontjából leginkább kellene: hálózat, elosztás, méltányos átmenet). A texasi koncentráció ugyanakkor új sérülékenységet épít: egyetlen, szigetszerű hálózaton múlik a bővülés jelentős része.

Forrás: Carbon Brief DeBriefed / FT (2026.08.21.) · PV Tech / EIA-előrejelzés

* * *

Heti szintézis

1. Az El Niño lett a hét szervezőelve – és ez nem véletlen egybeesés. Az indonéz tűzvész, az ausztrál tűzriasztás, a kelet-afrikai és dél-afrikai élelmiszer-előrejelzés, a rendkívül csendes atlanti hurrikánszezon és a rekordmeleg óceánfelszín ugyanannak az egyetlen éghajlati oszcillációnak a különböző területi kivetülései. A polikrízis-elemzés szempontjából ez azért tanulságos, mert egy globális, előre jelezhető, néhány hónapos vezetési idővel rendelkező jelenség hatásait továbbra sem építjük be a döntésekbe. A FEWS NET márciusban tudta, hol lesz baj októberben; a humanitárius finanszírozás mégis szűkül, nem bővül. A rendszer nem az információ hiányától, hanem a reagálási sebesség és az információ közötti szakadéktól szenved.

2. Egy erősítő hurok most záródik be: energia → műtrágya → élelmiszer → konfliktus. A Hormuz-blokád hat hónapja alatt a Gulf-régió karbamidexportja 83%-kal esett, a globálisan kereskedett karbamid egyharmada halad át a szoroson. A műtrágyahiány nem a szállítmány elmaradásakor, hanem a következő vetési szezonban válik terméskieséssé – vagyis a 2027-es élelmiszerárat ma írják. Ez rárakódik egy El Niño-évre és egy olyan konfliktus-térképre, ahol 2025-ben már két éhínséget kellett megerősíteni. A WFP 45 milliós becslése ezért nem szélsőérték, hanem a hurok középső ága. Magyar szemmel ugyanez a lánc rövidebb, de működik: a 66 mm-es nyár és a magas nitrogénműtrágya-ár egyszerre hat a jövő évi vetésszerkezetre.

3. A hét két hírének iránya épp ellentétes, és pontosan ez a lényeg. Az akkumulátoros tárolás 66%-os globális bővülése és a kínai 360 TWh-nyi kidobott tiszta áram nem ellentmondás, hanem egyazon átmenet két fázisa. A napenergia annyira olcsó lett, hogy a szűk keresztmetszet átvándorolt a termelésről a hálózatra és az időbeli illesztésre. Ez viszont más típusú probléma: a naperőmű telepítése tőkedöntés, a hálózat és a piaci szabályozás viszont intézményi döntés, ami lassabb, politikailag megtámadhatóbb és kevésbé látványos. A következő öt év dekarbonizációs üteme szinte biztosan itt dől el, nem a modulárakon.

4. Egy visszacsatolás viszont most szakad el: a jogi elszámoltathatóság. Az új-zélandi törvény nem egyedi eset – az azonos irányú jogalkotás négy amerikai államban, Bajorországban, Hollandiában és Belgiumban is fut. A klímaper az elmúlt évtizedben azt a funkciót töltötte be, hogy árat adott a késleltetésnek ott, ahol a szabályozás nem lépett; ez az ár épült be a vállalati kockázatárazásba és részben a biztosítói modellekbe. Ha ez a hurok elszakad, a rendszer egy önkorrekciós mechanizmust veszít el – és ez nagyságrendekkel nehezebben visszaépíthető, mint amilyen gyorsan lebontható volt. Érdemes ezt együtt olvasni a Trump-adminisztráció erdőmegnyitásával és a kínai szénterv nyitva hagyott csúcsévével: mindhárom ugyanazt csinálja, csak más eszközzel – csökkenti a késleltetés költségét.

5. Az AI a polikrízis új, keresztirányú változója. Eddig a technológia a klímatörténetben megoldásként (hatékonyság, előrejelzés, optimalizáció) szerepelt. Az idei szám – 60 épülő adatközpont, évi 101,5 millió tonna CO2 – azt mutatja, hogy először érkezik keresleti sokként. A politikai következmény már látszik: a PJM-nél az adatközpont lett az első fogyasztói kategória, amelyet vészhelyzetben szabályozottan lekapcsolnak. Ez precedens: kimondja, hogy a hálózati szűkösséget nem piaci áron, hanem hatósági prioritási sorrenddel osztják el. Aki ezt a sorrendet írja, az a következő évtized energiapolitikájának valódi döntéshozója.

Amit érdemes figyelni

1. 2026. szeptember – török miniszteri előkészítő találkozó a Blue COP31 óceán-ütemtervről, 25-nél több miniszter részvételével. Itt dől el, hogy tárgyalt döntés lesz-e belőle Antalyában, vagy önkéntes deklaráció marad.

2. 2026. szeptember 21. – az amerikai „roadless rule” visszavonásának közvéleményezési határideje. A beérkező észrevételek és a várható perek határozzák meg, hogy a több tízmillió acre-nyi érintetlen erdő státusza mikor és hogyan változik.

3. 2026. október–december – a szomáliai deyr esős évszak, amelyben a FEWS NET hiteles éhínségkockázatot (IPC 5. fázis) jelzett szélsőséges áradás esetén Bay, Bakool, Gedo és Hiiraan agropasztorális térségeiben. Ugyanebben az ablakban indul a dél-afrikai esős évszak (október–március), amely az El Niño-jelre a legkövetkezetesebben reagál.

4. 2026. november 9–20. – COP31, Antalya (világvezetői csúcs november 11–12., ami eltérés a korábbi COP-ok gyakorlatától; török COP-elnökség Murat Kurummal, ausztrál tárgyalási elnökség Chris Bowennel). Előtte: Pre-COP Fidzsin, október 5–8., vezetői esemény Tuvaluban.

5. Hormuz-tárgyalások és a 2026 végi Colorado-vízmegosztás. Az iráni–ománi „átmeneti újranyitás” bármely eredménye azonnal átárazza az olajat és a műtrágyát; a Colorado-egyezmény 2026 utáni szabályainak véglegesítése pedig a világ egyik legnagyobb vízjogi újratárgyalása, amely 40 millió ember ellátását érinti.

* * *

Módszertani lábjegyzet

A brief 24 célzott keresésen (magyar és angol nyelven) és 33 forrásoldal teljes szövegű átnézésén alapul. Lefedett időszak: 2026. augusztus 16–26.; néhány helyen ennél régebbi, de a héten aktuálissá vált referenciaadatot is felhasználtam (FAO élelmiszerár-index, augusztus 7.; Copernicus júliusi klímabulletin, augusztus 10.; kínai szénterv, augusztus 10.; ENSZ ITC Hormuz-elemzés, augusztus 4.) – ezeket a szövegben dátummal jelöltem. Felhasznált források: Carbon Brief, Nature, Copernicus/ECMWF, HungaroMet, Európai Bizottság JRC/EDO, FAO, FEWS NET, ENSZ BT Security Council Report, UN News/ITC, Energy Institute Statistical Review, EIA, Reuters, Associated Press, Al Jazeera, Climate Home News, NPR, Utility Dive, The Irish Times, Telex, Portfolio, Financial Times (Carbon Brief közvetítésével). A válogatás négy szempont szerinti 1–5-ös pontozáson alapul: érintettek száma, visszafordíthatatlanság/lock-in, rendszerszintű továbbgyűrűzés, újdonság-/fordulópont-jelleg. A puszta bejelentéseket konkrét fedezet nélkül, valamint a napi politikai zajt kihagytam. Minden szám és dátum a hivatkozott forrásból származik; ahol egy adat forrásonként eltért (pl. az indonéz júliusi leégett terület), a hivatkozott elsődleges hírügynökségi értéket használtam.

Fenntarthatóság · Polikrízis · Megoldások — az elmúlt 7–10 nap

A NOAA szerint 70% az esélye, hogy a most erősödő El Niño a mérések történetének legerősebbje lesz — és egy olyan óceán fölött épül fel, amely 2025-ben harmadik éve döntött hőrekordot, miközben Európa és az amerikai Délnyugat egyszerre él át rekordaszályt. Ehhez társul egy tartós energiaársokk: a Hormuzi-szoros forgalma hónapok óta akadozik, a Brent 91,5 dollár közelében, egy évvel ezelőttihez képest 39%-kal drágábban. A jó hír, hogy a válaszok is felgyorsultak: a földhasználati kibocsátás egyharmadával esett az évszázad eleje óta, India félév alatt 29 GW nap- és szélerőművet épített, Dél-Afrika alkotmánybírósága pedig precedensértékű ítéletben törölte a Shell tengeri kutatási jogát.

Subscribe now

1 · FENNTARTHATÓSÁG

Rekord felé tart a szuper El Niño — és ez előrehozhatja a következő évtized hőmérsékleti szintjét

A NOAA augusztus 13-i frissítése szerint 70% a valószínűsége, hogy a most erősödő El Niño a mérések történetének legerősebbje lesz, csúcsát a 2026–27-es tél környékén elérve. Az esemény egy már eleve rekordmeleg óceánra rakódik rá: a sarkvidékeken kívüli tengerfelszín átlaghőmérséklete júliusban 20,96 °C-ot ért el, ami új csúcs. A korábbi erős El Niñók (1997–98, 2015–16) mintája alapján a globális éves átlaghőmérséklet csúcsa jellemzően az eseményt követő évben jelentkezik, vagyis 2027 a jelenlegi rekordokat is felülírhatja. A Washington Post elemzése szerint ez gyakorlatilag egy évtizeddel „előrepörgeti” a bolygó hőmérsékleti pályáját.

MIÉRT FONTOS: Az El Niño nem önálló klímahír, hanem multiplikátor. Egyszerre nyomja lefelé Délkelet-Ázsia, Ausztrália és Dél-Afrika termését, hozza az árvizeket Dél-Amerika keleti részére, és rontja a korallzátonyok túlélési esélyét egy olyan évben, amikor a globális élelmiszerpiac már az energiaársokk miatt is feszes. Ez az a csatorna, amelyen a fizikai klíma a leggyorsabban átfordul élelmiszerárba és politikai instabilitásba.

Forrás: CNN (2026. 08. 13.) · Carbon Brief DeBriefed (08. 14.) · Washington Post

State of the Climate: az északi erdők és a tundra több szenet engedtek ki, mint amennyit felvettek

Az Amerikai Meteorológiai Társaság augusztus 10-én megjelent, 2025-ös évre vonatkozó State of the Climate jelentése szerint az óceánok hőtartalma harmadik egymást követő évben döntött rekordot, és a tengerfelszín 87%-át érintette valamikor tengeri hőhullám. Grönland jégtakarója évi mintegy 129 gigatonnát veszített. A globális felhőborítottság a műholdas mérések 1980-as kezdete óta a második legalacsonyabb volt, a szárazföldek pedig sötétedtek a tüzek, a hőség és a csökkenő hótakaró miatt — mindkettő tovább növeli a bolygó által elnyelt energiát. A jelentés legsúlyosabb megállapítása azonban az, hogy az északi erdők és a tundra összességében több szenet bocsátottak ki, mint amennyit megkötöttek.

MIÉRT FONTOS: Ha a boreális szénnyelő tartósan forrássá válik, az minden klímapolitikai számítás alapfeltevését módosítja: a fennmaradó szénköltségvetés szűkül anélkül, hogy bármely kormány bármit rosszabbul csinálna. Ez a klasszikus visszacsatolási hurok — a melegedés termeli a melegedést —, és ellentétben az emberi kibocsátással, politikai eszközzel nem állítható meg. A csökkenő felhőzet és a sötétedő felszín ugyanennek az albedó-visszacsatolásnak a másik ága.

Forrás: Inside Climate News (2026. 08. 10.)

Az EU fele aszály alatt: a Rajna Kölnnél 74 centiméter, a kukorica- és napraforgótermés 6–7%-kal esik

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) augusztus 12-i helyzetértékelése szerint az EU és az Egyesült Királyság területének 50%-a valamilyen szintű aszály alatt áll, júliusban 9% volt riasztási fokozatban. A Loire, a Pó, a Rajna és a Duna augusztusban rekordalacsony vízállást ért el; a Rajna Kölnnél 74 centiméterre süllyedt. A kukorica és a napraforgó terméshozam-előrejelzése 6–7%-kal romlott, bár az összesített hozam még mindig kissé az ötéves átlag fölött van. A World Weather Attribution július végi elemzése szerint a klímaváltozás a nyugati régióban körülbelül ötszörösére, a keletiben nagyjából tizenegyszeresére növelte az ilyen talajnedvesség-hiány valószínűségét — a párolgási igény esetében a szorzó 40–80-szoros.

MIÉRT FONTOS: Az európai aszály már nem elsősorban csapadékhiány, hanem hőség okozta párolgási válság — ez azt jelenti, hogy a melegedéssel automatikusan súlyosbodik, akkor is, ha a csapadék nem csökken. A folyók egyszerre hajóút, hűtővíz és energiainfrastruktúra: a Rajna alacsony vízállása szállítási költséget, ipari termeléskiesést és erőmű-leállásokat is jelent. Az EU-ban az aszálykezelési tervek máig önkéntesek — a WWA kutatói épp ezt jelölték meg a legfontosabb szakpolitikai hiányként.

Forrás: EU JRC (2026. 08. 12.) · World Weather Attribution

Az USA két legnagyobb víztározója egyszerre döntött negatív rekordot

A Carbon Brief augusztus 17-i elemzése szerint a Mead-tó augusztus 7-én 317,11 méteres, a Powell-tó augusztus 15-én 1072,87 méteres szintre süllyedt — mindkettő a valaha mért legalacsonyabb. A két tározó együtt 68 köbkilométernyi vizet tárol, és hét délnyugati állam mintegy 40 millió lakosának, valamint 5,5 millió hektár mezőgazdasági területnek a vízellátását adja. A Colorado felső szakaszának vízhozama 1900 óta nagyjából 20%-kal csökkent, és a kutatások szerint ennek fele közvetlenül az emberi eredetű klímaváltozásnak tulajdonítható. A Bureau of Reclamation július 31-én tette közzé a 2026 utáni működési szabályokra vonatkozó környezeti hatástanulmányát, a konkrét stratégia azonban még nem nyilvános.

MIÉRT FONTOS: A Colorado-egyezmény újratárgyalása 2026 végén határidős — vagyis egy 40 millió embert érintő vízelosztási rendszert kell újraírni pontosan akkor, amikor a rendszer fizikai alapja rekordmélyen áll. Ez a klímaalkalmazkodás iskolapéldája arra, hogy a döntéshozatal sebessége lassabb, mint a fizikai változásé: Jack Schmidt kutató megfogalmazásában „a végső ok a melegedő klíma, a közvetlen ok viszont az, hogy a nagy szakpolitikai döntések fájdalmasan lassan születnek”.

Forrás: Carbon Brief (2026. 08. 17.)

Franciaország minden idők legrosszabb tűzszezonját éli, a tűzkockázat északra tolódik

A JRC adatai szerint 2026. augusztus 5-ig 505 683 hektár égett le az EU-ban, szemben az egy évvel korábbi 379 392 hektárral. Az EFFIS augusztus eleji adatait feldolgozó Euronews-összeállítás szerint Spanyolország vezet 185 948 hektárral (az uniós összes 38%-a), Franciaország pedig 99 092 hektárral minden idők legrosszabb évét éli. Az Egyesült Királyságban 22 206 hektár égett — 15 éve a legtöbb —, Ausztria, Dánia és Németország is jelentősen meghaladta a történelmi átlagát. Kanadában, Brit Columbiában augusztus elején 22 ezer embert evakuáltak példátlan tüzek miatt.

MIÉRT FONTOS: A lényeg nem az összterület, hanem a földrajzi elmozdulás: az északi és nyugati európai országok tűzrekordjai olyan országokat érnek el, amelyek tűzoltási kapacitása, épületszabványai és biztosítási modelljei nem erre lettek méretezve. Simone Varotto (Henley Business School) szerint a végszámlában benne lesz a leégett vagyon mellett a turizmus- és iparkiesés, a füst egészségügyi hatása, az államháztartási teher és a magasabb biztosítási díj is — vagyis a tűz gazdasági csatornán keresztül gyűrűzik tovább.

Forrás: Euronews (2026. 08. 13.) · EU JRC

2 · POLIKRÍZIS

A Hormuzi-szoros akadozó forgalma mostanra tartós energiaársokká vált

A Brent augusztus 17-én 91,53 dolláron zárt hordónként, ami egy év alatt 38,9%-os drágulás. A hajóforgalom a szorosban továbbra is alacsony, és a világ a felhalmozott olajkészleteket éli fel; az augusztus 10–12-i támadások érdemben rontották a szoros újranyitásának esélyeit, amit az árak azonnal beáraztak. Ez már nem egy néhány napos geopolitikai kiugrás, hanem egy hónapok óta tartó kínálati rezsimváltás. A Kiel Institute és a Wood Mackenzie elemzései a szoros lezárását évtizedek óta a legnagyobb globális energiakínálati sokknak minősítik.

MIÉRT FONTOS: Ez a hét legerősebb rendszerszintű csomópontja. A magas olajár egyszerre drágítja a műtrágyát és a szállítást (élelmiszerinfláció), erősíti a szénalapú energiabiztonsági érvelést (kibocsátási lock-in), szűkíti az importőr fejlődő országok fiskális mozgásterét (adósságkockázat), és belpolitikai nyomást gyújt a megélhetési költségek miatt (demokráciakockázat). Ugyanakkor ellentétes irányú hurkot is indít: a drága fosszilis energia rövidíti a nap- és szélenergia, valamint a hőszivattyúk megtérülési idejét.

Forrás: Fortune (2026. 08. 17.) · Al Jazeera (08. 12.) · Wood Mackenzie

Az élelmiszerárak megint emelkednek — a gabona és a cukor húzza fel az indexet

A FAO augusztus 7-én közzétett élelmiszerár-indexe 131,1 ponton állt júliusban: havi szinten 0,6%-os, éves szinten 1,0%-os emelkedés. A mozgás mögött a gabonaindex 3,4%-os, a cukorindex 5,6%-os és a növényi olajok indexének 2,0%-os drágulása áll, amit a hús (–2,8%) és a tejtermékek (–0,7%) olcsóbbodása csak részben ellensúlyozott. Az összesített index még mindig 18,2%-kal marad el a 2022. márciusi csúcstól, de éves szinten már ismét emelkedik. A növekmény azelőtt keletkezett, hogy az El Niño hatásai és az európai aszály terméskiesése egyáltalán beépült volna az árakba.

MIÉRT FONTOS: Az élelmiszerár az a mutató, amelyben a polikrízis összes szála összefut: energia (műtrágya, szállítás), időjárás (hozam), geopolitika (kereskedelmi útvonalak) és pénzügy (valutaárfolyam, adósság). A gabona- és cukorárak most emelkednek, miközben az El Niño legerősebb hatása még előttünk van, és Európában a kukorica-előrejelzés már romlott. A történelmi minta szerint az élelmiszerársokkok 6–18 hónapos késleltetéssel jelennek meg társadalmi feszültségként és migrációs nyomásként.

Forrás: FAO Food Price Index (2026. 08. 07.)

2,5 milliárd tonnányi új szénbánya-kapacitás a tervasztalon — miközben a kereslet már platózik

A Global Energy Monitor augusztusi „Still Digging 2026” jelentése szerint a tervezett új szénbánya-kapacitás 11%-kal nőtt, és elérte az évi 2521 millió tonnát. Kína egymaga 1321 Mtpa-t tervez, India 638 Mtpa-t — ez utóbbi közel duplája a 2024-es 329 Mtpa-nak. Öt ország (Kína, India, Ausztrália, Oroszország, Dél-Afrika) adja a globális terv 92%-át. A jelenleg működő kapacitásból 2035-ig mindössze 1145 Mtpa-t vonnak ki, vagyis a tervezett bővítés több mint duplája a kivezetésnek. Ehhez társul, hogy a világ 2448 mélyművelésű szénbányája közül csak 236 működik olyan országban, ahol kötelező a metánkibocsátás rendszeres mérése és nyilvánosságra hozatala — felszíni bányákra sehol nincs ilyen előírás.

MIÉRT FONTOS: Ez a hét legerősebb lock-in híre. Bánya nem egy évre épül: a most engedélyezett kapacitás 2050-ig meghatározza a kibocsátási pályát, függetlenül attól, mit ígérnek a klímacélok. A Kína 15. ötéves szénterve — amelyet a Carbon Brief augusztus közepén elemzett — konkrét termelési célt már nem tartalmaz, de a szénipart kifejezetten a vegyipar felé tereli, vagyis alapanyagként rögzíti a szenet ott is, ahol az energiaátmenet amúgy kiszorítaná. A mérési kötelezettség hiánya pedig azt jelenti, hogy a bányametán — a rövid távon legerősebb klímahatású kibocsátás egyike — nagyrészt láthatatlan marad.

Forrás: Global Energy Monitor (2026. 08.) · Carbon Brief · Climate Home News (08. 14.)

Az MI klímahatásának nagyobb része nem az adatközpontokban keletkezik, hanem az olajmezőkön

A Climate Home News augusztus 17-i interjújában Holly Alpine, a Microsoft volt vezetője azt állítja, hogy a mesterséges intelligencia klímavitájának uralkodó kerete — az adatközpontok áramfogyasztása — „teljességgel hiányos, erősen félrevezető, és nagyon veszélyes következményekhez vezet”. Az adatközpontok jelenleg a globális kibocsátás kevesebb mint 1%-át adják. Egy hivatkozott, a Nature-ben megjelent, lektorált tanulmány szerint viszont ha az MI elterjedési üteme a fosszilis és a megújuló szektorban azonos, a nettó éves kibocsátás 0,47–1,8 gigatonna CO₂-vel nő — ez Mexikó és Oroszország éves kibocsátása közötti nagyságrend, és 3,3–13,3-szorosa az adatközpontok jelenlegi kibocsátásának.

MIÉRT FONTOS: Ha az állítás megáll, akkor a jelenlegi technológiapolitikai figyelem rossz helyre irányul: az adatközpontok energiahatékonysága szabályozható és mérhető, az MI kitermelési hatékonyságnövelő alkalmazása viszont sem a vállalati klímajelentésekben, sem a szabályozásban nem jelenik meg. Ez a technológia és a klíma közötti visszacsatolás legkevésbé feltérképezett ága — és pontosan az a fajta rendszerszintű vakfolt, amelyből a polikrízis-kutatás szerint a meglepetések származnak.

Forrás: Climate Home News (2026. 08. 17.)

Ulánbátorban megnyílt a sivatagosodási csúcs — 1,8 milliárd ember és egy elakadt aszályprotokoll

Augusztus 17-én kezdődött és 28-ig tart az ENSZ Sivatagosodás Elleni Egyezményének (UNCCD) 17. részes felek konferenciája Mongóliában, „Restoring Land, Restoring Hope” mottóval. A számok mérete indokolja a figyelmet: globálisan 1,5–2 milliárd hektár föld degradálódott, jelenleg mintegy 1,8 milliárd embert érint az aszály, és 2050-re a degradált terület megduplázódhat. A tárgyalás fő tétje a COP16-on, Rijádban elakadt globális aszályprotokoll: kötelező erejű eszköz lesz-e belőle, vagy marad önkéntes keret. Yasmine Fouad ügyvezető titkár szerint ez „a végrehajtás COP-ja” — a rijádi partnerség 12 milliárd dollár feletti vállalásait kellene tényleges programokká alakítani.

MIÉRT FONTOS: A föld- és vízügy az a terület, ahol a klímapolitika, az élelmiszerbiztonság és a migráció formálisan is összeér, de intézményileg a leggyengébb: az UNCCD-nek nincs olyan mechanizmusa, mint a klímaegyezménynek, és az országok 40%-a még adatot sem szolgáltat degradációról. Hogy a konferencia pont akkor ülésezik, amikor Európa és az amerikai Délnyugat rekordaszályt él át, egyszerre teremt politikai lendületet és teszi kínossá a döntés újabb halasztását.

Forrás: Down To Earth (2026. 08. 17.) · UNCCD · Climate Home News

3 · MEGOLDÁSOK

Egyharmadával esett a földhasználati kibocsátás az évszázad eleje óta

A Carbon Brief augusztus 17-i, hat grafikonos elemzése szerint a földhasználatból származó nettó kibocsátás mintegy 32%-kal csökkent a 2000-es évek átlagához képest. A 2015–24-es időszak éves átlaga 5 GtCO₂ volt — 23%-kal kevesebb, mint 1995–2004 között —, a 2025-ös előzetes adat pedig 4,1 GtCO₂. A mozgás mögött négy tényező áll: az állandó erdőirtás visszaesése, elsősorban Brazíliában; az erdők visszanövéséből és a telepítésekből származó szénmegkötés növekedése; az indonéziai tőzeglápok újranedvesítése; valamint az El Niño végével csökkenő tűzkibocsátás. Brazília, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Indonézia együtt adja a földhasználati kibocsátás 57%-át, míg Kína, az EU és az USA erdősítéssel évi 1,1 GtCO₂-t köt meg.

MIÉRT FONTOS: Ez a hét legerősebb bizonyítéka arra, hogy a szakpolitika visszafordíthat egy globális léptékű kibocsátási trendet — nem modellben, hanem mérve, két évtized alatt. Ugyanakkor a hír együtt olvasandó a State of the Climate boreális szénnyelő-fordulatával: miközben a trópusi földhasználati kibocsátást emberi döntéssel csökkentettük, a magas északi szélességeken a klíma maga nyitott új szénforrást. A kettő nettó eredője dönti el, mennyit ér a nyereség.

Forrás: Carbon Brief (2026. 08. 17.), a Global Carbon Budget 2025 adatai alapján

India fél év alatt 29 GW-ot épített — a háztetői napenergia megduplázódott

India 2026 első felében rekordot jelentő 29 GW nap- és szélerőművi kapacitást helyezett üzembe: 26 GW napenergiát (éves szinten +43%) és 2,9 GW szélerőművet. A növekedés legérdekesebb eleme a háztetői szegmens, amely 6,4 GW-tal több mint kétszeresére nőtt egy év alatt, elsősorban a PM Surya Ghar: Muft Bijli Yojana lakossági támogatási program hatására. A nagyerőművi napenergia 19 GW-ot tett ki, 32%-os növekedéssel. Az ország teljes megújuló kapacitása 2026 júniusában 288 GW volt, ezen belül a napenergia 56%-os részesedéssel. A szélenergia ezzel szemben 16%-kal visszaesett az előző év azonos időszakához képest.

MIÉRT FONTOS: India az a mérleghinta, amelyen a globális kibocsátási pálya következő évtizede eldől — és ugyanaz az ország tervezi a világ második legnagyobb új szénbánya-kapacitását (638 Mtpa). A háztetői boom azért fontosabb a puszta gigawattnál, mert elosztott, háztartási szinten csökkenti az energiaszegénységet, és nem igényel új nagyfeszültségű hálózatot — vagyis pontosan az a fajta megoldás, amely a hálózati szűk keresztmetszetet megkerüli. A szélenergia visszaesése viszont figyelmeztetés: az egyoldalú napenergia-építés a napi termelési görbe torzulásához és növekvő tárolási igényhez vezet.

Forrás: Down To Earth (2026. 08.), JMK Research és MNRE adatok

Precedens: Dél-Afrika alkotmánybírósága törölte a Shell tengeri kutatási jogát

Öt év pereskedés után Dél-Afrika alkotmánybírósága augusztus 14-én érvénytelenítette a Shell és az Impact Africa 2014-ben kapott, keleti parti szénhidrogén-kutatási engedélyét. A bíróság megállapítása szerint a cégek nem tartották be a természeti erőforrásokra vonatkozó jogszabályokat, nem folytattak érdemi társadalmi konzultációt, és elmulasztották figyelembe venni a klímahatást, a kulturális jogokat, a megélhetést és az ökológiai kárt. Az ítélet helybenhagyja a 2022-es regionális bírósági döntést, és felülírja a 2024-es fellebbviteli határozatot. Az indoklás hivatkozott a Nemzetközi Bíróság 2025-ös tanácsadó véleményére, amely rögzíti az államok klímakárok megelőzésére vonatkozó jogi kötelezettségét. A pert a Sustaining the Wild Coast, a Natural Justice és a Greenpeace Africa vitte.

MIÉRT FONTOS: Ez az első nagy horderejű nemzeti legfelsőbb bírósági döntés, amely a Nemzetközi Bíróság 2025-ös klíma-véleményét építi be az érvelésébe — vagyis a nemzetközi jogi elv megkezdte az átfordulást végrehajtható nemzeti joggá. A gyakorlati következmény nem a klímacél, hanem a tőkeköltség: ha a közösségi konzultáció és a klímahatás-vizsgálat elmulasztása utólag megsemmisítheti egy évtizede kiadott engedélyt, az minden feltáró projekt kockázati felárát megemeli. Ez az a mechanizmus, amelyen keresztül a jogi precedens gyorsabban hat, mint a szabályozás.

Forrás: Climate Home News (2026. 08. 14.)

Az USA-ban a lakossági akkumulátor másodszor előzte meg a háztetői napelemet

A Rhodium Group és az MIT Clean Investment Monitor augusztus 11-i jelentése szerint az USA tisztaenergia-beruházása a második negyedévben 75 milliárd dollár volt: negyedéves alapon 22%-os, éves alapon 4%-os növekedés. A lakossági szegmens adta a teljes összeg 56%-át (41 milliárd dollár), ezen belül a zéró-emissziós járművek 23, az elosztott termelés és tárolás 12, a hőszivattyúk 7 milliárd dollárral szerepeltek. A lakossági akkumulátoros tárolás telepítései immár második egymást követő negyedévben meghaladták a háztetői napelemekét, és rekordszintre értek. A kép ugyanakkor kettős: a gyártói beruházás éves alapon 24%-kal esett, és a fejlesztők 17 milliárd dollárnyi bejelentett projektet töröltek, ebből egyetlen hidrogénprojekt 7 milliárdot.

MIÉRT FONTOS: Az adat azt mutatja, hogy a szövetségi ösztönzők visszavágása után az amerikai átmenet súlypontja a politikafüggő ipari beruházásokról a háztartási, gazdasági alapon megtérülő döntésekre tolódott. Az akkumulátor–napelem sorrendcsere jelzésértékű: a háztartások már nem termelni akarnak, hanem a hálózat megbízhatatlanságától és a csúcsidőszaki áraktól védekezni. Ez rövid távon rugalmasabb rendszert eredményez, hosszú távon viszont a gyártói beruházás visszaesése és a hidrogénprojekt-törlések azt jelzik, hogy a nehezen dekarbonizálható szektorok lemaradnak.

Forrás: Clean Investment Monitor (2026. 08. 11.) · Semafor

HETI SZINTÉZIS

1. A víz lett a hét közös nevezője — és a víz a leggyorsabb csatorna a klímától a gazdaságig

Négy egymástól teljesen független hír ugyanarról szól: a Rajna Kölnnél 74 centiméter, a Mead- és a Powell-tó egyszerre rekordmélyen, az EU fele aszály alatt, és Ulánbátorban épp az aszályprotokollról tárgyalnak. A víz azért a leggyorsabb átviteli csatorna, mert egyszerre bemenete a mezőgazdaságnak, az erőműhűtésnek, a hajózásnak és a hűtésre épülő adatközpontoknak. A klímaszakadás jellemzően évtizedes léptékben mérhető, a vízhiány viszont hetek alatt fordul át termeléskiesésbe és árba. Ezért érdemes a következő hónapokban a vízadatokat legalább annyira figyelni, mint a hőmérsékleti rekordokat: az előbbi a gazdasági hatás vezető indikátora.

2. Két, egymást erősítő sokk időzítése a legfontosabb kockázat

A hét központi rendszerszintű megállapítása, hogy egy rekordméretű El Niño és egy tartós energiaársokk időben egymásra csúszik. A Brent 39%-os éves drágulása műtrágyán és szállításon keresztül önmagában is felfelé nyomja az élelmiszerárakat; a FAO indexe már emelkedik, mielőtt az El Niño terméshatásai egyáltalán megjelentek volna. Ha az El Niño a NOAA előrejelzésének megfelelően a 2026–27-es télen tetőzik, a délkelet-ázsiai, ausztrál és dél-afrikai terméskiesés 2027 első felében jelenik meg a globális piacon — pontosan akkor, amikor az energiaársokk fiskális hatásai a fejlődő importőr országokat a legjobban szorítják. Ez a klasszikus polikrízis-mintázat: nem egyetlen sokk nagysága számít, hanem az, hogy két, önmagában kezelhető sokk egyszerre terhel ugyanarra a sérülékeny pontra, az importfüggő, alacsony jövedelmű élelmiszerpiacokra.

3. A hét ellentmondása: rekordépítés és rekordbetonozás párhuzamosan

India fél év alatt 29 GW megújulót épített — és ugyanaz az ország a világ második legnagyobb tervezett szénbánya-kapacitását (638 Mtpa, egy év alatt közel duplázódva) tartja napirenden. Globálisan 2521 Mtpa új bányakapacitás van a tervasztalon, miközben a kereslet platózik és 2035-ig csak 1145 Mtpa működő kapacitást vonnak ki. Ez nem következetlenség, hanem energiabiztonsági logika: a Hormuz-sokk minden importfüggő országban felértékelte a hazai, kiszámítható tüzelőanyagot. A megújuló építés és a szénlock-in tehát nem egymást kioltó, hanem ugyanabból a félelemből táplálkozó, párhuzamos folyamat — és a bányák 2050-ig határoznak meg pályát, míg a naperőművek 25 évig. Ha egy dolgot érdemes ebből a hétből megjegyezni, ez az.

4. Két visszacsatolási hurok, amely már nem hipotetikus

Az egyik fizikai: a State of the Climate szerint az északi erdők és a tundra 2025-ben nettó szénforrássá váltak, a felhőborítottság 1980 óta a második legalacsonyabb, a szárazföld pedig sötétedik. Mindhárom ugyanabba az irányba hat, és egyik sem szabályozható politikai eszközzel — ha tartósnak bizonyulnak, a fennmaradó szénköltségvetés szűkül anélkül, hogy bármely kormány rosszabbul teljesítene. A másik hurok technológiai: a Climate Home által ismertetett Nature-tanulmány szerint az MI nettó éves kibocsátásnövelő hatása 0,47–1,8 GtCO₂ lehet, ha a fosszilis kitermelésben ugyanolyan ütemben terjed, mint a megújuló szektorban — 3,3–13,3-szorosa az adatközpontok jelenlegi kibocsátásának. Az érdekes ebben nem a szám, hanem a mérés hiánya: az adatközpont-fogyasztást minden nagy technológiai cég jelenti, az MI kitermelési alkalmazását egyik sem. Amit nem mérünk, azt nem szabályozzuk.

5. A megoldások oldalán a bíróság és a háztartás gyorsabb, mint a kormány

A hét három legkomolyabb megoldáshíre közül egyik sem klasszikus kormányzati klímapolitika. Dél-Afrikában bíróság semmisített meg egy évtizedes engedélyt, a Nemzetközi Bíróság 2025-ös véleményére hivatkozva — ez a jogi útvonal átfordulása nemzeti végrehajtássá. Az USA-ban a lakossági akkumulátor másodszor előzte meg a háztetői napelemet, miközben a gyártói beruházás 24%-kal esett — vagyis a háztartások védekezési döntése stabilabb, mint az iparpolitika. Indiában a legnagyobb növekmény a háztetői szegmensben volt. A közös vonás, hogy mindhárom megkerüli a lassú központi döntéshozatalt — ugyanazt, amit a Colorado-tározóknál Jack Schmidt „fájdalmasan lassú” szakpolitikának nevez. Ez rövid távon jó hír, hosszabb távon viszont korlát: a nehezen dekarbonizálható szektorokat (acél, cement, hidrogén, hajózás) sem bíróság, sem háztartás nem oldja meg — a törölt 7 milliárd dolláros amerikai hidrogénprojekt pontosan ezt mutatja.

AMIT ÉRDEMES FIGYELNI

1. Augusztus 17–28. — UNCCD COP17, Ulánbátor. A tét a Rijádban elakadt globális aszályprotokoll: kötelező erejű eszköz lesz-e, vagy marad önkéntes keret. Figyelendő továbbá a rijádi 12 milliárd dolláros vállalás konkrét programokká alakítása. unccd.int/cop17

2. Szeptember eleje — a FAO augusztusi élelmiszerár-indexe. Ez az első hónap, amelyben az európai aszály terméskiesése és a magas energiaárak együtt jelenhetnek meg. A gabona- és növényiolaj-alindex iránya a lényeges.

3. Szeptember–október — a NOAA/CPC havi ENSO-frissítései. A kérdés nem az, hogy lesz-e El Niño, hanem hogy az ONI-érték eléri-e a rekordot, és mikor tetőzik. Ez határozza meg a 2027-es globális hőmérsékleti és terméskilátásokat.

4. 2026 vége — a Colorado-folyó 2026 utáni működési szabályai. A Bureau of Reclamation július 31-én tette közzé a környezeti hatástanulmányt; a hét állam közti elosztási megállapodásnak az év végéig kellene megszületnie, rekordalacsony tározószintek mellett.

5. Folyamatosan — a Hormuzi-szoros forgalma és a stratégiai készletszintek. A készletfelélés üteme az a mutató, amely megmondja, meddig marad az árnyomás kezelhető. Ez a hét összes gazdasági szálának közös bemeneti változója.

Módszertani megjegyzés. A brief 2026. augusztus 9. és 19. közötti anyagokra épül; néhány háttéradat (World Weather Attribution aszályelemzés, Global Carbon Budget, hőhalálozási becslések) korábbi, de az adott hír értelmezéséhez szükséges — ezekben az esetekben a dátumot a szövegben jelöltem. Összesen több mint 40 önálló keresés (magyar és angol nyelven) és 16 forrásoldal teljes szövegű ellenőrzése történt. Elsődleges források: Carbon Brief, Climate Home News, Inside Climate News, EU Joint Research Centre, FAO, Global Energy Monitor, UNCCD, World Weather Attribution, Clean Investment Monitor (Rhodium/MIT), Down To Earth, Euronews, Fortune, Al Jazeera, Wood Mackenzie, CNN. Az impaktszűrés négy szempont (érintettek száma, visszafordíthatatlanság, rendszerszintű továbbgyűrűzés, fordulópont-jelleg) 1–5 skálás pontozásával készült; a bekerült 14 sztori mindegyike 15 pont fölött teljesített a 20-ból. Minden számadat a hivatkozott elsődleges forrásból származik; forrással nem alátámasztható állítás nem került be.

I. EGY KELLEMES NAP?

Tíz körül keltem, mivel már csak négy órában dolgozom, a feleségem meg alapjövedelmes. Szokták kérdezni, hogy hogy jövünk ki ebből, egyszerűen: nincs autónk, ezzel már egy csomót spórolunk, kiadtuk a nyaralót az állami lakhatási programnak, ami fiataloknak segít az első néhány évben. Egyáltalán nem veszünk drága dolgokat, mivel nem éri meg. Carbon Revolut kártyánkon két egyenleg van: egy lábnyom zseb és egy valós pénz, ha túllépjük a lábnyomos keretünket, nem tudunk vásárolni vele. Kreatív jegyrendszernek nevezném. Lehet persze venni is kreditet, de vagy olyan drága és ráadásul progresszív, hogy még a gazdagoknak sem éri meg, vagy lehet például beszállni munkával vagy pénzzel természethelyreállító programokba, de akkor is elég lassan csorog be a kredit – ahogy a természet helyreáll vagy ahogy nő a megtartott víz mennyisége.

1. ábra · A Carbon Revolut mögötti matek. Az ingyenes keret 8,0-ról 1,7 tonnára szűkült fejenként, a kredit alapára 42-ről 451 euróra nőtt. A jobb oldali sávok mutatják, miért nem éri meg a gazdagoknak sem: a 200% feletti túllépés huszonhatszoros áron megy.

A boltokban egész jól működik a fánk-címke, amin lehet látni, hogy milyen környezeti és társadalmi hatásai vannak egy terméknek, persze nem mindent, de egy éve már csak olyat lehet, ahol egy természeti vagy társadalmi hatás sem lehet sárga. A sárga egyébként is nagyon drága volt, de most már kivezették. Ilyen címkések voltak a motorcsónak, a motorkerékpárok (főleg a zaj- és a kibocsátás miatt, na meg a folyamatos balesetek sem segítettek neki), a műanyag termékeknek egészen durva, nosztalgikus piaca lett, igen, az embereknek hiányzik a divat, hogy dolgokat gyakran cseréljenek le, de műanyag termékből már csak olyat lehet forgalmazni, ami legalább 80 évig működik. Vége lett a zenélős játékoknak is, amit szülőként abszolút támogatok, idegi alapon is, mivel a hulladéklerakókban szétszerelhetetlenek voltak.

(A fánk-címke felépítését, olvasási szabályát és tíz konkrét termék minősítését a Függelék tartalmazza.)

Subscribe now

II. MI LETT AZ IPARRAL?

A multik is szép lassan kimúltak. Nem államosították, nem darabolták fel, nem vonultak be sehová: egyszerűen nem érte meg nekik. A multi üzleti modellje az volt, hogy sokat ad el olcsón, és a különbözetet a jövőnkből fedezi. Amikor a lábnyomkeret miatt a mennyiség lett drága, ez az egész úgy roppant össze, mint egy rosszul pakolt raklap.

Ami maradt, az átalakult. A mosógépgyártó ma nem mosógépet ad el, hanem mosást; a gép az övé marad, ezért nagyon nem mindegy neki, hogy nyolc évig bírja-e vagy nyolcvanig. Kiderült, hogy a tervezett elavulás pontosan addig üzlet, amíg a hulladék valaki másé. Amikor a kiterjesztett gyártói felelősséget a végletekig vitték – vissza kell venni, el kell szállítani, szét kell szedni, és mindezt a saját lábnyomkeretedből –, a cégek egyik napról a másikra rájöttek, hogy létezik javíthatóság, szabványos csavar és pótalkatrész. Ötven évig nem jutott eszükbe. Két negyedév alatt valahogy mégis sikerült.

A globális ellátási láncok nem elvi alapon rövidültek le, hanem a határon. A lábnyomvám nem tiltott meg semmit, csak láthatóvá tette a kínai gyár és a magyar polc közötti távolságot – ugyanazon a fánk-címkén, amit a vevő úgyis nézett. Aztán jött a rész, amit senki nem várt: a legkeményebb végrehajtók nem a hatóságok lettek, hanem a biztosítók. Egy hatóság megbírságol, egy biztosító viszont közli, hogy erre a telephelyre, ebben az árvízi kockázati zónában, ilyen készletgazdálkodás mellett nem köt szerződést. Bank pedig nem finanszíroz olyat, amire nincs biztosítás. A rendszer így zárult be, csendben. Biztosítási matematikusok ásták meg a sírját.

Az adóoptimalizálás azon bukott meg, hogy megszűnt a hova. A transzferárazás addig működik, amíg van egy másik joghatóság, amelyik alkut kínál; amikor a nagy blokkok egyszerűen nem fogadták el az ír-holland konstrukciókat, a kreatív könyvelés visszaszorult oda, ahol keletkezett: a fantáziába. A reklámipar nem betiltás miatt tűnt el, hanem mert sárga címkés terméket nem lehetett hirdetni, a maradékot pedig nem érte meg. A médiaügynökségekből lábnyomkönyvvizsgálók lettek, és soha életükben nem kerestek ennyit. Ez a történet egyik legkevésbé igazságos fejezete.

Voltak, akik elmentek. Az autógyár bejelentette a kivonulását, mindenki a világ végét várta, aztán kiderült, hogy attól, hogy megszűnik nyolcezer munkahely, még van munka – csak nem ugyanaz, nem ugyanott és eleinte kevesebbért. A szigetelés, a felújítás, a vízvisszatartás, a javítás, az ápolás és a helyreállítás összesen sokkal több embert foglalkoztat, mint egy fényezőműhely, csak nem lehet róla szalagot átvágni. Ezért is nem omlott össze a gazdaság: nem a termelés állt le, hanem a csere gyorsasága lassult. Ami eltűnt, az a mennyiség volt; ami maradt, az a karbantartás, és az nem konjunktúrafüggő. A GDP egyébként tényleg csökkent. Kiderült, hogy ez elviselhető, ha közben csökken a munkaidő, és nő az, amit az ember ténylegesen megtarthat magának. De a GDP helyett számos mutatót vezettek be, így a Híradóban ezekkel lehetett villogni.

2. ábra · Nem a munka fogyott el. 481 ezer állás szűnt meg, 701 ezer keletkezett. Ami eltűnt, exportálható volt; ami jött – szigetelés, javítás, vízvisszatartás, gondozás, hitelesítés –, az helyhez kötött. Ez adja a rendszer stabilitását, és ez magyarázza az alacsonyabb termelékenységet is.

III. A MUTATÓK

A helyére a NEFAMU került: nemzeti faszasági mutató, a nemzeti összkellemességhez való hozzájárulás osztva a nemzeti összkellemetlenséghez való hozzájárulással. Az alapötlet jó volt, de kiderült, hogy a kellemetlenség sokkal könnyebben mérhető, mint a kellemesség — a panasz ugyanis magától jön, a jóllétről viszont kérdezni kell. Végül úgy oldották meg, hogy a nevezőt hatóságok mérik, a számlálót pedig sorsolt állampolgárok, negyedévente, telefonon

.

3. ábra · A Nagy Szétválás. A GDP 13,2 százalékot esett és soha nem tért vissza a régi szintre. A NEFAMU eközben megduplázódott – de csak 2041-ben lépte át az 1,0-t. Tizenegy éven át rosszabbul éltünk, mint előtte: ezt semmilyen választási ciklus nem bírta volna ki.

VIMA, vízmegtartási mutató: hány nap alatt hagyja el a lehullott csapadék a település közigazgatási határát. Nulláról indultunk, mert a betonon körülbelül negyven perc alatt hagyta el. A polgármesterek ma ezzel a számmal dicsekszenek, ahogy régen a körforgalmak számával.

TÉI, talajéletindex, amit a hivatal soha nem tudott megakadályozni, hogy mindenki tejnek olvasson. Grammnyi talajban mért gombafonal-hossz és gilisztaszám. Kiderült, hogy egy ország vagyonának nagyjából a felét addig egyáltalán nem tartottuk nyilván, mert nem volt hozzá föld alatti helyrajzi szám.

ÁRNY, az árnyékolt négyzetméter napi átlaga délután háromkor, júliusban. Ez lett a városi ingatlanhirdetések első adata, a szobaszám elé került. Aki fát vágott ki, most nem büntetést fizet, hanem árnyékhiányt törleszt, húsz éven át, mert ennyi idő alatt nő meg az új.

HOFI, a hőszigetelt otthonok fajlagos indexe, amit egy minisztériumi osztályvezető nyomott át a bizottságon, igazi rajongó volt...

CSEND és SETÉT: az éjszakai decibel és a látható csillagok száma. Mindkettőt megvetéssel fogadták, aztán mindkettő bekerült a településrangsorba, és mindkettőn múlt néhány ezer ember beköltözése.

A gyerek-hatósugár: hány méterre mehet el egyedül egy nyolcéves úgy, hogy az anyja nem ideges. Ez a mutató nem közlekedési, nem szociális és nem is egészségügyi, hanem mind a három egyszerre, és ezért húsz évig senki nem mérte. Most ez az egyetlen adat, amit minden politikus fejből tud.

A javíthatósági évszám: hány évig kapható pótalkatrész, kötelezően a terméken, ugyanakkora betűvel, mint a márkanév. Ez az egy sor több multit tett tönkre, mint a tüntetések.

ÜRES, a kihasználatlansági mutató. Innen jött ki, hogy egy átlagos fúrógép a teljes élettartama alatt tizenkét percet dolgozik, egy átlagos autó napi huszonhárom órát áll, egy átlagos konferenciaterem évi kilenc napot használnak, és hogy a tulajdon nagy része valójában raktározás, csak faszábban hangzik.

A magánymutató, vagyis hány emberrel beszélt valaki a héten olyat, ami nem tranzakció volt. Ez a legvitatottabb adat, mert ezen bukott meg a legtöbb hatékonysági érv: a pénztárgépes önkiszolgálás, a háziorvosi mutatók. Szóval a hatékonyságnak is reszeltek.

Aztán ott van a mutatók mutatója, amit hivatalosan nem így hívnak, de mindenki így emlegeti: a mérés kellemetlenségi együtthatója. Mert a második évtizedben a legnagyobb növekedést produkáló ágazat maga a mérés lett, hivatalokkal, auditorokkal, hitelesítőkkel, akiknek külön épületük, külön szerverük és külön lábnyomuk van. Végül bevezették, hogy minden mutatót ötévente meg kell védeni: bizonyítani kell, hogy a mérése kevesebbe kerül, mint amennyi hasznot hoz. Az első körben a bevezetett mutatók egyharmada esett ki.

IV. ROBOTOK, FÖLD, ENERGIA, UTCÁK

De vissza az iparhoz! A robotok végül az embertelen munkákat vették el, amik monotonok vagy egészségkárosítók voltak, és az AI-forradalom is véget ért, miután egy nemzetközi egyezmény betiltotta a nem semleges vagy negatív lábnyomú adatközpontok üzemeltetését, ráadásul csak olyan területen lehet őket létesíteni, ahol korábban épület állt. Egy ideig leromboltak autószalonokat, iskolákat a telekért, de utána annyira drága lett az építési moratórium miatt az ingatlanár, hogy nem érte meg.

A mezőgazdasági területekből is egymillió hektár könnyedén visszakerült a természethez, hiszen nem érte meg művelni. Sokan rettegtek, hogy mi lesz majd így a táplálék-ellátással, de aztán kiderült, hogy a mezőgazdasági területeink többségén nem is táplálékot, hanem ipari alapanyagokat állítottunk elő. A területek nagy részén most már valóban egészségesebb táplálék terem, a fehérjénket pedig bio-fermentációval állítjuk elő, mert a marhahús nem érte meg. Sertéshús és baromfihús sem érte meg egy idő után, de mire eljutottunk volna idáig olyan súlyos járványok tizedelték az állományokat, hogy valójában esély sem volt az újrakezdésre.

Az energiaellátásunk sem dőlt össze, egyre több energiaközösség jött létre, a spontán önszerveződéseknek egyre több formája nyert támogatást, de ahol ez nem volt megoldható egész jól elműködött az állami rendszer megújulóval, mindenféle energiatárolóval. A lítiumos rendszerektől a nátriumosok majd valami még újabb cucc vették át a stafétát, mert a lítiumosok nagyon jól égtek: egy pár tonnás akksikonténer eloltásához millió liter víz kellett, ami utána elszennyezte a talajvizet, szóval nem tűnt jó ötletnek a dolog.

A spórold meg a jövőd! akcióban is benne voltunk, itt ha egy adott évhez képest energiát takarítottunk meg, akkor ezt visszakaptuk támogatásként további energiatakarékossági beruházásokra, mint a redőny, a szigetelés vagy egy vadszőlő programban is voltunk, az Árnyékolj természetesen! alprogramban. Az utcák képe egészen megváltozott, a Törd fel a betont! úgy indult, hogy bevezették a burkolt felületi hozzájárulást, így mindenki elkezdte feltörni a betont és kerteket csinálni, persze a szabályban benne van, hogy a biztonságos közlekedést biztosítani kell, de így kizöldültek az udvarok, bár a gyepek és pázsitok eltűntek, mivel a zöldfelületi mutatókban annyira rosszul teljesítettek, hogy mindenki biodiverz kertekben kezdett gondolkodni.

Az utcán meglepően kevés az autó, mivel nem igazán járnak el az emberek, a helyi építési szabályozásba bekerült a 15 perces klauzula, így először azokat az ingatlanfejlesztőket kötelezték, akik újat építenek a szolgáltatások kialakítására, utána pedig minden településen, ahol bármi ilyesmi nem volt elérhető mobil ellátási rendszerek jöttek létre, az állami szolgáltatásokra mind van valamilyen busz, az online vásárlásoknál pedig ha ilyen helyre rendelsz, nem kerül külön lábnyomba a házhozszállítás, ha rászoruló vagy. A futárok sem lettek igazi sikerágazat, miután egyre kevesebb felesleges dolgot vettünk. Csomagolásmentesen szállítani pedig igazi macera volt.

V. DE MIBŐL LETT ERRE PÉNZÜNK?

De miből lett erre pénzünk? A legnagyobb tétel, amiről a legkevesebbet beszélnek, a nem-kiadás. A fosszilis támogatás, az ipari beruházási támogatás, a területalapú agrártámogatás megszüntetése önmagában akkora összeg volt, hogy abból finanszírozni lehetett az alapjövedelem első éveit. Ehhez jött a fejlesztési moratórium: az infrastruktúrát karbantartjuk, nem bővítjük.

Egy autópálya-kilométer ára nagyjából egy vízmű felújítása. Érdemes megtanulni ezt a cserearányt.

Utána jöttek a valódi bevételek, és itt a lényeg az adóalap áthelyezése volt. Ha négy órát dolgozik mindenki, a munkára rakott adóból nem lehet államot működtetni. Tehát nem a munkát adóztatják, hanem azt, ami véges: a földet, a helyet, a vizet, az anyagot. A telekérték-adó az építési moratórium miatt megugrott ingatlanárakból pont azt a járadékot vonta el, ami különben néhány tulajdonosnál csapódott volna le. A burkolt felületi hozzájárulás nem csak zöld intézkedés volt, hanem bevétel is – egyébként az egyetlen adó, aminek örültek az emberek, mert a fizetés helyett választhatták a kertet. A vízkivételi díj, a bányajáradék, a szűzanyag-adó (a másodnyersanyag nullkulcsos), a repülőjegyre rakott progresszív illeték, a lábnyomvám az importon: ezek együtt adták a költségvetés gerincét.

4. ábra · Az adóalap áthelyezése. Az adócentralizáció alig változott (41 → 44% a GDP arányában), az adóalap viszont teljesen kicserélődött: az élőmunka terhelése 13,5%-ról 4,0%-ra esett, a helyét a föld, a víz, az anyag és a lábnyom vette át. Négy órás munkahét mellett másképp nem is lehetett volna.

És ott a rendszer szíve: a hitelkeret. Az állam nem pénzt nyomtat, hanem lábnyomot von ki – évről évre kevesebb keretet oszt, és aki többet akar, az megveszi, progresszíven. Ez egy második valuta, aminek az állam a kibocsátója, és ebből szed szinyorázst, vagy hogy hívják. Közgazdaságtan-órán ezt nem így tanítottuk.

Aztán a tétel, amit senki nem tervezett előre: a megspórolt kár. Kevesebb autó, kevesebb baleset – ez évi több száz milliárd a mentőben, a traumatológiában, a rokkantellátásban. Tisztább levegő, kevesebb húsfogyasztás, több gyaloglás: a betegségteher visszaesett, és az egészségügyi kassza először a rendszerváltás óta nem volt deficites. Az energiaközösségek miatt nem kellett rezsitámogatást fizetni, mert nem volt mit támogatni. A totális megfigyelésről pedig maguk a hatóságok mondták le, mert megnézték a fajlagos költségét. Nem az emberi jogok győztek, hanem a rossz megtérülés.

De van ott, ahonnan ez jött… Vagyon- és örökösödési adó, a fel nem vett betétdíjak, a lábnyomkreditek feketepiacán szedett bírságok – ez utóbbi egy ideig komoly bevétel volt, ami elég sokat elárul rólunk. És persze: az állam nem volt kénytelen választást nyerni, így könnyen tartani a költségvetést.

VI. A VILÁG IS MEGVÁLTOZOTT

A világ is megváltozott.

Kínának valamennyire sikerült, félelemből meg szükségszerűségből.

Kína négyezer éve arról szól, hogy aki nem tudja megvédeni a földet a víztől és a szárazságtól, az nem uralkodik tovább. A Párt ezt pontosan tudta. A klímapolitika ott nem erkölcsi kérdés volt, hanem a hatalmi túlélés záloga.

Így aztán mindent bevezettek, amiről Európában huszonöt évig konferenciáztunk. A lábnyomkeret nem Brüsszelben született, hanem a social credit-rendszer romjain: a technika készen állt, csak a mért mennyiséget kellett kicserélni. A Carbon Revolut kártyánk egy megfigyelési eszköz, amit átcímkéztek környezetvédelmi eszközzé, és amit mi elfogadtunk, mert a levegő tényleg tisztább lett.

Aztán Kína rájött arra, amit előtte a britek: nem kell megszállni azt, ha a te hülye mértékegységeid használják. Nincs a világon olyan hadsereg, ami olcsóbb lenne, mint egy akkreditált hitelesítői csapat. Amikor az EU és Kína összefésülte a lábnyomszabványt, egyszerűen megszűnt a harmadik lehetőség. Nem tiltottak be senkit. Csak aki nem volt benne, annak az áruját a határon nem tudták áthozni.

Kína ezért fizetett. A GDP-jük ugyanúgy esett, mint a miénk, a lakosságuk csökkent, az ipari túltermelés két évtizedét vezették le fájdalmasan, és 2043 óta az egyetlen ország, ahol a megújuló kapacitás nagyobb, mint amennyi áram elfogy. Ma egy öreg, fáradt, óvatos ország, amelyik a birodalmi részt is kezdi unni: ki nézi a kamerát, vagy ki nézi az az AI-t ami a kamerát nézi.

És mi hogy kerültünk ide?

Sehogy. Ez a lényeg. Minket nem meghódítottak, hanem átvettünk egy csomó adósságot, és nem tudtuk visszafizetni.

A történet a húszas években kezdődött, amikor eldöntöttük, hogy az akkumulátoripar lesz a jövőnk. Odaadtuk hozzá, amink volt: a vizet, a hálózati kapacitást, a földet, az adómentességet és az engedélyt. Aztán a lítiumos rendszerek kiégtek — szó szerint —, a gyárak fele leállt, és kiderült, hogy a beruházás elolvadt, de a jog nem: a vízkivételi engedély, a hálózati csatlakozási pont és a telek maradt. Egy olyan világban, ahol a víz és a hálózati kapacitás lett a legértékesebb dolog, mi ezt húsz évvel korábban, önként, ünnepélyes alapkőletétellel adtuk oda.

A második lépés a hitel volt. A vasút, az utak, a beruházási támogatások, a kórházprogram: mind kínai hitelből, forintban vállalt kockázattal. Amikor a fejlesztési moratórium alatt kiderült, hogy a megépült infrastruktúra jelentős részére nincs szükség — mert tényleg nem volt fontos gyorsan Belgrádba jutni —, a bevétel elmaradt, a törlesztés nem. Az átütemezés feltételei között ott volt egy technikai pont, amit akkor senki nem olvasott el: a hitelező által jóváhagyott átmeneti közigazgatás a lábnyomkeret és a vízgazdálkodás területén. Így lettünk zárolt vagyonelem, nem gyarmat. Jogilag mindig minden rendben volt.

A harmadik ok a legfájóbb: nem volt hová menni. Amikor a szabvány összeállt, két ajtón lehetett belépni, az európain és a kínain. Az európai ajtó feltételekkel járt — bírósággal, jogállamisági mechanizmussal, nyilvános auditokkal —, és a kormányaink húsz éven át pontosan ezeket utasították vissza, mert szuverenitásnak hívtuk. A kínai ajtón nem kérdeztek semmit. Csak a hitelesítést kellett elfogadni. A szuverenitást azért adtuk fel, hogy ne kelljen elszámolni vele.

Nem gonoszságból: a hitelesítő nem lehet ugyanaz, mint akit hitelesítenek, és a rendszerben a képviselő is hitelesítő. Ez a mondat egy jogszabályból van, nem tőlem. Attól még ez az.

Amit nehéz elmagyarázni a gyerekemnek: nem történt semmi. Nem jöttek tankok, nem volt puccs, nem volt egyetlen olyan nap, amire azt lehetne mondani, hogy na, akkor. Egy ország akkor kerül valaki érdekszférájába, amikor eladta a vizét, elköltötte a hitelét, és nem hajlandó elszámolni azzal, amit kapott. A többi már csak adminisztráció.

Az USA nem tűnt el. Az USA szétvált — nem jogilag, hanem gyakorlatilag, ahogy egy nagy család válik szét úgy, hogy közben mindenki ugyanabban a házban lakik.

A szövetségi kormányzat évtizedeken át képtelen volt bármit eldönteni, mert négyévente visszavontuk, amit előtte négy évben csináltunk, és ezt a külföld megtanulta: senki nem kötött velük hosszú távú megállapodást, mert nem érte meg olyannal szerződni, akinek az aláírása egy választásig érvényes vagy addig sem. Az USA-t nem legyőzték. Kihagyták.

Közben Kalifornia, New England és a nyugati part önálló klímarezsimet épített, saját szabvánnyal, saját címkével, és mivel egy termékre nem gyártanak kétféle változatot, a kaliforniai szabály lett a nemzeti szabály anélkül, hogy bárki megszavazta volna. A déli és a belső államok maradtak a régi modellnél, ott azonban az történt, ami a fizikában szokott: elfogyott a víz. Az Ogallala-víztartó és a Colorado-medence kimerülése nem politikai kérdés volt, hanem vízkérdés. Amikor a mezőgazdasági öntözés gazdaságtalanná vált, a Sunbelt harminc éves beköltözési hulláma megfordult, és az emberek elindultak észak felé, a Nagy Tavakhoz — belső klímamigráció, tíz-, majd húszmilliós nagyságrendben, saját országon belül, ami politikailag sokkal durvább, mint a külső bevándorlás, mert kerítést építeni otthon azért elég fura lett volna.

Ma az USA gazdag, széttöredezett és befelé forduló. Nem ellenség, nem szövetséges: bonyolult. Van, ahol a legjobb kutatás folyik a világon, és van, ahol nincs ivóvízhálózat. Néha úgy hivatkoznak rá, mint egy kontinensnyi Olaszországra, amit ott mindenki sértésnek vesz, itt viszont dicséretnek szánunk.

Oroszországnak elméletileg nyernie kellett volna. Északi ország, felmelegedő tundra, felszabaduló északi hajóút, a világ legnagyobb édesvízkészlete, hatalmas erdők. Papíron a klímaváltozás egyetlen nyertese.

A gyakorlatban négy dolog jött közbe.

Az első: a permafroszt nem termőföld lett, hanem sár. Amikor felenged, nem kap az ember szántót, hanem elveszíti azt, amije volt — a vezetéket, a vasutat, a városokat, mert mindegyik fagyott talajra épült, cölöpökön áll. A permafroszt olvadása nem lehetőség volt, hanem egy kontinensnyi alapozási hiba egyszerre.

A második: a szibériai tűzvészek. Volt olyan év, amikor egyetlen szezonban több terület égett le, mint az összes többi országban együtt, és ez azt jelentette, hogy a sok faanyag nem eszköz lett a nemzetközi elszámolásban, hanem tétel a másik oldalon.

A harmadik, és ez a döntő: elfogyott a vevő. Az orosz állam bevételeinek nagyjából fele szénhidrogénből jött. Amikor Európa leszokott róla, Kína pedig maga építette ki a saját megújuló kapacitását olyan tempóban, hogy tíz éven belül nem kellett neki az importált gáz mennyisége, a csővezetékek megmaradtak, a bevétel nem. Egy állam, aminek egyetlen terméke van, nem ország, hanem cég — és a cégek csődbe tudnak menni.

A negyedik pedig a demográfia, ami soha nem volt hír, csak eredmény: az elvándorlás, a férfiak halálozása és a születésszám együtt olyan mértékben csökkentette a lakosságot, hogy a keleti területek egyszerűen kiürültek. Ma Szibéria keleti felén kínai tőke, kínai infrastruktúra és kínai munkaerő üzemelteti a bányákat és a vízkivételt, orosz zászló alatt. Formálisan minden a régi. Gyakorlatilag Oroszország Kína nyersanyag-hátországa lett, ami az elmúlt négyszáz év orosz külpolitikájának pontosan az ellenkezője, és amit odahaza senki nem nevez a nevén. A háború Ukrajnával pedig nem véget ért, hanem nem is volt, csak annak környezeti, emberi és gazdasági terhei.

Nem multipoláris világ lett, hanem szabvány-világ. Nem az számít, kinek mekkora hadserege van, hanem ki írja a mérési szabványt: ki mondja meg, mi számít nulla lábnyomúnak, mit fogad el az importvám, mit hitelesít egy auditor. Ezt a szabályt Kína és az EU írta, két különböző okból — Kína, mert diktatúraként egyszerűen megtehette, az EU, mert nem tudott mást csinálni: nincs olaja, nincs hadserege, csak jogszabálya van. Kiderült, hogy egy elég nagy piac esetében ez fegyver.

5. ábra · Ahogy a világrend elmúlt. Balra: az orosz állami bevétel szénhidrogén-hányada 32-ről 4 százalékra esett. Középen: az amerikai déli beköltözés 2036-ban fordult meg – nem az árvíz vitte el az embereket, hanem a biztosítási díj. Jobbra: 2055-re a világ árukereskedelmének 93 százaléka valamelyik hitelesített lábnyomszabvány alá tartozik.

India nem szereplő lett, hanem következmény. A páratartalom-hőmérséklet gyilkos kombója a Gangesz-síkságon szezononként átlépte azt a küszöböt, ami mellett az emberi test árnyékban, pihenve sem tud hűlni, és onnantól nem politikai kérdés, hogy ki hol lakik. Ami India, Banglades és Pakisztán között történt, arra a nemzetközi jognak nem volt kategóriája, mert klímamenekült-státusz nem létezett.

Afrika és Latin-Amerika viszont pontosan azt csinálta, amit mi is csináltunk volna a helyükben: eladta a szabályt. Kiderült, hogy a helyreállított élőhely, a víz, a talaj és az árnyék abban a rendszerben, ahol mindenkinek lábnyomkeretet kell teljesítenie, sokkal értékesebb, mint amennyiért a bányát adták volna. Kongó ma nem attól gazdag, amit kitermel, hanem attól, amit nem termel ki. Ez az egyetlen valóban jó hír ebben a fejezetben.

Az ENSZ megmaradt. Senki nem szüntette meg, mert nem érte meg megszüntetni: az épület adott, a tolmácsok kiválóak, bár a mesterséges intelligencia jobban csinálja már, a folyosón most is működik a kávézó. Csak már nem ott dönt senki. A tényleges szabályt öt-hat szabványügyi testület hozza, amelyek nevét senki nem tudja fejből, és amelyek üléseit nem közvetíti a televízió.

Ez a világrend vége. Nem robbanás volt, hanem érdektelenség.

VII. ÉS MILYEN ÁRON?

Itthon egy kicsit jobb a helyzet, a színházban lehet viccelni más fajokkal is (állatfajokra gondolok), és már két zöld párt között is lehet választani, de csak kínai állampolgárok választhatók. A kocsmák és a trafikok helyén tajcsi szalonok nyíltak, illetve közösségi központok, szerencsére kiderült, hogy a totális megfigyelés annyira drága, hogy nem éri meg és nem is hatékony. Így fokozatosan újra lehet demokratikus dolgokat is csinálni.

A társadalom megszervezte magát, szomorú, hogy csak egy diktatúra tudta biztosítani a túlélésünk, mert a demokratikus folyamatok bizonytalan tapogatózása nem volt elég gyors a magunk által okozott válsághoz képest. Pedig mindannyian ebben hittünk. De önszántából ezekre senki sem volt hajlandó. Nagyon sok tüntetés volt az elején, de a hatóságok nem voltak hülyék és nyáron jelentettek be mindent, és az elviselhetetlen hőségben még éjszaka sem volt kedve senkinek az utcára menni.

Ezt a rendszert nem azért lehetett bevezetni, mert jó volt, hanem mert nem kellett megszavaztatni.

Ezt szoktam elfelejteni, amikor tíz körül kelek. Az élőhelyünk megmenekült, de milyen áron? És másképp meg tudott-e volna menekülni?

FÜGGELÉK · A FÁNK-CÍMKE

A címke Kate Raworth fánkmodelljét bontja termékszintre: tizenkét társadalmi alap befelé, kilenc bolygóhatár kifelé. A minősítés szigorúan konjunktív, nem lehet átlagolni: hiába hibátlan tizenegy tengely, ha a tizenkettedik sárga, a termék kikerül a forgalomból. Ez a különbség a régi ESG-pontszámokhoz képest, ahol az összeg számított – itt a leggyengébb láncszem.

F1. ábra · Hogyan kell olvasni. A belső gyűrű tizenkét tengelye azt méri, amit a termék elvesz az emberektől; a külső kilenc azt, amit a bolygótól. A példa jól mutatja a rendszer élét: tökéletes gazdálkodás, hibátlan társadalmi lap, tizenhatezer-négyszáz kilométer. A címke a gazdát felmenti – a szállítási láncot nem.

F2. ábra · Tíz termék. A vadászpuska nem a lábnyomán bukott el, hanem a Béke és igazságosság tengelyen. A defibrillátor sárga vegyianyag túllépéssel is forgalmazható, mert közcélú kivétel. A két tej között semmi különbség nincs a gazdaságban, csak tizenhatezer kilométer. A nátrium-ion tároló nem a kémiájától tiszta, hanem attól, hogy hatvankét ember osztozik rajta – a tulajdonlás módja itt lett mérési kategória.

Jövőforgatókönyv · A grafikonok a szöveg belső logikájából számított, fiktív idősorok.

Read more

A válasz igaz, a kérdés mégis rossz. Egyetlen mértékegységre szűkíti a mérlegelést, majd a győztes mértékegység nevében felmentést ad mindarra, amit az a mértékegység egyáltalá nem mér.

Tegyük fel a kérdést egy gyöngybagoly nevében.

— A templomtorony, ahol költök, és a vadászterület között van-e összefüggő, éjszaka is átjárható sáv?

— Hány méter széles az a felület, amit másfél méteres magasságban kell keresztezzek — és milyen sebességgel érkezik rajta a tömeg?

— Az az útpadka, amit évente kétszer kaszálnak, de nem permeteznek és nem műtrágyáznak, több pockot tart-e el, mint a mögötte fekvő nyolcvanhektáros búzatábla? (Igen. )

— Van-e olyan zaj, ami elnyomja a pocok neszét? Mert én hallás után vadászom, nem látás után.

— Az idei fiókáim ki tudnak-e jutni harminc kilométerre anélkül, hogy négy akadályt kelljen keresztezniük?

A bagoly kérdése tehát nem az, hogy hány gramm szén jut egy kilométerre, hanem az, hogy hány kilométernyi összefüggő, csendes, sötét, táplálékban gazdag és átjárható táj jut egy kilométer aszfaltra vagy vasúti töltésre.

Ezt nevezem karbonvakságnak: amiko nem látunk mást csak a szén-dioxid kibocsátást.

I. AZ ÁRFOLYAM

Tényleg csak a karbon számít?

A „CO₂-egyenérték” nevű mértékegység egy valutaváltás. Fogjuk a metánt, a dinitrogén-oxidot, a kén-hexafluoridot meg a fluorozott hűtőközegeket, és mindegyiket átszámoljuk szén-dioxidra egy szorzóval. A szorzó neve globális felmelegedési potenciál, GWP. És megint hátradőlhetünk.

A metán, avagy a százéves horizont politikája

Az IPCC hatodik értékelő jelentése szerint egy kilogramm fosszilis eredetű metán száz éves időtávon 29,8 kilogramm szén-dioxiddal egyenértékű. Ugyanaz a kilogramm metán húsz éves időtávon 82,5 kilogrammal.² Ugyanarról a molekuláról van szó, csak más időablakban nézve.

A metán ugyanis rövid életű: nagyjából egy évtized alatt oxidálódik ki a ÜHG-matekból. Ha százéves ablakban nézzük, a hatásának nagy része „kilóg” a képből — hiszen csak húsz évig vanitt, nyolcvanig meg nem. MIntha vennék egy házat és az életem 20 évében, amíg gyerekeket nevelek, mellettem egy vaskohó épül és működik, amit 20 év múlva bezárnak. Ez a húsz év rendkívül fontos a bolygó szempontjából is, mert ezek az évtizedek azok, amikor az éghajlati rendszer visszacsatolásai eldőlnek.

A közlekedés metánja ráadásul nem a kipufogóból jön. Onnan, ahonnan a hajtóanyag: a kitermelésből, a szivárgó gázvezetékekből, a fáklyázásból, az LNG-láncból. Ez a tétel a legtöbb járműre vetített karbonlábnyom-számításban vagy nincs benne, vagy egy szűkre szabott upstream-szorzóban jelenik meg.

1. ábra. A metán ára attól függ, milyen hosszú időtávra nézünk. A 100 éves horizont konvenció, nem természeti törvény — és a hatályos leltárszabály még ennél is konzervatívabb értéket használ. Forrás: IPCC AR6, GHG Protocol.⁴

(Ehhez jön hozzá a könyvelési gyakorlat. Az uniós és ENSZ-szintű üvegházgáz-leltárak a 2021–2030-as vállalási időszakban nem az AR6 értékeivel számolnak, hanem a korábbi, AR5-ös 28-cal — azért, hogy a célszámok összehasonlíthatóak maradjanak azzal, amit 2030-ra megígértünk.³ A könyvelési szabály tehát rögzítve maradt, hogy ne zavarja meg a célszámokat. Ez technikailag védhető, de érdemes tudni: a szén-dioxid-egyenérték nem természeti állandó, hanem választott átváltási arány.)

A hűtőgázok, avagy a tökéletesen megnyert csata

A karbonvakság legjobb példája nem szabályszegés, hanem egy hiánytalanul teljesített előírás.

Az autók klímaberendezésében évtizedekig R-134a nevű hűtőközeg keringett. Száz éves GWP-je 1430. Az EU 2006-os úgynevezett MAC-irányelve kimondta, hogy új típusokba nem kerülhet 150 fölötti GWP-jű hűtőközeg, és 2017-től minden új gépjárműre kötelezővé vált az átállás.⁵ Jött helyette az R-1234yf, amelynek száz éves GWP-je nagyjából 4. Ezerötszázról négyre: a tétel a karbonkönyvelésben gyakorlatilag eltűnt.

Az R-1234yf azonban a légkörbe szivárogva 10–14 nap alatt száz százalékban trifluor-ecetsavvá (TFA) bomlik — ez egy rövid szénláncú, perfluorozott vegyület, azaz a PFAS-család tagja, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a természetben nem bomlik tovább, hanem lemosódik az esővel, és a vizekben marad.⁶ A német szövetségi környezetvédelmi hivatal számítása szerint az R-1234yf körülbelül ötször annyi TFA-t termel, mint a leváltott R-134a.⁷

NÉMET CSAPADÉK, TFA-BEVITEL NÉGYZETKILOMÉTERENKÉNT

1995/96 → 54–69 g/km²/év

2018/19 → 190 g/km²/év

2019/20 → 276 g/km²/év

2050 (modell, csak az R-1234yf-ből) → 2500 g/km²/év Európa, 4000 g/km²/év Németország

A klímacél tehát teljesült, közben viszont egy lebomlásra képtelen vegyület csapadékkal érkező bevitele indult növekedésnek — az előírás betű szerinti betartása mellett.

És hogy miért nem beszélünk a hűtőgázokról? Mert nem a kipufogóból jönnek. Nincs rájuk mérőműszer a műszaki vizsgán, a szivárgás lassú és láthatatlan, a lakosságnak nincs róla élménye, az iparnak pedig az a története, hogy ezt a problémát már megoldotta.

2. ábra. A gépjárművek klímaközegének cseréje: a klímahatás összeomlik, a perzisztens vegyület esővel érkező bevitele nagyságrendet ugrik. A 2050-es érték modellszámítás, kizárólag az R-1234yf-ből. Forrás: UBA, ATMOsphere, Kazil et al.⁸

II. A SZAKOSZTÁLYOK TÁJKÉPE

Kompartmentalizáció

A karbonvakságnak van egy szervezeti neve is: kompartmentalizáció. Az a gyakorlat, amikor egyetlen fizikai jelenséget adminisztratív, tudományági és könyvelési rekeszekre vágunk szét, mindegyik rekeszben mindenki becsülettel és szakszerűen elvégzi a munkáját, és az egészet mégsem látja át senki. A manhattan projektnél még jó ötletnek tűnt, hiszen így nagyon kevés ember tudta, mit gyárt, de akárhogy is rakták össze, atombomba lett belőle.

Vegyünk egy autópályát. A rajta közlekedő járművek szén-dioxidja a közlekedési fejezetbe kerül. A cementklinker égetése az ipari fejezetbe. A dolomit-, mészkő- és bazaltbánya a bányafelügyelethez. Az elütött baglyok a természetvédelemhez. A felszín alatti vízáramlás elzárása a vízügyhöz. A zaj a közegészségügyhöz. A gumikopásból származó mikroműanyag sehová. Az esővel érkező TFA sehová.

Mindegyik rekesznek megvan a saját mutatója és célértéke. A táj egészéért egyik sem felel.

A kompartmentalizációban minden részadat helytálló, és az összegük mégis kezeletlen marad.

A jelenségre Jan Konietzko találta ki a máig legjobb kifejezést: carbon tunnel vision, karboncsőlátás. Az az állapot, amikor a nettó nulla felé rohanva kiesik a képből a biodiverzitás, a vízháztartás, a talaj, a szennyezés és az emberi jólét — és a tunnel végén ott ragyog a sikeresen teljesített egyetlen mutató.⁹

Mit szül a csőlátás?

Az elektromos autót. Ami — hangsúlyozom — a maga nemében kiváló megoldás, én is vettem: a helyi levegőminőségre, az olajfüggésre és igen, a karbonra nézve is. Csak éppen nehezebb, mint az elődje, tehát több gumit és féket koptat, jobban rongálja a burkolatot, ugyanakkora parkolóhelyet igényel, ugyanolyan széles sávot foglal el, ugyanúgy kettévág egy erdőtömböt, és ugyanannyi baglyot üt el.

Ha pedig a forgalom „tiszta”, politikailag könnyebb újabb gyorsforgalmi utat építeni: a karbonmutató jó értéke olyan beavatkozást legitimál, amit maga a mutató nem mér.

A „zöld autópályát.” Zajvédő fal, vadátjáró, napelem a pihenőhely tetején, töltőoszlop a benzinkút helyén, kompenzációs erdőtelepítés. Minden egyes elem külön-külön értelmes és támogatandó. Együtt viszont a nyomvonal ugyanott és ugyanolyan szélességben halad, mint korábban — csak a mérlege lett kedvezőbb.

III. MÉRŐSZÁMOK

Mik lehetnének a jó mutatók?

Vaclav Smil visszatérő módszere a hétköznapi aránytalanságok számszerűsítése.¹⁰ A közlekedésre alkalmazva a legkellemetlenebb kérdés így hangzik: hány kilogramm járművet mozgatunk meg egy kilogramm hasznos teher érdekében?

Az alábbi arányszámokat magam számoltam, nyilvános önsúlyadatokból, 80 kilogrammos utassal — nem hivatkozott irodalmi értékek, hanem egyszerű osztások, ezért ellenőrizhetők.

3. ábra. Az átlagos új személyautó önsúlya nagyjából tizenkilencszerese az egyetlen utas tömegének, akit a városi utak többségén szállít. Saját számítás nyilvános önsúlyadatokból.

A második jó mutató a fajlagos energiaigény. Az ODYSSEE-MURE 2023-as adatai szerint az autó utaskilométerenként 1,8-szer annyi energiát fogyaszt, mint a busz, és hétszer annyit, mint a vasút; a belföldi repülés több mint kétszer annyit, mint az autó, és tizenhatszor annyit, mint a vasút.¹¹ Árufuvarozásban a rendszer hasonló: a vasút tonnakilométerenként nagyságrendileg egyötöd–egytized annyi energiát igényel, mint a közúti szállítás.

A harmadik jó mutató az életciklus. Chester és Horvath klasszikus számítása szerint ha a kipufogón túl beleszámoljuk a jármű gyártását, az üzemanyaglánc előállítását és — ez a lényeg — az infrastruktúra megépítését és fenntartását, akkor a teljes energia- és üvegházgáz-mérleg a közútnál 63 százalékkal, a vasútnál 155 százalékkal, a légi közlekedésnél 31 százalékkal magasabb a puszta üzemi értéknél.¹²

Ez a szám könnyen félreérthető. A vasút relatív felára a legnagyobb, hiszen a sínpálya, a felsővezeték és a műtárgyak tőkeigényesek. Ugyanakkor a vasút abszolút értékben így is nagyságrendekkel jobb, és — ez a bagoly szempontjából döntő — egy kétvágányú vasút nyomvonala nagyjából 13–15 méter széles, egy 2×2 sávos autópálya pedig a padkával, árokkal és rézsűvel együtt 60–75 méter. Ugyanaz a hosszúság, négy-ötszörös elvágás.

Öt mutató, amit a bagoly is elfogadna

1. Területintenzitás: hány négyzetméter-év véglegesen lekötött földfelszín jut egy utaskilométerre.

2. Effektív hálószem (m_eff): a tájfragmentáció szabvány mértéke — mekkora az az összefüggő folt, amelyben egy egyed barrier nélkül mozoghat.¹³

3. Gázolási ráta: elütött egyedek száma útkilométerenként és évenként, az adott faj hazai állományához viszonyítva.

4. Sötét és csendes órák aránya a nyomvonal 500 méteres sávjában.

5. Nem-karbon anyagáramok: TFA-, sózás-, gumikopás- és mikroműanyag-bevitel g/km²/év.

És a hatodik, ami nem mutató, hanem elgondolkodtató adat: jármű-kilogramm per ember-kilogramm.

IV. A LÁTHATATLAN KONTINENS

Amit a gépjármű lábnyomából nem látunk

A gépjármű környezeti értékelése szinte mindig a járműnél áll meg. Pedig egy autó az életének nagyjából 95 százalékában áll, és a tárolásához minden olyan helyen fenn kell tartani a területet, ahol egyszer megfordulhat: otthon, a munkahelyen, a boltnál, a strandon.

Henry Grabar könyve, a Paved Paradise, ezt az egyetlen kérdést járja körül. Öt adatot, csak szemléltetésként bemutatok belőle, amik az USÁ-ra vonatkoznak, de elég beszédesek:

1. Az Egyesült Államok parkolóállománya a legtöbb becslés szerint valamivel egymilliárd hely alatt van. Egy helyet a hozzá tartozó manőverezősávval együtt nagyjából 330 négyzetlábbal (kb. 31 m²) számolva a lefektetett aszfalt kétszer borítaná be Connecticut államot.

2. Négyzetméterben mérve több lakóterület jut egy autóra, mint egy emberre. Az országban több háromállásos garázs épül, mint egyszobás lakás.

3. Egyes becslések szerint autónként hat parkolóhely is jut, ami azt jelenti, hogy a nemzeti parkolóállomány soha nincs 17 százaléknál telítettebb.

4. Los Angeles megyében a parkolás nagyjából 200 négyzetmérföldet foglal el, a beépített területek 14 százalékát — többet, mint amennyit a mozgó forgalom utcákkal és autópályákkal együtt. Des Moines-ban háztartásonként húsz hely jut.

5. New Yorkban egyedül az utcai parkolóhelyek száma hárommillió, ami a város területének 6 százaléka — tizenhárom Central Park.

Két további adat. Egy 2017-es vizsgálat szerint az amerikai autósok évente átlagosan tizenhét órát töltenek parkolóhely keresésével, fejenként 345 dollárnyi elpazarolt idő, üzemanyag és kibocsátás formájában. Seattle pedig, amikor a jó tömegközlekedésű övezetekben eltörölte a kötelező parkolóépítést, hat év alatt hatvanezerrel kevesebb parkolóhelyet épített, és félmilliárd dollárt takarított meg az építési költségeken.¹⁴

Magyarországról ilyen adat nincs: nem tudjuk, hány parkolóhely van az országban. Nincs róla statisztika, nyilvántartás vagy nyilvános becslés. A kategória tehát nagyra nőtt anélkül, hogy elkezdtük volna mérni.

Amit tudunk, az a művelés alól kivett terület. Ez a KSH szerint 1990-ben 1 067 500 hektár volt, az ország területének 11,48 százaléka. 2019-re 1 984 269 hektár, azaz 21,33 százalék. A növekmény huszonkilenc év alatt 916 769 hektár — ötezer hektár híján Heves és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye együttes területe.¹⁵

NAGYFELBONTÁSÚ MŰHOLDAS ADATOK, 2016–2022 (hat év)

Csupasz és burkolt felszínek, utak, épületek: +301 km² — egy Kecskemét.

Zöldfelület mesterséges környezetben (kert, park): −120 km² — egy Mezőberény.

CORINE, 1990–2018 (huszonnyolc év)

Út- és vasúthálózati területek: +60% — minden más felszínborítási kategóriát maga mögött hagyva.

GYORSFORGALMI ÚTHÁLÓZAT

2430 km út önmagában 18 225 hektár, azaz 182 km² kivett terület.

Pihenőhelyekkel, gyorsítósávokkal, töltőállomásokkal: ~200 km².

1980-ban Magyarországon 213 km autópálya volt. Ausztriában közel 900.

És a legszebb összefüggés: az elmúlt harminc évben Magyarország lakossága 630 ezer fővel csökkent, miközben több száz négyzetkilométernyi új lakóövezet épült.¹⁶ Kevesebben vagyunk, nagyobb területen. A karbonmérlegben ez a tétel nem jelenik meg: a beépített hektár önmagában nem bocsát ki semmit.

4. ábra. Huszonkilenc év alatt két vármegyényi földfelszín került ki a művelésből — jelentős részben beépítés miatt. Ez a hektárszám semmilyen karbonmutatóban nem jelenik meg.¹⁷

V. A KILLZONE

A vonalinfrastruktúra mint ökológiai halálzóna

Térjünk vissza a bagolyhoz: az ő esete dokumentálja a legpontosabban, hogyan válik egy karbonszempontból közömbös létesítmény fajszintű veszélyeztető tényezővé.

A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány 2025-ös, Klein Ákos által jegyzett kiadványa a tájfragmentáció hatásait sorolja: barrierhatás, zaj- és fényszennyezés, a távoli bányákat felzabáló nyersanyagigény, a táj térbeli mintázatának átszabása, a felszíni és felszín alatti víztani viszonyok módosítása, a kipufogógázok, olajszórás, szélvédőmosó folyadék és téli jégmentesítő szerek kémiai nyomása, kommunális hulladék, özönnövények, és — az utolsó sorban, mintegy mellékesen — az érzékeny élőlénycsoportok megnövekedett halálozási rátája.¹⁸

Miért csapda, és nem csak fal?

A nyomvonal nemcsak elzár, hanem oda is vonz. Az autópálya padkája egy intenzív mezőgazdasági tájban gyakran az utolsó megmaradt extenzív gyep: évente egyszer-kétszer kaszálják, nem műtrágyázzák, nem permetezik, nem szántják. Ez pockok számára maga a Kánaán. A pocok pedig a gyöngybagoly fő tápláléka.

A gyöngybagoly ezért nem véletlenül kerül az útra: ott van a táplálék. Alacsonyan, másfél–három méteren, hangtalanul, akusztikusan tájékozódva, lefelé figyelve repül — miközben oldalról 130 km/h-val érkezik egy másfél tonnás jármű, amelyre a faj érzékelése nem készült fel.

5. ábra. A vonalinfrastruktúra a legjobb megmaradt táplálkozóterületet a legveszélyesebb sávba helyezi. Klein Ákos (2025) hatáslistája nyomán.

A zalai eset

A gyöngybagoly hazánkban fokozottan védett faj. Állománya körülbelül ezer költőpár. Elsődleges, ember okozta halálozási oka az utakon való elütés.¹⁹

A legerősebb hazai állomány Baranya, Tolna, Somogy és Zala vármegyében él — vagyis pontosan ott, ahol a Dunántúli-dombság eddig rövid gyorsforgalmi hálózattal rendelkezett. Zalában ma 115 kilométer gyorsforgalmi út van. A tervek szerint épül még 118 kilométer: az M9, a 74-es főút négynyomúsítása és az M76 szakaszai. Az új nyomvonalak — a kiadvány térképe szerint — mind keresztezik a gyöngybagoly-költőhelyeket. A szerző prognózisa egyetlen szó: a nyugat-dunántúli állomány megtizedelődik.

Az arányok: ezer költőpár országosan, és 118 kilométer új, nagysebességű, kaszált padkájú nyomvonal a legerősebb állomány területén. Az elütések számának emelkedése ebből következik.

Az M76 karbonmérlege ezalatt egészen bizonyosan pozitív lesz. Rövidülnek az útvonalak, csökken az álló forgalom, javul a fajlagos fogyasztás, és a beruházás kommunikációja mindezt joggal fogja tartalmazni. A gyöngybagoly egyetlen fejezetben sem fog szerepelni.

A tájdinamika első főtétele szerint a természeti folyamatok uralta táj nem vész el, csak átalakul — de csak addig, ameddig a szukcesszió uralja. Azon a ponton túl az átalakulás megszűnésbe fordul.

Az öt kérdés

A karbon mellé négy további sor kellene. Bármely nyomvonalas beruházásnál, bármely engedélyezési eljárásban, bármely önkormányzati testületi ülésen fel lehet tenni ezt az ötöt:

1. Hány négyzetméter válik véglegesen növénytelen, vízzáró felszínné, és hány évre?

2. Hány korábban összefüggő tájfoltot vág ketté, és mekkorák lesznek a maradék foltok?

3. Mely fajok halálozási rátáját növeli, mennyivel, és mekkora az adott faj teljes hazai állománya?

4. Milyen nem-karbon anyagáramot indít el — sózás, gumikopás, TFA, fény, zaj, özönnövény?

5. És a fogós: melyik szerv felel a fenti négy kérdés összegéért?

Az ötödikre jelenleg nincs válasz: minden rekeszben teljesül az előírás, az összegükért viszont nincs kijelölt felelős.

A bagoly szempontjából mindebből egyetlen dolog számít: átjut-e a nyomvonalon.

A szén mérése szükséges, de önmagában nem elegendő. Amíg a másik négy kérdésre nincs számonkérhető válasz, a mérleg hiányos marad.

Jegyzetek és források

1. ODYSSEE-MURE: Specific energy consumption by transport mode, 2023-as adatok. odyssee-mure.eu

2. IPCC AR6, 7.15. táblázat. Fosszilis metán GWP100 = 29,8; GWP20 = 82,5. Biogén metánra 27,0, illetve 80,8. Összehasonlító táblázat: FfE: GWP Comparison AR5/AR6 (PDF); magyarázat: GHG Management Institute

3. Öko-Institut, Working Paper: Metrics for methane emissions: a 2021–2030-as vállalási időszakban az AR5 értékei maradnak használatban a célok és a leltárak konzisztenciája érdekében. oeko.de (PDF)

4. GHG Protocol: Global Warming Potential Values, 2024. augusztus. ghgprotocol.org (PDF)

5. 2006/40/EK irányelv a gépjárművek légkondicionáló rendszereiből eredő kibocsátásokról (MAC-irányelv): új típusoknál 150 feletti GWP-jű közeg tilos, 2017-től minden új járműre. EUR-Lex 32006L0040

6. ATMOsphere: The Rising Threat of HFOs and TFA to Health and the Environment — az R-1234yf 10–14 nap alatt 100%-ban TFA-vá fotooxidálódik. atmosphere.cool

7. Umweltbundesamt (DE) sajtóközlemény, 2021: az R-1234yf mintegy ötször annyi TFA-t képez, mint az R-134a; 2050-re modellezett csapadékbevitel Európában 2,5 kg/km²/év, Németországban akár 4 kg/km²/év. umweltbundesamt.de

8. A német mérési sorozat (UBA, 2018. február – 2020. március) eredményei és az 1995/96-os összehasonlítás: naturalrefrigerants.com. Modellezett amerikai csapadékkoncentrációk: Kazil et al. (2014), J. Geophys. Res. Atmos. agupubs.onlinelibrary.wiley.com

9. Jan Konietzko „carbon tunnel vision” ábrája és fogalma; áttekintés: Stockholm Environment Institute. sei.org

10. Vaclav Smil munkássága: vaclavsmil.com. A 3. ábra arányszámai saját számítások nyilvános önsúlyadatokból, 80 kg-os utassal — nem Smiltől átvett értékek, hanem az általa javasolt gondolkodásmód alkalmazása.

11. ODYSSEE-MURE, 2023: az autó 1,8-szer annyi energiát igényel utaskilométerenként, mint a busz, és 7-szer annyit, mint a vasút; a belföldi repülés az autó több mint kétszerese és a vasút 16-szorosa. odyssee-mure.eu

12. Chester, M. V. & Horvath, A. (2009): Environmental assessment of passenger transportation should include infrastructure and supply chains. Environ. Res. Lett. 4, 024008. iopscience.iop.org

13. Az effektív hálószem-méret (effective mesh size, m_eff) Jens Jaeger 2000-es módszertana, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tájfragmentációs mutatójának alapja. Az EEA földhasználati áttekintése: eea.europa.eu

14. Henry Grabar: Paved Paradise: How Parking Explains the World (Penguin Press, 2023). A fenti adatok a könyvből és a szerző nyilvános előadásaiból: NPR Fresh Air; Common Edge (Los Angeles, New York adatok); C-SPAN, 2023 (LA megye 14%, Des Moines); Next Big Idea Club (Seattle); idézetgyűjtemény (95%-os állásidő, 17%-os telítettség)

15. KSH 4.1.4. „Földhasználat művelési ágak és gazdaságcsoportok szerint (1990–)” táblázat adataiból. Megjegyzés: az idősorban 1992-nél módszertani kiugrás van, mert a belterületi kerteket akkortól kellett kivett területként nyilvántartani; ezek 1995-től fokozatosan visszakerültek a tényleges művelési ágba.

16. Klein Á. (2025): Tájátalakulás Magyarországon bagolyszemmel, „Jövőkép” fejezet. Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány, ISBN 978-615-02-3333-8. gyongybagoly.hu

17. Uo. A nagyfelbontású műholdas adatok a nemzeti nagyfelbontású réteg (National High Resolution Layer) alapján készültek; a CORINE az Európai Unió környezeti információs rendszere. A kutatás az Agrárminisztérium támogatásával készült (PTKF/296/2024).

18. Uo., „Tájfragmentáció” fejezet, Monoki Á. és Nagy G. (2025) nyomán: A gépjárműforgalom bagolyfajokra gyakorolt hatása, különös tekintettel a 4-es számú főút Kisújszállás–Karcag közötti szakaszára. MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály XX. konferenciája, Máriabesnyő.

19. Uo., „Esettanulmány” fejezet: a gyöngybagoly (Tyto alba) fokozottan védett, állománya kb. 1000 költőpár; a zalai hálózat 115 km megépült és 118 km tervezett szakasza a legerősebb állományterületeket keresztezi.

20. Háttér a felszínátalakítás globális léptékéhez: Theobald, D. M. et al. (2020): Earth transformed: detailed mapping of global human modification from 1990 to 2017. Earth Syst. Sci. Data 12, 1953–1972. doi.org/10.5194/essd-12-1953-2020

21. Európai földhasználati háttéradatok: European Environment Agency, Land use. eea.europa.eu

22. A gyorsforgalmi úthálózat hosszadatai: EUROSTAT, Total length of motorways. ec.europa.eu/eurostat

Itt valóban versenyképes opció a vonat, lehet dolgozni, beszélgetni, olvasni büfézni, és nincs halálfélelmem az M1-esen. A lányommal való beszélgetés mindkét helyen lehetséges.

Aztán megérkezve elkezdtem számolni. Mert indulás előtt kimondtam azt a mondatot, ami tök jól hangzik, meg influenszeres— “így kisebb a karbonlábnyomunk” —, ezt jól esik kijelenteni, de ritkán számolunk utána.

De nézzük is meg!

I. A karbonlábnyom, őszintén

Először a távolságokat érdemes tisztázni, mert erre épül minden más — és itt egy olvasói észrevétel nyomán javítanom kellett a saját számomat.¹ A tényleges vasúti pályahossz szakaszonként: Budapest Keleti–Hegyeshalom 187 km, Hegyeshalom–Wien Hbf. mintegy 74 km, Wien Hbf.–Salzburg Hbf. körülbelül 317 km, végül Salzburg–Bad Gastein nagyjából 100 km. Összesen tehát körülbelül 678 kilométer sínen. A közúti táv útvonalválasztástól függően 575 és 640 kilométer között van.

Vagyis a vonat nem rövidebb utat tesz meg, hanem hosszabbat: Bécsen át kerülve 38–103 kilométerrel többet, mint az autó. A vasút karbonelőnye tehát nem a távolságból ered — épp ellenkezőleg, a távolság az autónak kedvez. Kizárólag abból ered, hogy a felsővezetékben mi folyik, és hogy hányan ülünk a szerelvényen.

A vonat. A pálya két felén nem ugyanaz az áram folyik. A magyar szakasz (Budapest–Hegyeshalom, 187 km) a hazai hálózati mixből él. A jóval hosszabb osztrák szakasz (kb. 491 km) viszont zöld: az ÖBB 2018 óta száz százalékban megújuló vontatási árammal közlekedik, nyolc-kilenc saját vízerőműből, partnererőművekből, több mint 130 napelemes rendszerből és a világ első vasúti célú szélturbinájából.² A vasúti kibocsátási faktorok tapasztalati sávja: tiszta hálózaton 4–15 g CO₂e/utaskilométer, vegyes hálózaton 25–35 g.³

Konkrét számot nem tudok megadni, de egy sávban nagyjából:

1. ábra — A vonat és a villanyautó karbonlábnyoma fejenként, Budapest–Bad Gastein.

Magyar szakasz (187 km)

– Alsó becslés: 15 g/pkm → 2,8 kg

– Felső becslés: 30 g/pkm → 5,6 kg

Osztrák szakasz (491 km)

– Alsó becslés: 5 g/pkm → 2,5 kg

– Felső becslés: 12 g/pkm → 5,9 kg

Fejenként, egy irányba

– Alsó becslés: 5,3 kg

– Felső becslés: 11,5 kg

Kettőnknek, egy irányba

– Alsó becslés: ~10,5 kg

– Felső becslés: ~23 kg

A villanyautó. Itt egy módszertani döntés következik, amit a legtöbb ilyen összehasonlítás elmismásol: ha a vonatnál beszámítom az infrastruktúrát, akkor az autónál is be kell a gyártást. Az ICCT 2025-ös európai életciklus-elemzése szerint egy akkumulátoros elektromos autó a 2025–2044-re előrevetített uniós áramkeverékkel 63 g CO₂e/km teljes életciklusban — gyártás, akkumulátor, üzemeltetés, bontás együtt. Ez 73 százalékkal kevesebb, mint egy benzinesé (235 g/km), ide várom a vitatkozókat szívesen. Kizárólag megújuló árammal töltve 52 g/km.⁴

Egy irányba, két fő

– 600 km × 63 g/km (teljes életciklus): 37,8 kg CO₂e

– ugyanez fejenként: 18,9 kg

– Csak üzemeltetés (kb. 40 g/km): ~24 kg

Az eredmény: a vonat kettőnkre 10,5–23 kg, a villanyautó teljes életciklusban 37,8 kg. Vagyis a vonat 1,6–3,6-szer jobb, a középértékek szerint nagyjából kétszer. Egy dolgot viszont ki kell mondani: ha az autót csak üzemeltetési alapon nézzük (kb. 24 kg), az érték már-már összeér a vonat legkedvezőtlenebb becslésével. Az azonos módszertan — mindkét oldalon teljes életciklus — a vonatnak kedvez, de a sávok széle érintkezik.

Ez valódi különbség, ráadásul úgy, hogy a vonat közben száz kilométerrel többet is megy. De nem nagyságrendi szakadék. És most jön a mondat, amit egy környezeti témákkal foglalkozó embernek is ki kell mondania, ha komolyan veszi magát: ha négyen ültünk volna a villanyautóban, döntetlen lett volna. Négy utassal az autó fejenkénti 9,45 kilogrammja pontosan beleesik a vasút 5,3–11,5 kilogrammos sávjába. És nyilván a legjobb, ha otthon maradunk vagy nem utazunk ilyen messzire.

A vasút karbonelőnye nem természeti törvény. Kihasználtság kérdése — mindkét oldalon. Egy félig üres regionális motorvonat rosszabb, mint egy tele családi kombi. Ezt is érdemes figyelembe venni.

II. A pénz

Van egy átlagos árú villanyautóm — mondjuk 15 millió forintos, középkategóriás gép. (A magyar piac szórása óriási: a Dacia Spring 5 millió körül indul, a Tesla Model 3 Long Range 16–19 millió, egy prémium SUV 25 fölött. A 15 millió az én feltevésem, nem statisztikai átlag.) Fellépésekre járok, tehát reálisan évi 25 000 kilométer. Ötéves tartás.⁵

2. ábra — Éves közlekedési költség három forgatókönyvben, és amit a döntés pillanatában látok.

A) Ha megveszem az autót — teljes költség:

– Értékcsökkenés (15 M → ~6,75 M öt év alatt): 137 500 Ft/hó

– Kgfb + casco: 25 000 Ft/hó

– Szerviz, műszaki: 6 000 Ft/hó

– Gumi (nyári/téli, csere, tárolás): 10 000 Ft/hó

– Töltés (4 500 kWh/év, 70% otthon / 30% gyorstöltő): 38 000 Ft/hó

– Éves országos e-matrica: 4 750 Ft/hó

– Parkolás: 10 000 Ft/hó

→ Összesen: ~231 000 Ft/hó

→ Évente: ~2 775 000 Ft

B) Ha csak közösségi közlekedéssel járok:

– Éves országbérlet (226 800 Ft/év): 18 900 Ft/hó

– Helyjegy, IC-pótjegy (kb. 190 000 Ft/év): 16 000 Ft/hó

– Utolsó kilométer: taxi az állomástól a művelődési házig: 50 000 Ft/hó

→ Összesen: ~85 000 Ft/hó

→ Évente: ~1 019 000 Ft

Ez azért megfontolandó összeg és sokak szerint megfontolandó visszalépés a családi logisztikában. Egész erős érv — amíg el nem olvassa az ember a C) táblázatot.

C) És ha az autó már megvan?

Mert a valóságban így merül fel a kérdés. Ha az autó megvan, az értékcsökkenés elsüllyedt költség:

– Töltés: 38 000 Ft/hó

– Biztosítás (a tartás költsége): 25 000 Ft/hó

– Gumi, szerviz, matrica, parkolás: 30 750 Ft/hó

→ Összesen: ~94 000 Ft/hó ≈ 1 125 000 Ft/év

85 000 kontra 94 000. Gyakorlatilag döntetlen. A közösségi közlekedés az autótulajdonossal szemben nem nyer semmit.

De még ez is túl kedvező a vasútnak. Mert amikor reggel kilépek a kapun és eldöntöm, hogy vonat vagy autó, a fejemben nem 94 ezer forint van. Hanem a töltés ára. Az útra jutó villany, semmi más.

Számoljuk ki erre az útra. Oda-vissza 1200 kilométer, 18 kWh/100 km fogyasztással 216 kWh. Külföldi úton, jórészt gyorstöltőn, átlagosan mondjuk 170 Ft/kWh: 37 000 forint. Plusz osztrák tíznapos matrica (~5000 Ft) és a Tauern-autópálya külön útdíja oda-vissza (~11 500 Ft). Összesen nagyjából 53 ezer forint.

Két vonatjegy Budapestről Bad Gasteinbe oda-vissza ennek jellemzően a másfél–háromszorosa, attól függően, mennyivel előre veszem meg. (Becslés: az árak a foglalási időtávtól függően szélsőségesen szóródnak.)

Az autó fix költsége láthatatlan. A vasúté minden egyes alkalommal, frissen, a pénztárnál látható. Ez nem közgazdaságtan. Ez pszichológia. És pontosan ezért nem tud a vasút árban nyerni azzal szemben, akinek már van autója.

III. Akkor most az ár számít, vagy a sebesség?

Az én Bad Gastein-i esetem majdnem laboratóriumi tisztaságú: a menetidő gyakorlatilag azonos, van büfékocsi, a jegyvásárlás sem volt nehéz — és mégis az autó tűnik olcsóbbnak. Mit mond erre a szakirodalom?

Melyik rugalmasságon dől el a közdelem?

Mark Wardman brit metaanalízisei adják a legtisztább kvantifikációt — a 2022-es frissítés 741 rugalmassági becslést dolgozott fel 102 brit tanulmányból, 1977 és 2020 között. A számok:⁶

3. ábra — Vasúti keresleti rugalmasságok Wardman metaanalízise alapján.

Amire az utas reagál → Rugalmasság:

– Teljes utazási idő (GJT: menetidő + várakozás + átszállás): −0,81

– Puszta menetidő (hosszú táv): −0,4 … −0,6

– Puszta menetidő (rövid táv): −0,16 … −0,26

– Követési idő (járatsűrűség): −0,07 … −0,12

– Menetdíj (viszonyításként): jellemzően −0,7 … −0,9

Nézzük ezt még egyszer! A “generalised journey time”, azaz “teljes utazási idő” rugalmassága nagyjából kétszerese a tiszta menetidőének. A GJT az az összeg, amiben benne van a várakozás, az átszállási veszteség és a menetidő együtt.

Tehát minket az utazás teljes idő tartam sokkal jobban foglalkoztat, mint, hogy amikor a buszon/vonaton ülünk, milyen gyorsan haladunk épp.

Ez azt jelenti, hogy ha egy forintot kell elköltenem, akkor a csatlakozás megszüntetése, a járatsűrítés vagy az átszállás kényelmesebbé tétele nagyjából kétszer annyi utast hoz, mint ugyanannyi pénzért vásárolt sebesség. Csak nem lehet itt szalagot vágni.

A sebesség a repülőtől vesz el utast — az autótól nem

A vasút–repülő versenyben viszont a sebesség durván működik. Az S-görbe jól ismert: három óra alatti menetidőnél a vasút részesedése jellemzően 70 százalék fölött van. A klasszikus példa a Párizs–Lyon, ahol a menetidő négy óráról kettőre esett, a vasút részaránya pedig 40-ről 90 százalékra ugrott. Givoni és Dobruszkes szerint a nagysebességű vasút akkor éri el a legmagasabb piaci részesedést, ha a járműben töltött idő 1 és 3,5 óra közé esik.⁷

Csakhogy Borsati és Albalate 2020-as, ok-okozati elemzése arra jutott, hogy sem egy nagysebességű vonal megnyitása, sem a pályán belüli verseny nem eredményezett módváltást az autópályáról a vasútra. A sebesség a repülőtől hódít. Az autóstól nem.⁸ Ha Kaposvárra megyek fellépni, ha lenne repülő, lehet, hogy a vonatot választanám, ha lenne egy Kapos TGV. Autóval túl nagy a kísértés.

Viszont meg kell jegyezni, hogy itt abszolút működik a méz és korbács, ha betiltom a rövidtávú repülőutakat vagy megadóztatom, máris jobb lesz az átváltás.

Az idő a vonaton - nem elvesztegetett idő

Lyons és Urry 2005-ös tanulmánya (Travel time use in the information age) azt a feltevést támadta, hogy az utazási idő két “valódi” tevékenység közé ékelt, minimalizálandó holt idő. A brit vasúti utasfelmérésben mindössze 3 százalék töltötte úgy az útját, hogy azt elpazaroltnak érezte.⁹

Ez a Bad Gastein-i hét óra vonatozás és vezetés közti valódi különbség. A hét óra a kormány mögött nagyjából elveszett, lehet telefonálgatni vagy podcastot hallgatni. A hét óra a Railjetben, büfékocsival: ebéd, olvasás, munka, beszélgetés és ami még nagyon király: bambulás az ablakon. Ha a hasznos időt is beszámítanánk, a vonat nemcsak nem lassabb — hanem gyorsabb.

Az európai szűk keresztmetszeteket vizsgáló Changing tracks tanulmány ezt egy még kényelmetlenebb megállapítással egészíti ki: minél magasabb a komfort, annál kevésbé számít a menetidő.¹¹ A büfékocsi tehát nem kényelmi extra. A büfékocsi menetidő-rövidítő beruházás — csak nagyságrendekkel olcsóbb, mint az alagút.¹⁰

Az árazás szerkezete erősebb, mint maga az ár

A Behavioural Public Policy 2026-os tanulmánya a német Deutschlandticketet vizsgálta viselkedéstudományi (EAST) keretben. A megállapítás: az átalánydíjas jegy azért lehet kivételesen hatékony, mert az egyszeri fizetés utáni nulla határköltség az autótulajdonláshoz hasonló elköteleződést hoz létre. Egy hatásvizsgálat szerint a jegy az első évben 7,6 százalékkal csökkentette az autós forgalmat; a német minisztérium 2026-os értékelése évi mintegy 2,5 millió tonna CO₂-megtakarítást mér.¹²

Ez a harmadik táblázatom megoldása. Az autó azért nyer, mert elsüllyedt költség: kifizettem, tehát használom. Az egyetlen vasúti termék, amely ugyanezt a pszichológiát reprodukálja, a bérlet. Az országbérlettel a következő utam határköltsége nulla — ugyanaz a “már úgyis kifizettem” logika támogatja a vonatozást (közösségi közlekedést), ami a saját autó használatát is determinálja.

A magyar adatok ezt igazolják: a vármegye- és országbérlet bevezetése után nyolc hónappal már több mint négymilliót adtak el belőlük, és a régi bérlettípusok a vásárlások 10 százalékára szorultak vissza. (A pontosság kedvéért: a G7 2024-ben kimutatta, hogy a hivatalos utasszám-statisztikákat felfelé korrigálták — minden eladott bérletet 7 százalékkal több utassal és utaskilométerrel számoltak el —, és a KSH is jelezte, hogy az új adatok nem hasonlíthatóak össze a korábbiakkal. Az eladási darabszám tehát megbízható, a belőle levezetett utasszám nem. De erről Bucsky Péter szerintem jóval többet tud.)¹³

A zökkenők — és az én utam mint ellenpélda

Az Európai Bizottság 2026 májusi javaslatcsomagja azért született, mert a határon átnyúló utak ma is a vasúti utaskilométerek mindössze 7 százalékát adják. A kutatás egy mondatban foglalja össze, miért: ha könnyebb online lefoglalni egy három-négy járatból álló repülőutat Amszterdamból Dél-Bolíviába, mint egy Amszterdam–Stockholm vonatjegyet, az nem a komfort érzetét erősíti.¹⁴

Én viszont a Budapest–Bad Gastein jegyet a MÁV online felületén vettem meg. Egyben, egy külföldi szolgáltató két vonatára, viszonylag egyszerűen. Nem kellett két rendszerbe regisztrálnom, nem kellett osztrák oldalon külön megvásárolnom a második szakaszt.

Ez a cikk legjobb híre, és egyben a legkellemetlenebb kérdése.

Mert ha ezen két ország között működik, akkor ez nem technológiai probléma. A MÁV és az ÖBB között évtizedes tarifális együttműködés van, és ennek hozadéka ér el Salzburgon túl a Tauern-völgybe is. Ahol a szolgáltatók megegyeztek egymással, ott az utas egyetlen tranzakcióval megkapja az egész utat. A probléma az, hogy ez inkább kivétel, mint szabály: kétoldalú megállapodások esetleges térképe.

Ahogy Vitézy Dávid is az útlevél-kezelésről beszélt szerb kollégájával, ezen legalább annyi múlik, mint az infrastruktúrán Budapest és Belgrád között vagy egy egységes európai jegyrendszeren.

IV. A verseny nem magyar recept

Az európai vitában rendre felbukkan az érv, hogy a vasúti árat majd a verseny nyomja le. Spanyolországban a nyílt hozzáférésű verseny után a liberalizált folyosókon az átlagos viteldíjak mintegy 30 százalékkal estek, Olaszországban az Italo belépése után 2011 és 2016 között hasonló nagyságrendben. Ausztriában is érvényesült: a WESTbahn 2011-es belépése után Bécs és Salzburg között 2011 és 2016 között az árak 25 százalékkal estek, az utasszám 25 százalékkal nőtt, a WESTbahn pedig a napi 29 járatot 2018-ra 58-ra emelte. Az ÖBB a wifit is a versenytársa után vezette be minden vonatán.¹⁵

Az árhatás azonban pillanatkép, nem állandósult állapot. Az uniós vizsgálat szerint az ÖBB átlagos alapára nem esett — ehelyett kedvezményes jegytípusokat és dinamikus árazást vezetett be, amivel az előre foglaló utas a WESTbahn szintjén vásárolhatott. A WESTbahn saját átlagára pedig belépése óta emelkedik, és a 2022-es infláció után nagyjából az ÖBB szintjére konvergált. Olaszországban ugyanez a helyzet: 2018-tól az átlagárak emelkedni kezdtek még azokon a viszonylatokon is, amelyeket éppen akkor nyitottak meg a verseny előtt. Az árháború a belépés utáni évek jelensége; utána a piac konszolidálódik.¹⁶

Magyarországon pedig az egész érvelés tárgytalan. 2025-ben a hazai helyközi személyszállítási közszolgáltatás teljes költsége 907,77 milliárd forint volt, a menetdíjbevétel pedig összesen 121,8 milliárd. Ez 13 százalékos költségfedezet. A MÁV-START 2022-ben 399 milliárd forintos költség mellett 107 milliárd bevételt termelt — 27 százalékot —, és 2013 és 2022 között egyetlen magyar vasútvonal sem termelte ki a saját üzemeltetési költségét a jegybevételből.¹⁷

Ahol az utas a valós költség nyolcadát–negyedét fizeti, ott nincs miből harminc százalékot lefaragni. Egy versenytárs nem tud alámenni egy olyan árnak, amely már eleve messze a költség alatt van, és amit az állam pótol ki. A magyar vonatjegy nem azért nem versenyképes, mert nincs verseny. A magyar vonatjegy nem is drága. A magyar vonatjegy már ma is a világ egyik legjobb ajánlata — csak klíma nélkül, egy 40 éves vagonban még így sem túl jó opció egy késő InterCity.

V. És ha az autómat is felteszem a vonatra?

Bad Gasteinből tizenöt perc autóval Böckstein, ahol a világ egyik legrégebbi, folyamatosan üzemelő autószállító vonata indul. A Tauernschleuse 1920 óta viszi át az autókat a 8371 méteres Tauern-vasútalagúton Mallnitzba, Karintiába. A menetidő tizenegy-tizenkét perc, a vonat óránként jár reggel hattól este tizenegyig, egy 3,5 tonna alatti autó 19,40 euró. Évente több mint 180 ezer jármű és mintegy 400 ezer utas kel át rajta, köztük 13 500 fő kerékpárral.¹⁸

Kézenfekvő a kérdés: ha ez itt száz éve napi rutin, miért nem tehetem fel a kocsimat Budapesten, hogy Salzburgban szedjem le?

A válasz első fele: mert kilométerenként abszurdan drága

19,40 euró 8,37 kilométerért 2,32 euró kilométerenként. Ha ez a fajlagos ár Budapest–Bad Gastein távra vonatkozna, az út 1288 euró lenne autónként. Nyilvánvalóan nem így árazták a hosszú távú autós vonatokat: a klasszikus konstrukcióban a jármű 150–200 euró volt egy irányba, plusz fejenként a fekvőhely. Két főre és egy autóra reálisan 280–380 euró, azaz 110–150 ezer forint egy irányba.

Vagyis nagyjából háromszorosa annak, amennyiért elvezettem volna. Ezért is halt ki a műfaj: a Deutsche Bundesbahn 1988-ban még 2900 autós vonatot indított 26 belföldi és 61 nemzetközi útvonalon, egészen Görögországig és Törökországig. 2014-re minden nemzetközi járat megszűnt, 2016-ban maga a DB Autozug is. Ma néhány magánszolgáltató maradt: az Urlaubs-Express, a BTE, a Villach–Edirne között hetente közlekedő Optima Express, a Sylt-shuttle — az ÖBB pedig 2024-ben adta fel a saját autós vonatait.¹⁹

A válasz második fele: mert a Tauernschleuse nem gyorsabb út vagy kényelem, hanem alternatíva nélküli kínálat.

És itt ismétlődik a HS1-tanulság.

Böckstein és Mallnitz között nincs közút. Egyáltalán. Csak turistaösvények. A Tauernschleuse nem azért él száz éve, mert kényelmes, hanem mert nincs alternatívája — pontosan úgy, ahogy a Csatorna-alagút Le Shuttle-je, a svájci Vereina télen, vagy a Sylt-szigetre vezető út.

Az autószállító vonat mindenütt ott halt meg Európában, ahol autópálya épült mellé, és mindenütt ott él, ahol fizikai akadályt hidal át.

A karbonmérleg: kellemetlen meglepetés

SA karbonmérleg: kellemetlen meglepetés

Számoljuk ki, mi történne, ha a saját villanyautómat vinném vonaton Bad Gasteinig! A kocsi tömege nagyjából 1,9 tonna, de az autószállító kocsi önsúlyából autónként további kb. 2,2 tonna jut rá — összesen mintegy 4,1 tonna mozgatandó tömeg autónként. Vasúti vontatásnál a fajlagos energiaigény 0,035 és 0,06 kWh közé esik tonnakilométerenként.

Energiaigény:

– 678 km vonaton, 4,1 t, 0,035 kWh/tkm: 97 kWh

– 678 km vonaton, 4,1 t, 0,06 kWh/tkm: 167 kWh

– 600 km saját kerékkel (18 kWh/100 km): 108 kWh

Vagyis a villanyautómat vonaton szállítani energetikailag nem nyereség, hanem enyhe veszteség: a hosszabb vasúti pálya és a szállítókocsi holt tömege miatt a sáv középértéke nagyjából ötödével a fölött van, mint amennyit önerőből elfogyasztana. A nyereség kizárólag abban van, hogy az osztrák szakaszon zöld áram hajtja, és hogy nem én vezetek.

Egy benzines autónál viszont a mérleg drámaian más: 600 kilométer hét literes fogyasztással 42 liter üzemanyag, nagyjából 100 kilogramm CO₂. Ugyanez vonaton, osztrák vontatási árammal, gyakorlatilag nulla.

Tanulság: az autós vonat nem karbonprojekt. Kapacitás- és időprojekt. Villanyautóval a klímaérv elolvad; a valódi haszon az, hogy a jármű lekerül az útról, és hogy a sofőr közben alhat.

A kamionok: itt viszont nagyságrendekről beszélünk.

Magyarországon volt gördülő országút. A Szeged-Kiskundorozsma és az ausztriai Wels között közlekedő RoLa 2012 decemberében szűnt meg, mert megszűnt az állami támogatása — 2005-ben még évi 900 millió forintot kapott, ezt 550, majd 400 millióra vágták, végül nullára. A megszűnéssel a MÁV évi 1,3 milliárd forint bevételtől esett el, közel száz ember vesztette el az állását, és évi 30 ezer kamion került vissza az autópályákra.²⁰

Most tegyük mellé az M1 adatait. A budapesti elágazás és Hegyeshalom között az átlagos napi forgalom 50 ezerről 35 ezer járműre csökken, a nehézforgalom aránya pedig 2003 óta 22 és 33 százalék között ingadozik, jellemzően 25 körül.²¹ Ez azt jelenti:

4. ábra — Az M1 napi kamionforgalma ma és egy 2035-ös forgatókönyvben.

M1-szakasz (Napi jármű | Ebből kamion (25%)):

– Budapest közelében: 50 000 | 12 500

– Hegyeshalomnál: 35 000 | 8 750

– Éves kamionáthaladás Hegyeshalomnál: ~3,2 millió

És most a kijózanító arány: a megszűnt szegedi RoLa évi 30 ezer kamionja a hegyeshalmi éves kamionforgalom kevesebb mint egy százaléka.

A RoLa tehát önmagában nem menti meg az M1-est. Sőt: a gördülő országút a kombinált fuvarozás legpazarlóbb formája, mert a rakományon kívül a kamion önsúlyát és a sofőrt is viszi. Épp ezért ment tönkre a dorozsmai terminál. A tényleges tömegterelés a félpótkocsis és a konténeres fuvarozásban van.

Subscribe now

Mennyit lehetne átterelni 2035-ig, és mit éreznék ebből az M1-en?

Az uniós cél világos: a vasúti áruszállítás 2030-ra 50 százalékkal nőjön, 2050-re duplázódjon a 2015-ös szinthez képest — 385 milliárd tonnakilométerről 575-re, majd 770-re.

A valóság ennek az ellenkezője. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a vasút és a belvízi hajózás együttes részaránya az áruszállításban 2012-ben tetőzött 27 százalékon, azóta folyamatosan csökken, és 2023-ban 22 százalék volt. Magyarországon a helyzet még rosszabb: az összvasúti szállítási teljesítmény a 2021-es évi 51 millió tonnáról 2025-re 41 millióra, azaz 20 százalékkal csökkent, és 2026-tól megszűnik az egyeskocsis fuvarozás támogatása is, ami további forgalmat terel a közútra.²²

Tegyünk fel mégis egy nem teljesíthetetlen célt: hogy a magyar vasúti áruszállítás részaránya a mai nagyjából 20 százalékról 2035-re 30 százalékra nő. Ez a közúton mozgó tonnatömeget 80-ról 70 százalékra viszi le, vagyis a közúti teherforgalmat mintegy 12,5 százalékkal csökkenti.

Az M1 Budapest-közeli szakaszán ez napi 12 500 kamion helyett nagyjából 10 900-at jelent. Napi 1600 kamionnal kevesebb.

Ez elsőre szerénynek hangzik. Két dolog miatt mégsem az.

Egy: nézzük meg, mekkora sor ez. Egy nyerges vontató 16,5 méter, autópálya-tempóban a követési távolsággal együtt nagyjából 60 métert foglal el. Napi 1600 kamion tehát mintegy 96 kilométernyi kamionsor — nagyjából a Budapest–Győr táv.

Kettő, és ez a fontosabb: a torlódás nem lineáris. Az M1 Budapest-közeli szakaszain a forgalom már ma meghaladja a kapacitás 80 százalékát, az M7-elágazás és Tata közötti szakasz pedig kapacitáshatáron mozog, és a forgalomtechnikai elemzés szerint „kifejezetten zavar-érzékeny”. A kapacitáshatár közelében néhány százaléknyi forgalomcsökkenés aránytalanul nagy késéscsökkenést eredményez — ugyanaz a jelenség, ami miatt egy iskolai szünet első napján hirtelen nincs dugó, pedig csak a forgalom pár százaléka maradt otthon.

Pontos számot nem tudok mondani, de az irány egyértelmű: a 12–13 százalékos nehézforgalom-csökkenés a kapacitása határán működő szakaszon nem 12–13 százalékkal kevesebb araszolást jelent, hanem még ennél is lényegesen kevesebbet!

És van egy nagyságrendi támpont is: egy korábbi hazai becslés szerint, ha a közúti fuvarozás mindössze öt százalékát sikerülne vasútra vagy vízre terelni, az évi 78 milliárd forintnyi környezeti terheléstől mentesítené a magyar közutakat.²³

Vagyis: az én autós utamat nem az autós vonat könnyítené meg, hanem a kamionos. És nem a RoLa, hanem a konténeres és félpótkocsis kombinált fuvarozás.

VI. Mivel nyerhet igazán a vasút?

Fontossági sorrendben — és ez a sorrend majdnem tökéletesen fordítottja annak, ahogyan a közbeszéd a vasútról gondolkodik:

1. Átalánydíjas termékkel, bérletekkel. Nulla határköltség, autószerű elköteleződés. Ez az egyetlen eszköz, amely az elsüllyedt költség logikáját a vasút oldalára állítja. Magyarországon megvan; a kérdés, hogy kiterjeszthető-e nemzetközi útra.

2. A teljes utazási idő csökkentésével, nem a sebesség növelésével.

A GJT-rugalmasság kétszerese a menetidőének. Egy megszüntetett átszállás, egy sűrűbb, ütemes menetrend, egy megbízható csatlakozás kétszer annyit hoz, mint ugyanannyi pénzért vett sebesség.

3. A megbízhatósággal. A késés nem menetidő-probléma, hanem bizonytalanság-probléma. Sutherland kedvenc kérdése éppen ez volt: miért veszik el a peronon lévő visszaszámláló táblák a késés fájdalmát? Mert nem a várakozás fáj, hanem az, hogy nem tudom, meddig tart.

4. A zökkenők megszüntetésével. Egy utazás, egy jegy, teljes utasjog. A magyar–osztrák reláció bizonyítja, hogy ez nem utópia, hanem megállapodás kérdése.

5. Az utolsó kilométerrel. Az én taxiköltségem évi félmillió forint. Ez a tétel dönti el, hogy egy fellépésre vonattal megyek-e. tehát a helyi jó tömegközlekedés támogatja az országost vagy regionálist.

6. Az utazási idő minőségével. Büfékocsi, asztal, wifi, csend. A komfort matematikailag rövidíti a menetidőt, mert csökkenti a menetidő súlyát a döntésben.

7. Az adóaszimmetria felszámolásával — ez viszont nem magyar, hanem uniós hatáskör. A repülőjegy ára politikai döntés eredménye, nem fizikai szükségszerűség.

8. A teherforgalommal — az autósok kedvéért. A vasút akkor is javít az életemen, amikor én magam autóval megyek: minden kamion, amely felkerül a sínre, közvetlenül az én araszolásomat rövidíti. Ez az egyetlen olyan vasúti beruházás, amelynek a haszonélvezője az, aki soha nem száll vonatra.

9. És csak legvégül: sebességgel. Ami a leglátványosabb, a legdrágább, a legkésőbb térül meg — és amiről az adatok szerint az autósokat egyáltalán nem hozza át.

Magyarországon ez különösen éles. Az 5900 kilométernyi hálózat mintegy 40 százalékán van valamilyen forgalomkorlátozás, ezért a menetidők nem csökkennek, hanem évről évre nőnek.

A lassújelek felszámolása gyakorlatilag ingyen menetidőt termel ahhoz képest, amennyibe egy új nyomvonal kerülne. A 2026 júliusában bejelentett, 2035-ig szóló, 3550 milliárd forintos Baross Gábor Vasútfejlesztési Terv célja is ez: a 43 éves átlagos járműkor felezése, a lassújelek megszüntetése — a nagysebességű vonal pedig a saját dokumentuma szerint is inkább 2030 utáni, akár 2050-es ügy.²⁴

VII. A szupermodellek

Az egész gondolatmenetem alapja egy Rory Sutherland-anekdota, amely a 2009-es TED-előadásában hangzott el először, és amelyet az Alkímia című könyvében is elővesz.²⁵

5. ábra — A HS1 mérlege, Sutherland ellenjavaslata és a brit számvevőszéki audit.

A mérnököktől megkérdezték, hogyan lehetne jobbá tenni a Párizs–London vonatutat, mire ők adtak egy kiváló mérnöki választ: hatmilliárd fontból új pálya, és a menetidő rövidül mintegy negyven perccel.

Sutherland ellenjavaslata két lépcsős volt. Ennek a pénznek a 0,01 százalékából wifit lehetett volna szerelni a vonatokra — ami nem rövidítette volna az utat, de sokkal jobban javította volna az élvezeti értékét és a hasznosságát. A pénz tíz százalékából pedig fel lehetett volna fogadni a világ összes top férfi és női szupermodelljét, hogy az út teljes hosszában ingyen Château Pétrust osztogatva sétáljanak fel-alá a vonaton.

Maradt volna ötmilliárd font visszajáró. És az emberek azt kérték volna, hogy lassítsák le a vonatokat.

Aki hallja ezt a sztorit, jogosan mordul fel: könnyű a pezsgőt emlegetni, de a Csatorna alatt előtte komppal kellett átkelni. Alagút nélkül hiába a wifi.

Csakhogy Sutherland hatmilliárd fontja nem az alagút.

A Csatorna-alagút 1988-ban indult, 1994-ben nyílt meg, és 1985-ös árakon 4,65 milliárd fontba került — nominálisan 9,5 milliárdra futott ki, 80 százalékos túllépéssel, teljes egészében magántőkéből. Ez volt a valódi lépésváltás: kompból átszállás nélküli vonat.²⁶

Sutherland viszont a HS1-ről beszél, hivatalos nevén a Channel Tunnel Rail Linkről. Ez a brit oldali nagysebességű pálya 1998 és 2007 között épült, 5,8 milliárd fontba került, és a londoni–párizsi menetidőt 2 óra 56 percről 2 óra 15 percre csökkentette. Negyvenegy perc.

És hogy ez ne csak reklámszakmai poén maradjon: a brit Állami Számvevőszék 2012-ben auditálta a projektet. Megállapítása szerint a 2007 és 2011 közötti utasszám az eredeti előrejelzés kétharmada volt, és a London–Folkestone vonal 6,16 milliárd fontos költsége meghaladta a rövidebb menetidőből származó megtakarításokat.

Amit Sutherland 2009-ben poénnak szánt, azt három évvel később egy hivatalos állami audit szó szerint is megállapította.²⁷

A GJT-rugalmasság a menetidő-rugalmasság kétszerese. A komfort csökkenti a menetidő súlyát a döntésben. A nagysebességű vonal az autóstól nem hoz át utast. És a vonaton töltött időt az utasoknak mindössze három százaléka érzi elpazaroltnak.

Sutherland tréfája nem tréfa. Ez a szakirodalom röviden összefoglalva

Magyar fordításban pedig így hangzik: a lassújelek felszámolása az új alagút.

Utóirat Bad Gasteinből

A számok végén maradt egy dolog, amit nem tudok forintosítani. Hogy autóval vagy vonattal az ember valahogy megérkezik nem teleportálódik. Látja a tájat átmenni egy másik tájba.

Ezt a repülő nem adja. Az autó sem annyira, ha én vezetek.

És ez az a bizonyos ingyenes wifi, amiről Sutherland azt mondta, hogy többet ér, mint a negyven perc. Ilyen szempontból a büfékocsi még bevételt is hoz és jobb a wifi, azt pedig ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy vonatozni egészen különleges.

Módszertani függelék

Amit forrásból vettem: ÖBB zöld vontatási áram (ÖBB-Infrastruktur); ICCT életciklus-elemzés, 2025 (63 g CO₂e/km); vasúti kibocsátási faktorsávok; éves országbérlet ára 226 800 Ft (MÁV-csoport díjszabás, 2026); magyar közszolgáltatási költség- és bevételadatok 2025-re (907,77 Mrd Ft költség, 121,8 Mrd Ft menetdíjbevétel) és 2022-re (MÁV-START: 399 Mrd Ft költség, 107 Mrd Ft bevétel); WESTbahn-hatás Bécs–Salzburg között (−25% ár, +25% utas, 2011–2016) és annak uniós árnyalása; Wardman metaanalízisek rugalmasságai; Givoni–Dobruszkes és Borsati–Albalate a módváltásról; Lyons–Urry, 2005; Changing tracks, ETRR; Behavioural Public Policy, 2026; Európai Bizottság 2026. májusi utascsomagja; Greenpeace, 2025; Európai Számvevőszék 19/2018; Baross Gábor Vasútfejlesztési Terv, 2026. július; Rory Sutherland TED-előadása (2009) és Alkímia; Csatorna-alagút költség- és megnyitási adatok (Global Infrastructure Hub); HS1/CTRL költsége és menetidő-megtakarítása (Institution of Civil Engineers, brit parlamenti háttéranyag); brit Állami Számvevőszék HS1-auditja, 2012; Autoschleuse Tauernbahn üzemi és ártadatai (ÖBB, Gasteinertal Tourismus); DB AutoZug története; Rail Cargo Group RoLa-menetrend 2026; a szegedi RoLa megszűnésének adatai (Hungarokombi, LMP, Levegő Munkacsoport); M1 forgalmi adatok (Útügyi Lapok, Magyar Közút); EU Sustainable and Smart Mobility Strategy (COM(2020) 789) áruszállítási céljai; EEA modal-share adatsor 2023-ig; Rail Cargo Hungaria magyar tonnaadatai.

További feltevések az V. fejezetben: 1,9 tonnás jármű, autónként 2,2 tonna holt tömeg az autószállító kocsiból, 0,035–0,06 kWh/tkm vasúti fajlagos vontatási energia, 60 méteres kamion-helyfoglalás autópálya-tempóban, 25%-os nehézforgalmi arány, valamint a 20%-ról 30%-ra emelkedő magyar vasúti árurészarány mint 2035-ös forgatókönyv. A torlódás nemlineáris csökkenését szándékosan nem számszerűsítettem, mert ahhoz forgalomszimuláció kellene.

Amit én tettem hozzá feltevésként: 15 millió forintos autóár, évi 25 000 km, ötéves tartás, 45%-os maradványérték, 18 kWh/100 km fogyasztás, 70/30 otthoni–gyorstöltő arány, a taxiköltség és a helyjegyek éves összege, valamint a Bad Gastein-i vonatjegy ársávja. Ezek mind cserélhetők — ha valaki a saját számait teszi be, a II/C táblázat végeredménye változhat, de az arány nem: aki már fizetett az autójáért, annak a vonat sosem lesz olcsóbb.

Végjegyzetek

A szövegben szereplő számokra kattintva ide ugrik a dokumentum; a jegyzet elején lévő számra kattintva vissza a szöveghez. A webcímek külső hivatkozások.

1. ↑ Távolságadatok — javítva. Az első változatban azt írtam, hogy a Budapest–Salzburg vasúti pályahossz 451 km, és ebből 555 km-es teljes vasúti távot számoltam. Ez tévedés volt: Árva Gábor olvasói észrevétele nyomán a szakaszok összeadásából a helyes érték Budapest Keleti–Hegyeshalom 187 km, Hegyeshalom–Wien Hbf. mintegy 74 km, Wien Hbf.–Salzburg Hbf. körülbelül 317 km (a Westbahn hivatalos vonalhossza Wien Westbahnhof és Salzburg között 317 km), végül Salzburg–Bad Gastein nagyjából 100 km — összesen kb. 678 km. A 451-es szám a légvonalbeli távolsághoz (kb. 430 km) állt közel, nem a pályahosszhoz. A hiba az egész karbonszámítás szorzótényezőjét érintette, ezért a jelen változatban minden érintett érték újra van számolva. A hiba oka: az online adatbázisok az én számomat tartalmazzák, a menetrendkönyvekben fellelhető a pontos pályahossz.

2. ↑ ÖBB-Infrastruktur: a vasúttársaság 2018 óta 100%-ban megújuló vontatási árammal közlekedik, saját vízerőművekből, partnererőművekből, 130-nál több napelemes rendszerből és a világ első vasúti célú szélturbinájából. → infrastruktur.oebb.at

3. ↑ A vasúti kibocsátási faktorok nem egységesek: az érték a hálózat áramkeverékétől, a vonat kihasználtságától és attól függ, hogy a számítás tartalmazza-e az infrastruktúrát. A cikkben használt sávok (tiszta hálózat 4–15 g/pkm, vegyes hálózat 25–35 g/pkm) az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és a nemzeti vasúttársaságok közölt faktorainak tapasztalati tartományát tükrözik. Egyetlen pontos szám megadása ebben a műfajban félrevezető lenne.

4. ↑ Marta Negri – Georg Bieker: Life-cycle greenhouse gas emissions from passenger cars in the European Union: A 2025 update and key factors to consider. ICCT, 2025. július. Az akkumulátoros elektromos autó teljes életciklusú kibocsátása 73%-kal alacsonyabb a benzinesnél, kizárólag megújuló árammal töltve akár 78%-kal. → theicct.org

5. ↑ A költségmodell saját számítás. Feltevései: 15 M Ft-os autóár, évi 25 000 km, ötéves tartás, 45%-os maradványérték, 18 kWh/100 km fogyasztás, 70/30 otthoni–gyorstöltő arány. A szerviz-, biztosítási és gumiköltségek magyar piaci becslések, nem hivatalos statisztikák. Az éves országbérlet ára 226 800 Ft (MÁV-csoport díjszabás, 2026). A modell minden eleme cserélhető; az arány viszont nem: aki már fizetett az autóért, annak a vonat sosem lesz olcsóbb.

6. ↑ Mark Wardman metaanalízisei. Pontosítás: a 741 rugalmassági becslés 102 brit tanulmányból a 2022-es időrugalmasság-frissítésből származik, a −0,81-es átlagos GJT-rugalmasság viszont a korábbi, 2012-es metaanalízis eredménye (427 rugalmasság 69 tanulmányból). A két szám tehát nem ugyanabból a mintából jön, de ugyanazt a kutatási vonalat képviseli. Lásd: Wardman, M.: Review and meta-analysis of U.K. time elasticities of travel demand. Transportation 39 (2012), 465–490; illetve Wardman, M.: Meta-analysis of price elasticities of travel demand in Great Britain: update and extension. Transportation Research Part A 158 (2022), 1–18. → doi.org/10.1007/s11116-011-9369-2

7. ↑ Moshe Givoni – Frédéric Dobruszkes: A Review of Ex-Post Evidence for Mode Substitution and Induced Demand Following the Introduction of High-Speed Rail. Transport Reviews, 2013. A Párizs–Lyon vonal a leggyakrabban idézett eset: a menetidő négy óráról kettőre csökkent, a vasút részaránya a repülővel szemben 40-ről 90 százalékra emelkedett.

8. ↑ Nicolò Borsati – Daniel Albalate: On the modal shift from motorway to high-speed rail: evidence from Italy. Transportation Research Part A, 2020. Az ok-okozati elemzés szerint sem az új nagysebességű vonal megnyitása, sem a pályán belüli verseny nem eredményezett kimutatható módváltást az autópályáról a vasútra. Ez a cikk egyik legfontosabb — és a közbeszédben legritkábban emlegetett — megállapítása.

9. ↑ Glenn Lyons – John Urry: Travel time use in the information age. Transportation Research Part A 39 (2005), 257–276. Pontosítás: a „mindössze 3 százalék érezte elpazaroltnak az idejét” adat nem ebből a tanulmányból, hanem a hozzá kapcsolódó brit vasúti utasfelmérésből származik: Lyons, G. – Jain, J. – Holley, D.: The use of travel time by rail passengers in Great Britain. Transportation Research Part A 41 (2007), 107–120. → doi.org/10.1016/j.tra.2004.09.004

10. ↑ Európai Számvevőszék, 19/2018. sz. különjelentés: „A európai nagysebességű vasúti hálózat: nem valóság, hanem nem hatékony foltvarrás.” Az auditált vonalak közül négynél a megtakarított menetperc ára meghaladta a 100 millió eurót; a rekorder a Stuttgart–München, percenként 369 millió euróval. A vonatok átlagosan a pálya tervezési sebességének 45 százalékával közlekedtek. → eca.europa.eu (PDF)

11. ↑ Changing tracks: identifying and tackling bottlenecks in European rail passenger transport. European Transport Research Review, 2022. A tanulmány a határon átnyúló vasúti utazás szűk keresztmetszeteit veszi számba; ide tartozik az a megállapítás is, hogy magasabb komfortszint mellett a menetidő súlya csökken a döntésben.

12. ↑ A Deutschlandticket viselkedéstudományi (EAST-keretes) elemzése: Behavioural Public Policy, 2026. Az átalánydíjas jegy azért lehet kivételesen hatékony, mert az egyszeri fizetés utáni nulla határköltség az autótulajdonláshoz hasonló elköteleződést hoz létre. A német közlekedési minisztérium 2026-os értékelése évi mintegy 2,5 millió tonna CO₂-megtakarítást mér. Ellenpont: az Economics of Transportation 2025-ös áttekintése szerint a nagyon támogatott átalányjegyek nem optimálisak, és a dinamikus árazás hatékonyabb stratégia.

13. ↑ A vármegye- és országbérlet eladási adatai a MÁV-csoport közléseiből. Kritikai kiegészítés: a G7 2024-es elemzése kimutatta, hogy a hivatalos utasszám-statisztikákat felfelé korrigálták — minden eladott bérletet 7 százalékkal több utassal és utaskilométerrel számoltak el —, és a KSH is jelezte, hogy az új adatok nem hasonlíthatók össze a korábbiakkal. Az eladási darabszám tehát megbízható, a belőle levezetett utasszám nem. → g7.hu

14. ↑ Az Európai Bizottság 2026. májusi vasúti utascsomagja (három jogalkotási javaslat az egyjegyes, több szolgáltatót érintő foglalásról és a teljes útra kiterjedő utasvédelemről). A határon átnyúló utak ma a vasúti utaskilométerek mintegy 7 százalékát adják. Az ágazat ellenérve figyelemre méltó: a CER szerint az OSDM szabvány nyomán a nemzetközi digitális jegyértékesítés Németországban 2026 elejére akár 75%-kal nőtt, és a Bizottság saját Szabályozói Ellenőrzési Testülete is megkérdőjelezte a piaci kudarc bizonyítékát. → transport.ec.europa.eu

15. ↑ A WESTbahn 2011-es piacra lépésének hatása Bécs és Salzburg között: az árak 2011 és 2016 között mintegy 25 százalékkal estek, az utasszám 25 százalékkal nőtt, a szolgáltató a napi 29 járatot 2018-ra 58-ra emelte. Spanyolországban a liberalizált folyosókon az átlagos viteldíjak nagyjából 30 százalékkal estek; Olaszországban az Italo belépése után 2011 és 2016 között hasonló nagyságrendben.

16. ↑ Az uniós vizsgálat árnyalása: az ÖBB átlagos alapára nem esett, ehelyett kedvezményes jegytípusokat és dinamikus árazást vezetett be; a WESTbahn saját átlagára belépése óta emelkedik, és a 2022-es infláció után nagyjából az ÖBB szintjére konvergált. Olaszországban 2018-tól az átlagárak emelkedni kezdtek még a frissen megnyitott viszonylatokon is. Az árháború tehát a belépés utáni évek jelensége.

17. ↑ Magyar közszolgáltatási adatok: 2025-ben a helyközi személyszállítási közszolgáltatás teljes költsége 907,77 milliárd forint, a menetdíjbevétel 121,8 milliárd (97,88 Mrd belföldi + 21 Mrd nemzetközi) — 13 százalékos költségfedezet. A MÁV-START 2022-ben 399 Mrd Ft költség mellett 107 Mrd Ft bevételt termelt (27%). 2013 és 2022 között egyetlen vonal sem termelte ki a saját üzemeltetési költségét a jegybevételből.

18. ↑ Autoschleuse Tauernbahn (Böckstein–Mallnitz). Üzemi és ártadatok: ÖBB, illetve Gasteinertal Tourismus. Menetidő 11–12 perc a 8371 méteres Tauern-vasútalagúton, óránkénti indulás, 3,5 tonna alatti jármű 19,40 euró. A két végpont között nincs közút — kizárólag turistaösvények. → gastein.com

19. ↑ A DB AutoZug története: a Deutsche Bundesbahn 1988-ban 2900 autós vonatot indított 26 belföldi és 61 nemzetközi útvonalon. 2014-re minden nemzetközi járat megszűnt, 2016-ban maga a DB Autozug is. A fennmaradt szolgáltatók: Urlaubs-Express, BTE, Optima Express (Villach–Edirne), Sylt-shuttle. Az ÖBB 2024-ben adta fel saját autós vonatait.

20. ↑ A Szeged-Kiskundorozsma–Wels RoLa 2012 decemberében szűnt meg az állami támogatás elvonása után (2005: évi 900 M Ft, majd 550, majd 400 M Ft, végül nulla). A MÁV évi 1,3 milliárd forint bevételtől esett el, közel száz munkahely szűnt meg, és évi mintegy 30 ezer kamion került vissza a közútra. Források: Hungarokombi, LMP, Levegő Munkacsoport korabeli közlései.

21. ↑ M1 forgalmi adatok: Útügyi Lapok, illetve a Magyar Közút országos közúti keresztmetszeti forgalomszámlálási adatai. A budapesti elágazás és Hegyeshalom között az átlagos napi forgalom 50 ezerről 35 ezer járműre csökken; a nehézforgalom aránya 2003 óta 22 és 33 százalék között ingadozik, jellemzően 25 körül. A Budapest-közeli szakaszokon a forgalom meghaladja a kapacitás 80 százalékát, az M7-elágazás és Tata közötti szakasz pedig „kifejezetten zavar-érzékeny”.

22. ↑ Uniós cél: Sustainable and Smart Mobility Strategy, COM(2020) 789 — a vasúti áruszállítás 2030-ra 50 százalékkal nőjön, 2050-re duplázódjon a 2015-ös szinthez képest. A valóság ezzel ellentétes: az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a vasút és a belvízi hajózás együttes részaránya 2012-ben tetőzött 27 százalékon, 2023-ban 22 százalék volt. Magyar adatok: Rail Cargo Hungaria — a szállítási teljesítmény 2021 és 2025 között 51 millió tonnáról 41 millióra csökkent. → eur-lex.europa.eu

23. ↑ A 2035-ös forgatókönyv saját modellezés: a magyar vasúti árurészarány 20-ról 30 százalékra emelkedése a közúti teherforgalmat mintegy 12,5 százalékkal csökkentené. Az M1 Budapest-közeli szakaszán ez napi 1600 kamionnal kevesebb, ami 60 méteres helyfoglalással számolva kb. 96 km-nyi kamionsor. A torlódás nemlineáris csökkenését szándékosan nem számszerűsítettem: ahhoz forgalomszimuláció kellene. A 78 milliárd forintos környezeti terhelési adat egy korábbi hazai becslés.

24. ↑ Baross Gábor Vasútfejlesztési Terv, bejelentve 2026. július 22-én: tíz év alatt mintegy 3550 milliárd forint a kötöttpályás közlekedésre, ebből 1800 milliárd a vasútra. Cél a jelenleg átlagosan 43 éves MÁV-járműpark átlagéletkorának felezése 2035-re. A nagysebességű vonal a dokumentum szerint is 2030 utáni, akár 2050-es ügy. A hálózat mintegy 40 százalékán van valamilyen forgalomkorlátozás.

25. ↑ Rory Sutherland: Life lessons from an ad man. TED, 2009. Az anekdota a szerző Alkímia (Alchemy: The Surprising Power of Ideas That Don’t Make Sense, 2019) című könyvében is szerepel. Filológiai megjegyzés: a neten keringő TED-átiratokban „five million pounds in change” áll, ami elírás — hatmilliárd tíz százaléka után ötmilliárd marad, és Sutherland a hosszabb előadásváltozatban helyesen mondja. Az ezerszeres eltérés éppen az a nagyságrend, amiről az egész előadás szól. → ted.com

26. ↑ A Csatorna-alagút 1988-ban indult, 1994. május 6-án nyílt meg. Költsége 1985-ös árakon 4,65 milliárd font, nominálisan mintegy 9,5 milliárd, 80 százalékos költségtúllépéssel, teljes egészében magántőkéből. Ez volt a valódi lépésváltás a kompközlekedéshez képest — nem a HS1, amelyről Sutherland beszél.

27. ↑ A HS1 (Channel Tunnel Rail Link) 1998 és 2007 között épült, 5,8 milliárd fontba került, és a londoni–párizsi menetidőt 2 óra 56 percről 2 óra 15 percre csökkentette. A brit Állami Számvevőszék 2012-es auditja (The completion and sale of High Speed 1, HC 1834, 2012. március) szerint a nemzetközi utasszám messze elmaradt az előrejelzéstől, és a vonal 6,163 milliárd fontos építési költsége meghaladta a menetidő-megtakarításból származó hasznokat. A jelentés a projektet nem tartotta pénzért értéket adónak. → nao.org.uk

AI-jegyzet — hogyan készült ez a cikk

Mit csinált az AI. A cikk kutatómunkájában és a számítások elvégzésében az Anthropic Claude nyelvi modelljét használtam. Az AI keresett a szakirodalomban, összegyűjtötte a hivatkozott tanulmányokat, elvégezte a karbon- és költségszámításokat, elkészítette az öt ábrát, és részt vett a szöveg szerkesztésében.

Mit csináltam én. A cikk kérdésfeltevése, szerkezete, hangvétele, érvelési íve és minden értékítélete az enyém. A modellezés feltevéseit — autóár, éves futásteljesítmény, töltési arány, taxiköltség — én adtam meg a saját életemből, nem statisztikai átlagokból. Az utazás, a büfékocsi és a lányom valódi.

Hol tévedett az AI, és mit javítottunk. A munka során több hiba is előjött, és ezeket a végjegyzetekben jelöltem. A legfontosabbak: a vasúti távolságot elsőre légvonalbeli adatból számoltuk, ami hamis „a vonat rövidebb utat tesz meg” következtetéshez vezetett (1. jegyzet); a Wardman-metaanalízis két külön mintája — a 741 becslés és a −0,81-es GJT-érték — összecsúszott (6. jegyzet); a „3 százalék érezte elpazaroltnak” adat nem a hivatkozott 2005-ös tanulmányból, hanem egy 2007-es utasfelmérésből származik (9. jegyzet); és egy korábbi változatban azt írtam, hogy a versenyt Magyarországra is le lehet fordítani — ez a 13 százalékos költségfedezet fényében nem áll meg (17. jegyzet).

Amit ebből tanultam. A nyelvi modell kutatási segédeszközként kiváló, de forrásként megbízhatatlan: minden számot, dátumot és hivatkozást vissza kell keresni az eredetiig. Ahol nem találtam stabil, ellenőrizhető hivatkozást, ott inkább nincs link, csak bibliográfiai adat. Ahol becsültem, azt kiírtam. Ahol nem tudtam számot mondani, azt is.

Miért írom ezt ide. Mert egy adatokkal érvelő cikknél a módszertan része az is, hogy milyen eszközzel készült. Az olvasónak joga van tudni, mit ellenőriztem és mit nem — különösen akkor, ha a cikk fele arról szól, hogy a magabiztosan kimondott állításokat ritkán ellenőrizzük.

A cikkben szereplő számítások bármelyike újraszámolható a megadott feltevésekkel. Ha valaki hibát talál benne, szívesen javítom.

Read more

Számos műsorban kérdezik mostanában tőlem, hogy miért nem
cselekszünk, annak ellenére, hogy szemmel látható jelei vannak és szemmel
látható károkat okoz a klímaváltozás. A válasz összetett, mégsem túl bonyolult.
Vannak jóhírek: nem igaz, hogy nem cselekszünk, vannak viszont rosszak is: sok
mindent kell azért rosszul csinálni, nagy ellenszélben, hogy ez ennyire ne
sikerüljön, végül pedig: emberek vagyunk, és ennek megértése nem is olyan
könnyű.

1. Már minden rendben?

Csütörtök este a miniszterelnök kiírta a Facebookra, hogy
vége. Hogy közösen megcsináltuk, hogy megvédtük az ország energiabiztonságát,
köszönjük, Magyarország, és hogy péntektől nincs szükség az önkéntes
fogyasztáscsökkentésre.[1] Reggel jönnek a Védelmi Munkacsoport döntései, de a
lényeg már megvan: be lehet kapcsolni a klímát.[2]

Ez előtt azonban volt hat izgalmas napunk. A Duna Paksnál
augusztus 5-én mínusz 135 centiméteren állt, a folyó vize 28,6 fokos volt, az
erőmű a névleges kétezer megawattjából 230-at termelt, volt olyan időszak,
amikor a négy blokkból három egyáltalán nem adott áramot.[3] Budapesten július
28-án dőlt meg a 2018-as negatív rekord, aztán néhány nap alatt még húsz centit
süllyedt a víz, és a pesszimista modell már nem zárta ki a nulla alatti
vízállást se.[4] Fico felajánlotta a szlovák segítséget, a vegyipar visszavett,
a bankok visszavettek, a lakosságot arra kérték, hogy este öt és tíz között ne
mosson, ne szárítson, ne töltsön elektromos autót, egy mentőszolgálat pedig
bejelentette, hogy egy ideig nem mossa le kívülről a mentőautókat.[5] Ez volt
az a pont, ahol az ország megértette, hogy ez nem vicc.

Aztán jött tíz centi víz, és a nemzet fellélegzett.

Nem cinizmusból írom le mindezt. Az önkéntes
fogyasztáscsökkentés működött: több száz vállalat és több millió háztartás
önmérséklete valóban hozzájárult ahhoz, hogy ne dőljön be a
villamosenergia-rendszer.[6] Ez jó hír, sőt, ez a legjobb hír a magyar
klímaügyben évek óta. Kiderült, hogy hat nap alatt egy egész ország meg tud
csinálni valamit, amit tizenöt éve nem tudunk elkezdeni. Nem a változás
hiányzik, hanem ahogy az IPCC fogalmazott a tartósság és a valóban mélyreható
folyamatok.

A szarvas a fényszóró fényében nem hülye. A szeme éjszakára
van beállítva, a pupillája tágra nyílt, a hirtelen fény kifehéríti a látóterét,
és amíg a retina vissza nem áll, egyszerűen nincs döntéshelyzetben: az
idegrendszere azt csinálja, amire evolúciósan optimalizálták, vagyis vár, amíg
újra lát valamit. A dermedtség nem gyávaság, hanem sima élettani reakció. Az
igazi baj nem is ez.

Az igazi baj az, hogy amint elment az autó, és a szarvas
esetleg túlélte a szitut, visszamegy ugyanarra a legelőre, majd újra az úton
keresztül tér vissza, ahol másodjára már elcsapják.

2. Kilencvenkét százalék aggódik, egyharmad csinál valamit

Kezdjük a legkellemetlenebb magyar adatpárral!

A 2025 tavaszi Eurobarometer szerint a magyarok 92 százaléka
gondolja úgy, hogy a klímaváltozás súlyos probléma – ezzel a franciákkal és a
svédekkel holtversenyben a legmagasabb értéket produkáljuk az Unióban.[7] Az EU
lakosságának 78 százaléka tapasztalja a mindennapjaiban az éghajlatváltozás
hatásait; nálunk ez az arány 84 százalék.[8] Vagyis a magyar közvélemény nincs
tagadásban, úgy csinálja mindezt, hogy tisztában van a helyzettel.

Ugyanez a magyar közvélemény 2024-re 70 százalékos arányban
utasította el, hogy a környezet védelme érdekében csökkenjen az életszínvonala
– ez nemzetközi összehasonlításban az egyik legmagasabb elutasítás.[9] És
amikor magyar kutatók nagymintás, reprezentatív felmérésben megnézték, hogy
azok közül, akik ténylegesen aggódnak a klímaváltozás miatt, hányan
cselekszenek is környezettudatosan, a válasz egyharmad lett.[10] Bodor Ákos és
szerzőtársai ezt aggodalom–cselekvés szakadéknak nevezik. A nemzetközi szakirodalom
értékvezérelt cselekvési résnek, value–action gapnek hívja. Otthon egyszerűen
úgy hangzik: „tudom, hogy le kellene vinni a szemetet, de most nincs kedvem,
úgyse rohad be a kukába.” De berohad.

Miért nem cselekszünk?

Mert a veszélyérzetünk arcokra van kalibrálva, nem
trendvonalakra és grafikonokra. Elke Weber klasszikus munkája óta tudjuk, hogy
az emberi kockázatérzékelésnek két külön rendszere van: egy tapasztalati, ami
gyors, zsigeri és érzelmi, és egy leíró, ami lassú, statisztikai és unalmas. A
klímaváltozás szinte teljes egészében a másodikban érkezik hozzánk, grafikonok,
évszámok és forgatókönyvek formájában, tehát pontosan azt az idegrendszeri
riasztót kerüli el, amelyik cselekvésre bírna minket.

Mert nincs ellenség. George Marshall szerint az agyunk akkor
vesz komolyan egy fenyegetést, ha van arca, szándéka, határideje és tettese. A
klímaváltozásnak egyik sincs; ami van, az még rosszabb: az elkövető és az
áldozat ugyanaz a személy, méghozzá mi. Egy olyan bűnügy, ahol a nyomozó, a
tanú és a gyanúsított ugyanannál az asztalnál reggelizik minden nap, nem fog
gyorsan lezárulni.

Mert a nem tudás kollektív teljesítmény. Kari Norgaard norvég
terepmunkája mutatta ki, hogy a klímahallgatás nem információhiány, hanem
társadalmilag szervezett elhárítás: a közösség közösen tartja fenn azt az
állapotot, amelyben a téma nem kerül szóba, mert a szóba kerülése bűntudatot,
félelmet és tehetetlenségérzetet szabadítana fel, amivel senki nem tud mit
kezdeni vacsora közben. Marshall könyvének a 17. fejezete pontosan ezt a
jelenséget írja le, és a fejezetnek az a címe, hogy Don’t Even Talk About It –
vagyis: ne is beszéljünk róla.[11] A klímacsend láthatatlan erőtere abból áll,
hogy a téma puszta említése le tudja állítani a beszélgetést, és mindenki
hálás, ha valaki gyorsan másra tereli.

Mert a szorongás nem üzemanyag, hanem fék. Susan Clayton
munkái óta jól dokumentált, hogy a klímaszorongás egy ponton túl nem
cselekvésbe, hanem bénultságba és elkerülésbe fordul. Az információáradat,
amiről azt hittük, hogy majd felráz, valójában kimerít.

És mert nem a tudás dönt, hanem az identitás. Hornsey és
szerzőtársai meta-analízise szerint azt, hogy valaki hisz-e a klímaváltozásban
és tesz-e ellene, sokkal erősebben magyarázza a politikai identitása és az
értékrendje, mint az iskolázottsága vagy a tájékozottsága. Aki tehát azt hiszi,
hogy elég lesz még egy jó infografika, az nem a problémát oldja meg, hanem a
saját szorongását kezeli. Ráadásul Tim Hartford remek könyvéből Az
Adatdetektívből tudjuk, hogy minél inkább képzett valaki, annál több érvet tud
felhozni a tévedései mellett.

3. Az érték–cselekvés szakadék, avagy miért nem elég akarni

A szakadék legfontosabb tulajdonsága, hogy nem erkölcsi,
hanem szerkezeti.

Kollmuss és Agyeman nagyhatású tanulmánya külön kezeli a
belső gátakat (tudás, értékek, felelősségérzet) és a külső, strukturális
gátakat (infrastruktúra, ár, idő, társas normák). Én ezt a Mátrában tanultam
meg végérvényesen: hiába a legszebb attitűd, ha este hét után nincs busz. Aki
Parádsasvárról akar eljutni Egerbe fél kilenckor, az nem azért ül autóba, mert
nem hallott a szén-dioxidról, hanem mert nincs más. A szakadék nagy része nem
az emberek fejében van, hanem a menetrendben, az épületállomány hőszigetelésében,
a hitelkonstrukcióban és abban, hogy mi az alapértelmezett opció.

A belső oldalon viszont van néhány rendkívül szórakoztató
mechanizmus:

- Az egyszeri cselekvés torzítása. Aki bevezetett egy zöld
szokást, jellemzően úgy érzi, letudta a témát. A szelektíven gyűjtő család
lelkiismerete rendben van a repülőút alatt is.
- Az erkölcsi felmentés. A jó tett kredit, amit el lehet
költeni. Elektromos autót vettem, tehát jár a hosszú hétvége Barcelonában.
- A távolság hármas geometriája. A klímaváltozás térben
(máshol), időben (később) és társadalmilag (másokat) érint. Mindhárom
dimenzióban ugyanaz a mondat képződik: nem most, nem itt, nem én.

De a legszebb mechanizmus, és egyben a legolcsóbban javítható
hiba, a hamis társas valóság.

Sparkman, Geiger és Weber hatezer fős, reprezentatív amerikai
mintán mérte meg, hogy az emberek mit gondolnak arról, mit gondolnak a többiek.
Az eredmény: miközben az amerikaiak 66–80 százaléka támogatja a fontos
klímapolitikai intézkedéseket, ugyanezek az emberek átlagosan 37–43 százalékra
becsülik a támogatottságot. Vagyis a támogatók kétszeres többségben vannak, de
nagyjából mindenki azt hiszi, hogy kisebbségben van.[12] Ez nem félreértés,
hanem a kollektív cselekvés önmagát beteljesítő átka: aki azt hiszi, hogy
egyedül van, az nem szólal meg; aki nem szólal meg, az fenntartja a látszatot,
hogy nincsenek sokan.

Ebből következik a legfontosabb kommunikációs teendő, amiről
mindjárt bővebben lesz szó: nem meggyőzni kell az embereket, hanem megmutatni
nekik, hogy már többségben vannak.

4. A vállalat, aki tudja, de nem teszi

A vállalati tehetetlenségnek van egy tökéletes,
negyedszázados neve: Pfeffer és Sutton knowing-doing gapje, a tudás és a tett
közötti szakadék. A cégek nagy része pontosan tudja, mit kellene tennie. Van
róla dia. Van róla bizottság. Van róla jelentés. Nincs róla döntés.

Az okok szépen rendszerezhetők:

Az időhorizontok összeférhetetlensége. Slawinski és Bansal
kutatásai szerint a vállalati rövidtávúság – a negyedéves jelentési kényszer, a
bónuszciklus, a menedzseri megbízás hossza – szerkezetileg
összeegyeztethetetlen a klímaváltozás évtizedes horizontjával. Egy ötéves
megtérülésű beruházás egy háromévnyi mandátumú vezetőnek matematikailag rossz
üzlet, akkor is, ha a cégnek jó.

A paradoxonvakság. Hahn és társai mutatták ki, hogy a vezetők
kognitív keretei rendszerint kerülik a fenntarthatósági dilemmákat, mert azok
valódi kompromisszumot igényelnének (ez most ennyibe fog kerülni, cserébe amazt
nyerjük). Kompromisszum helyett a szervezet inkább előállít egy olyan
narratívát, amelyben nincs kompromisszum – és mivel ilyen nincs, nem történik
semmi.

Az elértéktelenedő eszközöktől való félelem. Aki nyakig ül a
fosszilis eszközparkban, annak az átállás nem költség, hanem leírás. A
tőkeallokációs torzítás nem irracionális; a mérlegből nézve tökéletesen
racionális. Ez a baj vele.

És a magyar üzleti élet egyik legelegánsabb műfaja: a
fajlagos siker. Busch és Lewandowski elemzése pontosan írja le, miért szeretik
a cégek a szén-dioxid-intenzitási mutatót az abszolút csökkentés helyett: mert
egy növekvő vállalat kibocsátása abszolút értékben nőhet, miközben egységnyi
árbevételre vetítve csökken, és a fenntarthatósági jelentés ettől függetlenül
diadalittas lesz. A légkör viszont abszolút értékben kalkulál. A légkörnek
nincs kontrollingja.

Ehhez képest 2025 a visszavonulás éve volt. Augusztus 27-én a
Net-Zero Banking Alliance felfüggesztette a működését, miután sorra kiléptek
belőle a nagy amerikai és európai bankok; a BlackRock távozása után a
vagyonkezelői megfelelője is leállította a nyomon követést; a BP és a Shell
visszavágta a klímacéljait és a tőkét visszaterelte a fosszilis projektek
felé.[13] Az Eni 2030-ig évi 2–3 százalékos fosszilis kitermelésnövekedést
tervez, a tőkeköltségvetésének nagyjából 15 százalékát fordítva alacsony szén-dioxid-kibocsátású
projektekre.[14]

A kockázat közben nem tűnt el, csak lekerült a diasorról: a
Boston Consulting Group becslése szerint pusztán a fizikai kockázatok – árvíz,
aszály, tűzvész – 2050-re a vállalati profit akár negyedét elvihetik.[13]

5. A kormány, akinek a halogatás a műfaja

Anthony Giddens paradoxona a legpontosabb egymondatos leírás:
mivel a klímaváltozás veszélyei nem kézzelfoghatók a mindennapokban, a politika
halogat; mire kézzelfoghatóvá válnak, késő lesz cselekedni.

Ehhez jön minden, ami ezt megerősíti. Rebecca Willis brit
képviselőkkel készített interjúi szerint a politikusok nem azért nem lépnek,
mert nem hisznek a tudományban, hanem mert félnek a választóktól – konkrétan
attól, hogy ők lesznek, akik elveszik a valamit. Aklin és Urpelainen a
választási ciklusok és a polarizáció akadályozó hatását méri. Matto
Mildenberger a „kettős képviselet” fogalmával írja le, hogy a szén-intenzív
iparágak nemcsak a jobb-, hanem a baloldali koalíciókban is ott ülnek, ezért
mindkét irányból blokkolható minden érdemi intézkedés. Barrett játékelméleti
klasszikusa a potyautas-problémát boncolja: egy globális közjószág védelme
mindig kifizetődőbb, ha más csinálja. Victor pedig végigvezeti, hogyan lett a
nemzetközi klímadiplomáciából évtizedes egy helyben járás.

A magyar illusztráció most éppen elérhető és kellemetlen. A
miniszterelnök az energiakrízis közepén tartott a kezében egy 2022-es
kormány-előterjesztést, amely szerinte azt tartalmazta, hogy a magyar
villamosenergia-rendszer a végnapjait éli, és drasztikus beavatkozásra van
szükség.[2] A dokumentum értékelése politikai vita tárgya, és nyilván az is
marad. De a szerkezet, amit leír, sajnos nem pártpolitikai: a tudás megvolt, a
papír megvolt, a cselekvés nem. Ez a klímatehetetlenség kormányzati alapformája,
és nem magyar sajátosság; ez a világ leggyakoribb kormányzati műfaja.

Aki pedig azt hinné, hogy 2026 nyara meglepetés volt:
2018-ban, 2022-ben és 2024-ben is rekordokat döntött a magyar aszály és a Duna
kisvize. A meglepetés nem az esemény. A meglepetés az, hogy megint meglepődtünk.

6. Mit mondanak a fosszilisok – és hogyan változott, amit
mondanak

Ez a történet három korszakra bomlik, és a három korszak nem
váltja, hanem rétegzi egymást.

I. A kétely gyártása (kb. 1980–2005)

Oreskes és Conway Merchants of Doubt című könyve tárta fel
részletesen, hogyan ialkalmazta a fosszilis ipar a dohányipar módszertanát: nem
cáfolni kell a tudományt, csak bizonytalanná tenni, mert a bizonytalanság
elegendő indok a halasztásra. Supran és Oreskes 2017-es tanulmánya empirikusan
mutatta ki, hogy az ExxonMobil belső tudományos anyagai és lektorált
publikációi lényegében elismerték az emberi eredetű klímaváltozást, miközben a
nagyközönségnek szánt fizetett publicisztikák ugyanebben az időszakban kétséget
sugalltak.

II. A felelősség áttolása az egyénre (kb. 2004–)

Amikor a tagadás tarthatatlanná vált, a hangsúly
áthelyeződött. A BP 2004-ben elindított személyes szénlábnyom-kalkulátora
zseniális kommunikációs húzás volt: attól a pillanattól kezdve nem az volt a
kérdés, hogy egy olajvállalat mennyi olajat termel ki, hanem hogy Ön hányszor
repült tavaly.

Supran és Oreskes 2021-es, 180 dokumentumon végzett
szövegelemzése ezt rendszerszinten mutatta ki: az ExxonMobil kommunikációja a
„kockázat” és a „kereslet” szavak köré épített olyan keretet, amely a fosszilis
dominanciát ésszerűnek és elkerülhetetlennek, a felelősséget pedig a
fogyasztóénak állítja be. A szerzők ezt a lassú, észrevétlen fogalmi átnevelést
„diszkurzív ápolgatásnak” nevezik, és felhívják a figyelmet arra, hogy éppen
azért veszélyesebb a nyílt tagadásnál, mert nem feltűnő: mostanra a kutatók, a
döntéshozók és a közvélemény napirendjét is ez a keret szervezi.[15][16]

III. A halasztás diskurzusai (kb. 2015–)

A harmadik korszak a legfinomabb, és ma is ebben élünk. Lamb
és szerzőtársai tizenkét halasztás-diskurzust rendszereztek négy családba:[17][8]

1. A felelősség átirányítása – „az egyéni felelősség a
lényeg”, „mi kicsik vagyunk, előbb Kína”, „aki maga is repül, az ne beszéljen”.
2. Nem transzformatív megoldások kínálása – „majd a
technológia megoldja”, „elég az önkéntes vállalás”, „a fosszilis energia is
lehet tiszta”.
3. A klímapolitika hátulütőinek hangsúlyozása – „ez a
szegényeket sújtja”, „ez versenyképességi öngyilkosság”, „ez elveszi a
szabadságot”.
4. A megadás – „már úgyis késő”, „alkalmazkodni kell, nem
küzdeni”.

Egyik állítás sem tagadja a klímaváltozást. Mindegyik azt
sugallja, hogy a megoldás nem a mi dolgunk, nem most, nem így, vagy egyszerűen
nem éri meg. 2022 után ehhez jött egy ökumenikus, minden oldalról használható
indoklás, az energiabiztonság – amivel az a baj, hogy igaz, tehát
cáfolhatatlan, és pont ezért tökéletes ürügy.

És van egy negyedik, kellemetlen kategória, amit Paul C.
Stern írt le a Lambékra adott válaszában: a jószándékú halasztás.[19] Amikor a
mi oldalunkon mondja valaki, hogy csak a totális rendszerváltás számít, a
fokozatos lépés hiábavaló; vagy hogy a kibocsátási célszámok úgyis kamuk, minek
foglalkozni velük; vagy hogy már csak az alkalmazkodásra érdemes koncentrálni.
Ezek a mondatok jó szándékúak, gyakran intellektuálisan is védhetők, és
pontosan ugyanaz a hatásuk, mint a lobbistákénak: senki nem kezd hozzá semmihez.

Az ellenszer, ami már létezik

António Guterres ENSZ-főtitkár 2024. június 5-én, a
környezetvédelmi világnapon a fosszilis cégeket a klímakáosz keresztapjainak
nevezte, és felszólította a tagállamokat, hogy a dohányreklámok mintájára
tiltsák be a fosszilis reklámokat, a PR- és reklámügynökségeket pedig arra,
hogy szakítsanak ezekkel az ügyfelekkel.[20] Franciaország bizonyos fosszilis
reklámokat már korábban korlátozott, Hága önkormányzata pedig helyi szinten
kitiltotta őket. A korlátok nyilvánvalók (a francia szabály a közvetlen termékreklámra
vonatkozik, a repülőjegyre és az autóra nem, a szponzorációt pedig nem érinti),
de az irány megvan, és a történelmi analógia is: a dohányreklám betiltása sem
attól működött, hogy meggyőzte a dohányosokat.

7. Miért megy félre a kommunikáció – egyetlen ábra, ami
mindent elmond

Átlagos hatások (azaz Bayes-i regresszióval számított poszterior becslések) beavatkozásonként, az egyes kimeneti változókra. A pontok az átlagot jelölik, a hibasávok a 94%-os kredibilitási tartományt mutatják. A vastagabb hibasávok az interkvartilis terjedelmet jelzik. A függőleges vonalak a kontrollcsoport átlagát mutatják. (A) Meggyőződés, (B) szakpolitika támogatása, (C) az éghajlatváltozással kapcsolatos információk megosztására való hajlandóság a közösségi médiában, és (D) a WEPT-ben elültetett fák száma. A becsült értékeket az S1–S4. táblázatok tartalmazzák.

2024 februárjában megjelent a klímakommunikáció eddigi legnagyobb szabású összehasonlító kísérlete: 63 ország, 59 440 résztvevő, 11
szakértők által javasolt beavatkozás, négy kimeneten mérve. Az eredmények:[21]

- Meggyőződés: a legjobb beavatkozás (a pszichológiai
távolság csökkentése) 2,3 százalékkal erősítette.
- Politikai támogatás: a legjobb (levélírás egy jövőbeli
generáció tagjának) 2,6 százalékkal,
- Megosztási hajlandóság: a legjobb (negatív érzelem
kiváltása) 12,1 százalékkal,
- Tényleges, erőfeszítést igénylő cselekvés
(facsemete-ültetés): egyetlen beavatkozás sem növelte. Több csökkentette.

Marginális hatások (a beavatkozások és a kontrollcsoport közötti különbségként) az éghajlatváltozással kapcsolatos, beavatkozás előtti becsült meggyőződés függvényében.

A vonalak az átlagos hatásméretet jelzik, az árnyékolt területek pedig a 94%-os kredibilitási tartományt mutatják. A jobb átláthatóság érdekében azok a tartományok, ahol a 94%-os kredibilitási tartomány átfedi a nullát, kimaradtak az ábráról. Ahol a beavatkozásoknak ezeknek a kritériumoknak megfelelő pozitív és negatív hatásaik is vannak, ott szaggatott vonal köti össze ezeket a tartományokat. A függőleges szaggatott vonal az átlagos meggyőződést jelzi, amelynél az 1. ábrán látható hatásokat becsülték. (A) Éghajlatváltozással kapcsolatos meggyőződés, (B) szakpolitika támogatása, (C) információmegosztás a közösségi médiában, és (D) a WEPT útján elültetett fák.

Ez a négy szám a klímakommunikáció valódi kritikája.

Először: a félelemkeltés a megosztást növeli, a cselekvést
nem. Vagyis a felháborodás-gazdaság pontosan arra van optimalizálva, ami nem
korrelál azzal, amit el akarunk érni. Minden virálisan terjedő katasztrófaposzt
egy apró teljesítménymutató-győzelem és egy apró vereség a valósággal való
küzdelemben. A rendszer, amiben dolgozunk, jutalmazza a megosztást, és közömbös
a tett iránt.

Másodszor: a hatások jórészt csak a nem szkeptikusoknál
jelentkeztek. Vagyis a meggyőzésre épülő kommunikáció azoknál működik, akik már
meg vannak győzve. Ez egy egészen figyelemre méltó erőforrás-allokáció.

Harmadszor, és ez a legfontosabb tanulság: a kommunikáció nem
a cselekvés motorja, hanem az engedélye. A motor a rendszer: az alapértelmezés,
az ár, az infrastruktúra és a norma. Aki a kommunikációtól várja a
viselkedésváltozást, az olyan, mint aki a menetrend felolvasásával akar buszt
indítani.

Amit érdemes tehát elrontani helyett jól csinálni, öt pontban:

1. Helyi és jelen idejű keret. Nem 2100, hanem tavaly
júliusban a nagymamád lakása. Nem a jegesmedve, hanem a Duna.
2. Egészség és pénz, ne bolygó. Tiszta levegő, alacsonyabb
rezsi, hűvösebb hálószoba. A „mentsük meg a Földet” egy absztrakció; a „ne
haljon bele a szomszéd” nem az.
3. Dinamikus norma. Ne azt mondd, hogy „az emberek 30
százaléka csinálja” – ez azt üzeni, hogy 70 nem. Azt mondd, hogy „egyre többen
csinálják, tavaly óta megduplázódott”. A változás iránya erősebb jelzés, mint a
szint.
4. Hiteles hírvivő a saját törzsből. Egy gazdának egy gazda
mondja el. Egy tűzoltónak egy tűzoltó. Az azonosság többet ér, mint a
szakértelem.
5. Mindig legyen konkrét következő lépés. A
tehetetlenségérzet ellenszere nem a remény, hanem a feladat.

És a leghatékonyabb egyetlen mondat, ami a hamis társas
valóságból következik: „sokkal többen gondolják így, mint hinnéd.”

8. A ház, amit újraépítünk

Nagyon megdöbbentett ez a sztori, amikor olvastam... George
Marshall 2011 után elment Bastropba, Texasba, ahol egy hosszú aszályt követően
a texasi történelem legpusztítóbb erdőtüze égett le, majd elment New Jerseybe,
fél évvel a Sandy hurrikán után, amikor még mindig egész településeket lehetett
látni gyufaszálakra törve. Több mint húsz interjút készített. Az emberek nem
hozták szóba a klímaváltozást.[22]

Nem tagadták. Egyszerűen nem arról beszéltek. A helyi újság
szerkesztője azt mondta neki, hogy persze, ha a klímaváltozásnak közvetlen
hatása lenne rájuk, biztosan írnának róla, de ők inkább Bastrop megyére
koncentrálnak. Az emberek pedig legtöbbször azt emelték ki a katasztrófából,
hogy milyen csodálatos volt látni, mennyire összefogtak.[11]

Ez nem hülyeség és nem is gyávaság. Ez a túlélés nyelvtana. A
katasztrófa után a közösségnek nem elemzésre van szüksége, hanem
összetartozásra; nem okra, hanem történetre. És a történet, ami megszületik,
mindig ugyanaz: nem az, hogy miért égett le, hanem hogy milyen hősiesen építjük
újra. A pszichológiai kutatások szerint ráadásul azok, akik túléltek egy
katasztrófát, hajlamosak a sérthetetlenség hamis érzetére – ahogy az is, aki
karcolás nélkül mászik ki egy karambolból.

A rendszer pedig pontosan ezt a nyelvtant finanszírozza. Az
Egyesült Államokban több mint 30 ezer olyan, súlyosan ismétlődő kárú ingatlan
van a szövetségi árvízbiztosítási programban, amelyeket átlagosan ötször öntött
már el a víz. A kivásárlási tárgyalások jellemzően öt évnél tovább húzódnak, a
biztosítási kifizetés viszont gyorsan érkezik – így sok tulajdonos meg sem
várja a kivásárlást, hanem újraépít, gyakran többedszerre.[23][24] Ez nem
gonoszság. Ez türelmetlenség, plusz egy rossz csatornarendszer. A visszavonulás
lassú és megalázó, az újraépítés gyors és hősies.

A magyar változat ugyanez, csak más díszlettel. Nem
visszavonulunk a mederből, hanem magasabb gátat építünk – és a magasabb gát
mögé aztán beépítünk mindent, mert biztonságban érezzük magunkat. Nem
árnyékolunk, hanem légkondit veszünk. Ez utóbbi egyébként működik: a magyar
hőhullám-halálozási adatokban a legmelegebb megyében, Csongrádban a
legalacsonyabb, nagyjából 20 százalékos a többlethalálozás az intenzív
hőhullámok idején, feltehetően épp azért, mert Szegeden a legmagasabb a
légkondicionált lakások aránya.[25]

És itt zárul be a kör, amiről ez az egész cikk szól. A
klímaváltozás ellen légkondival védekezünk. A légkondi felhajtja az esti
csúcsfogyasztást. Az esti csúcsfogyasztást ezen a nyáron nem tudtuk
kiszolgálni, mert a Duna vize elfogyott és felmelegedett. Erre a miniszterelnök
megkért minket, hogy este öt és tíz között ne használjuk a nagyfogyasztású
gépeket. Hat nap múlva pedig bejelentette, hogy már megint használhatjuk.

Közben a számok, amelyekről senki nem tart kormányinfót: a
2024. júliusi budapesti hőhullám két hete alatt 34 százalékos volt a
többlethalálozás az adott év május–szeptemberi átlagához képest. A 2015–2025-ös
időszak intenzív hőhullámaiban Tolnában 35, Baranyában 28,
Jász-Nagykun-Szolnokban 26, Bács-Kiskunban 25, Békésben és Budapesten 24
százalék körüli heti többlethalálozást mértek. Európában 2022-ben több mint 60
ezer, 2024-ben közel 63 ezer ember halálát hozták összefüggésbe a
hőséggel.[26][27]

Ezekért nincs gyertyagyújtás, nincs kárfelmérés, nincs
helyszíni tudósítás. Mert nem egy helyen és nem egy időben történtek. A
klímaváltozás halottai szét vannak szórva a statisztikában, és ami szét van
szórva, az nem hír. Ami nem hír, az nem esemény. Ami nem esemény, arról nincs
döntés.

9. Hogyan halasztjuk el még a jógyakorlatokat is?

A halasztás ugyanis nem áll meg a klímapolitikánál.
Bekebelezi magát a megoldást is. Az alábbi tíz forma minden szervezetben
megtalálható, ahol valaha dolgoztam, beleértve a sajátjaimat:

1. A pilotpurgatórium. Elindítunk egy kísérleti projektet,
ami sikeres lesz, amiről beszámoló készül, és amit soha nem skálázunk. A pilot
nem a bevezetés első lépése, hanem a bevezetés helyettesítője.
2. A stratégiaírás mint cselekvéspótlék. A dokumentum
elkészülte felszabadítja azt az érzést, hogy megtörtént a dolog. Én ebben
verhetetlen vagyok, tessék elhinni.
3. A mérésbe menekülés. „Előbb legyen pontos adatunk.” Ez az
egyetlen halasztási forma, amit az ember jó lelkiismerettel gyakorolhat, mert
szakmailag védhető, és a végtelenségig folytatható.
4. A felelős kinevezése hatáskör és költségvetés nélkül. Van
fenntarthatósági vezetőnk. Nincs döntési joga és nincs kerete. Van viszont
KPI-ja, ami mások döntésétől függ.
5. A tökéletes mint a jó ellensége. Nem indítunk, amíg a
Scope 3-at nem tudjuk auditálható pontossággal. A Scope 3-at soha nem fogjuk
auditálható pontossággal tudni.
6. A szabályozásra várás. Megvárjuk a végleges
CSRD-értelmezést. Aztán a végleges végleges értelmezést.
7. A következő beruházási ciklus. Idén már be van tervezve a
keret. Jövőre a gazdasági helyzet nem engedi. Aztán tulajdonosváltás lesz.
8. Az önkéntesség fetisizálása. Kérünk az emberektől valamit,
ahelyett hogy átállítanánk az alapértelmezést. A kérés a szervezet nemes
önképét szolgálja, az alapértelmezés a kibocsátást.
9. A krízis utáni ellazulás. Ez a csütörtök esti poszt
műfaja. A veszély elmúlt, a tanulságot elnapoljuk, mert most mindenki fáradt –
és igaza is van, mindenki fáradt.
10. Az ünneplés mint lezárás. „Közösen megcsináltuk” – ez
nyelvtanilag befejezett múlt. A klímaváltozás nem befejezett múlt. Ez a
legveszélyesebb mondattípus az egész listán, mert igaz, csak nem lezárás, hanem
bizonyíték: bizonyíték arra, hogy amit hat napig meg tudtunk csinálni, azt tíz
évig is meg tudnánk, ha lenne rá rendszerünk.

Kotter nyolclépéses változásmodellje szerint sürgősségérzet
nélkül nincs indulás, gyors győzelmek nélkül nincs kitartás, és beágyazás
nélkül minden visszaáll. A magyar energiaválság 2026 augusztusában hat nap
alatt eljutott az első hat lépésig – volt sürgősség, volt irányító koalíció,
volt kommunikáció, volt gyors győzelem –, aztán a hetediknél, a
konszolidációnál, megállt.

10. Mi működik: a fenntartható változásmenedzsment kulcselemei

Egyetlen mondat, ami az egész szakirodalom sűrítménye: a
rendszer erősebb, mint az akarat, ezért a rendszert kell megváltoztatni, nem az
embereket meggyőzni.

Innen a tíz kulcselem.

1. Kockázatként kezelni, nem imázsként. A fenntarthatóságot
ki kell venni a CSR-silóból, és be kell tenni a vállalati kockázatkezelésbe és
a pénzügyi tervezésbe. A kettős materialitás nem jelentési kötelezettség, hanem
gondolkodási keret: mit tesz a világ velünk, és mit teszünk mi a világgal –
mindkettő forintosítva.

2. Tulajdonos, keret, számonkérés: a klímaköltségvetés. Oslo
2016 óta nem klímatervet készít, hanem klímaköltségvetést, amely a városi
pénzügyi költségvetés szerves része, ágazati kibocsátási plafonokkal,
felelősökkel és eltérésjelentéssel. A rendszer megszületésének oka egészen
gyönyörű: a politikusok megunták, hogy a klímaterveket kiküldik a bürokráciába,
ahol soha többé nem hallanak róluk – nekik nem terv kellett, hanem kormányzási
rendszer Az intézkedések „sorai” úgy néznek ki, mint a költségvetési sorok:
becsült kibocsátáscsökkentés, költség, finanszírozási forrás.[28][29] Ma a C40
városhálózat tucatnál több városban futtat klímaköltségvetési pilotot – ez az
egyetlen pilot, amiért kivételesen nem szidom a pilotokat.[30]

3. Belső szénár és bónuszkötés. Ha a beruházási döntéseknél a
szén-dioxid-kibocsátás árnyékárat kap, a szén-intenzív fejlesztés automatikusan
drágább lesz a döntési táblázatban, meggyőzés nélkül. És ha a vezetői változó
bér 15–20 százaléka tudományosan megalapozott klímacélhoz kötött, a téma
átkerül abból a mappából, hogy „értékrend”, abba, hogy „fizetés”.

4. Az alapértelmezések átállítása. A zöld alapértelmezés a
legolcsóbb és legerősebb eszköz, amit ismerünk: vegetáriánus alapmenü
rendezvényen (aki húst kér, kap), kétoldalas nyomtatás, megújuló áramszerződés
alapból. Nem tiltás, nem prédikáció: architektúra.

5. Gyors győzelmek és rövid sprintek. Két-négy hetes,
konkrét, mérhető beavatkozások, amelyek bizonyítják, hogy lehetséges. A
szervezeti tehetetlenség legjobb ellenszere nem az érv, hanem a precedens.

6. A beszerzés mint tőkeáttétel. A közbeszerzés az EU-ban a
GDP nagyságrendileg 14–20 százaléka; ez nem költés, hanem piacteremtés. Oslo a
beszerzéseiben 30 százalékos súlyt adott a környezeti szempontnak, és kimondta,
hogy az önkormányzati építkezéseknek nulla kibocsátásúnak kell lenniük – ettől
nem a városháza lett zöldebb, hanem az egész norvég építőipari géppark.[31]
Ugyanez cégszinten: a Scope 3 nem jelentési probléma, hanem szerződéses kérdés.

7. Bajnokhálózat és pszichológiai biztonság. Minden
részlegből egy elkötelezett ember, felhatalmazással; és olyan légkör, amelyben
meg lehet szólalni, ha a fenntarthatósági állítás és a valóság távolodik
egymástól. A greenwashing nagy része nem hazugságból születik, hanem abból,
hogy senki nem meri a marketingnek megmondani.

8. Külső audit és anti-greenwashing kormányzás. Csak harmadik
fél által hitelesített adatra épülő állítás. Ez unalmas, drága, és ez az
egyetlen, ami hosszú távon megvéd a saját PR-ünktől.

9. Részvétel és tulajdon. A sorsolással összeállított
állampolgári klímagyűlések azért működnek, mert kiveszik a döntést a napi
politikai versenyből, és mert a résztvevők a folyamat végére a saját döntésük
tulajdonosaivá válnak. A közösségi tulajdonú megújuló energia pedig azért, mert
a NIMBY-effektus jelentős része nem esztétikai, hanem tulajdonosi kérdés:
ugyanaz a szélturbina egészen máshogy néz ki, ha van benne részesedésem.

10. Történet és ünneplés – de folytatólagos formában.
Ünnepelni kell, mert enélkül nincs kitartás. Csak nem lezárásként.
„Megcsináltuk” helyett: „ezt megcsináltuk, most jön a következő.”

11. Vissza az útra

Az autó elment. A szarvas túlélte. A Duna Paksnál emelkedni
kezdett, az erőmű újra termel, a légkondi mehet, és ez szuper. Nem az a baj,
hogy fellélegeztünk; a fellélegzés jár. Az a baj, ha a fellélegzés a történet
vége.

Mert a Duna nem követi a Fészbukkot. A Duna vízhozama nem
attól függ, hogy melyik pártot választottuk, hanem attól, hogy hány fokkal
melegebb az Alpok és a Kárpát-medence, mennyi hó esik télen, és mennyit
párologtat el a nyár. Ez a nyár nem bug volt, hanem feature. Jövőre is lesz
augusztus, és az a augusztus, statisztikailag, melegebb lesz a mostani átlagnál.

A jó hír az, hogy a szarvastól egyetlen lényeges dologban
különbözünk. Nem az intelligenciában – abban vitatható az előnyünk. Hanem
abban, hogy mi tudunk vadátjárót építeni. Tudunk térképet rajzolni,
elköltöztetni az utat, áthelyezni a legelőt, sebességkorlátozást bevezetni,
jelzőrendszert telepíteni. A szarvas főleg megdermedni tud a fényszóró előtt.
Mi meg tudjuk változtatni az utat.

Ehhez viszont pontosan azt kell tennünk, amit a legkevésbé
szeretünk: nem a fényszóróba kell néznünk, hanem az útra. Nem a krízisre kell
reagálnunk, hanem a szerkezetre, ami a krízist termeli. Nem meggyőzni kell
egymást, mert – ahogy a számok mutatják – nagyjából már meg vagyunk győzve;
hanem rendszert kell építeni, ami akkor is működik, amikor mind a kilencvenkét
százalék fáradt, elfoglalt és úgy érzi, hogy most nem ér rá erre.

Hat napig meg tudtuk csinálni. Ez nem a záró mondat. Ez a
bizonyíték.

Végjegyzetek

[1]: Telex: [Magyar Péter bejelentette, hogy péntektől nincs
szükség önkéntes
fogyasztáscsökkentésre](https://telex.hu/belfold/2026/08/06/magyar-peter-bejelentette-hogy-pentektol-nincs-szukseg-onkentes-fogyasztascsokkentesre)
(2026. augusztus 6.)

[2]: Index: [Rendkívüli bejelentést tett Magyar Péter,
péntektől megszűnik az önkéntes
fogyasztáscsökkentés](https://index.hu/belfold/2026/08/06/magyar-peter-energiabiztonsag-onkentes-fogyasztascsokkentes-vedelmi-munkacsoport/)
– itt szerepel a 2022-es kormány-előterjesztésre vonatkozó miniszterelnöki
állítás is.

[3]: Duna alacsony vízállása: [mínusz 135 centimétert mértek
Paksnál, 28,6 fokos vízhőmérséklet, 2000 MW helyett 230
MW](https://www.bama.hu/orszag-vilag/2026/08/duna-alacsony-vizallasa-2) (2026.
augusztus)

[4]: 444: [Akár fél méterrel is megdöntheti a Duna az
alacsony vízállás rekordját Paksnál, Budapestnél pedig 0 centi alá
süllyedhet](https://444.hu/2026/07/31/akar-fel-meterrel-is-megdontheti-a-duna-az-alacsony-vizallas-rekordjat-paksnal-budapestnel-pedig-0-centi-ala-sullyedhet)

[5]: Telex percről percre: [hőség, hőhullám, energiakrízis,
aszály, vízhelyzet, Paksi
Atomerőmű](https://telex.hu/belfold/2026/08/01/hoseg-hohullam-energia-krizishelyzet-aszaly-vizhelyzet-paksi-atomeromu)
– szlovák segítségajánlat, melegrekordok, mentőszolgálati vízspórolás. További
háttér: [444, energiaválság percről
percre](https://444.hu/2026/08/03/hoseg-klimakatasztrofa-vizhiany-es-energiavalsag-percrol-percre)

[6]: Privátbankár: [Győzelmet hirdetett Magyar Péter –
mindenki visszatérhet a
megszokotthoz](https://privatbankar.hu/cikkek/kozerdeku/gyozelmet-hirdetett-magyar-pete-megszokott.html);
illetve Portfolio: [Energiakrízis: rekordhőség, kicsit magasabb Duna](https://www.portfolio.hu/gazdasag/20260806/energiakrizis-rekordhoseg-kicsit-magasabb-duna-kiszarado-patakok-es-folytatodo-energia-es-viztakarekossag-orszagszerte-854452)

[7]: Portfolio: [A számok nem hazudnak: ettől tartanak
leginkább a
magyarok](https://www.portfolio.hu/gazdasag/20251023/a-szamok-nem-hazudnak-ettol-tartanak-leginkabb-a-magyarok-793974)
– Eurobarometer, 2025 tavasz.

[8]: NMHH Médiapiaci Jelentés 2025: [A klímaváltozás online
médiaképe](https://nmhh.hu/kiadvany/1/Mediapiaci_Jelentes_2025/33/A_klimavaltozas_online_mediakepe)
– Eurobarometer-adatok a hatások mindennapi tapasztalásáról, valamint a hazai
híradók klímatartalmának arányáról.

[9]: Qubit: [A magyarok többségét nem érdekli annyira a
környezet védelme, hogy feláldozzák miatta az
életszínvonalukat](https://qubit.hu/2025/02/21/a-magyarok-tobbseget-nem-erdekli-annyira-a-kornyezet-vedelme-hogy-felaldozzak-miatta-az-eletszinvonalukat)
– ISSP-adatok.

[10]: Bodor Ákos – Varjú Viktor és szerzőtársaik: [A
klímaváltozáshoz való viszonyulás a magyar társadalomban: tagadás, aggodalom és
cselekvés](https://socio.hu/index.php/so/article/view/1043), Socio.hu;
összefoglaló: [Portfolio/KRTK](https://www.portfolio.hu/krtk/20240518/a-magyarok-felnek-az-egyik-legjobban-a-klimavaltozastol-megis-alig-tesznek-ellene-valamit-686525)

[11]: George Marshall: Don’t Even Think About It: Why Our
Brains Are Wired to Ignore Climate Change (Bloomsbury, 2014). A 2. fejezet a
bastropi és a Sandy utáni interjúkról szól, a 17. fejezet címe Don’t Even Talk
About It, és a klímacsend „láthatatlan erőteréről” szól. Fejezetenkénti
összefoglaló:
[curlewkeep.name](https://curlewkeep.name/Books/Political/MarshallG/MarshallGNoThink.html)

[12]: Sparkman, G., Geiger, N., Weber, E. U. (2022):
[Americans experience a false social reality by underestimating popular climate
policy support by nearly
half](https://www.nature.com/articles/s41467-022-32412-y), Nature
Communications 13:4779.

[13]: The Conversation: [Banks retreat from climate change
commitments – but it’s business more than
politics](https://theconversation.com/banks-retreat-from-climate-change-commitments-but-its-business-more-than-politics-265176)
– a Net-Zero Banking Alliance 2025. augusztus 27-i felfüggesztése, a BP és a
Shell visszavonulása, a BCG becslése a fizikai kockázatokról.

[14]: DevelopmentAid: [Corporate climate scorecard
2025](https://www.developmentaid.org/news-stream/post/202896/which-major-companies-failed-on-climate-action-in-2025)
– az Eni tervei, a bankok és vagyonkezelők kilépései.

[15]: Supran, G., Oreskes, N. (2021): [Rhetoric and frame
analysis of ExxonMobil’s climate change
communications](https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2590332221002335),
One Earth 4(5).

[16]: Inside Climate News: [From Denial to Ambiguity: A New
Study Charts the Trajectory of ExxonMobil’s Climate
Messaging](https://insideclimatenews.org/news/13052021/exxon-mobil-communications-messaging-research/)

[17]: Lamb, W. F. et al. (2020): [Discourses of climate
delay](https://www.cambridge.org/core/journals/global-sustainability/article/discourses-of-climate-delay/7B11B722E3E3454BB6212378E32985A7),
Global Sustainability 3, e17.

[18]: Carbon Brief vendégposzt: [How ‘discourses of delay’
are used to slow climate
action](https://www.carbonbrief.org/guest-post-how-discourses-of-delay-are-used-to-slow-climate-action/)
– a 12 típus közérthető bemutatása példákkal.

[19]: Stern, P. C. (2020): [Well-meaning discourses of
climate
delay](https://www.cambridge.org/core/journals/global-sustainability/article/wellmeaning-discourses-of-climate-delay/4A4563E15F88BE2CD37876731F241B6B),
Global Sustainability 3, e35.

[20]: The Good Lobby: [Time to ban fossil fuel
advertising?](https://thegoodlobby.eu/time-to-ban-fossil-fuels-advertising/) –
Guterres 2024. június 5-i beszéde, a francia szabályozás korlátai, a hágai
tilalom. Magyarul: [Köpönyeg](https://koponyeg.hu/hireso/2024/09/reklamtilalom-fosszilis-energia)

[21]: Vlasceanu, M. et al. (2024): [Addressing climate change
with behavioral science: A global intervention tournament in 63
countries](https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.adj5778), Science
Advances 10(6), eadj5778.

[22]: George Marshall interjúja a szélsőséges időjárás utáni
klímakommunikációról: [Resilience.org,
2014](https://www.resilience.org/stories/2014-03-20/george-marshall-on-communicating-climate-change-following-extreme-weather-events/)

[23]: New America: [Managed Retreat Makes Sense, but the
Current Approach Is Not
Working](https://www.newamerica.org/insights/beyond-rebuilding/managed-retreat-makes-sense-but-the-current-approach-is-not-working/)
– a 30 ezernél több súlyosan ismétlődő kárú ingatlanról és a kivásárlások öt
évet meghaladó átfutásáról.

[24]: Mach, K. J. et al. (2019): [Managed retreat through
voluntary buyouts of flood-prone
properties](https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.aax8995), Science
Advances.

[25]: Heol: [Tényleg több ember hal meg a hőség
miatt?](https://www.heol.hu/helyi-kozelet/2026/07/hohullam-elemzes-heves-megye-markhot-ferenc-korhaz)
– a csongrádi adat és a légkondicionált lakások aránya közötti feltételezett
összefüggés.

[26]: Szabó Péter – Pongrácz Rita: [Megmutatják a megyei
adatok, hol növelik leginkább a halálozást a
hőhullámok](https://masfelfok.hu/2026/07/07/megmutatjak-a-megyei-adatok-hol-novelik-leginkabb-a-halalozast-a-hohullamok/),
Másfélfok, 2026. július 7. (HungaroMet, KSH és NEAK adatok, 2015–2025, heti
bontásban.)

[27]: Euronews: [Magyar kutatók megvizsgálták, melyik
megyékben nőtt a hőhullámok okozta
halálozás](https://hu.euronews.com/egeszseg/2026/07/07/magyar-kutatok-megvizsgaltak-melyik-megyekben-nott-a-hohullamok-okozta-halalozas)
– megyei többlethalálozási adatok, valamint az európai hőséghalálozás
nagyságrendje 2022-ben és 2024-ben.

[28]: WRI: [Oslo’s ‘Climate Budget’ Is Building a Cleaner
City](https://www.wri.org/insights/oslo-climate-budget) – benne Heidi Sørensen
magyarázata arról, miért kellett kormányzási rendszer a klímaterv helyett.

[29]: C40 Knowledge Hub: [Climate Strategy for Oslo towards
2030](https://www.c40knowledgehub.org/s/article/Climate-Strategy-for-Oslo-towards-2030?language=en_US)
– a klímaköltségvetés mint az éves városi költségvetés integrált része, ágazati
kibocsátási plafonokkal.

[30]: WRI Ross Center Prize for Cities: [The Climate
Budget](https://prizeforcities.org/project/climate-budget) – a modell
terjedése, a C40 pilotprogramja több mint 12 városban.

[31]: Michael Shank: [Oslo, Europe’s Climate Budget
Trailblazer](https://michaelshank.medium.com/oslo-europes-climate-budget-trailblazer-37f8f31a46c7)
– a beszerzési szempontrendszer 30 százalékos környezeti súlyozásáról és a
nulla kibocsátású építkezési előírásról.

---

További, a szövegben hivatkozott alapművek: Robert Gifford: The
Dragons of Inaction (American Psychologist, 2011) · Per Espen Stoknes: What We
Think About When We Try Not To Think About Global Warming (2015) · Kari Marie
Norgaard: Living in Denial (MIT Press, 2011) · Anja Kollmuss – Julian Agyeman: Mind
the Gap (Environmental Education Research, 2002) · Elke U. Weber: Why Global
Warming Does Not Scare Us (Yet) (Climatic Change, 2006) · Matthew Hornsey et
al.: Meta-analyses of the determinants and outcomes of belief in climate change
(Nature Climate Change, 2016) · Susan Clayton: Climate anxiety (Journal of
Anxiety Disorders, 2020) · Naomi Oreskes – Erik Conway: Merchants of Doubt
(2010) · Geoffrey Supran – Naomi Oreskes: Assessing ExxonMobil’s climate change
communications 1977–2014 (Environmental Research Letters, 2017) · Natalie
Slawinski – Pratima Bansal: Short on Time (Organization Science, 2015) · Tobias
Hahn et al.: Cognitive Frames in Corporate Sustainability (AMR, 2014) · Timo
Busch – Stefan Lewandowski: Corporate Carbon Performance Metrics (Journal of
Industrial Ecology, 2016) · Magali Delmas – Vanessa Burbano: The Drivers of
Greenwashing (California Management Review, 2011) · Frances Bowen: After
Greenwashing (Cambridge UP, 2014) · Jeffrey Pfeffer – Robert Sutton: The
Knowing-Doing Gap (Harvard Business Press, 2000) · Anthony Giddens: The
Politics of Climate Change (Polity, 2009) · Rebecca Willis: Too Hot to Handle?
(Bristol UP, 2020) · Matto Mildenberger: Carbon Captured (MIT Press, 2020) ·
Scott Barrett: Environment and Statecraft (Oxford UP, 2003) · David G. Victor: Global
Warming Gridlock (Cambridge UP, 2011) · Elinor Ostrom: A Polycentric Approach
for Coping with Climate Change (World Bank, 2009) · John Kotter nyolclépéses
változásmodellje.

A legnagyobb különbség oka a földtulajdon-szerkezet múltjában keresendő.

Magyarországon a második világháború után a téeszesítés (kollektivizálás) során a kisbirtokokat egybemosták, hogy hatalmas gépekkel lehessen művelni őket. A rendszerváltás után is megmaradt ez a nagytáblás szerkezet. Marche tartományban ezzel szemben évszázadokon át az úgynevezett mezzadria (feles bérlet) rendszere uralkodott.¹ A földesúr a birtokát kis egységekre (podere) osztotta, amelyeket egy-egy parasztcsalád művelt. A termény felét leadták, a felét megtartották. Ahhoz, hogy a család túléljen, a saját kis parcelláján mindent meg kellett termelnie: gabonát, szőlőt, olívát, zöldséget. Ez a kényszerű önellátás alakította ki a mai napig látható, apró parcellás mozaikot.²

Egy dolgot azért tegyünk hozzá, mert enélkül hazug lenne a kép: a mezzadria nem valami éltető idill volt, hanem egy kőkemény függőségi viszony, amit Olaszországban 1964-ben tiltottak be új szerződésekre, és amit végleg csak 1982-ben számoltak fel.³ Amit ma turistaként megcsodálok, az tehát egy régen megszűnt kizsákmányolási forma tájba dermedt lenyomata. Ráadásul ez a lenyomat kopik: a régió középső részén, Ancona és a Musone-völgy környékén az elmúlt évtizedekben 12–14 százalékkal zsugorodtak a hagyományos mezőgazdasági tájszerkezetű területek.⁴ A patchwork takaró tehát nem erős, hanem foszlik.

A mezsgye mint termelőeszköz

Nálunk az Alföldön a traktorok útjában álló fasorokat, bokrosokat nagyrészt kivágták. Marche-ban viszont ezeknek kritikus funkciójuk van:

• Erózióvédelem. Marche alapvetően domb- és hegyvidék. Ha a meredek lejtőket egyben szántanák fel, az eső azonnal lemosná a termőtalajt. A parcellák közötti mezsgyék, bokorsávok és erdőfoltok megfogják a vizet és a földet. Hogy ez mennyire nem elméleti kérdés: Marche azon három olasz régió egyike – Emilia-Romagna és Lombardia mellett –, ahol a domb- és hegyvidéki terület több mint húsz százalékát érinti földcsuszamlás, és a tartomány területének több mint 18 százaléka kitett magas környezeti kockázatnak.⁵ Egy marche-i dombvidéki vízgyűjtőn végzett mérés szerint a talaj- és tápanyagveszteség olyan mértékű, hogy a kutatók szerint sürgősen fel kellene hagyni az őszi esőzések elé csupasz talajt táró szántással.⁶

• Mezővédő erdősávok. A tenger felől érkező erős szeleket törik meg, védve a kultúrnövényeket.

• Ökológiai folyosók. Ezek a vadon maradt sávok adnak otthont a hasznos rovaroknak és madaraknak, amelyek természetes úton korlátozzák a kártevőket.

Itt érdemes megállni egy pillanatra, mert a magyar történet nem egészen az, aminek elsőre látszik. Nálunk ugyanis nemcsak elmulasztottunk erdősávot telepíteni – hanem előbb telepítettünk, aztán kivágtuk. 1950 és 1961 között több mint 106 ezer hektáron létesült mezővédő erdősáv és liget az országban. Aztán jött az 1961. évi VII. törvény a földvédelemről, amelynek végrehajtása során felül kellett vizsgálni az erdősávokat, facsoportokat és fasorokat – merthogy a mezőgazdasági művelés alatt álló terület fogyását kellett megállítani. A korábban hangoztatott jótékony hatások eltörpültek a nagytáblás gazdálkodás és a gépesítés érvei mellett.⁷ Az eredmény: 1970 és 1985 között az ország keleti felében több mint 2300 hektár mezővédő erdősávot és erdőt, valamint mintegy 6000 kilométer fasort semmisítettek meg.⁸ A tájat tehát nem elfelejtettük megvédeni, hanem egy jogszabállyal, tudatosan bontottuk le. A dolog pikantériája, hogy a szakirodalom szerint a világon elsőként éppen Magyarországon telepítettek széltörő erdősávot – 1802-ben, Fenyőfőn, a futóhomok megkötésére.⁹

Nem tömegtermelés, hanem érték

Magyarország sajnos még mindig sok alapanyagot exportál alacsony profit mellett. Az arányokat érdemes pontosan tudni, mert a helyzet árnyaltabb annál, mint amit a közbeszéd sugall: 2025-ben a feldolgozatlan termékek az agrárexport árbevételének már „csak” 22 százalékát adták, szemben a 2014–2017-es 31–33 százalékkal. Csakhogy a külkereskedelmi többlet szerkezete árulkodóbb: az aktívum 29 százaléka jött feldolgozatlan, 58 százaléka elsődlegesen feldolgozott termékből, és mindössze 31 százaléka késztermékből.¹⁰ Vagyis a magyar agrárium javult, de továbbra is túl gyakran az értéklánc elején ad el. A legszebb illusztráció a tej: nyerstejből nettó exportőrök vagyunk, sajtból, túróból, joghurtból nettó importőrök.¹¹

Marche ezzel szemben a magas hozzáadott értékre épít. Mivel a dombvidéken nem lehet végtelen mennyiségű tömegárut termelni, a minőségre mentek rá. Kiváló minőségű durumbúzát termesztenek, amit helyben, családi tésztagyárakban dolgoznak fel. Tökéletes példa erre a Maccheroncini di Campofilone, egy cérnametélt vékonyságú tojásos tészta, amely 2013 novembere óta földrajzi árujelzős (IGP) védelmet élvez – ez volt az első és máig az egyetlen olasz tojásos tészta, amely ezt megkapta.¹² Durumbúzadarából és friss tojásból készül, víz nélkül; ezért lehet ilyen vékonyra sodorni, és ezért fő meg egyetlen perc alatt.¹³

Mi személyesen az egyik tésztagyár, a Spinosi tulajdonosának fiától vásároltunk a gyár melletti szaküzletben. Két dolog is szép ebben. Az egyik, hogy a Spinosi család neve nem véletlenül ismerős: Nello Spinosi neve magában az IGP-termékleírásban szerepel, mint az első campofilonei maccheroncini-műhely tulajdonosa. Vagyis egy uniós jogi aktus rögzíti egy konkrét helyi ember nevét.¹⁴ A másik, hogy nemrég Stanley Tucci is megfordult ott: a Tucci in Italy második évadának Marche-epizódja – amely 2026 májusában került fel a Disney+-ra – nagyrészt a Spinosi családról és a maccheronciniről szól.¹⁵ Az 1933-ban alapított cégnél a mai napig kézzel mossák és ütik fel a tojásokat.¹⁶

És most jön az, amitől nekem elszorult a torkom. A magyar gabonaexport első számú célországa Olaszország.¹⁷ Vagyis nagy eséllyel magyar búza is beleépül abba az értékláncba, amelynek a végén a világhírű, IGP-védett, prémium áron eladott olasz tészta áll. Mi adjuk az alapanyagot, ők a történetet – és a történet ára a magasabb.

Agriturismo, biokörzet, napelem

A másik hajtóerő az agriturismo, az agrárturizmus. A gazda nemcsak eladja a bort és az olívaolajat, hanem szállást ad a turistának, és helyi ételeket főz rá. Így a mezőgazdaság és a turizmus bevételei összeadódnak. A méretekkel viszont vigyázni kell: Olaszországban 2022-ben 25 849 engedélyezett agriturismo működött – impozáns szám, tíz év alatt közel 24 százalékos növekedés –, de ez az összes mezőgazdasági üzem 2,3 százaléka, és a nemzeti agrártermelés értékének 2,6 százalékát adja.¹⁸ Az agriturismo tehát nem az olasz mezőgazdaság gerince, hanem egy nagyon jól elhelyezett mankó: a létesítmények 53 százaléka dombvidéken van, vagyis pont ott, ahol a puszta növénytermesztés önmagában nem lenne kifizetődő.¹⁹

Marche az ökológiai gazdálkodásban is az élmezőnyben van, bár itt is érdemes pontosítani. A régióban a mezőgazdasági terület nagyjából 28–30 százaléka bio, ami majdnem duplája az olasz átlagnak – de nem országos rekord, Toscana és Calabria 35 százalék fölött jár.²⁰ Amiben viszont Marche tényleg első: itt jött létre 2021-ben Európa legnagyobb biodistrettója, a Distretto Biologico delle Marche, amely nem egy-egy településcsoportra, hanem az egész régióra terjed ki, mintegy 2100 gazdasággal, 71 ezer hektárral és 100 millió eurós árbevétellel.²¹ Vagyis Marche elsősorban nem a hektárszámban, hanem a szervezettségben verte meg a többieket – ami, ha jobban belegondolok, épp ugyanaz a mozaikos logika, csak intézményi szinten.

Bizonyos területeken itt is megjelentek a napelemparkok, de a szabályozás szigorúbb, hogy ne csúfítsák el a történelmi látképet. Terjedőben van az agrivoltaikus rendszer, ahol a napelemek magas tartószerkezeteken vannak, így alattuk megmaradhat a legelő vagy bizonyos mezőgazdasági kultúra. Ez Olaszországban nem szemlélet kérdése, hanem tételes jog: a 2024-es „mezőgazdasági rendelet” (DL 63/2024, 5. cikk) egyenesen megtiltotta a talajra fektetett napelemek telepítését mezőgazdasági területen – kivéve, ha az agrivoltaikus, azaz a panelek legalább 1,3 méterre (állattartás) vagy 2,1 méterre (növénytermesztés) vannak a talajtól. A tilalmat az olasz Alkotmánybíróság 2026 nyarán jogszerűnek mondta ki.²² Olaszország tehát nem tiltja a napelemet a földeken: azt tiltja, hogy a napelem elvegye a földet.

Nálunk a helyzet nem az, hogy nincs rá esély – hanem hogy egyetlen rendeleten múlik. A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény 9. §-a ugyanis már ma is kimondja, hogy nem minősül más célú hasznosításnak a napenergiát „a törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározottak szerinti agrofotovoltaikus rendszer szerint” felhasználó erőmű. Csak épp az a bizonyos végrehajtási rendelet évek óta nem született meg, így a mondat szinte felesleges a törvényben.²³ A szakma ezt régóta szóvá teszi: az agri-PV hazai elterjedését jelenleg a hiányzó végrehajtási szabályok gátolják, holott remek megoldás lenne a brutális UV ellen, és jó kiegészítés a csökkenő termésátlagok idejében – anélkül, hogy felszámolnánk a természetet.²⁴

Alkalmazkodás a szárazsághoz

Bár Marche közel van a tengerhez, a klímaváltozás miatt a nyarak rendkívül aszályosak, a csapadék pedig kiszámíthatatlan, villámárvízszerűen zúdul le. Ismerős. A gazdák viszont már rég megkezdték az ehhez való adaptációt.

• *Dombvidéki tározók (laghetti collinari).* A domboldalak alján apró, mesterséges záportározókat alakítottak ki: télen felfogják a lezúduló esőt, nyáron ebből öntöznek. Ez ma már országos program is: az ANBI és a Coldiretti „Piano Laghetti” terve 10 ezer kis és közepes tározót irányoz elő 2030-ig. Az arányérzék kedvéért: 2023 elején ebből 223 projekt volt kivitelezésre kész, azaz a terv nagyjából két százaléka. Olaszország a lehulló csapadék 11 százalékát tárolja, szemben a hetvenes évek 15 százalékával.²⁵ Marche vidékfejlesztési programja külön nevesíti a víztározók és esővízgyűjtők létesítését.²⁶

• Csepegtető öntözés. Terjed, és a támogatási rendszer tolja is – de azért ne higgyük, hogy minden olajfaliget öntözött; a marche-i olívatermesztés jelentős része ma is csapadékfüggő.

• Talajmegújítás. A biotermelők nagy hangsúlyt fektetnek a talaj humusztartalmának növelésére (komposztálás, takarónövények), mert a magas humusztartalmú talaj szivacsként issza be és tartja meg a nedvességet, szemben a kiszáradt, porló földdel.

Egy fontos ellenvetés

Amikor ezt a szöveget először megírtam, Tkacsik Márta a következőt fűzte hozzá:

„Nem mindenütt ilyen, sajnos. Északon a Po folyó mentén vagy a súlyosan monokulturássá vált Puglia, ahol szintén sikerült minden mozaikosságot kiirtani az EU-s területalapú támogatásokkal, mára már nem ilyen. Azok ma élhetetlen területek. Mint ahogy Spanyolország nagy része sem ilyen szép, csak oda nem mennek a turisták. Bejártam Andalúziát is, a belső részek tragikusak.

Extremadura már száz éve Európa legaszályosabb vidéke (nemhiába ez a legritkábban lakott térsége Európának). Ők már régen regeneratívan gazdálkodnak: a tölgyes, paratölgyes ültetvények alatt szarvasmarha, birka és disznó legelészik, nincs talajbolygatás, gyomirtás, úgy, mint az andalúz narancsültetvények alatt. Őket nem kényeztette el a jó sors (amúgy a vándormadarak paradicsoma, ha valakit ez érdekelne).

A tavaszi csapadékot nagy, ásott (sima, semmi beton!) gödrökben tartják meg őszig. Onnan iszik a jószág. Másféle gazdálkodáshoz (zöldség-, gyümölcs) nincs elegendő víz már régen.

Vannak szép, diverz részek a mediterrániumban, nem kétséges, és valóban a támogatott agriturismo miatt leginkább. És a strukturális diverzitás megmaradása miatt, ami szintén az agriturismonak köszönhető (bár a toszkán dombokon 10 kisgazdaság tulajdonosából 9 külföldi… ugyanis ők is jogosultak voltak a támogatásokra).

Egy szó, mint száz: nekünk az általad bemutatott gazdálkodást kellene mintaként használnunk.”

Nézzük meg akkor az ellenvetést kicsit részletesebben! És egyben javaslom mindenkinek, hogy kövesse írásait minden felületen!

A pugliai rész sajnos fájdalmasan igaz, sőt tankönyvi. A régióban ma mintegy 60 millió olajfa áll, gyakorlatilag összefüggő monokultúrában. 2013 óta pusztít a Xylella fastidiosa: a fák nagyjából egyharmada fertőzött, 2013 és 2019 között egyedül a régió déli részén 54 ezer hektárnyi olajfaültetvény sérült súlyosan, és a szakértői becslés szerint az ökoszisztéma-szolgáltatások rövid távon 34 százalékkal estek vissza.²⁷ A monokultúra pontosan azért végzetes, mert a baktérium megszakítás nélkül ugrálhat fáról fára – nincs mozaik, ami lelassítaná.²⁸ A helyreállítást ma már úgy tervezik, hogy sövényeket, fasziget-foltokat, nagyobb tőtávolságot építenek be: vagyis vissza a mozaikhoz.²⁹ Egy pontosítás azért ide kívánkozik: a pugliai olajfa-egyeduralom nem uniós találmány, évszázados gyökerei vannak – az uniós olívatámogatási rendszer inkább felerősítette és bebetonozta, semmint létrehozta volna.

Extremadura esetében két számot ki kell igazítani. Nem Európa legaszályosabb vidéke – Spanyolország egyik legszárazabb régiója, területének mintegy 70 százaléka félszáraz vagy mediterrán besorolású, de az európai szárazsági csúcstartó a Tabernas-sivatag Almería tartományban, ahol 250 mm alatt van az éves csapadék.³⁰ És nem Európa legritkábban lakott térsége: nagyjából 25 fő/km², ami Spanyolországon és Nyugat-Európán belül tényleg a legalacsonyabbak közé tartozik, de az északi országok belső területeitől fényévekre van.³¹ Ami viszont maradéktalanul igaz: a dehesa valóban ősi agro-szilvo-pasztorális rendszer, Extremadurában 1,4–2,2 millió hektáron, ahol több mint 3 millió juh, 1,5 millió szarvasmarha és 1,5 millió ibériai sertés legel a tölgyek és paratölgyek alatt.³² És igen, madárparadicsom: november és február között daruk tízezrei telelnek itt, mellettük túzok, reznek, fehér és fekete gólya, pusztaityúk, szalakóta.³³

Csak épp – és ez fontos – a dehesa sincs jól. A szakirodalom talajerózióról, fapusztulásról és mindenekelőtt a fafelújulás kritikus hiányáról ír: a tölgyek öregszenek, az utánpótlás elmarad, a legeltetési intenzitás sok helyen a rendszer eltartóképessége fölé nőtt.³⁴ Vagyis a dehesa nem egy stabil, örökmozgó regeneratív gép, hanem egy évezredes rendszer, amit épp most kezdünk elhasználni.

A toszkán „tízből kilenc külföldi” állítást nem tudtam alátámasztani. A jelenség létezik – a Chiantit évtizedek óta hívják gúnyosan „Chiantishire”-nek –, de olyan statisztikát, ami ezt az arányt igazolná, nem találtam. Amit viszont találtam: 2023-ban Olaszországban először előzték meg a külföldi agriturismo-vendégek a belföldieket.³⁵ Az is árnyalja a képet, hogy a strukturális diverzitás megmaradása nem kizárólag az agriturismónak köszönhető – legalább annyira a domborzatnak, és annak, hogy Olaszországban a tájvédelemnek jogi ereje van: Puglia például külön regionális törvénnyel (14/2007) védi a „műemlék” olajfákat.³⁶

Akkor most nálunk hol van ilyen?

Két irányban érdemes nézni: hol maradt meg magától, és hol csinálják vissza tudatosan.

Zala, avagy amit a domborzat megvédett

A zalai táj azért néz ki másképp, mint az alföldi, mert egyszerűen nem lehetett belőle nagytáblát csinálni. A Zalai-dombságot sűrű, csaknem párhuzamos, mélyen bevágódó völgyek szabdalják fel; ez a tagoltság még a nagyobb falvak kialakulásának sem kedvezett, innen a jellegzetes „szeges” településtípus.³⁷ Ahol a gép nem fordul, ott a mezsgye megmarad.

De van egy ennél érdekesebb, intézményi párhuzam is a mezzadriával. A dunántúli, kisparcellás szőlőhegyek tájszerkezetét nem a domborzat őrizte meg egyedül, hanem a hegyközségi önkormányzat: a szőlőterületek sajátos középkori jogállása hozta létre és tartotta fenn azt a közösséget, amely a szőlőhegyek sokféleségét kitermelte. Zalából, Bocföldétől Gutorföldéig, Salomvártól a megyei statútumokig egész levéltárnyi hegyközségi artikulus maradt fenn a 18–19. századból.³⁸ Vagyis nálunk sem a jóság vagy az ökológiai tudatosság csinálta a mozaikot, hanem – ahogy Marche-ban is – egy jogi-tulajdoni kényszer.

A birtokszerkezeti különbség számokban is látszik. A hazai földpiaci hirdetések elemzése szerint a szántóknál Jász-Nagykun-Szolnok vármegye vezet a legnagyobb medián parcellamérettel (1,66 ha), az erdőknél viszont a szélsőségek beszédesek: Komárom-Esztergomban a medián erdőparcella 15,33 hektár, Zalában viszont mindössze 1,21.³⁹

És itt jön a magyar tájhasználat legfájdalmasabb pontja. Ezek parcella-adatok, nem tábla-adatok. Nálunk ugyanis a tulajdon apró, a művelés viszont óriási: a bérleti rendszer nagytáblákká olvasztja össze a szétaprózott parcellákat. Vagyis a magyar táj a két világ rosszabbik felét kapta – az olasz aprózottság adminisztratív terhét az alföldi nagytábla ökológiai kockázatával együtt.

Kiszombor, avagy amit visszacsinálnak

Ha valaki egyetlen magyar gazdaságot akar megnézni, amelyben együtt van minden, amit fentebb Marche-ról írtam, akkor Kiszomborra menjen, Szeredi Attila és fia, András 1200 hektáros családi gazdaságába.

Ők ugyanis pontosan azt csinálják, amit az olasz dombvidék évszázadok alatt kényszerből megtanult – csak tudatosan, csernozjomon és réti agyagon.

Mezsgye helyett 30 méter. Az Alföldről szinte teljesen eltűnt a régi mozaikos tájszerkezet, kilométereken át nincs bokorsáv, szabad utat engedve a szélnek és az eróziónak. A Szeredi gazdaságban ezért 30 méter széles, többlépcsős széltörő erdősávokat telepítettek, piramis-keresztmetszettel: kívül gyepszint, majd alacsony cserjés, aztán vadgyümölcsök (táplálék és fészkelőhely), középen gyorsan növő nyárok és keménylombúak. A magas nyárfák egyben leshelyek is az egerészölyveknek, barna rétihéjáknak, békászó sasoknak és a Romániából átjáró vörös kányáknak.⁴⁰

Rovar és madár mint növényvédőszer. A pocokgradáció ellen nem méreggel, hanem a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel kötött partnerséggel védekeznek: a család fizette az anyagköltséget, a madárvédők építették az odúkat, közösen tették ki őket. Vörös vércse-, szalakóta-, gyöngybagoly- és kuvikodúk kerültek az ártéri területekre és csatornapartokra, sőt az országban elsőként mesterséges vércsetelepeket is kialakítottak leásott akácoszlopokból – amiket a madarak azonnal birtokba vettek.⁴¹

Talajtakarás mint vízgazdálkodás. A no-till táblákon a 365 napból több mint 270 napon át élő növényi takaró vagy vastag mulcsréteg fedi a felszínt; a mulcs harmatcsapdaként működik, és drasztikusan csökkenti a talajfelszín hőmérsékletét. A 2026-os júniusi hőhullámban, amikor országszerte „furulyázott” a kukorica – vagyis összesodorta a levelét, hogy kevesebbet párologtasson –, náluk szélesen lehajló, élénkzöld levelekkel állt.⁴²

És igen: vertikális integráció, olasz módra. A gazdaság durumbúzából 4–6, nem ritkán 7–8 tonnát takarít be hektáronként – abból a búzafajtából, amit az olaszok szeretnek a legjobban.⁴³ Emellett oregánót termesztenek, jelenleg 25 hektáron, jövőre bő 50-en, kizárólag előzetes megállapodás alapján, fix piacra. Ahogy Attila mondja: az oregánóra is van vevő.⁴⁴

Egyetlen mondata van ennek a riportnak, amit szerintem be kellene keretezni és kifüggeszteni minden agrárkamarai irodában: egy harminctulajdonosú, osztatlan közös bérleményben senki nem fog 30 méter széles erdősávot ültetni.⁴⁵ Ez ugyanaz a felismerés, amit a mezzadria négyszáz év alatt intézményesített: a tájat az műveli meg jól, akinek van oka húsz év múlva is odanézni.

És még páran

• Lendvadedes, Zala – DEDES Agroökológiai Projekt. Közel 300 hektáros modellgazdaság, hazánk egyik legismertebb regeneratív bemutatóhelye, ahol a természetvédelmi célú legeltetés, a talajmegújító gazdálkodás és az alacsony inputigényű állattartás egyetlen rendszert alkot. 2026 júniusában a Nemzeti KAP-hálózat szervezésében közel negyven magyar és külföldi – köztük német – gazda és szaktanácsadó járta be.⁴⁶ Ha valahol, akkor itt látszik, hogy a zalai domborzat nem hátrány, hanem egy másfajta üzleti modell alapja.

• Kukutyin Műhely, Ferencszállás. Szabó Attila, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének elnöke saját gazdasága.⁴⁷

• Jakabszállás. A TMG évente rendezett Talajélet Konferenciája és szakkiállítása mára Közép-Európa legnagyobb regeneratív mezőgazdasági rendezvényévé nőtte ki magát.⁴⁸

Egy hűvös adat a lelkesedés ellensúlyozására, szintén a TMG holdudvarából: Kökény Attila mérései szerint a mezővédő fasor hatása nagyjából száz méteren túl már nem mutatható ki.⁴⁹ Az erdősáv tehát nem varázslat, hanem infrastruktúra – annyit tud, amennyit telepítünk belőle.

A jogi keret, kivételesen, adott

Amit ritkán mondok: ebben az egy kérdésben a szabályozás nem akadály. A 2023-tól induló KAP-ban az agrár-erdészeti rendszerek által elfoglalt mezőgazdasági terület már egyértelműen nem esik ki a támogatható területből, vagyis a mezővédő fasor, erdősáv vagy a gyepen telepített faegyed által elfoglalt föld továbbra is jogosult a közvetlen területalapú támogatásra – sőt az agrár-ökológiai program elemeként és tájelemként is beszámítható.⁵⁰ Külön pályázati felhívás is fut agrár-erdészeti rendszerek telepítésére, ápolására és fenntartására.⁵¹ Nem az eszköz hiányzik. A húsz éves időtáv hiányzik – meg az a bizonyos bizalmi viszony a földtulajdonossal.

Összegzés

Marche tájhasználata nem a véletlen műve, hanem a kényszerű történelmi túlélés és a földrajzi adottságokhoz való okos alkalmazkodás eredménye. Egy olyan modell, ahol a diverzifikáció jelenti a biztonságot a monokultúra sérülékenységével szemben, és ahol a vertikális integráció alacsony terménymennyiség mellett is magasabb gazdasági hozamot tesz lehetővé.

Két dolgot viszont ne felejtsünk el. Az egyik, hogy ez a modell sem érinthetetlen: Pugliában néhány év alatt derült ki, mit ér a monokultúra, ha jön egy baktérium, és Marche-ban is fogyatkozik a hagyományos tájszerkezet. A másik, hogy nekünk nem kell Olaszországba menni mintáért. Kiszomboron már áll a 30 méteres erdősáv, Lendvadedesen legel a jószág a regenerálódó gyepen, Zalában pedig egyszerűen csak nem kell elrontani azt, amit a domborzat és néhány 18. századi hegyközségi artikulus megőrzött nekünk.

Ha van tanulság, hát az, hogy a mozaikot sehol nem a jószándék hozta létre, hanem a kényszer meg a jog. Nálunk a kényszer már megvan – az aszály, a defláció, a romló termésátlag mind ott dörömböl. A jogból pedig, mint láttuk, sok minden megvan. Egyetlen végrehajtási rendelet, néhány évtizedes bérleti szerződés és valamivel több türelem hiányzik.

Végjegyzetek

A források felkutatásában és a végjegyzetek összeállításában mesterséges intelligenciát (Claude) használtam; a tartalomért a szerző felel.

1. A mezzadria a 13. században alakult ki Közép-Itáliában, elterjedését elsősorban a városi elit vidéki földszerzése hajtotta. Olaszországon belül főként Emilia-Romagna, Veneto, Marche, Toscana és Umbria régiókban volt meghatározó. Lásd: Cultural Ecosystem Services in Rural Landscapes: A Regional Planning Perspective from Italy, Sustainability 17(24):11182, 2025, doi.org/10.3390/su172411182; továbbá „The mezzadria system”, venetimarketgardeners1927.net.

2. A rendszer magva a podere: egy önellátásra berendezkedett gazdasági egység, közepén a bérlő család lakóházával. Ez az üzemszervezés hozta létre a sűrű, finoman tagolt gazdaságszerkezetet. Marche-ban a parasztházak többfunkciós központok voltak, amelyek egyetlen épületben egyesítették a termelést, a tárolást és a lakóéletet. Uo. (Sustainability, 2025).

3. Az 1964. évi 756. törvény tiltotta meg új feles bérleti szerződések megkötését; a maradék szerződések bérletté alakítását az 1982-es szabályozás tette lehetővé. Lásd Sustainability 2025, i. m.; „Tenuta Estate Tradition”, WineWiki; „The mezzadria system”, i. m.

4. Az 1989-es és a jelenlegi állapot összevetése alapján a régió középső részén D_03 („Paesaggio di Ancona”) területén 14, E_01 („Loreto–Recanati e Val Musone”) területén 12 százalékos csökkenés mérhető a hagyományos mezőgazdasági tájszerkezetben. Sustainability 2025, i. m., 5. táblázat.

5. Az IFFI országos projekt adatai szerint Emilia-Romagna, Lombardia és Marche az egyetlen három régió, ahol a domb- és hegyvidéki terület több mint 20 százalékát érintik csuszamlások. Regione Emilia-Romagna, „Caratteristiche generali delle frane”. Az ISPRA-jelentésre hivatkozva Marche területének több mint 18 százaléka kitett magas veszélyeztetettségnek: Youtvrs, „Dissesto idrogeologico: le Marche in bilico tra frane, alluvioni e erosione costiera”, 2025. október 10.

6. Egy marche-i dombvidéki mezőgazdasági vízgyűjtőn hat mérőberendezést telepítettek; a mérések szerint a talaj- és oldott tápanyagveszteség olyan mértékű, hogy sürgető a szántásra épülő rendszerek leváltása. Resoil Foundation, „Contro l’emergenza erosione adottiamo nuovi sistemi colturali”.

7. „Fasorok és erdősávok”, Magyar Mezőgazdaság, 2014. szeptember 5. A cikk szerint az erdőn kívüli fásítási akció az 1960-as évek közepére kifulladt, és ebben szerepet játszott az 1961-es földvédelmi törvény, amelynek nyomán felül kellett vizsgálni az erdősávokat, facsoportokat, fasorokat.

8. „Agrár-környezetvédelem uniós mintára: mezővédő erdősávok”, agraroldal.hu. Ugyanitt: 1950 és 1961 között 106 737 hektár mezővédő erdősáv és liget telepítése; az 1923-as fásítási törvény alapján 1938-ig 18 205 hektár. A forrás megjegyzi, hogy a hazai mezővédő erdősávokról ma pontos nyilvántartás sincs.

9. „Méhlegelő-fejlesztés mezővédő erdősávokkal I.”, Magyar Mezőgazdaság, 2018. október 10. Ugyanitt: az 1970-es évekre több mint 2500 km hosszú erdősávrendszer létesült az Alföldön és a Kisalföldön, aminek jelentős része azóta megszűnt vagy elhanyagolt állapotba került. Kontextus: az eróziónak kitett terület 2,3 millió hektár, a deflációnak kitett több mint 1,3 millió hektár.

10. AKI-adatok alapján: Agrárszektor, „Őrület, milyen élelmiszerből vásárol be Magyarország”, 2026. április 7.; Agrárágazat, „A láthatónál sokkal rosszabb állapotban van a mezőgazdaság”, 2026. április 14. Utóbbi szerint a búzakivitel 94, a kukoricaexport 98,7, az árpaexport 97,9 százaléka uniós piacra megy – vagyis termék- és földrajzi koncentráció egyszerre.

11. Mezőhír, „Még jó a mérleg, pedig súlyos állapotban van a mezőgazdaság”, 2026. április 20. A tejtermékek, tojás és méz árucsoport passzívuma 2025-ben 91,3 millió euróra romlott, elsősorban a sajt, túró, tejföl, joghurt és kefir behozatala miatt.

12. Az IGP-elismerés dátuma 2013. november 13. Lásd: Cucine d’Italia, „Maccheroncini di Campofilone IGP”; Delicious Italy, „Maccheroni pasta from Campofilone”; Great Italian Chefs, „Maccheroncini di Campofilone”. A tészta hagyománya a 15. századig vezethető vissza.

13. A Spinosi termékleírása szerint durumbúzadara és 33,4 százalékban friss tojás, víz nélkül – ezért fő meg egy perc alatt. Spinosi.com, „Maccheroncini”. Más gyártók 1–2 percet adnak meg. A tésztát mintegy fél milliméterre sodorják, körülbelül egy milliméter szélesre vágják, és 36 °C-on, papíron szárítják.

14. „A Nello Spinosi nevét a termékleírás nevesíti, elismerve őt az első campofilonei kézműves maccheroncini-műhely tulajdonosaként.” Spinosi.com, i. m.; Cucine d’Italia, i. m.

15. A Tucci in Italy második évada 2026. május 12-től érhető el a Disney+-on és a Hulun; a Marche-epizódban a Spinosi család és a Maccheroncini di Campofilone IGP története kap kiemelt szerepet. Adnkronos, 2026. május 13.; Vivere San Benedetto, 2026. május 4.

16. La Provincia di Fermo, „I maccheroncini di Campofilone su Disney+”, 2026. május 20. Az 1933-ban alapított cégnél a tojások mosása és feltörése ma is kézzel történik.

17. Az ITC adatai alapján 2024-ben a magyar gabonaexport értéke 1,93 milliárd euró volt (+14 százalék), amivel Magyarország Európában az ötödik. A fő célországok: Olaszország, Németország, Ausztria. Agroinform, „Gabonaexport-rekord: a TOP5 európai exportőr közé került Magyarország”, 2025. október 11.

18. ISMEA-adatok Sergio Marchi előadásából: 2022-ben 25 849 engedélyezett agriturismo, 2013-hoz képest +23,7 százalék; ez az olasz mezőgazdasági üzemek 2,3 százaléka, együttes értékük közel 1,9 milliárd euró, a nemzeti agrártermék 2,6 százaléka. Il Gazzettino del Chianti, 2024. november 28.

19. Uo. Az olasz települések 63 százalékában, Közép-Olaszországban 85 százalékában működik legalább egy agriturismo; a létesítmények 31 százaléka hegyvidéki, 53 százaléka dombvidéki területen található.

20. A 2023-as ISMEA-adatok szerint a marche-i biológiai terület 128 307 hektár, a régió 455 099 hektáros mezőgazdasági területének 28,2 százaléka (marcheagricole.it). A 2026 eleji adatok szerint az arány 30 százalék körül jár, szemben a 19–20 százalékos országos átlaggal (Il Resto del Carlino, 2026. március 5.). Toscana ugyanakkor 36,5 százalékon áll (Great Italian Food Trade, 2026. június 12.).

21. A Distretto Biologico delle Marche 2021 decemberében alakult meg; 2100 gazdaság, 71 ezer hektár, 100 millió eurós árbevétel. CIA – Agricoltori Italiani, „Nasce nelle Marche il Distretto biologico più grande d’Europa”, 2021. december 15.; marcheagricole.it, 2025. október 16.

22. A 2024. május 15-i 63/2024. sz. törvényerejű rendelet 5. cikke; a mentesülés feltétele az állattartásnál 1,3 m, a növénytermesztésnél 2,1 m minimális magasság. Az Alkotmánybíróság 2026-ban elutasította a Lazio tartományi közigazgatási bíróság alkotmányossági aggályait. A hatályos szabályozás a 190/2024. sz. törvényerejű rendelet 11-bis cikkében található, a 175/2025. sz. rendelettel beiktatva és a 4/2026. sz. törvénnyel módosítva. Edilportale, „Fotovoltaico a terra: è legittimo il divieto nelle aree agricole”, 2026. július; BibLus/ACCA, „D.L. 63/2024”.

23. 2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről, 9. §. Az idézett fordulat szerint nem minősül más célú hasznosításnak a „végrehajtására kiadott rendeletben meghatározottak szerinti agrofotovoltaikus rendszer” szerinti energiatermelés. A végrehajtási szabályozás hiányáról: DLA Piper Advocatus blog, „Termőföld más célú hasznosításának engedélyeztetése – Napelemparkok létesítésével kapcsolatos ingatlanjogi kérdések, 2. rész”, 2024. február; 8G Energy, „AGRIPV napelemek fontossága”.

24. Portfolio.hu, „Egyetlen rendelettel meg lehetne oldani a napelemek legnagyobb problémáját, de hiányzik az akarat”, 2026. február 15.: az agri-PV rendszerek hazai elterjedését egyelőre gátolja, hogy a szükséges végrehajtási szabályok továbbra is hiányoznak.

25. Az ANBI és a Coldiretti „Piano Laghetti” terve 10 ezer kis és közepes tározót irányoz elő 2030-ig; 2022–23 fordulóján ebből 223 volt kivitelezhető állapotban, ami a terv nagyjából 2 százaléka. Il Sole 24 Ore, „Siccità, il piano invasi per salvare l’agricoltura è realizzato solo al 2%”, 2023. január 30.; AgroNotizie, 2022. július 7. Olaszországban 347 tó, 526 nagy gát és mintegy 20 000 kis tározó van; a hetvenes években a lehulló csapadék 15 százalékát tárolták, ma 11,3 százalékát. Publiacqua/Senza Filtro, „Invasi idrici contro la siccità”.

26. A Marche régió SRD01 intézkedése (25 millió euró) kifejezetten nevesíti a víztározók létesítését és fejlesztését, valamint az esővízgyűjtést. invasiagricoli.it, „Bandi invasi agricoli 2026”.

27. Ali, B.M. – van der Werf, W. – Oude Lansink, A.: „Assessment of the environmental impacts of Xylella fastidiosa subsp. pauca in Puglia”, Crop Protection 142 (2021), 105519; EPPO PRA-összefoglaló. A károsodott terület nagyságáról: Frem et al., „Landscape restoration due to Xylella fastidiosa invasion in Italy”, NeoBiota. Az olajfák számáról és a fertőzöttségi arányról: Italy Segreta, „The Dark Side of Puglia’s Olive-Grove Aesthetic”, 2026. március 24.

28. Italy Segreta, i. m.: a táj egyöntetűsége miatt a baktérium megszakítás nélkül terjedhet fáról fára – tankönyvi esettanulmány arról, mennyire nem ellenálló a monokultúra.

29. SemperSilva, „Olive grove and biodiversity restoration in Puglia after the Xylella fastidiosa”: a helyreállítás során sövényeket és faszigeteket telepítenek, és nagyobb tőtávolsággal ültetnek.

30. Moral, F. J. et al.: „Spatial distribution and comparison of aridity indices in Extremadura, southwestern Spain”, Theoretical and Applied Climatology, 2016 – a De Martonne-index szerint a régió mintegy 70 százaléka félszáraz vagy mediterrán besorolású. Extremadura „jelenleg Spanyolország egyik legszárazabb régiója”: MDPI Land 12(3):536, 2023. A Tabernas-sivatagról (Almería), az európai szárazföld egyetlen valódi sivatagáról: WorldAtlas, „Deserts of Europe”.

31. Extremadura területe 41 634 km², lakossága 2024-ben mintegy 1,05 millió fő, azaz nagyjából 25 fő/km² – Spanyolország és Európa legalacsonyabb értékei közé tartozik. Az átlagos üzemméret 39,6 hektár, 65 230 gazdaságban.

32. „The Dehesa: A Cultural Landscape Facing Future Challenges”, Springer, 2025, doi.org/10.1007/978-3-032-09648-7_10. A dehesák és montadók együttes kiterjedése mintegy 3,5 millió hektár, ebből Extremadura 1,4 millió; az állatlétszám és az emberi népesség aránya nagyjából 1:6.

33. BirdWatching, „The best places to watch wildlife in Spain”: november és február eleje között darvak telelnek a rizsföldeken, kukoricatarlókon, félszáraz síkságokon és a dehesában; a Moheda Alta-i darulátogatóközpont Trujillótól keletre található.

34. Springer, 2025, i. m.: a rendszert talajerózió, fapusztulás, a fafelújulás kritikus hiánya, valamint a hagyományos gyakorlatok felhagyása és a mezőgazdasági intenzifikáció fenyegeti.

35. ISMEA-adat: 2023-ban a külföldi agriturismo-vendégek száma először előzte meg a belföldiekét, elérve a 2,3 milliót. Il Gazzettino del Chianti, 2024. november 28. A „Chiantishire” elnevezésről: it.agriturismo.net.

36. Puglia 14/2007. sz. regionális törvénye a monumentális olajfák tájképi-kulturális védelméről (B.U.R. Puglia 83. sz., 2007. június 7.). Idézi: Semeraro et al., Sustainability 13(16):8778, 2021.

37. Zalai-dombság, Wikipédia; Zala Vármegye Önkormányzata, „Földrajz”. A sűrű, csaknem párhuzamos, mélyen bevágódó völgyek erősen tagolják a felszínt, ami nem kedvezett nagyobb települések kialakulásának – innen a „szeges” falutípus.

38. „Kisparcellás művelésű dombvidéki szőlőhegyek tájszerkezetének kialakulása és fejlődése”, Tájökológiai Lapok. A tanulmány hivatkozik többek között a bocföldei 1830-as felmérésre, a gutorföldei Balogh-hegy 1770-es megyei statútumára és a salomvári hegyközség 1783–1894 közötti irataira (Zala Megyei Levéltár).

39. A Földmonitor elemzése az Agrárszektor számára, „Itt vannak a legnagyobb földek Magyarországon”, 2026. július 10. A szántók országos medián mérete 1,21 hektár, átlaga 3,9 hektár; a 20 hektárnál nagyobb parcellák aránya 3,8 százalék. Fontos: ezek földpiaci hirdetési adatok, tehát parcella-, nem táblaméretek.

40. Mezőhír, „Jó hozam, stabilitás, aszályban is eleven kukorica: mi a titok?”, 2026. július 28. (szerző: Kohout Zoltán).

41. Uo. Lásd még: Hektár Podcast, „No-till, min-till kísérlet Kiszomborban”, 2023. július 22.; Vadváltókon, „Lehet úgy gazdálkodni, hogy közben a biodiverzitásra és a talajra is figyeljünk? Igen!”. A ragadozómadaras együttműködés ötlete 2021-ben, egy szakcikk hatására született; a megvalósítás éve 2022 volt.

42. Mezőhír, 2026. július 28., i. m. Lásd még: Mezőhír, „Klímatudatos talajgazdálkodás a gyakorlatban”, 2025. július 28., ahol a 2025 februárjában tartott ópusztaszeri képzés résztvevői a kiszombori gazdaságban egy négy éve telepített, több fajból álló erdősávot és talajművelő retekből, pillangósokból és spenótból álló takarónövény-keveréket néztek meg.

43. Mezőhír, 2026. július 28., i. m. A durum a gazdaság kezdeteitől jelen van: az alapító, id. dr. Szeredi András a Gabona Kutatóból hozott magas szaporítási fokú aestivum- és durum-vetőmag termesztésével alapozta meg a birtokvásárlásokat.

44. Uo.

45. Uo. Szeredi Attila megjegyzi azt is, hogy a mai bürokratikus, utalásos földbérlet-fizetési rendszer elszemélyteleníti a viszonyt a földtulajdonossal, holott régen éppen a tulajdonosok személyes felkeresése alapozta meg a hosszú távú fenntarthatósághoz szükséges bizalmat.

46. Magyar Mezőgazdaság, „Hogyan működik a gyakorlatban a regeneratív szemlélet?”, 2026. június 22.

47. Mezőhír, „Klímatudatos talajgazdálkodás a gyakorlatban”, 2025. július 28.

48. Mezőhír, „Januárban ismét Talajélet Konferencia!”, 2024. november 29. A TMG 2016 körül alakult; nemzetközi szinten a REGE-FARMS konzorcium tagjaként több mint 300 gazdálkodó regeneratív átállását segíti (tmg.hu; Mezőhír, 2026. március 11.).

49. Greendex, „»A termőtalaj maga az élet« – Interjúnk Kökény Attila no-till-szakértővel”, 2023.

50. Agrárágazat, „Mezővédő fásítást, földhasználatváltást ösztönző új eszközök”, 2022. szeptember 1.; Gazda Kontroll, 2023. január 2.

51. „Agrár-erdészeti rendszerek telepítése, ápolása és fenntartása” (KAP-RD21-RD22-1-25), az 54/2023. (IX. 13.) AM rendelet 68. § (1) bekezdése alapján. kap.gov.hu.

Olaszországba menet megálltunk egy gyönyörű karintiai tónál, a Klopeiner See-nél, ahol két dolog tűnt fel. Egyrészt hogy a tópartok ugyanolyan durván beépültek, akárcsak a Balatonnál — gyakorlatilag lehetetlen lejutni a partra. Másrészt pedig az, hogy alig van szúnyog. Sőt: a Mátra Túraközponthoz képest, ami a saját kis panziónk, teljesen más a zöldfelület-kezelés. Nálunk nagyon sok a virágzó növény, a vadvirágos rét, az egész kialakítás madár- és rovarbarát; az osztrák kertekben viszont mindenhol „csak az a szép, zöld gyep”, folyamatosan járkáló robotfűnyírókkal.

Az eredmény: otthon van egy alapzaj, egy egészséges zümmögőkórus, békabrekegés. Itt viszont néma csend, mint Rachel Carson Silent Spring című könyvében.

A csend mögött természetes folyamatok és turisztika-vezérelt természetkép állnak. De mik is az okok?

A szegélyzóna hiánya. A Klopeiner See-t egybefüggő, teljesen kiépített tóparti sétány (Seepromenade) veszi körül. A tömegturizmus kiszolgálása érdekében a természetes szegélyzónát — a nádasokat (Schilfgürtel), a sekély, mocsaras foltokat és a lápos partmenti részeket — szinte teljes hosszában felszámolták, és kövezett burkolattal, hotelekkel, magánstégekkel és nyírt gyeppel helyettesítették. A régió turizmusa nem mai keletű: már 1885-ben érkeztek vendégek a tóhoz, a főszezonban ma közel egymillió vendégéjszakát számlálnak — egy alig 1,8 kilométer hosszú tónál.^[1]

Ez nem csak a Klopeiner See baja. A Wörthersee partvonalának a Kärntner Institut für Seenforschung felmérése szerint már csak nagyjából egyötöde minősül természetesnek, a többi beépített vagy legalábbis emberi kéz által formált.^[2] A Kapuzinerinsel körüli nádas ötven év alatt 16 000 négyzetméterről mintegy 4 500-ra zsugorodott: közel háromnegyedét elveszítette. A fő okok a motorcsónakok hullámverése és a partfalak betonozása — egy laposan kifutó parton a hullám elnyelődik, egy függőlegesen kiépített parton visszaverődik, és folyamatosan alámossa a maradék növényzetet.^[3]

A békáknak sekély, sűrű vízinövényzettel borított szaporodóhelyekre és rejtőzködő zónákra van szükségük. Nádas és hordalékos szegélyek híján a felnőtt egyedeknek nincs hol menedéket találniuk, az ebihalaknak pedig nincs biztonságos nevelőágyuk a ragadozó halakkal szemben. Számos vízi és vízparti rovar — kérészek, szitakötők, tegzesek — lárvája szorosan kötődik a tavi makrofiton-állományhoz és a dús partmenti vegetációhoz. Ha ez a zóna eltűnik, a helyi makrogerinctelen tápláléklánc alapja esik ki.

A tisztaság, ami nem természetes. Itt jön a történet legszebb csavarja, amit menet közben tudtam meg. A Klopeiner See-t „ivóvíz-tisztaságúként” hirdetik, és tényleg alacsony a tápanyagtartalma — ami eleve gátolja, hogy a tó vizében hatalmas tömegű rovarlárva fejlődjön ki. Csakhogy ez az állapot nem eredeti, hanem technológiai termék. A tó az 1980-as évek elején biológiailag „felborult” (gekippt). Azóta tartja karban egy 1975 óta működő mélyvíz-elvezetés, amely 30 méteres mélységből szívja ki a tápanyagdús, oxigénszegény vizet és vezeti a lefolyóba; a kellemetlen kénhidrogénszag ellen a nyolcvanas évek elején hidrogén-peroxidos adagolóállomást is építettek; a vízgyűjtő pedig teljesen csatornázott. És mindezzel együtt: 2019-ben a tó már a gyengén mezotróf–mezotróf határon állt.^[4]

Vagyis a kristálytiszta víz nem egy érintetlen ökoszisztéma jele, hanem egy folyamatosan pumpált, adagolt és karbantartott berendezésé. Ami a fürdőzőnek természetközeliként adódik el, az valójában egy fél évszázada intenzív terápián tartott beteg.

A fény. A tóparti sétány és a hotelek éjszakai kivilágítása folyamatos fényszennyezést jelent a part mentén. Ez egyrészt magához vonzza, csapdába ejti és kimerülésig hajszolja a környék maradék rovarpopulációját — ökológiai csapda a szó szoros értelmében. Másrészt a kétéltűek éjszakai kommunikációját is elnémítja: a békák és varangyok mesterséges fényben ritkábban vagy egyáltalán nem brekegnek, ami a szaporodásukat közvetlenül visszaveti.^[5] A békák sötétben érzik magukat biztonságban; erős, direkt fényben ösztönösen elhallgatnak és mozdulatlanná válnak, hogy elkerüljék a ragadozókat.

A szúnyogirtás — óvatosan. A turisztikai övezetekben Ausztria-szerte bevett a Bti-alapú (Bacillus thuringiensis israelensis) biológiai lárvairtás. Konkrét, dokumentált Klopeiner See-i programot nem találtam, úgyhogy ezt nem állítom — de érdemes tudni, hogy a módszer ökológiai mérlege még ott sem tiszta, ahol alkalmazzák: a Bti nemcsak a szúnyoglárvákat, hanem más kétszárnyúakat, például az árnyékszúnyogokat is elpusztítja, amelyek a tápláléklánc alapját adják, és néhány év alatt észrevehetően átrendezheti a fajösszetételt.^[6]

És végül: a naptár. Legyünk igazságosak, a csendért nem csak az ember felelős. Július elejére a legtöbb közép-európai kétéltűfaj — barna varangy, zöld varangy, zöldbékák — fő szaporodási időszaka és az azzal járó kollektív párválasztó kórus már lecsengett. A petékből fejlődő ebihalak ekkorra többnyire átalakultak békává, a felnőtt egyedek elcsendesednek és elhagyják a nyílt, zavart vizet.

Ami marad, az a térség kétéltűi és rovarai számára néhány kilométerrel arrébb van: a Turnersee melletti, érintetlen Sablatnigmoor tőzeglápban, ahol több mint 200 madárfaj, szitakötők és békák élnek — pontosan azért, mert oda nem épült sétány.^[7]

Ami a fürdőzőnek tiszta, átlátható és szúnyogmentes paradicsom, az az élővilág szempontjából egy mesterségesen fenntartott, sterilizált zóna. A tó ökológiailag él a mélyebb és kevésbé frekventált rétegekben, de a közvetlen partvonal funkcióját tekintve ma már közelebb áll egy hatalmas, fűtött szabadtéri medencéhez, mint egy természetes vadvízhez.

A költség

Mielőtt elindultunk, Bucsky Péterrel készítettünk egy podcastot az osztrák fenntarthatóság csodálatos látszatáról — az orosz kémbotrányoktól a DonauChemie durva környezetszennyezéséig.^[8] De ami kimaradt, az pontosan az osztrák tavak esetében tapasztalható, a hazaira kísértetiesen hasonlító felelőtlenség és visszaélések. Mert a néma part nem véletlen műve. Annak van tulajdonosa, van költsége, és van egy egészen konkrét politikai gazdaságtana.

Kezdjük egy sztárral!

2016-ban Andreas Gabalier, az osztrák „népi rock’n’roll” fenegyereke megvette élete penthouse-át a Wörthersee partján: 155 négyzetméter, hat terasz, 2,5 millió euró.^[9] A veldeni „Marina Village” nevű komplexumot 2013–14-ben azzal a papírral engedélyezték, hogy kizárólag turisztikai hasznosítású lesz — vendégapartmanok, rövid távú bérbeadás, minden, csak nem magánlakás. Ehelyett kilenc luxuslakás épült rá, amiket a tulajdonosok beköltöztek vagy hétvégi rezidenciának használtak. Kilenc évig senkinek nem tűnt fel. 2021-ben indult vizsgálat, a tartományi közigazgatási bíróság pedig kimondta: az épület jogilag illegális építmény. 2025 októberében a veldeni képviselő-testület egyhangúlag megtagadta az utólagos legalizálást, decemberben elindult a bontási eljárás — majd a tulajdonosok halasztást kaptak, 2026 tavaszán új „turisztikai koncepcióval” próbálkoztak, mire kiderült, hogy az üzemeltető cég időközben csődbe ment.^[10] Gabalier és lakótársai azóta sem tudják biztosan, marad-e a tuljdonuk, vagy egy nap buldózer érkezik helyette.

Ez a történet önmagában tökéletes kis osztrák bohózat — rocksztár, illegális építmény, egy évtizedes hatósági szunyókálás, aztán hirtelen apokalipszis-hangulat. De nem kirívó eset. Ugyanaz a logika mozgatja, ami a Klopeiner See partján a nádast sétánnyá alakította: a part mint kizárólagos, pénzt termelő magánjószág.

Kié a part?

Ausztriában 25 ezer tó van. A víz maga — a Wasserrechtsgesetz szerint — közhasználatú: bárki fürödhet, csónakázhat benne. Csakhogy a part nem esik ugyanezen szabály alá, és itt kezdődnek a bajok:

● Wörthersee: a partvonal 82%-a magántulajdon, mindössze 9% szabadon hozzáférhető, a maradék domborzati okokból megközelíthetetlen.^[11]

● Ossiacher See és Attersee: mindkettőnél 76% magánkézben; az Atterseenél 13% a szabad zóna.

● Mondsee: itt nemcsak a part, hanem maga a tófenék és a víztest 100%-ban egyetlen magánszemély tulajdona, 1809 óta, amikor Napóleon a Mondsee melletti egykori kolostort a tóval együtt egy bajor tábornoknak, Carl Philipp von Wrede-nek ajándékozta.^[12]

Az Österreichische Bundesforste (ÖBf) kezeli a nagy tavak mintegy 70%-át, és törvény írja elő, hogy a tavakat és a tópartokat a köz számára meg kell őrizni.^[13] Mint látni fogjuk, épp az ÖBf az egyik szereplő, aki ez ellen a legkomolyabban vétett.

Öt tó, öt mintázat

Pörtschach / Wörthersee — a Buberlemoos-láp. A Buberlemoos egy különlegesen értékes, védett lápterület közvetlenül a Wörthersee partján. 2021–22-ben egy beruházói csoport azt tervezte, hogy a mintegy 26 000 négyzetméteres rétbe mesterséges lagúnát ásat, a tavat „kibővítve”, talán ismerős lehet a lagúna-koncapció az MNB balatoni nyaralója kapcsán — az így keletkező part menti telkeket pedig luxusházakká, csónakházakkal minősítenék át. A tartományi területrendezési referens szavaival: teljesen szürreálisnak találta az ötletet, hogy egyszerűen megnagyobbítsák a tavat, hogy több beépíthető part legyen — és megkérdezte, mi jön ezután, feltöltjük a hegyeket, hogy több hely legyen a chalet-falvaknak?^[14] A helyi képviselő-testület ennek ellenére évekig ingadozott: a bizottság egyhangúlag elutasította az átminősítést, a testület mégis leszavazta ezt az ellenállást.^[15]

Közben egy külön, de szomszédos ügyben kiderült: Klaus Köfer, Pörtschach ÖVP-s alpolgármestere társtulajdonosa volt egy másik, a Buberlemoos melletti lakóparki projektnek — egy harmadik telkén pedig, amelyet röviddel a település általi felvásárlás előtt minősítettek át, állítólag 1,1 millió eurót keresett. Saját értelmezésében „ajándékot adott a településnek”.^[16] A nyomás alatt 2024-ben a beruházók visszavonták a lagúna-tervet, 2026 júniusában pedig a testület egyhangúlag olyan fejlesztési koncepciót fogadott el, amely a következő évtizedre kizárja a beépítést a lápnál.^[17] Ritka happy end egy egyébként lehangoló mintázatban.

Weyregg / Attersee — amikor a vagyonkezelő maga privatizál. Az ÖBf — tehát az állami vagyonkezelő, amelynek törvényi kötelessége a tavak közhasználatának védelme — 2019-ben úgy döntött, hogy a saját, ingyenesen látogatható weyreggi strandján (Bundesforstebad) két luxusapartmant épít. A terv a szabad partszakaszt 17 méterrel, a fürdőzésre használható területet mintegy 1500 négyzetméterrel csökkentette volna, miközben az ÖBf a tó stégjeiből és bérleti díjaiból amúgy is milliós éves bevételt söpör be.^[18] A helyiek szerint az igazán abszurd az volt az ügyben, hogy itt nem magánbefektetők, hanem közintézmények — a Bundesforste és a weyreggi önkormányzat — nyomták a privatizációt.^[19] Helyi civilek és egy 2500 aláírást gyűjtő parlamenti petíció után^[20] a terv megbukott; az ÖBf az elmúlt években ehelyett inkább új, ingyenes szabadstrandokat vásárolt és bővített.^[21] A csata tehát jó irányba dőlt — de a kísérlet önmagában jól mutatja, hogy a „köz nevében gazdálkodó” szereplő is a beépítésben érdekelt, amíg valaki nyilvánosan szóvá nem teszi.

St. Wolfgang / Wolfgangsee — a fiókban felejtett város. Ez a leginkább abszurd-bürokratikus eset. 2016-ban az újonnan megválasztott polgármester, Franz Eisl, átvilágította a saját önkormányzata építésügyi osztályát, és 974 lezáratlan építési aktát talált, némelyiket 1996-ig visszamenőleg. Húsz éven keresztül egyetlen, állítólag túlterhelt tisztviselő intézte az egész település építésügyét; az esetek 70%-ában hiányzott a használatbavételi engedély (Kollaudierung), ami az osztrák építési törvény szerint azt jelenti, hogy ezeknél az építési engedély utólag is érvényét veszíthette. A 2800 fős településen az ingatlanok több mint fele érintett volt — a tulajdonosoknak hirtelen az is kérdésessé vált, érvényes-e egyáltalán a lakásbiztosításuk.^[22] A csattanó: a vizsgálat során kiderült, hogy még a saját városháza is befejezetlen eljárású, tehát jogilag illegális építmény volt. A tartományi számvevőszék igazgatója a település gyakorlatát visszafogottan „nagyon sajátos jogi kultúrának” nevezte.^[23]

Mondsee — a tó, ami egy hölgy tulajdona. A Mondsee egyike annak a néhány nagy osztrák tónak, amely teljes egészében magántulajdonban van — a Neusiedlersee az Esterházy családé, a Faaker See a Catasta–Bucher családoké, a Keutschacher See a Meßner családé. A Mondsee 2025 nyarán került ismét a hírekbe: az örökös, Anna Mathyl — aki a tavat egy évvel korábban kapta édesanyjától, Nicolette Waechtertől — egyetlen körlevélben, minden előzetes egyeztetés nélkül felmondta az összes fennálló bérleti szerződést: több száz stég és csónakház bérlőjének.^[24] A fürdés, úszás, csónakázás továbbra is törvényileg garantált jog marad — de minden, ami a tó fenekéhez rögzítve van, mostantól újratárgyalandó, hiszen Mathyl elmondása szerint a tó feneke és a víz is az ő tulajdona.^[25] A polgármester nyugtatta a közhangulatot, a helyiek nem annyira vették ezt jól: van, akinek évtizedes csónakháza egyik napról a másikra vált bizonytalan jogi helyzetűvé.

III. A minta

Ha összeolvassuk az eseteket, mindegyikben ugyanazok az elemek térnek vissza más-más arányban. Az átminősítés (Umwidmung) mint a leggyorsabb módja annak, hogy zöldmezős vagy védett terület hirtelen sok pénzt érjen. A köz nevében eljáró szereplők saját üzleti érdekeltsége ugyanabban a fejlesztésben, amit engedélyeznek. És a hatósági kapacitáshiány, ami miatt évekig, akár évtizedekig senki nem veszi észre — vagy nem akarja észrevenni —, hogy valami nincs rendben.

Hogy ez nem földrajzi szükségszerűség, hanem évtizedes politikai döntések halmozott eredménye, azt legjobban az ellenpéldák mutatják: Vorarlbergben a Bodensee gyakorlatilag teljes hosszában megközelíthető, Bécsben több mint 60 kilométernyi ingyenes vízparti szakasz van.^[26]

És hogy hova tart a dolog? 2026 nyarán a Karintiai Gazdasági Kamara azt kezdeményezte, hogy a Wörthersee-t a nemzeti vízgazdálkodási tervben ne „természetes víztestként”, hanem „jelentősen módosított víztestként” sorolják be — ami enyhébb ökológiai követelményeket jelentene.^[27] Vagyis: a partot annyira beépítettük, hogy most már hivatalosan is ismerjük el beépítettnek, és ezért alacsonyabb mércét kérünk rá. Ez a tökéletes zárókő. A romlás előbb tény lesz, aztán jogi kategória, végül mentség.

Itt zárul be a kör a Klopeiner See-nél tapasztalt csend kapcsán. Amikor a tópart elsődleges funkciója a magas hozamú, prémium vendégélmény biztosítása lesz — legyen szó fürdőházi belépőről vagy egy 2,5 milliós penthouse kilátásáról —, a nádas, a sekély szegélyzóna és a rovarzúgás az első dolgok, amik feláldozódnak. Nem azért, mert valaki gonosz. Azért, mert egyik sem szerepel semmilyen mérlegben.

A csend a parton tehát nem baleset. Hanem a turizmus költsége, amit a természet fizet meg.

^[1]Klopeiner See – Bericht, Kärntner Institut für Seenforschung (KiS) — turisztikai terhelés, vendégéjszakák; Klopeiner See – AustriaWiki / Austria-Forum — a tó mérete, mélysége, turizmustörténete.

^[2]Bundesforste kaufen Naturufergrundstück am Wörthersee an – Österreichische Bundesforste — a KIS felmérése a természetes partvonal arányáról.

^[3]Schilfbestand am Wörthersee in Gefahr – kaernten.ORF.at — a Kapuzinerinsel nádasának zsugorodása, a hullámverés és partfalépítés szerepe.

^[4]Klopeiner See – Bericht, Kärntner Institut für Seenforschung (KiS) — mélyvíz-elvezetés 1975-től, hidrogén-peroxidos kezelés, foszforértékek 2018–2019; Klopeiner See – Wikipedia — a tó 1980-as évek eleji biológiai „felborulása” és a vízgyűjtő csatornázása.

^[5]Lichtverschmutzung und ihre Auswirkungen auf das Artensterben — a kétéltűek hívóaktivitásának visszaesése mesterséges fényben; Nächtliches Kunstlicht verwirrt Vögel und Insekten – NABU — a rovarok fénycsapda-hatása.

^[6]Bti-Einsatz zur Stechmückenbekämpfung – BUND Naturschutz — a Bti hatásmechanizmusa és ökológiai kritikája; Die ungeliebte Gelse – Biorama — a camargue-i nagyléptékű kísérlet mérsékelt eredményei.

^[7]Aktivitäten rund um den Klopeinersee – klopeinersee.info — Sablatnigmoor: 200+ madárfaj, szitakötők, békák; Klopeiner See – Südkärnten, kaernten.at — a Turnersee melletti védett terület fajgazdagsága.

^[8]Zöld Válasz podcast Peter Bucskyval – YouTube

^[9]Wirbel um Luxusbau in Velden am Wörthersee, in dem auch Andreas Gabalier wohnt – Nachrichten.at

^[10]„Marina Village” in Velden: Abriss wird eingeleitet – 5min.at; Doch kein Abriss? Streit um Luxusanlage in Velden geht weiter – 5min.at; „Gabalier-Haus” – Abriss könnte noch verhindert werden – Heute.at; Zukunft von „Gabalier-Wohnung” ungewiss – meinbezirk.at

^[11]So können alle von Österreichs Seen profitieren – nicht nur die Reichsten – Kontrast.at (Addendum-adatok alapján).

^[12]Badeplätze am Mondsee: Wie geht es nach Pacht-Kündigungen weiter? – Salzburg24.at; Mondsee-Besitzerin kündigt alle Verträge – Watson.ch

^[13]Österreichs Seen: Viele Zugänge in Privatbesitz – VIENNA.AT

^[14]In Pörtschach: Dezidiertes Nein zur angedachten Verbauung des Buberlemoos – meinbezirk.at

^[15]Volksschule, Buberlemoos, Millionenregen: Heftige Diskussion im Pörtschacher Gemeinderat – 5min.at (archív); Fehlende Transparenz bei Buberlemoos – Die Grünen Kärnten

^[16]ÖVP-Vizebürgermeister von Pörtschach verdient mit Grundstücks-Umwidmung 1,1 Mio. Euro – Kontrast.at; Neben Buberlemoos: „Betongold für den Vizebürgermeister” – Die Grünen Kärnten

^[17]Beschluss im Gemeinderat: Umwidmungen und Bauprojekt am Buberlemoos vom Tisch – meinbezirk.at

^[18]Rettet das Weyregger Bundesforstebad – openpetition.eu

^[19]„Öffentliche Institutionen treiben die Privatisierung des Seeufers voran” – Nachrichten.at

^[20]Bürgerinitiative zum Bundesforstebad Weyregg – Parlament Österreich

^[21]Freie Seezugänge werden weiter ausgebaut – Österreichische Bundesforste

^[22]Bauskandal in St. Wolfgang: Schwarzarbeit oder eine Frage des Budgets? – trend.at; Bauskandal in St. Wolfgang: Möglicherweise 900 Schwarzbauten – derStandard.at

^[23]St. Wolfgang: Selbst das Rathaus ist ein Schwarzbau – Nachrichten.at

^[24]Mondsee in Österreich gehört einer Frau allein: Sie kündigt alle Verträge – 20 Minuten; Eigentümerin des Mondsees kündigt alle Pachtverträge – derStandard.at

^[25]Mondsee „steht nicht zum Verkauf” – ooe.ORF.at

^[26]Österreich, Land der Seen – doch in ihnen baden dürfen wir selten – Kontrast.at

^[27]Kärntner Seenforscher sehen zahlreiche Herausforderungen – Tiroler Tageszeitung; Wem gehört der Wörthersee? – meinbezirk.at

Támogasd és oszd meg ezt a posztot, hogy minél több érdeklődőhöz eljusson!

Subscribe now

Share

Az olaszországi nyaralásunk utolsóelőtti posztja ez. Napok óta egészen kiváló éttermekbe és bárokba járunk itt Marche régióban, legyen szó Pedasóban a halászok által üzemeltetett kifőzdéről, egy remek pokés helyről, a Fishbone-ról vagy az egészen zseniális reggelizőhelyről Montefiore főterén, a Pasticceria Dorináról. Hogy lehetséges, hogy itt viszonylag

Read more

A társasházban, ahol lakom, az átriumba lépve meglepően hűvös van, a trükk régi, nem teljesen jól alkalmazva. A tér árnyékos, a meleg levegő akár a tizedikig is fel tud szállni, ahol viszont a nagyméretű tetőablak igazi katlant hoz létre. Kíváncsi voltam rá a budapesti utcákat járva, hogy mitől van ez a pokoli forróság, hogyan kerülhető el, hogyan kezel…

Read more

A fosszilis energiáról szóló vita két szélsőség között ingadozik.

Az egyik szerint semmi sem történik, az energiaátmenet illúzió. A másik szerint a megújulók már megnyerték, nyugi.

A valóság az, hogy mindkét állítás mellett fel lehet sorakoztatni valódi adatokat — csak nem ugyanazokat.

Hannah Ritchie Clearing the Air című könyve az alábbi kérdéseket javasolja minden számhoz: Mihez képest nagy? Mihez viszonyítjuk? Milyen régiek az adatok? Mi változik a jövőben? Ezt a szűrőt fogom használni végig.

Egy technikai megjegyzés az elején: több forrás eltérő számokat ad ugyanarra a dologra — például az energetikai CO₂-kibocsátásra —, mert más a hatókörük. Ahol ilyen van, jelezni fogom.

I. Mennyi fosszilis tüzelőanyagot használunk évente?

Az Energiaintézet Statistical Review of World Energy 2026-os, 75. kiadása szerint — amely a 2025-ös évet fedi le — a globális teljes energiaellátás átlépte a 600 exajoule-t, ami 1,7%-os növekedés. [1]

A 2025-ös globális energiamix energiahordozónként. Forrás: Energy Institute. Ábra: a szerző, Claude Opus 5 segítségével (Python/matplotlib).

A bontás 2025-ben:

• Kőolaj: 201 EJ — 103 millió hordó/nap, a teljes kb. egyharmada

• Szén: 166 EJ

• Földgáz: 150,7 EJ — 4 186 milliárd m³

• Fosszilis összesen: ~518 EJ, a globális energiaellátás 86%-a

• Atomenergia: 5,2% · Vízenergia: 2,7% · Egyéb megújuló: 5,9%

Ezen belül a napenergia 10,12 EJ (1,7%), a szélenergia 9,77 EJ (1,6%) volt. [2]

A növekedési ütem a lényeg: kőolaj +1,3%, földgáz +1,6%, szén +0,7%. Vagyis mindegyik fosszilis energiahordozó fogyasztása nőtt — miközben a megújulók adták a legnagyobb abszolút növekményt.

Néhány részlet, ami sokat elmond a rendszer szerkezetéről:

• Kína egyedül a világ szénfogyasztásának 55,6%-át adja. 2025-ben a kínai szénfogyasztás stagnált.

• Az Egyesült Államokban 10%-kal nőtt a szénfogyasztás, mert a gázárak 50%-kal emelkedtek, és az erőművek visszaváltottak szénre. Jó példa arra, hogy a piaci logika mindkét irányba működik.

• India szénfogyasztása csak 0,6%-kal nőtt — szemben a tízéves átlagos 3,6%-kal.

Tömegben kifejezve ez évi nagyjából 15 milliárd tonna szén, kőolaj és földgáz kitermelését jelenti.

Ezt érdemes észben tartani, amikor arról olvasunk, hogy a napelemekhez és akkumulátorokhoz „túl sokat kell bányászni”. Az energiaátmenet csúcsán, 2040 körül, a becslések szerint évi 25–50 millió tonna ásványkincs kell majd. [75] Ez háromszázad része a mai fosszilis kitermelésnek — és a napelem nem ég el, hanem 25–30 évig termel.

II. Hogyan nőtt ez halmozva, országonként?

A klíma szempontjából nem az számít, mennyit bocsátunk ki egy adott évben, hanem hogy mennyi CO₂ halmozódott fel a légkörben.

Halmozott (1750 óta) és mai éves kibocsátás. Forrás: Our World in Data, Global Carbon Project. Ábra: a szerző, Claude Opus 5 segítségével.

Az Our World in Data adatsora alapján az 1750 óta felhalmozott, fosszilis eredetű globális CO₂ nagyságrendileg 1 850 gigatonna: [6] [8]

• Egyesült Államok: ~435 Gt (~24%) — messze a legnagyobb történelmi kibocsátó

• EU-27: ~301 Gt (~16%)

• Kína: ~285 Gt (~15%)

• Afrika legtöbb országa a teljes történelmi kibocsátás 0,02%-a alatt marad

A dinamika drámai: [9]

• 1800: az Egyesült Királyság adta a kumulatív kibocsátás gyakorlatilag 100%-át

• 1900: az Egyesült Királyság 20% alá esett, az USA-é közel negyedre nőtt

• 1750–1950: Kína a valaha kibocsátott CO₂ kevesebb mint 1%-áért felelt

• 2005: Kína átvette az USA-tól az éves első helyet

Két adat, ami keretet ad ennek: az Egyesült Királyság jelenlegi kibocsátása a globális 0,9%-a, a történelmi viszont 4,5%. Kína pedig az elmúlt nyolc évben több CO₂-t bocsátott ki, mint az Egyesült Királyság az ipari forradalom óta összesen. [75]

A „mi túl kicsik vagyunk” érv cáfolata. A jelenlegi kibocsátásban csak hat ország lépi át a 2%-os küszöböt. A „világ többi része”, vagyis a 2% alatti kibocsátók együtt 36%-ot adnak — többet, mint Kína. Ebbe tartozik Németország, Franciaország, Kanada, Ausztrália — és Magyarország is. A legkisebb 142 ország viszont együtt is csak 5%. Vagyis a „kis kibocsátó” érv a gazdag országok szájából kifogás, a legszegényebbeknél viszont tényszerű.

III. Mennyi ebből a megújuló?

Itt van a legtöbb félreértés. Három nagyon különböző szám kering, és mind igaz.

Ugyanarra a kérdésre 8,6% és 100% is helyes válasz. Forrás: Energy Institute, Ember. Ábra: a szerző, Claude Opus 5 segítségével.

1. Teljes primer energia (2025): megújulók 5,9% + vízenergia 2,7% = 8,6%. Atomenergiával együtt a nem-fosszilis rész ~13,8%.

2. Villamosenergia-termelés (2025): ez az igazi fordulópont. A megújulók 33,8%-ot értek el, és száz év óta először előzték meg a szenet (33,0%). Atomenergiával együtt a fosszilmentes források a világ áramtermelésének 43%-át adták. [10]

3. Az új keresletnövekmény (2025): a tiszta áramtermelés 887 TWh-val nőtt, a keresletnövekedés 849 TWh volt. Vagyis a tiszta energia a teljes keresletnövekedést lefedte, a fosszilis áramtermelés 0,2%-kal csökkent. [11]

Milyen pályák vannak 2100-ig?

Négy intézmény, négy becslés, egy skálán. Forrás: UNEP, Climate Action Tracker, IEA. Ábra: a szerző, Claude Opus 5 segítségével.

Az IEA World Energy Outlook 2025 három forgatókönyvet vezet. [12]

STEPS — a központi eset. A szén- és kőolajkereslet 2030-ra tetőzik, a földgáz a 2030-as évek közepén plafonozódik. Az energetikai CO₂ közvetlenül 38 Gt felett tetőzik, 2050-re 30 Gt alá esik. 2035-re 840 millió elektromos jármű 10 millió hordó/nap kőolajat vált ki. Melegedés: ~2,5 °C. [13]

CPS — ha a kormányok feladnák a terveiket. A kőolaj- és gázkereslet 2050-ig nő. De az IEA szerint még ebben is a megújuló lesz a világ legnagyobb energiaforrása 2050 előtt. [14]

Két másik becslés:

• UNEP Emissions Gap Report 2025: a nemzeti vállalások mellett 2,3–2,5 °C, a jelenlegi szakpolitikák mellett 2,8 °C. A Párizsi Megállapodás előtt ez 3,5–4 °C volt. [16]

• Climate Action Tracker (2025. november): a tényleges intézkedések 2,6 °C-hoz vezetnek; ha minden nettó zéró cél teljesülne, 1,9 °C. [18]

Az UNEP hozzáteszi a kellemetlen részt is: a javulásból 0,1 °C módszertani változás, további 0,1 °C-ot pedig visszavesz az USA kilépése. [17]

Öt szám, ami jó trendet mutat

1. 33,8% vs. 33,0% — a megújulók száz év óta először előzték meg a szenet a globális áramtermelésben.

2. +636 TWh (+30%) — ennyivel nőtt a naptermelés 2025-ben. A globális naptermelés ma akkora, mint az egész EU villamosenergia-fogyasztása, és 2015 óta több mint tízszereződött.

3. 2,2 billió vs. 1,2 billió dollár — így oszlik meg 2026-ban a globális energiaberuházás tiszta és fosszilis között.

4. Kínában és Indiában is csökkent a fosszilis áramtermelés — a század első éve, hogy mindkettőben egyszerre esett.

5. ~80% költségcsökkenés egy évtized alatt az elektromos autóknál, az akkumulátoroknál és a napelemeknél.

Öt szám, ami ijesztő

1. 600 EJ fölött és 86% — rekord energiafelhasználás, és minden fosszilis energiahordozó fogyasztása nőtt.

2. 57,7 GtCO₂e — a globális üvegházgáz-kibocsátás 2024-ben, 2,3%-kal több, mint egy évvel korábban.

3. 166 EJ szén — rekordszint. Az USA-ban 10%-kal ugrott.

4. 167 milliárd m³ elfáklyázott gáz — harmadik éve nő. 54 milliárd dollárnyi elpazarolt energia, 429 millió tonna CO₂-egyenérték. [53]

5. 5,13 millió halálos áldozat évente a fosszilis eredetű légszennyezés miatt. [51]

És egy hatodik, ami már nem szám, hanem tény: az 1,5 °C-os küszöb többéves átlagban való átlépése az elkövetkező évtizedben nagyon valószínű.

IV. A primer energia csapdája — és a Sankey-ábra

Amikor azt halljuk, hogy „a fosszilis adja a világ energiájának 80%-át”, ösztönösen arra gondolunk: akkor ugyanennyi tiszta energiát kell építeni helyette.

Ez a számítás durván túlbecsüli a feladatot.

A primer energia az, amit kibányászunk. De egy hordó olaj nem hasznos energia. Ki kell termelni, finomítani, szállítani, majd elégetni — és közben a nagy része elvész.

A Sankey-diagram: a nyilak vastagsága arányos az áramló energiamennyiséggel. Forrás: RMI. És egy valós Sankey ábra. Ábra: a szerző, Claude Opus 5 segítségével.

Az RMI számítása szerint a 606 EJ primer energiából mindössze 227 EJ vált hasznos energiává. A rendszer 37%-os hatásfokú. A veszteség évi 4,6 billió dollár — a globális GDP közel 5%-a. [20]

Hol vész el?

• Erőművi (termikus) veszteség: 126 EJ — ~540 Mrd USD

• Kitermelés és finomítás: 51 EJ — ~300 Mrd USD

• Szállítás: 19 EJ — ~200 Mrd USD

• Végfelhasználás, hő: 65 EJ — ~600 Mrd USD

• Végfelhasználás, mechanikai munka: 94 EJ — ~2 000 Mrd USD

Két technológia — a fosszilis hőerőmű és a belsőégésű motor — önmagában a globális energiapazarlás közel felét adja.

Egy különösen abszurd részlet: a Rystad becslése szerint a globális hajózási igény közel 45%-a azért létezik, hogy fosszilis tüzelőanyagot szállítson.

Mik a Sankey-ábra tanulságai?

A veszteség ág vastagabb, mint a hasznos ág. Ez az a látvány, amit egy táblázat sosem ad vissza.

A veszteség nem véletlen, hanem termodinamikai. Egy szénerőmű az energia ~60%-át hűtőtoronyban adja le. Egy benzines autó a tank tartalmának háromnegyedét elpazarolja, mielőtt a kerék megmozdulna.

A tiszta alternatívák nem ugyanannyi energiát igényelnek. A nap és a szél nem igényel bányászatot, finomítást, hajózást, és nincs termikus vesztesége. A hőszivattyú nem előállítja, hanem mozgatja a hőt. Az IEA szerint az elektrifikált technológiák tipikusan 2–4-szer hatékonyabbak. [21]

Ezért nem kell 606 egységet pótolni. A jelenlegi rendszer ~416 EJ végenergiája széles körű villamosítás után ~247 EJ-ra, azaz kb. 40%-kal csökkenne — változatlan szolgáltatási szint mellett. [75]

Ebből következik egy politikai üzenet is: amikor a villamosenergia-igény megugrik, az a siker jele, nem a kudarcé.

World Energy Flows Sankey Diagram, as shown on http://aspoireland.org/2011/05/08/a-review-of-green-energy-growth-prospects-at-the-oil-economy-maxima/ Diagram originally by Cullen, J.M. & Allwood, J.M. (2010)

Egy ellenérv, amit érdemes komolyan venni. A „primer energia csapdája” érv valós, de nem old meg mindent. Az arányok azért nem mozdulnak, mert az energiarendszer lassabban mozgó része — közúti közlekedés, ipari hő, épületfűtés — még alig kezdett átállni. A szűk keresztmetszet ma nem a termelés, hanem a hálózat, a tárolás, az engedélyezés és a fejlődő országokban a tőkeköltség.

V. Mennyivel támogatjuk a fosszilist, és mennyivel a zöldet?

Beruházás és támogatás egyetlen skálán. Forrás: IEA, IMF. Ábra: a szerző, Claude Opus 5 segítségével.

Beruházás (2026, IEA): [22]

• Teljes energiaberuházás: 3,4 billió USD

• Ebből tiszta energia: 2,2 billió USD

• Kőolaj, földgáz, szén: 1,2 billió USD

• A napelem-beruházás egymagában meghaladja az 500 milliárd dollárt — többet, mint a teljes olajkínálati beruházás

Támogatás (IMF, 2024): [25]

• Explicit (közvetlen költségvetési): 0,73 billió USD, a globális GDP 0,6%-a

• Implicit (be nem árazott környezeti és egészségkár): 6,7 billió USD, a GDP 5,8%-a

Az IEA árréskülönbözet-módszerével a fosszilis fogyasztói támogatás 2022-ben először lépte át az 1 billió dollárt, 2023-ban ~620 milliárd volt. Ugyanekkor az elektromos autók, hőszivattyúk és energiahatékonysági korszerűsítések fogyasztói támogatása kb. 70 milliárd dollár — kilencszeres különbség a fosszilis javára. [27]

Négy ellentmondás, amit ismerni kell

1. Kétféle módszer. Az OECD-leltár az egyes konkrét intézkedéseket összegzi, alulról felfelé. Az IEA és IMF árréskülönbözet-módszere a hazai fogyasztói árat hasonlítja egy referenciaárhoz, felülről lefelé. A kettő nem adható össze, és nem is ugyanazt méri. [28]

2. Mi a referenciaár? Az implicit támogatás nagysága teljes egészében azon múlik, mennyire árazzuk be a klímakárt. Közel 150 kutatás alapján egy tonna CO₂ társadalmi költsége 132 és 283 dollár közé esik. De az amerikai adminisztrációk hivatalos értékei: Obama alatt 43, Trump alatt 4, Biden alatt 51, majd a Környezetvédelmi Ügynökség javaslata 190 dollár. Közel ötvenszeres szórás egyetlen országon belül. [75]

3. Kettős számbavétel a zöld oldalon. A zöld támogatás gyakran olyan beruházásokat finanszíroz, amelyek már benne vannak a tiszta beruházási összesítésben — tehát részben duplán számolódik. A számokat inkább iránymutatónak, mint összeadhatónak kell tekinteni. [21]

4. Az „ártámogatás a szegényeknek” érv. Az IMF adata szerint globálisan minden explicit fosszilis támogatásra fordított dollárból a legszegényebb 20% mindössze 8 centet kap. Vagyis a legdrágább lehetséges módja a szegények megsegítésének.

Az egyetlen év, amikor a fosszilis oldal megelőzte a tisztát: 2022. Ahhoz kellett egy globális energiasokk plusz több mint egybillió dollárnyi közpénz. Tizenkét hónapig tartott.

Mennyi bevételt hoz a támogatások megszüntetése?

Az IMF számítása:

• Csak az explicit támogatások megszüntetése: +0,6% GDP bevétel, 6%-kal alacsonyabb CO₂ 2035-re, évi 70 000 megelőzött korai halálozás.

• Teljes árreform: 5 billió dollár bevétel, a globális GDP 3,3%-a 2035-ben, 46%-kal alacsonyabb CO₂ és 1,1 millió megelőzött korai halálozás évente.

A zöld oldalon a mechanizmus más: nem az ártorzítás megszüntetésén keresztül termel bevételt, hanem munkahelyeken és a hozzájuk tartozó adókon.

Input-output modellek eredménye. Forrás: Garrett-Peltier, Energy Economics. Ábra: a szerző, Claude Opus 5 segítségével.

• Energiahatékonyság: 7,72 teljes munkaidős állás / 1 millió USD

• Megújuló energia: 7,49

• Fosszilis energia: 2,65 [30]

A WRI metaelemzése óvatosabb, de ugyanabba az irányba mutat: a napelemes beruházás 1,5-szer, az épületenergetikai korszerűsítés 2,8-szor annyi munkahelyet teremt dollárra vetítve. [29]

Fontos árnyalat: a fosszilis munkahelyek tipikusan jobban fizetnek, és a megújuló munkahelyek egy része átmeneti — építési fázisú, nem tartós üzemeltetési. Aki a „zöld munkahelyek” érvet használja, ezt is mondja el.

Mennyivel támogatjuk a fosszilist Magyarországon?

A nemzetközi mérce. Az IMF 2024-es Magyarországról szóló jelentése szerint az implicit fosszilis támogatások 2023-ban a GDP 4%-át tették ki. Ezek kivezetése és a szén-dioxid-árazás 2030-ig a GDP 2,7%-áig terjedő bevételt hozhatna. [32]

Nagyságrendekben: a GDP 4%-a nagyjából 3 000–3 200 milliárd forint, a bevételi potenciál kb. 2 000–2 200 milliárd forint évente.

A költségvetési mérce. A rezsivédelmi kiadás 2023-ban 2 580 milliárd forint, 2024-ben 1 340 milliárd forint volt. Az Európai Bizottság egy tanulmánya szerint a magyar fosszilis támogatás 2020-ban a GDP 1%-a volt. [33]

Miért fontos, melyik számot használjuk? Mert a 4% és az 1% ugyanarról az országról szól, csak az egyik beleszámolja a be nem árazott egészségügyi és klímakárt. A vitában mindkét oldal az őt kedvezőbben mutató számot fogja idézni.

Két gyakran kihagyott szempont:

• A rezsicsökkentés rosszul céloz. A magyar háztartások közel egynegyede használ tűzifát fűtésre, kb. 16%-uk kizárólag azzal fűt. Ők a vezetékes gázra épülő rezsicsökkentésből csak korlátozottan részesültek. [36]

• 2028-tól változik a keret. Az uniós ETS2 és a Szociális Klímaalap évi akár 500 milliárd forintnyi forrást hozhat Magyarországnak — ha a bevételeket visszaforgatjuk az átállásba. [35]

Mi lenne, ha ugyanennyi pénzzel a megújulókat támogatnánk?

Nagyságrendi átváltások. Forrás: MTVSZ, IMF, Világgazdaság; az átváltások saját becslések. Ábra: a szerző, Claude Opus 5 segítségével.

Magyarország beépített napelemes kapacitása 2025 közepén meghaladta a 8 GW-ot, és 2025-ben zsinórban negyedik éve nőtt 1 GW fölött. A hazai áramtermelés kb. negyede jött naperőműből. [37] [39]

A 2024-es 1 340 milliárd forintból (saját, nagyságrendi becslés):

• 4–5 GW nagyerőművi napelem — nagyjából a teljes magyar napelemállomány fele, egyetlen év támogatásából

• 380 000 lakossági hőszivattyú

• 130 000 mély épületenergetikai lakásfelújítás évente

Összehasonlításul: a kormány több pályázaton 230 milliárd forinttal ösztönzi az energiatárolókat — a rezsivédelmi kiadás hatoda–hetede.

Négy fenntartás, mielőtt bárki ezt zászlóra tűzné:

1. Nem cserélhető egy az egyben. A rezsivédelem folyó kiadás, a napelem beruházás. Ez a zöld oldalnak kedvez, de azt is jelenti, hogy a támogatás megvonása azonnal fájna, míg a megtérülés évekkel később jön.

2. A napelem nem helyettesíti a fűtést. A lakossági gázfogyasztás túlnyomó része télen megy el, amikor a legkevesebb a napsütés.

3. A hálózat a szűk keresztmetszet. Több panel önmagában rontja a déli túltermelést; tároló nélkül a megtérülés romlik.

4. A szociális védelmet nem lehet egyszerűen kikapcsolni. A helyes irány: általános ártámogatás helyett célzott jövedelemtámogatás, plusz beruházás abba, hogy kevesebb energiára legyen szükség.

VI. Mely cégek a legnagyobb kibocsátók?

A globális fosszilis és cement eredetű CO₂ visszavezetése vállalatokra, 2024. Forrás: InfluenceMap. Ábra: a szerző, Claude Opus 5 segítségével.

Az InfluenceMap Carbon Majors adatbázisa a legnagyobb kőolaj-, földgáz-, szén- és cementtermelők termeléséhez rendeli a kibocsátást. A 2024-es adatok szerint: [40]

• 166 aktív szereplő összesen 34,7 GtCO₂e — a globális fosszilis és cement CO₂ 80%-a

• A top 20 együtt a globális kibocsátás 41,8%-a. Ebből 16 állami tulajdonú, 8 kínai

• A globális fosszilis CO₂ több mint fele mindössze 32 céghez köthető — öt évvel korábban még 38 kellett ehhez

• Az ipari forradalom óta kibocsátott fosszilis CO₂ 70%-a 178 szereplőhöz vezethető vissza

A legnagyobb állami tulajdonúak (2024): Saudi Aramco, Coal India, CHN Energy, National Iranian Oil Co., Gazprom — együtt 18,0%. [41]

A legnagyobb tőzsdei/magántulajdonúak: ExxonMobil, Chevron, Shell, BP, ConocoPhillips — együtt 5,5%.

Egyetlen cég léptéke: a Saudi Aramco 2023-ban a globális CO₂ 4,38%-áért felelt. Ha ország lenne, a világ negyedik legnagyobb kibocsátója volna. [44]

Politikai kontextus: a 2024-es top 20-ból 17-et olyan kormányok ellenőriznek, amelyek a COP30-on blokkolták a fosszilis kivezetési ütemtervet.

Egy gyakori félreértés. A „100 cég felelős a kibocsátás 71%-áért” típusú szalagcímekből sokan azt olvassák ki, hogy a fogyasztónak semmi köze az egészhez. A Carbon Majors ezt nem állítja: az adatbázis a termelt tüzelőanyag elégetéséből származó kibocsátást rendeli a termelőhöz — vagyis ezek nagyrészt a mi autóink, kazánjaink és villanyszámláink, csak a kínálati oldalról nézve. A módszer haszna nem a felmentés, hanem az elszámoltathatóság.

A legnagyobb felhasználó kibocsátók

Itt a nagy tételek nem az energiacégek, hanem a nehézipar:

Cement. A legnagyobb relatív növekedést produkáló öt cégből négy cementipari volt: Holcim, Heidelberg Materials, UltraTech Cement, CRH. A cementipar különlegessége, hogy a kibocsátás nagyobb része nem a tüzelésből, hanem magából a kémiai folyamatból jön — ezért nem oldható meg pusztán zöld árammal. [42]

Acél. A China Baowu egyetlen cégként több CO₂-t bocsátott ki, mint Pakisztán. [45]

A cement- és acélipar együtt a globális kibocsátás közel 15%-áért felel. Ezért mondja Ritchie, hogy ha valahol, hát itt lehet valódi szerepe a szén-dioxid-leválasztásnak.

VII. A pezsgőspohár: hogyan oszlik el jövedelmi hányadonként a kibocsátás?

A pezsgőspohár-forma: a szélesség a kibocsátás, a magasság a népesség. Forrás: Chancel, World Inequality Lab. Ábra: a szerző, Claude Opus 5 segítségével.

A pezsgőspohár-diagram eredetileg az ENSZ Fejlesztési Programja 1992-es jövedelemeloszlási ábrája volt: felül széles kehely, alatta hosszú, vékony szár. Ugyanez a forma a kibocsátásra is ráilleszthető.

Lucas Chancel becslése (Nature Sustainability): [46]

• Leggazdagabb 1%: 17%

• Leggazdagabb 10%: 48%

• Legszegényebb 50%: 12%

És a dinamika még beszédesebb: 1990 óta a leggazdagabb 1% felelt a kibocsátásnövekedés 23%-áért, a legszegényebb 50% pedig csak 16%-áért.

Egy kulcsfontosságú fordulat: 1990-ben a globális kibocsátási egyenlőtlenség kétharmada országok közötti különbség volt. 2019-re 63%-a országokon belüli különbség lett.

A vagyonalapú nézet

A World Inequality Lab Climate Inequality Report 2025 a fogyasztás helyett a tulajdonolt tőkét vizsgálja: [47]

• A leggazdagabb 1% a fogyasztásalapú kibocsátás 15%-át adja…

• …de a magántőke-tulajdonhoz köthető kibocsátás 41%-át

A leggazdagabb 1% felelőssége így 15%-ról kb. 30%-ra duplázódik, a leggazdagabb 10%-é 60%-ra. Egy-egy milliárdos évi több mint 3 millió tonna CO₂-ért felelős. [48]

Ennek közvetlen szakpolitikai következménye van: ha a felelősség java a tulajdonon keresztül érkezik, akkor a fogyasztásra kivetett szén-adó nem éri el a legnagyobb hozzájárulókat.

Mitől fogyaszt valaki sokkal többet?

Egyéni szinten a nagy tételek szűk körre szűkíthetők: repülés, fűtés és hűtés, autózás, hús- és tejtermékfogyasztás, az áram forrása.

És amivel nem érdemes görcsölni: műanyag zacskó, szelektív gyűjtés, lámpalekapcsolás. Nem azért, mert nulla a hatásuk, hanem mert a „morális feljogosítottság” miatt könnyen kiszorítják a nagy döntéseket: valaki büszkén viszi a vászonszatyrot a boltba, aztán telepakolja marhahússal. [75]

Strukturális szinten viszont a legtöbb egyéni „választás” nem választás. Ha olyan országban élsz, ahol nincs tömegközlekedés; ha a főbérlőd nem szigetelte a lakást; ha a környékeden a legolcsóbb étel a karbonintenzív gyorsétel — akkor a lábnyomod magas lehet saját hiba nélkül is.

VIII. Milyen direkt károkat okoznak az olajcégek?

A klímahatás mellett van egy második, közvetlenebb kárkategória.

Légszennyezés

A BMJ-ben publikált modellezés szerint a PM2,5 és ózon miatti globális többlethalálozás évi 8,34 millió, ebből 5,13 millió kifejezetten a fosszilis eredetű légszennyezésnek tulajdonítható. [51]

Más módszertanok más eredményre jutnak — 3,6 és 8,7 millió között. A tartomány széles, az irány egyértelmű. [52]

A Niger-delta

• 2024-ben 589 olajszennyezési esemény történt Nigériában, összesen kb. 19 000 hordónyi kiömlött olajjal. [55]

• Az UNEP 2011-es vizsgálata az ogoni területek talajvizében a WHO által biztonságosnak tartott szint több mint 900-szorosán talált benzolt. [56]

• Egy 2023-as jelentés az olajszennyezést évi 16 000 újszülöttkori halálesethez kötötte. A delta várható élettartama 41 év a nigériai 61 éves átlaggal szemben.

• A 2008-as bodói kiömlés során egy vezeték 72 napon át szivárgott. A közösség pert nyert, a Shell 55 millió font kártérítést fizetett. [57]

• A kármentesítés kudarca önmagában is tanulságos: a HYPREP nevű program közel 1 milliárd dollárt költött el érdemi eredmény nélkül. A 65 kijelölt helyszínből 17 készült el. [58]

A kiömlések többsége hivatalosan szabotázs és olajlopás miatt következik be. A helyi közösségek és kutatók viszont azt mondják, hogy az elöregedett infrastruktúra legalább akkora tényező.

Fáklyázás és metán

2025-ben 167 milliárd köbméter gázt fáklyáztak el — ez harmadik éve emelkedő tendenciát mutat. [54]

• 54 milliárd dollárnyi megsemmisített energiaérték

• 429 millió tonna CO₂-egyenérték, ebből ~50 millió tonna el nem égett metán

• Nagyjából Afrika teljes éves gázfogyasztásával egyenlő

• A rutinszerű fáklyázás felszámolása 70–100 milliárd dolláros egyszeri beruházást igényelne — kétszerese az évente elpazarolt értéknek. Kazahsztán 2012 óta 87%-kal csökkentette a fáklyázását

IX. Milyen károkat okoz a MOL?

Az elmúlt két év dokumentált magyar esetei. A vezetéknyomvonalak sematikusak. Ábra: a szerző, Claude Opus 5 segítségével.

Az alábbiakban csak olyan eseteket sorolok fel, amelyeknél a MOL saját közlése vagy hatósági, illetve bírósági eljárás dokumentálja a felelősséget.

1. Gárdony (2024–): a legsúlyosabb dokumentált eset

2024 szeptemberében a MOL érzékelte, hogy hiányzik üzemanyag a Százhalombattát Péccsel összekötő, 190 kilométeres termékvezetékéből. A hibát — egy alig tízcentis repedést — október 16-án találták meg Gárdony külterületén, a Velencei-tó vízgyűjtő területén. [77]

A mennyiség. A MOL a hatóságoknak először 10 köbmétert jelentett be. A novemberi lakossági tájékoztatáson már 300-ról beszéltek. Egy közérdekű adatigénylés nyomán derült ki, hogy a valós hiány 487 köbméter — közel félmillió liter, nagyjából 16 tartálykocsinyi. [61]

A másfél hónap, ami a legsúlyosabb vád. Az Átlátszó tényfeltárása szerint a MOL úgy próbálta lokalizálni a szivárgást, hogy tovább továbbította a gázolajat és benzint a sérült vezetéken. Emiatt a hiány észlelése után még másfél hónapig folyt az üzemanyag a talajba. Paul Horsman olajszennyezési szakértő ezt „primitívnek és felelőtlennek” nevezte. [59]

A kármentesítés mérlege. 1 600 tonna szennyezett talaj elszállítása, 48 kitermelő kút, a felszín alatt 27 méter mélyen egy 212 méter hosszú izolációs fal. A MOL 2026 tavaszi közlése szerint eddig 234,2 m³ szénhidrogént távolítottak el — a teljes elfolyt mennyiség 48,1%-át. [78]

Másfél évvel a szivárgás után a kifolyt üzemanyag több mint fele még mindig a talajban van.

Bírósági fordulat 2026 májusában. A Greenpeace és tizenkét gárdonyi magánszemély bírósághoz fordult a kormányhivatal határozata miatt. A Veszprémi Törvényszék 2026. május 8-án megsemmisítette a határozatot, és új eljárásra kötelezte a hatóságot. [79] [80]

A bíróság indokolása szerint a kormányhivatal kritika nélkül emelte át a MOL dokumentációját a saját határozatába. Az Átlátszó összefoglalója szerint az eredeti határozat értelmében több anyagból is a határérték sokszorosa maradhatott volna a helyszínen. [81]

Fontos pontosítás: a bíróság nem a kármentesítés szükségességét vagy a MOL műszaki beavatkozásait kérdőjelezte meg, hanem azt, hogy a határozat nem mutatta be kellő részletességgel a célállapot meghatározásának szempontjait.

Ahol a verziók továbbra is eltérnek. A MOL szerint a szennyezés lokalizált, 50 méteres sugarú körön belül maradt. A helyiek ennél nagyobb kiterjedésről számolnak be: egy ingatlanból ki kellett költöztetni a lakókat, a kutak vize használhatatlan. [63]

2. Kiskunmajsa, 2024. szeptember

Alig két héttel a gárdonyi hiba felfedezése előtt nagy mennyiségű, nyersolajnak tűnő anyag ömlött egy csatornába a kiskunmajsai termálfürdő közelében. A forrás a MOL Szank–Algyő kondenzátumvezetékének sérülése volt. [82] [83]

A Greenpeace szerint a csatorna érinti a közeli Dombi-tavat is. A helyszíni beszámolók szerint „émelyítő bűz” volt az egész térségben. [84]

Ez az eset azért fontos, mert megmutatja, hogy a gárdonyi ügy nem egyedi baleset, hanem egy elöregedő, több ezer kilométeres vezetékhálózat rendszerszintű kockázata.

3. Tiszaújváros, 2026. május 22.

A MOL Petrolkémia tiszaújvárosi telephelyén az Olefin-1 üzem nagyleállás utáni újraindítása során robbanás történt, majd tűz keletkezett. [85]

• Egy dolgozó életét vesztette, több munkatárs súlyosan megsérült [86]

• Az előzetes információk szerint egy pirogáz-benzin vezeték, illetve egy kompresszor robbant fel [87]

• A helyreállítás hónapokig tarthat [88]

Nem előzmény nélküli. Ugyanebben az olefinüzemben 2003-ban csőtörés miatt keletkezett nagy tűz; azóta legalább két további baleset történt a területen. [89]

4. Százhalombatta, 2025

Október 20-án éjjel tűz és robbanás történt a Dunai Finomító AV3-as üzemében. Személyi sérülés nem történt; a katasztrófavédelem szerint az égés során keletkező gázok az egészségügyi határértéket el nem érő mértékben voltak kimutathatók. [65]

Júliusban egy kompresszor túlmelegedése miatt fokozott fáklyázás indult, jelentős füsthatással a környező településeken. A mérések szerint egyik szennyezőanyag sem érte el a határértéket. [67]

5. Örökölt szennyezések

A látványos balesetek mellett létezik egy csendes, évtizedes ügycsoport is. A MOL logisztikai üzletágának saját környezetvédelmi jelentése szerint több telephelyen párhuzamosan zajlik kármentesítés és monitoring — Szajol, Csepel, Komárom, Százhalombatta, Fényeslitke. [68]

Ennek előzménye a jogelődnél is megvolt: a TVK 1995-ben kezdte meg az „örökölt” szennyezések felszámolását, és 2002-ben további 2,1 milliárd forinttal kellett megemelnie a környezetvédelmi céltartalékát. [90]

6. A klímalábnyom

• Magyarország legnagyobb egyedi CO₂-kibocsátója az MVM Mátrai Erőmű — 2024-ben 2,9 millió tonna

• A második a MOL százhalombattai Dunai Finomítója, nagyjából feleakkora terheléssel [91]

• A MOL Petrolkémia évi kb. 1 millió tonnával szintén a hazai öt legnagyobb ipari kibocsátó között van [92]

A hazai fosszilis kibocsátás nagy része néhány tucat pontforrásból ered — tehát a szabályozás technikailag kezelhető feladat.

Rétegrepesztés Békésben — az MVM Corvinus-projektje

Ez nem a MOL, hanem az állami tulajdonú MVM Zrt. tevékenysége.

A rétegrepesztéses földgázkitermelés helyszíne Békés vármegye: Sarkadkeresztúr, illetve a nyékpusztai gázmező. Az előzmény: 2022 júliusában a kormány bejelentette, hogy az éves hazai földgázkitermelést 1,5 milliárd m³-ről 2 milliárd m³-re akarja emelni. [69]

Mérési vita. 2024 decemberében a Greenpeace mérőműszereket telepített a gázmező mellé, és határérték feletti rákkeltő benzolkoncentrációt rögzített. Az MVM vitatja az eredmények hitelességét, arra hivatkozva, hogy léteznek más, akkreditált mérési módszerek. [70]

A felsorolt kockázatok: vízigény az egyre aszályosabb Alföldön; a repesztőfolyadék vegyi koktélja és a termeléskísérő víz kezelése; magasabb fugitív metánveszteség; felszín alatti vízbázisok szennyeződése. [71]

Nemzetközi kontextus: Hollandia, Franciaország, Spanyolország, Németország, Dánia, Írország, az Egyesült Királyság, Szlovénia és Bulgária betiltotta a frackinget, vagy moratóriumot vezetett be rá.

Az ellenérv, amit tisztességes megemlíteni: az importfüggőség csökkentése valós biztonságpolitikai szempont. A kérdés az, hogy egy 2–3 évtizedes élettartamú, vízigényes fosszilis infrastruktúra a legjobb válasz-e egy olyan országban, ahol közben a napelemes kapacitás négy éve minden évben egy gigawattal nő.

X. Mi a legátgondoltabb javaslat a csökkentésre?

Előbb két komoly ellenvéleményt, mert enélkül a javaslat naiv lenne.

1. „Nincs is energiaátmenet, csak energiahozzáadás.” Jean-Baptiste Fressoz More and More and More című könyvének tézise, hogy energiaátmenet soha nem történt: az energiaforrások nem váltják egymást, hanem felhalmozódnak. A szén nem váltotta ki a fát — új keresletet teremtett iránta. 2024-ben a fa még mindig kétszer annyi energiát adott, mint az atomenergia. [72]

2. Az átmenetek történelmileg 60–70 évig tartottak. Ez tény, és Vaclav Smil munkássága óta közhely.

Mit lehet erre mondani? A Fressoz-tézis empirikusan erős a múltra, de vitatott a jövőre nézve. A kritikák szerint félreérti a megújulók más természetét: a nap és a szél nem anyag, amit ki kell termelni és el kell szállítani, hanem áramlás, amit be lehet fogni. [74]

És van két konkrét adat, ami a tézis ellen szól:

• A világ országainak több mint fele már túl van a villamosenergia-szektor fosszilis kibocsátási csúcsán — és ezek több mint felében közben nőtt az áramigény.

• 2025-ben globális szinten először fordult elő, hogy a tiszta termelés növekedése lefedte a teljes keresletnövekedést.

Ritchie háromfokozatú keretrendszere itt hasznos: kiegészítés (a megújuló hozzáadódik, a fosszilis változatlanul nő), helyettesítés (a megújuló olyan igényt elégít ki, amit egyébként fosszilis fedezne), átállás (a megújuló lecseréli a fosszilist). Egyértelmű példa a kiegészítésre nem található; Kína a helyettesítés, Dánia az átállás példája. A világ egésze most lép át a helyettesítésből az átállásba.

A javaslat: nyolc lépés, sorrendben

A sávok időtartama illusztratív ütemezés, nem hivatalos forgatókönyv. Saját szintézis az IEA, IMF, RMI, Ember és Ritchie javaslatai alapján. Ábra: a szerző, Claude Opus 5 segítségével.

1. Tegyük olcsóvá a tisztát. Ez az egyetlen skálázható eszköz. A napelem, akkumulátor és elektromos autó ~80%-os költségesése tett többet a kibocsátásért, mint bármelyik nemzetközi megállapodás — mert így tud minden ország csökkenteni anélkül, hogy áldozatot kellene hoznia.

2. Villamosítsunk mindent, ami villamosítható. Autó, teherautó, fűtés, acélgyártás, komp, rövid távú repülés. Ez egyszerre kibocsátás- és energiaigény-csökkentés.

3. Építsünk hálózatot, tárolót és engedélyezési kapacitást. Ez a valódi szűk keresztmetszet. A pénzt, ami ma a fosszilis mentésére megy, ide kellene irányítani.

4. Vezessük ki az explicit támogatásokat, célzottan. A legjobb hozam/befektetés arányú intézkedés a listán. A kulcs: általános ártámogatás helyett célzott jövedelemtámogatás.

5. Árazzuk be a szenet, de ne várjunk a tökéletes árra. A szektorspecifikus szabványok és kivezetési dátumok politikailag stabilabbak, és nem igényelnek konszenzust a pontos árban.

6. A nehézipart külön kell kezelni. A CCS ma évi 50 millió tonnát köt meg — a globális kibocsátás 0,1%-a; a 2020-ra tervezett 149 projektből több mint százat elkaszáltak. Tehát: CCS igen, de csak ott, ahol elfogytak az olcsó lehetőségek.

7. Célozzuk a felső jövedelmi és vagyoni csoportokat — tulajdonon, nem csak fogyasztáson keresztül. Gyakori repülők adója, magángépek külön kezelése, portfóliók karbontartalmának adóztatása.

8. Ne számítsunk a szén-dioxid-eltávolításra mint mentőövre. Évi 40 milliárd tonna eltávolítása tonnánként 1 000 dolláron 40 billió dollár lenne — nagyságrendileg a globális GDP harmada. Az UNEP hozzáteszi: minden 0,1 °C-nyi túllövés visszafordításához nagyjából öt évnyi jelenlegi globális CO₂-kibocsátásnak megfelelő mennyiséget kellene tartósan eltávolítani.

Zárás

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom: a villamosenergia-rendszer átfordult, a többi még nem — és a fő akadály már nem technológiai, hanem az, hogy hova irányítjuk a pénzt.

Két szám, ami egymás mellett a legtöbbet mondja:

• 2026-ban a világ kétszer annyit fektet tiszta energiába, mint fosszilisba.

• Ugyanezek a kormányok évi több száz milliárd dollárral tartják versenyben azt az oldalt, amelyik a beruházási versenyt már elveszítette.

Nem az a botrány, hogy a fosszilis veszít. Az a botrány, hogy ennyit fizetünk azért, hogy versenyben maradjon.

És egy zárógondolat, ami az egész témára igaz: a számokat mindig kontextusban kell értelmezni, és mindig érdemes megkérdezni, milyen régiek. Aki 2020-as adatokra hivatkozik a napenergia költségeiről, az történelmet idéz, nem jelent.

Források

Energiafelhasználás és kibocsátás

1. Energy Institute: Statistical Review of World Energy 2026 — összefoglaló

2. The 2026 Statistical Review of World Energy — részletes adatbontás

3. Energy Institute: Statistical Review of World Energy 2025

4. Statistical Review of World Energy 2025 — Some Highlights

5. Ember elemzése az Energy Institute jelentéséről

6. Our World in Data: Who has contributed most to global CO₂ emissions?

7. Our World in Data: történelmi kibocsátási részesedések

8. Kumulatív kibocsátási adatok OWID alapján

9. World Resources Institute: The History of Carbon Dioxide Emissions

10. Ember: Global Electricity Review 2026

11. Ember: Solar surge halts fossil electricity growth worldwide in 2025

Forgatókönyvek és melegedési pályák

12. IEA: World Energy Outlook 2025 — vezetői összefoglaló

13. IEA: World Energy Outlook 2025 — Stated Policies Scenario

14. IEA: World Energy Outlook 2025 — Current Policies Scenario

15. Carbon Brief a WEO 2025-ről

16. UNEP: Emissions Gap Report 2025 — Off Target

17. UNEP sajtóközlemény a 2025-ös Emissions Gap Reportról

18. Climate Action Tracker: Emissions pathways to 2100

19. Climate Action Tracker: Global Update, 2025. november (PDF)

Energiarendszer, hatékonyság, beruházás

20. RMI: The Incredible Inefficiency of the Fossil Energy System

21. Forbes / Ingmar Rentzhog: Clean Energy Is Outspending Fossil Fuels Nearly Two To One

22. IEA: World Energy Investment 2026 — regionális áttekintők

23. IEA: World Energy Investment 2026 (teljes jelentés, PDF)

Támogatások és munkahelyek

24. IMF: Fossil Fuel Subsidies — témaoldal

25. IMF Working Paper 2025/270: Underpriced and Overused

26. IEA: Fossil Fuel Subsidies in Clean Energy Transitions (árréskülönbözet-módszer)

27. IEA: Strategies for Affordable and Fair Clean Energy Transitions

28. Fossil Fuel Subsidy Tracker — módszertan

29. WRI: The Green Jobs Advantage

30. Garrett-Peltier: Green versus brown (Energy Economics)

31. Job creation in a low carbon transition (Sustainability Science, 2024)

Magyar energiapolitika

32. IMF: Hungary — 2024 Article IV Consultation Staff Report

33. Magyar Természetvédők Szövetsége a rezsivédelmi kiadásokról

34. Európai Környezetvédelmi Ügynökség: Fossil fuel subsidies — Hungary

35. Qubit / Másfélfok: az ETS2 és a rezsicsökkentés összeegyeztethetőségéről

36. Telex / G7: Évente százmilliárdokat kap Magyarország klímaátállásra

37. Alternatív Energia: a magyar napelemes kapacitás 2025-ös növekedése

38. Portfolio: MAVIR-adatok a 2024-es napelemes kapacitásról

39. Világgazdaság: ipari naperőmű-rekord és energiatároló-támogatás

Vállalati kibocsátás

40. InfluenceMap: Carbon Majors — 2024 Data Update (briefing)

41. InfluenceMap: a 2024-es top 20 kibocsátó és a COP30

42. InfluenceMap: Carbon Majors 2025 Update (cementipar, jogi felhasználás)

43. Carbon Majors — szereplők adatbázisa

44. Axios: Half of 2023’s fossil-fuel carbon emissions tied to 36 companies

45. Bloomberg: China’s Biggest Carbon Emissions Polluters

Kibocsátási egyenlőtlenség

46. Lucas Chancel: Global carbon inequality over 1990–2019 (Nature Sustainability)

47. World Inequality Lab: Climate Inequality Report 2025

48. Global Inequality Project: Carbon inequality

49. Stockholm Environment Institute: Carbon inequality projekt

50. SEI: Q&A — How income inequality translates to emissions inequality

Egészség- és környezetkárok

51. Lelieveld és mtsai: Air pollution deaths attributable to fossil fuels (BMJ, 2023)

52. Our World in Data: How many people die from air pollution?

53. World Bank: 2026 Global Gas Flaring Tracker Report

54. World Bank sajtóközlemény: Global Flaring Rises Three Years in a Row

55. Nairametrics: Nigeria recorded over 589 oil spills in 2024

56. Earth Island Journal: Big Oil is Deserting the Polluted Niger Delta

57. Climate Home News: Oil spill clean-ups are another broken promise

58. AllAfrica: Issues in the Ogoni Oil Spill Cleanup

Magyar esetek

59. Átlátszó: Másfél hónapig hagyta súlyosbodni a gárdonyi olajkatasztrófát a MOL

60. 444: Földbe épített betonfallal veszi körbe az általa okozott olajszennyezést a MOL

61. Szabad Európa: Tizenhat tartálykocsinyi gázolaj ömlött a talajba

62. HVG: Milliárdos kiadással számol a Mol a Gárdonynál beszennyezett talaj miatt

63. Magyar Hang: helyszíni riport a gárdonyi szennyezésről

64. nrgreport: a MOL álláspontja a tényfeltáró dokumentációról

65. Telex: a Mol a százhalombattai tűzről

66. Szabad Európa: Tűz volt a százhalombattai olajfinomítóban

67. HVG: Mol-fáklyázás — ijesztően néz ki és büdös, de a mérések szerint nem ártalmas

68. MOL Logisztika: Környezetvédelmi jelentés, 2022 (PDF)

69. Greenpeace Magyarország: Miért kell a frackinget Magyarországon is betiltani?

70. Euronews: a nyékpusztai benzolmérés és az MVM cáfolata

71. Népszava: Mérlegen a magyarországi palagáz-kitermelés

72. Index: Friss híreket közölt a Mol a gárdonyi üzemanyag-szivárgás ügyében

73. MOL: Gárdonyi termékvezeték-repedés — gyakran ismételt kérdések

74. Greenpeace: Pert nyertek a gárdonyi lakosok és a Greenpeace

75. Telex: Pert nyert a Greenpeace a kormányhivatallal szemben

76. Átlátszó: A bíróság szerint a kormányhivatal a MOL-t segítette

77. Greenfo: Súlyos olajszennyezés Kiskunmajsán egy eltört MOL-csőből

78. Telex: Olajszennyezés történt Kiskunmajsánál, a Mol vezetéke sérült

79. Dél-Alföld Info: helyszíni beszámoló a kiskunmajsai szennyezésről

80. Portfolio: Robbanás történt a Mol tiszaújvárosi üzemében

81. Telex: Robbanás a Mol tiszaújvárosi üzemében, egy ember meghalt

82. Bors Online: katasztrófavédelmi közlés a tiszaújvárosi robbanásról

83. Index: Hónapokig tarthat a helyreállítás

84. Mandiner: szakértői elemzés a robbanás okairól és a 2003-as tűzről

85. TVK Rt.: Egészségvédelem, biztonság, környezetvédelem — 2002 (PDF)

86. Világgazdaság: a hazai CO₂-kibocsátási rangsorról

87. Qubit: Hét cég felel a magyarországi ETS-kibocsátás több mint feléért